Játéktér
Fórumok : Nibras-folyó : 1. Játék Fórumok: 
Témaindító hozzászólás
Reshi

2015.12.20. 11:17 -

Kraeth ~ Lyric ~ Niva ~ Jhail Horumia ~ Meory

~Nyílt játék~

[51-32] [31-12] [11-1]

Reshi Előzmény | 2016.01.02. 12:39 - #33

Név, becenév : Kraeth
Nem: férfi
Kor: 32 év
Törzs: Waeris
Rang: Hadvezér
Megjelenés: Izmos, erős alkat, magassága felülről üti az átlagot. Kisugárzása tiszteletet csikar ki. Éjfekete szőrzete egy rövid borosta és egy a kornak megfelelően vállig érő lobonc formájában látható. Misztikus kék szemei miatt gyakran átkozottnak tartották.

Nehezen hittem szememnek, amikor egyszerre mindenki mozgásba lendült egyetlen személynek, Nyrynnek köszönhetően. Lyric úgy lépett a jégre, akár egy álomkóros, aki nincs tisztában mit kockáztat, nem beszélve arról, hogy a lány hunyorogva kivonta kardját - ahogy az egy agyhalottként felénk sétáló aarus fiú esetében teljesen megengedhető. Láthatóan azonban Nyrynbe belenyilalt a felismerés, mélyről, és messziről, ahogy egy régi emlék szokott. Egymásra ismert a két ifjú, Niva pedig őrülten csúszkált a jégen mire eljutott közéjük.
Halványan előtört bennem a felismerés, hogy nincs miért maradásom, de messze volt még az otthonom. Túl messze, ahhoz, hogy ilyen könnyen itt hagyjam ezt a vidéket. Az, hogy eljussak a világ közepére nem egy napot emésztett fel és én nem terveztem minden egyes alkalommal megtenni az utat, ugyanakkor tudtam, hogy szükség lehet rám otthon.
Kardom hiányától már viszketett a tenyerem, szerettem volna újra nyeregbe ülni, nem tudhattam azonban lovam mennyire jár messze. Egy füttyentéssel elő tudtam volna hívni, ha a közelben van, de ha más van a közelben - netán még több Fael-, csak magamra hoztam volna bajt. 
Végül úgy döntöttem, gyalogolva az út sokkal vészterhesebb, mint lóháton, még így is minimális a kockázat.
Újaimat számhoz emelve hosszan, hangosan füttyentettem, ezzel bizonyosan magamra hívva a körülöttem lévők figyelmét, szerencsémre azonban nem csak ezt sikerült elérnem. a fák árnyékából lassan, lomhán sétált ki lovam nyeregtáskáján pedig ott lógot körülbelül tíz-tizenöt éve őrizgetett aarusi pengém.
Végig simítottam lovam orrát, majd oldalra lépve feldobtam magam a nyeregbe. Kellemes érzés volt újra egy fél karnyira lenni kardom hideg vasától. Kellemes mint az otthon melege, egyszerűen a teljes biztonságot jelentette.
Végül többé kevésbé jó hangulatban vezettem oda lovamat a társasághoz, remélve, hogy tőlük kapok pár információt az elmúlt nyolc nap eseményeiről, amit lóháton töltöttem. Egy hírtelen hadüzenet hírét nem szerettem volna épp most megkapni...
 


Minuilin Előzmény | 2015.12.31. 20:30 - #32

Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem:
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.

Kraeth is és Lyric is felismerte a túloldali szőkét. Utóbbi el is indult felé. Olyan estelenül közlekedett a jégen. Mielőtt kinevettem volna elgondolkoztam azon, hogy én mit művelné. És ismervén ezzel kapcsolatos előképzettségem nekm még ennyire sem ment volna. Mivel társalgó partnerem itt, hagyott Kraethtel meg semmi kedvem nem volt beszélni így én is elindultam a befagyott folyó felé.

Amint a jégre léptem meginogtam. Majd mikor visszanyertem eggyensúlyom, ami már teljesítménynek számít, mivel majdhogynem derékszögben dőltem hátra, tovább haladtam. Ám két lépést alig tettem meg és lábam kicsúszott alólam. Szerintem olyat még ember nem estett, mint én. Egyik pillanatról a másikra a földön ültem, majd csúsztam oldalra vagy két métert. Megpróbáltam feltápászkodni, de ahogy az lenni szokott nem jött össze. Lábaim és kezeim szinte egyszerre csúsztak szét és én elhasaltam. Percekkel később már végre álltam. Persze ez sem tartott sokáig. Léptem párat -  végre a folyó egyhamadánál jártam - és ismét eltaknyoltam. Már nem bírtam tovább és a földön ülve, vagy fekve - nem tudom azt a pzót hogy lehet nevezni - nevettem saját magamon.

 Megint csak percekkel később már a jég felénél jártam szerncsére esés nélkül. Még mindig mosolyogtam. Felpillantottam cipőm orráról, hogy megnézzem merret vannak Lyricék. Ez hiba volt. Ugyanis elvesztettem eggyensúlyom és elhasaltam. Csúsztam, csúsztam és csúsztam, míg végül fejjel egy lábnak nem ütköztem. Nevetve és egy kissé meglepődve néztem föl, hogy ki a tulajdonosa. Vagy talán ez egy test nélküli láb? Aztán megpillantottam Lyric arcát. Nos, minden esetre ennek a lábnak van teste. Körbe néztem és megpillantottam a Nyryn névre hallgató kisasszonyt is. Még egy ideig feküdtem hason kuncogva, majd belém hasított az a nagyon erős késztetés, hogy fel kéne állni. Így hát összeszedtem magam és felálltam. Szembe találtam magam egy Lyrickel és egy Nyrynnel. Mosolyogva néztem rájuk.

