|
Témaindító hozzászólás
[51-32] [31-12] [11-1]
(ez megint lemaradt ^^")
*Mindenki az eventen* |
Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem: nő
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.
A szőrmét mindenki örmmel fogadta.
Magam is felterítettem a hátamra egy rókaprémet.Két végét a köpenyem csattjához erősítettem egy kis kínlódás után, így nem kellett félne attól, hogy leesik a hátamról.
Míg én ismét Éjfél felé fordultam és megnéztem, hogy mindenem megvan-e, hallottam, hogy a többiek az ünnepségről beszélnek.Kraeth számára úgy gondolom természetes dlog, hogy jelen lesz.A hadvezérek rendszerint ott vannak.
A fael rangjáról nem tudok semmit.Bár nem hiszem, hogy valami nagy vezető lene. Inkább harcos. Vadász nem lehet. Az öregek már elárulták nekem:az egyetlen vadász aki karddal vadászik én vagyok. Talán széles e világon.
Kraeth kérdésére a fael válaszolt. Lyric is.
Mind menni akarnak.Megértem, ha csak a máglyák miatt.Egy pillanatig a nyeregtáskámat kezdtem el nézni.Nem hinném, hogy menni akarok az ünnepségre.Látni a régi ismerősöket? Felér egy rémálommal.
Látva, hogy már csak az én válaszomra vártak csak mégjobban pörögni kezdett az agyam. Mikor már a legtöbb lehetséges, megtörténhető esemény lepörgött előttem-pár másodpercbe sűrítve- elraktam a vizes holmikat a nyeregtásába, és felpattantam Éjfél nyergébe:
-Bár nincs túl nagy kedvem részt veniaz ünnepségen, elkísérlek benneteket.-majd egy nagyobb levegővételután Lyricre néztem és folytattam:-Utána hazamegyek.-elkaptam a tekintetem róla:-Tawel már biztosan kíváncsi rá, hogy hol vagyok.Bár az is lehet, hogy az ünnepségen van.-mondtam a végén már csupán halkan motyogva a magamét.
Aztán kihúzva magamat végignéztem a társaságon:
-Indulhatunk is.-mosolyodtam el.Látva, hogy Lyric az egyetlen, akinek nem volthátasa. A kezemet nyújtottam neki.Ha elfogatta, felülhetett mögém.Ha nem, akkor gyalog kísért bennünket.
Elindultunk.Egyértelmű uticélunk az ünnepség volt.
Színes társaság voltunk, biztosan furcsálták volna az emberek ha így, egyszerre érkezünk meg.Mikor meglátam a máglyák füstjét Kraethre néztem:
-Nem biztos, hogy jó ötlet velünk érkezned. Ha gondolod, menj előre.-mondtam neki.
Nem, a magázódás sosem volt fő erényem.Taweltől tanultam. Hogy mindenki ugyan azt a bánásmódot érdemi meg.Mert egy feláldozható is ugyan olyan ember, mint egy törzsfő. |
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Történtek körülöttem a dolgok. Nyryn a kezembe nyomott valami prémet, nem tudtam, milyen állaté lehetett, nem voltam otthon állati szőrök terén. A ruhám már majdnem rám fagyott, és nem voltam olyannyira idióta – habár más mértékekben nem tagadom tébolyodott mivoltomat -, hogy nem dobjam le azonnal a kabátomat és ingemet, azzal a lendülettel magamra terítve az állati prémet. Most valahogy nem tudtam szégyellős lenni, ahhoz túlságosan fenyegető volt a fagyhalál gondolata.
Azt igazán nem bántam volna, ha Kraeth és Niva nem kísérik figyelemmel, amit Nyryn társaságában cselekszem, de kettesben sem akartam maradni a lánnyal. Csak hülyét csináltam volna magamból, ami még kisközönség előtt sem kecsegtető gondolat.
Végül a józan ész megválaszolta fel nem tett kérdéseimet: nyilvánvaló, hogy Kraethtel kell tartanunk, ugyanis nem ártana megszárítkoznunk, vagy legalábbis melegbe kerülnünk. Azért pusztán az, hogy kedvelem Nyrynt nemigen fog életben tartani – sem engem, sem őt. Márpedig az ősz végének ünnepe mulatással jár, konfliktussal, hangzavarral, de – ami számunkra a legfontosabb – hatalmas máglyákkal.
Nem kell magyaráznom. Tűz, meleg. Belátható közelségben, semleges területen.
- Azt hiszem, nem lehetnek fenntartásaim az ajánlattal kapcsolatban. – néztem fel Kraethre, aki akkor is magasabb lett volna nálam, ha a talajon áll, lóhátról viszont végképp fölém magasodott.
Azért meg kell vallanom, nekem igenis voltak fenntartásaim, méghozzá az a gondolat, hogy Aarus tűz mellé üljek le, amíg Nyryn az övéi közt lesz.
Közvetlenül utána rásandítottam. Nem akartam a nevében, dönteni, úgy pedig semmivel sem inkább, hogy az neki kellemetlen legyen. Azt, hogy minden előzetes bejelentés nélkül, váratlanul faképnél hagyom, nem tehettem meg. Pillantásomat felé fordítottam, és vártam valamit. Tiltakozást vagy megerősítést.
Igyekeztem nem egyik lábamról a másikra állni. Mi tagadás, türelmetlen voltam, de erről nem kellett tudnia senkinek.
Még annak ellenére is látni akartam a reakcióját, hogy már döntöttem.
Megyünk a melegbe. |
Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.
Mivel szablyámat sehol se találtam - és már tettem pár kört utánna - feladtam. Fel-alá járkáltam és közben rugdostam a havat. Ennek köszönhetően átázott a csizmám. Viszont ez abban a pillanatban nem érdekelt. Nem volt meg a szablyám! És ez marhára zavart.
Aztán Kraeth megkérdezte ki megy vele az ünnepélyre. Basszus ezt, de elfelejtettem! Felkaptam a fejem és már a fegyverem sem érdekelt. Mindig jók voltak az ünnepélyek. Ilyenkor mindig végig nézhettem pár verekedést és végig hallgathattam néhány szócsatát is. Egyszerűen mulattató volt, ahogy egyesek viselkedni tudtak. Aztán megtaláltam a hangom és válaszoltam a kérdésére:
- Én veled tartok. - indultam el a férfi felé. Közben füttyentettem egyet, mire szarvasom mellém ügetett én meg felugrottam a hátára. Odavezettem Kraeth lova mellé. |
Név, becenév : Kraeth
Nem: férfi
Kor: 32 év
Törzs: Waeris
Rang: Hadvezér
Megjelenés: Izmos, erős alkat, magassága felülről üti az átlagot. Kisugárzása tiszteletet csikar ki. Éjfekete szőrzete egy rövid borosta és egy a kornak megfelelően vállig érő lobonc formájában látható. Misztikus kék szemei miatt gyakran átkozottnak tartották.
Nyryn és Lyric kapcsolatának valódi komolysága pillanatok alatt kibontakozott előttem, jelenlegi állapotomban azonban nem tudtam hogyan reagálni rá és nem is szándékoztam. Az ember érzelmi ügyei a sajátjáé, abban azonban biztos voltam, hogy a két fiatal kapcsolata – habár szerelmi eposzokba illő történet - semmi képp sem végződhet jól, révén, hogy két rivális törzs viszálya minden esetben vérrontásban végződik. Nőket, fiatalokat soroznak be, katonákat, kovácsokat, vadászokat…
A fagy folyamatosan végigjárta a testemet, néha úgy éreztem, a vér megfagy az ereimben és nem áramlik tovább. Tisztában voltam vele, hogyha nem melegszem meg valahol, még a minap kihűlök és végem lesz, vagy nemes egyszerűséggel elfog a láz és ágyban ér a végzet. Természetesen a halál lehetőségek sorozata végtelen ilyen esetben, ám a legkevésbé sem vagyok az a típus, aki inkább ezen gondolkozik, mintsem hogy megpróbáljon a túlélésre összpontosítani. Amellett, hogy a betegségek lehetősége fennállt az idő szorított; Vártak engem néhány mérföldnyire, jelenésem volt az Őszvég ünnepén. Mindamellett, hogy hadvezérként fontos személynek számítottam egyedül én képviselhettem a Waerist.
Lyric felkért, hogy adjak neki pokrócot, ám - amellett, hogy nem rendelkeztem egyetlen egy darabbal sem – Nyryn előbb cselekedett. Szétosztott pár pokrócot és prémet a társaság között. Biccentettem köszönésképp és egy kis erőlködés után elmosolyodtam. Hátamra terítettem a prémet, és habár az nem segített túl sokat, valamennyire védett a hidegtől és én hálás voltam érte.
Céltudatosan hajoltam le a hóban heverő páncélingemért majd a nyeregtáskába rejtettem páncélzatom. Kihúztam a földből abba tűzött pengémet majd szorosan a nyereghez erősítettem azt. Pillanatok múlva sikerült lovam hátára felküzdenem magamat és minél előbb távozni akartam, ám udvariasságból kénytelen voltam várni még egy kicsit.
- Van köztetek olyan, aki az ünnepélyre igyekszik? – kezembe vettem a kantárt és feléjük fordítottam lovamat - Szívesen fogadnék egy partnert az utam során ám minél előbb távoznom kell.
|
Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.
Ezt nem hiszem el! Miért pont a waeris? Ültem fel újra eme gondolatokkal a fejemben. Bár inkább csak ösztönös megnyilvánulásnak hatott. Igazából hálás voltam, hogy kihúzott. Neki köszönhetően csak félig fagytam halálra és nem utolsó sorban láthatom a húgomat. Kezeimmel megdörzsöltem arcomat. Elemelve látta, hogy vér borítja őket. Aztán megnézve jobban rájöttem, hogy csak a festék jött le. Csodás! Most, hogynézhete ki az arcomon egy hatalmas festék folttal?
Körbenézve láttan egy a lova felé tartó Kraethet, és egy ölelkező Nyrynt, meg Lyricet. Pár pillanattal később Nyryn kibontakozott az ölelésból és a lovát kezdte el keresni. Hol sétál, hol elesett, hol pedig csúszott-mászott a hóban négykézláb. Aranyos volt, mint egy vadászó macska. Végül egy anyázódással előkerítette Éjfélt. Elkezdett a nyeregtáskákban kotorászni, aztán felöltözött. Aztán felém indult és egy pokrócot terített rám.
- Ugyan. Az idióták számíthatnak egymásra. - mosolyogtam rá, miközben ő tovább ment.
Aztán nézve, amint a többieknek is prémeket osztogat rájöttem, hogy igen csak fázom és, hogy átkéne öltöznöm. Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam szarvasom felé. Egyértelműen jobban ment a jégen közlekedés, mint legutóbb. Odaérve belenéztem a nyeregtáskákba. Az látszott, hogy nem sok időre jöttem ki. Élelem nem sok volt nálam. Ruha viszont annál több. Mindig, hoztam magammal váltás ruhát, még akkor is ha éppen őrjáratra mentem ki. Lecsatoltam páncélingem és hát felsőmet is levettem. Mindezt olyan ügyeséggel, hogy a hátamon maradt a pokróc, így annyira nem fáztam és a többiek sem nézhettek totál hülyének. Átöltöztem és megfogva a kantárt visszaindultam a többiekhez a jégre. Igen, határozottan jobban megy a jégen közlekedés.
Visszaérve megláttam az egyik szablyám a földön. Biztos vízbe esés közben hagyhattam el. Körbenéztem, hol a másik, de nyoma veszett. - Ó, hogy a halál vinné el! Hova a tetves fenébe raktak a szablyáb? - fakadtam ki. |
| Nyryn ~ Ismerős hang mondott egy ismerős nevet. Úgy tűnik, Lyric húzott ki. Kivéve, ha amióta a víz alatt voltam, megjelent egy másik fekete hajú férfi. Amit erősen kétlek, ugyanis nem hinném, hogy egy tök ismeretlen férfi megölelt volna, miután leköpöm vízzel. Még mindig semmit nem láttam csak néhány sötét pacát a fehérségben, melyek alatt értem Kraethet a faelt és a fákat. Gondolokén. Kissé megszeppenve ültem és tűrtem ahogy Lyric ölel. Egyik karomat a hátára helyeztem és nekidőlve élveztem, ahogy nem kell megtartanom magamat. Közben gondolkoztam. De egy olyan emléket sem tudtam felidézni, amikor megöleltem volna őt. Csendben tűrtem, csukott szemmel ahogy szorít. Közel voltam hozzá hogy el is aludjak, de a legkisebb légmozgásra is összerezzentem. Aztán hirtelen nagyra nyilt szemekkel annyit mondtam:-Éjfél.-kimásztam Lyric szorításából. Már jobban láttam, ezért elindultam. Hol négykézlábra esve, és úgy lépkedve egyet-kettőt, hol összegörnyedve,arra készen, hogy el fogok esni. Közben kčtségbeeseve kiáltottam a lovam nevét. Végül mégegyszer elestem. Nagyokat pislogva figyeltem az orrom előtt lévő patanyomokat.-Merre vagy lovacskám?-vigyorodtam el, és négykézláb indultam el a nyomok mentén. Muszály volt földközelbe maradnom, mert másképp nem láttam a nyomokat. De végül feladtam és felálltam:-Éjfél, az anyáduristenit, hol vagy?-kérdeztem idegesen, mire ismerős nyerítést hallottam, és előjött a fekete fehér lovam. ~Legközelebb a káromkodással keudem..~jegyeztem meg magamban. Erőtlenül kapcsoltam szčt a köpenyemet ami a hóba esett. Leszereltem magamról a bőr vértemet és a láncingemet. Alatta még volt egy fegyverkabát. Áldom a napot, mikor kaptam egy direkt rám méretezett fegyverkabátot. Éjfél nyeregtáskájában kezdtem kotorászni. Rókaprém, nyúlprén. Semm használható. A másik nyeregtáskát is átkutattam. Abban élelem volt. Majd gyanúsan kezdtem figyelni, hogy a livam nyerge alatt két pokróc ia van. Már nem emlékszem miért ,de gondolkodás nélkül lecsatoltam róla a nyerget s megragadtam mindkét pokrócot. Az egyik ráadásul egy tartalék köpeny volt.-Jól emlékeztem, hogy volt nálam egy!-mondtam, és a többiek felé néztem, közben a vállamra terítettem a sötčtzöld köpenyt. Visszatettem a nyerget a lóra és ráterítettem a vizes holmikat is. A láncinget azért még visszavettem. Egyfajta biztonságérzetet adott. Hátasom segítségével visszamentem a többiekhez:-Köszönöm,Lyric.-mondtam halvány mosollyal az arcomon.-A kardot is előre-nevettem fel halkan. Majd a faelre néztem. Talán több időt töltött a vízben mint én. Odaballagtam hozzá és a vállára terítettem a pokrócot, amit eredetileg Lyricnek akartam odaadni.-Köszönöm, hogy nem hagytál ott.-mondtam neki. Füttyentettem egyet Éjfélnek, hogy tolja ide a képét. Elövettem a nyeregtáskából két három prémet. Két nagyobbat és egy kisebbet. A kicsit gyorsan vissza is raktam. Az egyiket Lyric kezébe nyomtam a másikkal pedig elindultam Kraeth felé. Odanyújtottam neki és megszólaltam:-Mindig jól jön, ha az embernek vannak vadász barátai.-mosolyodtam el. |
[Íme itt vala Blood reagja, megintcsak az én markaim közül]
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Valami mégis összetartotta az elmémet, és volt akaratom Nyrynhez úszni. Megragadtam a kezét, és szabad karomat a jégtáblának támasztottam, hogy felhúzódzkodhassak. Közben valamiért az elmémbe kúszott az ironikus gondolat, hogy talán sosem fogtam volna meg a kezét, ha nincs ez a mai nap, ez a lehetetlen helyzet.
Magam sem tudom, hogyan, de kivergődtünk a jégre, én pedig azonnal arrébb húztam Nyrynt a víz szélétől. Próbáltam ügyelni a testi épségére, de most valamiért előbbre valónak éreztem, hogy túléljük, mint hogy fel ne horzsolja a térdét. Igazából fel kellett volna vennem, de olyan gyengének éreztem magam, hogy biztos voltam benne, hogy elejtettem volna.
Nyryn némán feküdt előttem, nem mozdult. Egy kétségbeesett mozdulattal a mellkasára nehezedtem, nem is nagyon tudatosítva magamban, mit csinálok. Próbáltam kipislogni a szememből a vizet, és elejét venni a reszketésnek, vagy legalább emberi ütemben lélegezni, de nem jártam sikerrel, az elsőt leszámítva. Látásom többé-kevésbé kitisztult.
Nyryn hirtelen felült. Minden izmom összehúzódott egy pillanatra, a szívemtől az ujjaimig. A lány csak köhögött, egy jó adag víz a ruhámon kötött ki, amelynek egyébként már akkor mindegy volt, amikor összeverekedtem Kraethtel – legyünk őszinték, én provokáltam ki, és ő pofozott arcon.
Az első gondolata a kardja volt. Igen, ez Nyryn. Elmosolyodtam. Úgysem láthatta, szerintem még félvak volt a jeges víztől. Kezével kereste a markolatot, de ujjai az enyémeket találták meg. Az ujjai legalább olyan hidegek voltak, mint az enyémek, de érintésük nyomán mintha meleg bizsergés futott volna át a bőröm alatt. Keze az enyémen maradt. – Ez nem a kardom. – mondta, én pedig éreztem, hogy újra ráismerek. Valahányszor ilyen egyszerű, tárgyilagos, de jellegzetes megállapításokat hallhattam tőle, eszembe jutott, mennyire régen vagyunk egymás mellett, és ha el is ment az Aarusból, a sors valamiért úgy intézte, hogy megint itt legyünk. És ha ennek nincs is oka, én valamiért megnyugtatónak éreztem.
Tudtam, hogy otromba módon cselekedek, de ez valamiért nem állított meg benne.
- Kraeth, nincsen még egy pokrócod, vagy… akármid? – kérdeztem. Már hiba volt csak egyetlen darab után érdeklődnöm is, de nem tudtam erre gondolni sem.
Fejemben még mindig verdesett a mondat: - Ez nem a kardom.
Nem, valóban nem. Az már ott marad a folyó alján valahol. Azt már nem szerezzük vissza.
Talán a hideg vette el a józan eszemet, szeretném, ha így volna; vagy az a maflás, amivel a Waeris hadvezér ajándékozott meg, de magam sem tudva igazán, mit művelek, megöleltem Nyrynt. Az arcomon éreztem nedves haját, állam a ruhájához ért. Azt hiszem, nem is úgy öleltem meg, ahogyan egy lányt illett volna, kemény volt, szoros, váratlan. Legkevésbé sem helyénvaló.
- Csinálok neked másikat. Ígérem. – mondtam rekedten.
Nem akartam elengedni. Szerettem. Vártam, hogy ő köszörülje meg a torkát vagy lökjön el magától. Nem, önszántamból nem fogom elereszteni. Túl sokáig tartott, hogy rábízzam magam.
Most csak azt akartam, hogy ezt ő is tudja. |
Név, becenév : Kraeth
Nem: férfi
Kor: 32 év
Törzs: Waeris
Rang: Hadvezér
Megjelenés: Izmos, erős alkat, magassága felülről üti az átlagot. Kisugárzása tiszteletet csikar ki. Éjfekete szőrzete egy rövid borosta és egy a kornak megfelelően vállig érő lobonc formájában látható. Misztikus kék szemei miatt gyakran átkozottnak tartották.
Épp elmémnek köszönhetően régen merültem jeges vízbe, így elfelejtettem annak igazi gyötrelmeit. Szememet csípte a hidegvíz, mellkasom összeszorult, jeges ruhám pedig testemnek tapadt. A tüdőm küszködött, szenvedett, miközben végtagjaim pillanatok alatt lefagytak. Elmém a fájdalmak közepette apró szilánkokra szakadt, és én nem találtam a darabjait. Mire rájöttem, hogy Nyrynt keresem, nem volt annyi levegőm, hogy jobban körül tudjak nézni. Mindenesetre nem szándékoztam feljönni, amíg meg nem találom a nőt, így a fulladásos fagyhaláltól egy dolog mentett meg; A mellettem a felszínre kerülő Nyryn és a kéz, amely kimentette őt a jeges vízből. Egy erős lökéssel felkerültem a felszínre és zihálva ragadtam meg a jégtáblát. Alig láttam valamit, alig éreztem, ahogy kezem megkapaszkodik a jégen és szükségem volt minden erőmre, hogy kijussak a vízből. Mikor felkapaszkodtam a jégtáblára egyszerűen hanyat vágtam magam, az égre néztem és a képébe nevettem. Megkockáztatom, hogy még be is mutattam neki, habár ezt semmi sem garantálja, ugyanis nem voltam egészen józan. Ezt bizonyítandó, azonnal felkeltem, amint újabb csobogást hallottam a lék felől, és habár tudtam, hogy Nyryn már kint van, mégis odaugrottam és alkaptam a vergődő kezét. Csak később jöttem rá, hogy az ellenségemet mentettem meg.
Miközben Niva hasonfekve vergődött feltápászkodtam és instabil léptekkel elindultam a part szélén álló lovam felé. Tudtam, hogy kénytelen leszek ezt az inget azonnal eltűntetni és leváltani valamire ami még nem ázott át teljesen. Szerencsére a nyeregtáskámban pont rejtegettem egy ilyesmi inget. Kissé nehézkesen lépkedtem a látászavar és lábaim teljes érzéketlensége miatt, de végül eljutottam lovamig, és megkönnyebülten oldalának döltem. Úgy lihegtem, úgy sóhajtoztam, ahogy azt egy kemény csata után illő és olyan nehezen áltam a lábamon mintha legalábbis eltörtek volna.
Ledobtam magamról az inget, ám a hideg miatt a meztelenség nem volt kedvemre való, így egy hosszas túrkálás után magamra öltöttem a következő ruhadarabot. Páncélzatom továbbra is a földön hevert, ám ilyen állapotban nem tudtam volna felvenni és viselni. Ilyen állapotban semmiképp sem tudtam volna harcolni. |
Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.
Végül csak beszakadt alattunk a jég. Nyryn elengedte a kezem és eltűnt a víz alatt. Aztán én is követtem. Első gondolatom - már ha egyáltalán volt valami azon kívül, hogy rohadt hideg van - az volt, hogy felkéne jutni a viz alól. Ez természetesen a magamra aggatott páncél miatt egész nehezen ment. Hiába kűzdöttem egyre csak lefele húzott. Lassan a levegőm is elfogyott. A húgomra gondoltam. Mi lesz vele ha meghalok. Ki fog rá vigyázni, ha nem én? Már fájt a szemem a jegez víztől. A tüdőmre is egyre jobban nehezedett a nyomás. Most tényleg meghalok.
Aztán két csobbanást hallottam egy nagyot és egy kisebbet. Tuti, hogy az előbbi Kraeth volt. Aztán megpillantottam Nyrynt is magam mellett a vízben. Éppen elrudaszkodott a... medvétől? Mindegy. Én is lassan elértem a földet. Végül a Nyryn által az imént bemutatott mozdulat sort elvégezve: Felértem a felszínre! Hiába. Levegőt így sem tudtam venni. Kiderült, hogy csak azért nem, mert a fél fejem a víz alatt volt. Mire erre rájöttem, már egy rakat vizet nyeltem és lélegeztem be. Körbenéztem és láttam egy Nyrynt, aki éppen kihúztak, hogy ki volt az ezt nem láttam. Sőt a lányon kívül senkit sem láttam. Hajam a fejemhez tapadt én meg megint elkezdtem süllyedni. Ösztöneim akadályoztak meg abban, hogy lemerüljek megint. Elkezdtem tempózni a jég széléhez. Odaérve megpróbáltam kimászni, de annyira fáradtak voltak a végtagjaim, hogy nem sikerült. Hirtelen valaki megragadva a kezem kihúzott. Hát komolyan csodás látvány lehettem hason fekve a földön. Lassan átfordultam és felültem, miközben vizet köhögtem fel. Végül visszahanyatlottam a jére és néztem az eget. Hála az égnek, hogy ezt túl éltem. |
| Nyryn ~ Mikor már kb harmadszor szúrtam bele a pengémet a jégbe, egy pillanatra felnéztem:szerintem bolondnak néztek. A farl lépett először. Gyönyörű orrbarúgást láthattunk, és ha nincs kard a kezemben, még meg is tapsolom. Egy kis harc után a medve elterült. A jég hangos reccsenéssel adta tudtomra, hogy feladja, és inkább beszakad. Mégis fenyegetőzött. Próbáltam minél gyorsabban felállni, ám ezt megakadályozta az instabil, valamint csúszós talaj. A fael segětett nekem feltápászkodni.-Legalább van valami közös bennünk-mondtam neki , majd futni kezdtem. Mintha csak a j3g kárörvendése lett volna minden egyes reccsenés. Egyre reménytelenebb lett ez az egész. Következő lépésemnél a jég beszakadt alattam, én pedig elengedtem a fael kezét. ~Szamára még van remény..~gondoltam. Először csak a lábam, majd a hasam, a melkasom és végül a fejem érezte meg a hideget. A hajam mintha mázsás súly lett volna. Minden elsötétült előttem és minden egyes stívdobanásomnál az egész testem rándult egyet. Nem mertem levegőt venni. Csak összeszorítottam a szememet és láttam magam előtt egy Aarusi emléket. Meglátogattam Lyricet a kovácsmühelyben. Mikor beléptem már mindenki nevetett. Elmeséltem neki a napomat, bár nem mutatott túl nagy érdeklődést. Mikor aztán tovabbálltam, még halottam, hogy valaki azt kiálltja Lyricnek:"Én a helyedben nem engedném el!"-fegyelmeztette valamelyik öreg. Ahogy céltalanul merültem alá, céltalan emlékekkel a fejemben, valamihez hozzáért a lábam. A valami nagy volt, és lassan ontotta magából a hőt, amit nem is črzek, ha nem a közvetlen közelébe vagyok. A medve volt az. S a hőforrás, a mellkasából dűlő vér.~Hát itt vagy, öregfiú~gondoltam magamban. Nekitámaszkodva ,utolsó erőmmel elrugaszkodtam és a felszínre érkeztem. Nem vettem levegőt. Nem láttam értelmét. A szemem előtt čreztem a megfagyni készülő tincseket. A köpenyem és a hajam úgy lebegett ide-oda, mintha egy magas yzírten állnék és fújna a szél. Valaki megfogta a kezem és húzni kezdett. De én magam előtt láttam, ahogyan egy hatalmas madár felemel, hogy mielőtt meghalok, megtapasztaljamy milyen érzés repülni. Majd valaki benyomta a mellkasomat hirtelen. Fájt. A madár leejtett. Éles yziklának estem, és szétroncsolódott a bordám. Meghaltam? Nem. Nem hiszem, hogy egy halott ember képes felülni, és leköoni megmentőjét jeges vízzel. Hirtelen csak köhögni tudtam. A látásom homályos volt. Végül megszólaltam:-A kardom?-majd tapogatózni kezdtem magam körül. Kard sehol. Csupán egy hideg kézfej, melyről nem vettem le a kezem.-Ez nem a kardom.-mondtam, és próbáltam kitalálni, higy ki mentett meg. |
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Kraeth hangjára rezzentem fel.
Nem éreztem semmit, csak Nyryn neve búgott alaktalanul a fejemben, folyamatosan, mintha szertartáson skandálnák. Nem tudtam, minek kellene alakot öltenie bennem, mit kellene gondolnom, milyen késztetéseket kéne éreznem, de azt tudtam, hogy valamit bizonyosan.
Nekem kellett volna cselekednem. Ha én szúrom a kardomat a jégbe, ha van bennem annyi erő, most én lennék ott.
Valami fojtogatott, tudtam és gyűlöltem, hogy ennyire szánalmas vagyok, szégyelltem azt is, hogy a világra születtem. Állkapcsomat megfeszítve elindultam a jég felé. Nem akartam. Csak egy dologra vágytam, és az az volt, hogy lerogyjak egy sötét sarokban, és... hogy azután mi lett volna, azt nem tartottam fontosnak.
De tudtam, ha most összeomlanék, és tehetetlenül lerogynék, az mindennél rosszabb lenne. Mert bebizonyosodna, hogy nem érdemlem meg Nyrynt, de még az élet jogát sem.
Megálltam egy pillanatra a víz partján, leoldottam a kardomat. Könnyű - vagy legalábbis könnyebb - lett volna beleugrani a vízbe, de valószínű, hogy megállt volna a szívem. Azt pedig nem engedhettem meg magamnak. Lassan ereszkedtem bele a folyóba, az utolsó másodpercekben még megcsúsztam, lefejeltem a jeget, újra felszakadt a Kraeth okozta seb a szám sarkában, de nem éreztem fájdalmat. Olyannyira hideg volt, hogy reszkettem belülről, de olyan erővel, mintha zokognék. Fogaim összekoccantak, az, hogy fáztam, fizikai fájdalommá nőtte ki magát. Rossz volt lélegezni.
Mégis vettem egy nagy levegőt, s lebuktam a víz alá. A jeges folyadék a fülembe tódult, szemem fájt, és immár könnyezett is, mégis nyitva kellett tartanom. Próbáltam minél gyorsabb, fárasztóbb módon úszni, hogy ezzel is melegen tartsam magam.
Az elmém kitisztult a halálközeli élménytől, és önmagam gyűlölete helyett másra is képes lettem gondolni. Viselt Nyryn páncélinget? Niva... ő igen, a farkasos szegélyű mellvértet, amelyre felfigyeltem. Milyen nehéz lehet?
Nem láttam messzire, ezért a felszínre úsztam, hátha ott jobbak a viszonyok.
És akkor végre megláttam Nyrynt.
Izmaim szúrtak az erőfeszítéstől, az elmém pattanásig feszült. Mi van, ha ez sok?
Mi van, ha elszakad a húr? |
Név, becenév : Kraeth
Nem: férfi
Kor: 32 év
Törzs: Waeris
Rang: Hadvezér
Megjelenés: Izmos, erős alkat, magassága felülről üti az átlagot. Kisugárzása tiszteletet csikar ki. Éjfekete szőrzete egy rövid borosta és egy a kornak megfelelően vállig érő lobonc formájában látható. Misztikus kék szemei miatt gyakran átkozottnak tartották.
Pillanatok töredéke alatt cselekedtek a körülöttem lévők, nem hagyva lehetőséget arra, hogy megállítsam őket. Mindannyian tudtuk, hogy ki kell álnunk az állat ellen, azonban amit a két nő művelt messze túlment az ésszerűség keretein. Egyszerűen heroikus, kódexekbe illő tett volt, mégis bolondság. Nem reagáltam elég gyorsan ahhoz, hogy meg tudjam őket menteni, mielőtt a jég beszakadt és a medve holtteste, valamint a két nő a vízbezuhant. Úszni minden ember tud, de a jeges víz pillanatok alatt megöl, ha nem vigyázol. Az öüsztöneim felülkerekedtek a józaneszemen és az előrelátásomon. Lecsatoltam láncingemet, az pedig puhán landolt a hóban. Arra már nem maradt időm, hogy az azalatt lapuló fehér inget levessem magamról, minnél előbb cselekednem kellett. A Lyricnek keresztelt fiúra néztem, aki bizonyára még nem fogta fel, hogy gyermekkori szerelme a vízbezuhant.
- Ideje, hogy bevesd magad, hősszerelmes.
Futva értema jég szélére. Bevetettem magam a vízbe és a lehető legnagyobb lelkierőmet magamra öltve elmerültem a vízben.
|
Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.
Kraeth levezette a lovát a jégről, majd visszajött. És ordított! Esküszöm, ha ezt túléljük akkor leütöm. Lyric felvetette, hogy Nyryn meglőhetné a medvét az íjával. Ez jó ötlet volt leszámítva azt, hogy szegénynél semmi féle íj nem volt. Így egy tőrt szedett elő, majd hajított el. Kb. úgy nyakon dobta az állatot. Aztán se kép, se hang elindult a dög irányába két karddal. Csodálatos becsúszást láthattunk, majd elkezdte a jégbe szurkálni őket. Pár pillanat bele tellett, mire rájöttem mit akar. Ez megőrült. Igazából egyáltalán nem érdekelt volna, ha egy waeris vízbe fagy, de iránta valamiféle szimpátiát éreztem. Na, meg nem hagyta a büszkeségem, hogy ő egyedül végezzen egy medvével, miközben én csak állok itt.
Így elindultam feléjük. Ráadásul futva. Amint odaértem elrugaszkodtam a földről és lábamat rúgásra emelve megcéloztam a medve fejét. Telibe találtam az orrát, amitől hátra tántorodott. A francba! Hogy milyen kitartó egy dög vagy! káromkodtam magamban. Földet érve lebuktam az állat meglendülő mancsa elől. Felemelkedés közben jobb kezes szablyámmal keresztbe vágtam és mellkason vágtam. Aztán éppen csak lassítottam a forgáshoz, megpörgettem fejem fölött másik kardom, fogást váltottam, majd hátra döftem vele és egyenesen nyakon szurtam vele "ellenfelem". Kihúzva szablyám az a rohadt dög élettelenül, vagy legalábbis már kevésbé élve terült el a földön.
Viszont a test földetérése annyira már nem volt öröm teli. A Nyryn által elkezdett jég bontogatást befejezte. Az eddig szilárd "talaj" megrepedezett alattunk. Na, most vagy futunk, vagy meghalunk. gondoltam és a földön fekvő lányra néztem. - Te őrült vagy.- suttogtam és megfogtam a ketéz, majd megpróbáltam elrángatni. Persze ez nem volt olyan könnyű, mint azt az előbb gondoltam. Miközben próbáltam arrébb juttatni magunkat a jégen az egyre vészjóslóbban repedezett. Aztán egy nagy reccsenés és odakapva a fejem csak annyit láttam, hogy az előbb kivégzett tetem eltűnik a két törött jégtábla között. Hát ebből se eszünk. mosolyodtam el fanyarul. Tovább vonszolva Nyrynt próbáltam még messzebb jutni a veszélyes területről, de hát csak nem sikerült. Már egyre több repedés volt alattunk és egyreinkább az volt bennem hogy nem futunk, hanem meghalunk.
Két pillanattal később ez be is bizonyosodott, amikor eltörött alattunk a jég. |
Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem: nő
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.
A medve rálépett a folyó jegére.
Ha valahogyan el tudnánk érni, hogy beszakadjon alatta, nyernénk időt.Mert nem hiszem, hogy belehalna.Ugyan, a medvék tudnak úszni.
Nem állt szándékomban hagyni, hogy a körülöttem lévők közül bárki is megsérüljön.Még a Fael sem.Márpedig a vadász én vagyok, és a vadászok értenek az állatokhoz. Kivéve persze az olyan állatokhoz,mint Tawel...
Kraeth kérésemet teljesítve elordította magát.Ezt nagyon bírtam benne.Még régebben én is megakartam tanulni az ilyen ordítást, de aztán inkább különféle füttyszavakat tanultam meg a többi vadásztól.
A medvét jól láthatólag, feldühítette, ugyanakkor ebben a négy emberben méltó ellenfelet láthatott.
-Futásban esélytelenek vagyunk.Max lejtőn lenne esély....-mondtam magam elé bámulva. Inkább hangos gondolkodás volt, mintsem kijelentés. Folyamatosan és gyorsan hoztam fel magamban egymás után a terveket, de egyik sem volt túl jó ötlet.Lehet, hogy nem kellett volna ennyire elhamarkodottam elküldeniÉjfélt magammellől, hisz az íjjam a nyereghez volt erősítve.Lyric nekem szegezte kérdését.
-Hát persze.-mondtam határozottan és elhúztam a köpenyem a derekamtól.Az övemen kisebb-nagyobb tarsolyok és különféle vadászkések voltak.Nem, nem tőrök,hanem vadászkések, amik egy tőrhöz képest kicsit nagyobbak és más az alakjuk.Egyik kardomat visszatettem a hejére és leemeltem az egyik kést.Fél szemmel Kraethra néztem és halkan megszólaltam:
-Nekem nem megy olyan jól, mint Tawelnek.-húztam halvány mosolyra a számat. Megcéloztam a vadállat fejét. Tawel akár egyetlen lövéssel is képes lenne kiütni ezt a medvét. Pedig én is tőle tanultama késdobálást.
Végül vettem egy mély levegőt és nagy lendületet véve elhajítottam a tőrt.Nem láttam pontosan, hogy hova fúródott be,de valahol a nyaka feletti részből kezdett dőlni a vér, pirosra színezve a bundáját.Az állat kétlábra állt és széttárta karjait, mintha csak ölelésre hívna, de a vérszomjas ordítás is járt hozzá.És az ember, máris lemond róla, hogy megölelje.
És, ezután mi jön?-tettem fel magamnak a kérdést.Persze azonnal meg s válaszoltam: A hősködés.
Még mielőtt bárki is megállíthatott volna, futni kezdtem, egyenesen a medve felé. A jégre érve hanyat vágódtam és a lendület miatt csúszni kezdtem.Még futás közben vettem elő ismét a másik pengémet, és gyönyörűen elcsúsztam a mackó mellett.Ám mielőtt még túlmentem volna mindkét pengét a jégtakaróba szúrtam. A jég megrepedt, úgy tűnik, hogy itt vékonyabb.Kihúztam hát a kardjaimat és ismét beleszúrtam. Tovább repedezett egészen a medve lábáig.
Vártam.
Vártam hogy beszakadjon a jégtakaró.
Bele sem gondoltam hirtelen, hogy akkor én is elsüllyedet a jeges vízben.
Ha pedig megúszom, Tawel kinyír, hogy "iért kellett ezt csinálnod?".Viszont ha ez a medve nyír ki ,hogy "grrr!" akkor Tawel mindenki mást megöl.Ez van.Ismerem már ennyire. |
[A reag Blood alaköltött szellemének tulajdona.]
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Kifújtam a levegőt. Az, amit Kraeth és Nyryn elkezdett, szöges ellentétben állt a Waerisekről alkotott képemről. Nem volt egy hihetetlenül bonyolult, gondosan megtervezett, előrajzolt, megszámolt, felépített, csiszolgatott ötlet, amelyet az Aarusban megszokhattam, különösebb kézügyesség sem kellett, ha sikerrel járunk.
Ez persze közel sem volt garantált. A terv számomra egyértelműnek tűnt, de ezzel nem kevésbé kockázatosnak: a jég vastag, de még én is csak ügyelve merészkedtem rá, ami azt illeti, annak az állatnak a testsúlyával leginkább sehogy nem tettem volna, akkor sem, ha kergetnek. De számolni kell a túlzott óvatosságommal, az sem kizárt, hogy seregek táncolhattak volna a folyón dobbantóst.
A medve tempósan, de nem riasztó gyorsasággal közeledett. A dolog tiszta volt, már kezdtem biztos lenni benne, hogy sikerül. Hallani véltem a jég ropogását, szinte idillinek éreztem a helyzetet.
És ez halálosan nyugtalanító volt. Az én életemben a világon semmi nem lehetett ennyire egyszerű és fájdalommentes.
Aztán valahogy megrohanta az elmémet a felismerés: ugyanott kel át, ahol én is jöttem, de emlékeztem, mennyire keskeny itt a jég sávja. Ha középütt állva beszakad, még rohanvást elérhettem volna a partot, habár kissé talán lefagynak a lábaim. De láb nélkül lehet élni. Úgy, hogy egy medve ránk veti magát, már nem.
Gondoltam rá, hogy oda kellene mennem, de valljuk be, én nem sokat tehettem volna ügyünk érdekében. Tisztában voltam a gyengéimmel, és a fizikai erőtlenség is ezek közé volt sorolható – számos mással együtt persze, amelyeket nem is tudok észben tartani, lévén, hogy még összeszedetlennek is mondhatom magam. Szóval nem láttam értelmét, hogy birokra keljek egy medvével, és az elkövetkezendő fél percben kifordult karokkal, félig szétmarcangolva feküdjek a folyón a saját vérem tócsájában, ha ugyan egyéb testnedveket nem kell megemlítenem.
Inkább meghúztam magam, amennyire épeszű keretek közt lehetett, és a gondolataim úgy verdestek, mint az üvegbe zárt szentjánosbogarak – faltól falig.
- Nyryn, meg tudod lőni úgy, hogy őrjöngjön? – kérdeztem hirtelen. Láttam magam előtt a felágaskodó, üvöltő állat képét.
Túl tisztán ahhoz, hogy ne a dög láttassa velem.
Gyűlöltem, hogy képeket mutat, szavakat suttog, érzéseket ébreszt bennem, de méltányoltam, hogy engedi a gondolataimat szabadon áramlani. És valljuk be, ha ezt a mait túléljük, ő pedig újra elkotródik elmémnek egy általam nem belátható szegletére, és kicsit befogja a lepénylesőjét… akkor megbocsájtom neki, hogy létezik.
Persze valamire még szükség volt az életben maradásunkhoz: hogy valaki azonnal lépjen. Valaki, aki ki tudja váltani az állatból, hogy ott, a jég közepén dührohamot kapjon.
Ha ez a valaki Meory nyula, én azt sem bántam volna.
|
Név, becenév : Kraeth
Nem: férfi
Kor: 32 év
Törzs: Waeris
Rang: Hadvezér
Megjelenés: Izmos, erős alkat, magassága felülről üti az átlagot. Kisugárzása tiszteletet csikar ki. Éjfekete szőrzete egy rövid borosta és egy a kornak megfelelően vállig érő lobonc formájában látható. Misztikus kék szemei miatt gyakran átkozottnak tartották.
Pillanatok alatt, egyszerre feszült meg minden létező izmom, ahogy meghallottam az ismerős állat fújtatását. Volt dolgom medvével, vesztettem el már miatta kedves ismerősöket is, ám most az egyetlen, akinek biztonságot kívántam az Nyryn volt. Abban biztos voltam, hogy ha Nyrynt itt és most elveszteném, Tawel azonnal megpróbálna a pokolra küldeni pengjéjének élével. A lány azonban cseppet sem látszott olyannak, aki épp most ijedne meg és tekintetének csillogásából kezdtem sejteni mi a terve. Elmosolyodtam. Kevés embernek volt esze is a harcban, nem csak az izmai, és Nyryn ott volt azon kevesek között.
Talán az elbizakodottság tette velem, de azonnal, fegyvertelenül leugrottam a lóról és levezettem azt a jégről. Kardomat kihúztam a nyeregtáskából és a hóba döftem, majd állatias, hangos ordítást produkáltam, láthatóan a medve bosszúságára.
|
Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.
A szöszi szintén bemutatkozott. Szóval Nyryn. Hát furcsa egy név az biztos. Aztán figyelmen kívül hagyva engem eltársalogtak kettesben. Nem bántam. Igazából azt se tudtam mit keresek itt. Mármint, hogy miért jöttem ide a jégre. Az tuti, hogy megúsztam volna egy csomó kék-zöld foltot. Nem mintha amúgy nem szereztem volna eleget. Lassan Kraeth is összeszedte a lovát és ide jött. Többet már nem figyeltem a környezetemre, mert elkalandoztam. Hogy min? Azt nem tudom megmondani. Sok mindenen.
Arra lettem figyelmes, hogy mindenki kardokat rángat elő és Nyryn odaszól Kraethnek, hogy kéne még egy kiáltás. Hát majdnem elkiáltottam magam, hogy Eszedbe ne jusson még egyszer, mert különben leütlek. Ebben viszont megzavart egy gyorsan közelítő, barna szőrgombóc. Vagyis egy medve. Mivel mindenki felfegyverkezett jobbnak láttam, ha én is ezt teszem. Előhúzam két remek mívű szablyámat és elhelyezkedtem. Figyeltem, ahogy a mozdulataim közben megcsillan a pengéken a nap. Mindig ezt figyeltem, néha még harc közben is. És ilyenkor szereztem pár csúnya sebet. Imádtam az ujjaim között tudni a markolatot, érezni a fegyver súlyát, és persze azt, ha vérbe márthattam.
Ahogy az a dög közelített elkezdtem azon gondolkodni, hogyan rendezem el majd a maci testét. Aztán elvetettem, mert állatokat nem rendezgetünk. Az még nekem is sok. Túlzottan kedveltem hozzá őket. Az embereket már kevésbé.
Kezeimben megforgattam egysze, kétszer, majd haradszor is a szablyákat. Felkészültem. Mindenre. Már csak azt vártam, mikor ér ide. |
Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem: nő
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.
Furcsálva figyeltem ahogy a fael nő elindul felém.Lyric apró botladozásai az övéhez képest... nos... elment egy balettműsornak.Aztán ott hebegett-habogott és végül bemutatkozással fejezte be a műsorszámot. Elfogadtam a kezét-húú, én a nagy diplomata!-, és én is bemutatkoztam:
-Nyryn vagyok.-a Furtim nevet sosem mondtam. A waerisben ragadt rám ez a név ami azt jelenti:lopakodó. Lassan Kraeth is csatlakozott a társaságunkhoz. eskü, a lova biztosabb lábakon kelt át a jégen, mint ez a kettő, itt előttem.Mondjuk Kraeth lova?! Ugyan, kérlek.... Pont olyan mint a gazdája.
A még mindig a túlparton lévő szarvasra néztem, aki valószínüleg a fael hátasa volt.Közben Lyric halkan tett fel egy kérdést.Egyenesen a szemébe néztem.Még valami hülye kérdés valakinek?Hogy érti azt, hogy miért kellett otthagynunk?Tudtommal mindent leírtam egy levélben neki.És biztosra mentem, hogy meg fogja találni, de ezek szerint.... Visszaszívom, amit gondoltam.Lehet egyáltalán olyat csinálni?
-Figyelj Lyric.... én...-kezdtem óvatosan a magyarázkodásba, ami talán rossz előjelnek tűnhetett, de jobban lekötötte a figyelmemet a fael szarvasa. Az én szememben háromféle szarvas létezik: amit reggelire, amit ebédre és amit vacsorára ejtünk el.Rögtön eszembe jutott a szarvas tetem, ami miatt üldözőbe vettek.Talán azok is faelek voltak...Bár lovas üldözés volt...
Ám erre az álatra más vágyott úgy igazán: az a hatalmas medve ami megjelent.Az ott lehetne az ÉN ebédem is. Szívtam tele e tüdőmet.Egyenesen a szemébe néztem. A medve egy darabig figyelte ahogy a szarvas enekülőre fogja, de bennünk könnyebb prédára lelt.Legalább is ő azt hitte.
-Azt hiszem nem most jött el az ideje, hogy magyarázatot adjak.Neked vagy bárki másnak.-célozgattam egy kicsit a többiekre. Lehet, hogy ők is kíváncsiak lennének arra, hogy egy aarusi kovács és egy waerisi vadász honnan a jó büdös fenéből ismerik egymást így, és hogy miért vonja kérdőre az aarusi a waerist, hogy miért kellett elhagyniuk a törzset egy bizonyos valakivel.Biztosan va aki nem az apámra gondol...
Visszatérve a medvére, most ahelyett, hogy előrántottam volna a kardom(valamelyiket....) hátraléptem egy nagyot és az íjamért nyúltam. Mit adnak e szellemek? Még jó hogy a lovam másik oldalán van az a nyeregtáska...Bár jobban belegondolva...Lehet, hogy csak feldühíteném a mackót.Sőt, biztos.
Valamikor régebben már volt dolgom medvével.Egyszeri alkalom volt, és két gyakorlott vadászvolt a segítségemre. Meg persze az erdőben más, mint nyílt terepen, néhány bokor mellett.
-Talán a folyó...-motyogtam magam elé Éjfélnek támaszkodva.Tekintetem Kraethra tévedt:
-Remélem majd számíthatunk mégegy olyan álatittas ordításra mint az elébb.-kacsintottam rá. Talán még jól jöhet. Lyric már előrántotta a kardját. Éjfélre néztem. Alig észrevehetően bólintottam neki.Tudta jól, hogy most mi következik.Pillanatokon belül a tenyerem csattant a farán ő pedig az erdő felé vágtatott.Majd ott találkozunk.Gondoltam magamban és követve Lyric példáját előhúztam mindkét pengémet, és miután egyszer megforgattam átfagyott kezeimben, ismét farkasszemet néztem a medvével. |
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Egy pillanatra megfordult bennem, hogy ömlengeni kezdek. Úgy igazán. Aztán ezt elvetettem. Nyrynnek nincs szüksége arra, hogy hülyeségekkel tömjem a fejét, hogy „de rég láttalak, még szebb vagy, mint amilyennek emlékszem rád”. Nos, ezt két okból is mellőzni szerettem volna. Egyrészt nem volt igaz, másrészt meg: fuj.
Ránéztem. Még hallottam a fülemben, ahogyan a nevemet mondja, azt, amit az anyámtól kaptam, és nem csak egy részét. Persze… nem sok baj volt a töredékekkel, jól hangzottak, csak a jelentésük volt kaotikus. Nem köpködjük csak úgy a szélbe, hogy Eljövendő. De még teljes és teljes közt is volt különbség, az ő szájából, aki régen mondhatta már, s most nagy gonddal ejtette.
A boldogság durva, fájdalmas keserűséggel hasított belém újra és újra. Nem akartam bőgni, és nem is láttam értelmét, pedig tudtam, hogy ha a torkomat valami fojtogatja, az állítólag épp annak előjele. De összekapartam magam. Volt egy józan oldalam is, ami megvetette az ilyen szintű érzelgősséget. Mondjuk, más szinteken előszeretettel gyakorolta.
Igazából el kellett volna neki mondanom, hogy mennyit önsajnáltam magam miatta, mennyire érződött a hiánya, mennyire utáltam, hogy elment. De ezt megintcsak nem tettem meg. Egyrészt, mert felért volna egy vallomással, másrészt, mert szégyelltem volna, harmadízben pedig azért, mert éreztem magunk körül nem csak Niva, de most már Kraeth jelenlétét is. És egy szerelmes ömlengésnél csak egyvalami rosszabb: szerelmes ömlengés a waeris hadvezér társaságában. Amit tettem –azaz nem tettem – kétségtelenül idiótaság volt, mivel tekintve helyzetemet, és a világ helyzetét, bármelyik napon elpatkolhatunk mindahányan, és akkor, haldoklásom utolsó perceiben még nagyon meg fogom bánni ezt a napot.
Azután egy irtózatos gondolat ütött szöget a fejemben. Mi van akkor, ha Nyryn nem akar látni engem? Mi van, ha épp azért hagyta ott a törzset, mert én ott voltam? Azaz – mert rájött valamire velem kapcsolatban? Hogy Átkozott vagyok?
- Nyryn, - kezdtem csöndesen. – miért kellett elhagynotok a törzset?
Gyűlöltem magam, amiért feltettem a kérdést, már láttam magam előtt a választ, hallottam a fejemben: „miattad, Lyric”.
Aztán megláttam valamit a szemem sarkából. Nem olyan valamit, mint Meory nyula. Ez a valami hatalmas volt, szinte fekete, és hangosan üvöltött. Ez a valami egy medve volt, és szemét mohón szegezte reánk.
A következő pillanatban a csontmarkolatra kulcsolódtak az ujjaim, és a kardot újra az arcom előtt tartottam.
Ez a medve nem az a mackó, amellyel a gyerekek játszanak. Nem az az állat, amelyet a mondákban a hős megszelídít. Ez a valami megölhet engem, megölheti Nivát, Kraethet és megölheti Nyrynt is. Így hát nincs több játszadozás: csontot csontig. |
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