- Hát, izé, szeretnék elnézést kérni pofátlanságomért. Azaz idióta csúszkálásom ért a jégen. És azért is, mert végül a te - itt Lyricre néztem - lábadon landoltam, avgy érkeztem meg, vagy tudom is én. - majd a hölgy felé fordultam - Üdv! Asurakia Savanar. - nyújtottam kezet.


Bori Előzmény | 2015.12.31. 17:42 - #31

Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem:
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.

Kraeth is felismert, és a nevemen szólított.Levettem a köpenyem kapucniját és már ól látható volt a szőke loboncom. A sálat is elhúztam szám elől.

-Kraeth!-mosolyodtam el.Tudtam ,hogy nem fog kérdezősködni.Vadász vagyok, nekem meg van engedve a kóborlás...asszem... Elindultam feléjük. Éjfél mellém ügetett én pedig megfogtam a kantárát.Akkor tűnt fel, hogy a fekete hajú férfi megindult felém.Kíváncsian vártam hogy miért, mégis gyakorlott mozdulattam húztam elő az egyik hátamra erősített kardot.Megtorpantam.Kicsit összeszorított szemmel figyeltem, ahogyan szenved a jégen.Sietne, de miden bizonnyal ő is tudja, hogyha megszaporázná lépteit, megbánná.Hisz egy pofáraesés eléggé...ciki..

Halkan  nevemet mondta. Bár mintha valami más mondatta volna vele, s ő nem akarná kimondani.Ahogy közelebb ért, jobban megfigyelhettem az arcát.

Lassan törtek elő bennem az emlékek ezzel az arccal kapcsolatban.Mikor már majdnem átért a befagyott folyón, jól tudtam ki az.

-Aclumorn Lyric Dahesgar.-mondtam halkan ki teljes nevét.Hát persze, hogy az értmert tudom hogy nem szereti.

De az arcon most nem azt láttam amitéveken keresztül. Nem azt sugallta, hogy mindenkit utálok, ne szóljon hozzám senki ésatöbbi.Boldogságot láttam a szemeien és enyhe bizonytalanságot.Talán el sem hitte, hogy igazi vagyok.Ez olyan arckifejezés volt, amire életemben nem gondoltam volna.

-Mi a fene?Még a végén el is mosolyodsz!-húztam a szám ismét mosolyra.Már pedig gyerekkorod óta nem nevettél...-jegyeztem meg magamban.Persze, úgy szóltam hozzá hogy a távolabbiak ne hallják.

Kardomat lassan és kissé bizonytalanul tettem vissza helyére.

Nem tudtam mit kéne most tenni.Hogy mit mondjak neki.Öleljem meg?Áhh... talán még le is szúrna. Nem is emlékszem ha valaha meg is öleltem volna őt.Talán mikor még olyan kicsi voltam, hogy én sem emlékszem rá.


Bloodless Előzmény | 2015.12.31. 16:32 - #30

Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.

Tudom, mindig tudtam, hogy menthetetlenül idióta vagyok, de annyira nem, hogy ne szűrtem volna le Niva tekintetéből, hogy újfent halálosnak ígérkező baklövést követtem el. Azonnal megértettem.
Persze. Ha én egyszer csak nyaktól lefelé pillantok egy nőre - nézzem bár a mellvértjén lévő kecskeszerű motívumot, a nyakláncát, egy sebet vagy a haja végét - bizonyosan becstelenségen kell gondolkodnom. Ilyen az én szerencsém. Ezek az emberek nyilván nem tudják, hogy én azóta meglehetősen furcsa viszonyt táplálok a nők iránt. A kovácsok közt időről időre mondják, hogy félek tőlük, és éjjelenként szemmelverés elleni amuletteket szokásom gyártani.
Az való igaz, hogy én tényleg kijárok néha éjjel a műhelybe, és az is, hogy meglehetősen nagy jelentőséget tulajdonítok a babonáknak, de...
Meghallottam egy nevet. Egy olyan nevet, amelyet már évek óta nem mondtam ki hangosan, és valószínűnek tartottam, hogy még évekig nem is fogok. Kraeth szájából.
Behunytam a szemem. Tudtam, hogy amire gondolok, az lehetetlen. Le kell higgadnom. Most. Amíg még nem lovallom bele magam túlságosan. Én őt biztosan nem látom többé.
Mély levegőt vettem, és felnéztem. Először csak egy fekete foltos lovat láttam. Egy olyan lovat, amit egyszer már végigkísértem, ahogyan eltűnt a távolban, és egy olyan lovat, amit sokáig visszavártam eleinte lovassal, aztán anélkül. Hogy tudjam, hogy nem egyszerűen, ok nélkül lettem otthagyva a fenébe, egy ideig önzőn arra gondoltam, minden jobb volna, mint annak a tudata, hogy nem kellettem, nem érdekeltem. Aztán kitisztult valami, és remélni kezdtem, hogy él. Velem vagy nélkülem, egy másik törzsben, vagy földönfutóként... azt akartam, hogy életben tudhassam. Az sokáig elég volt.
De most nem akartam elhinni. Azt a lovat láttam. Az ő lovát.
A kabátzsebemen lévő egyetlen kő, amit aznap összeszedtem, hihetetlen súllyal kezdett gyötörni. Egy diónyi zafír volt, és a kékségéről , a tökéletességéről éreztem, hogy muszáj leszek még ma éjfélkor befoglalni. Már láttam magam előtt, ahogyan az ezüst úgy öleli körbe a követ, mint virágot a sziromlevelei. Tudtam, hogy soha nem fogom eladni senkinek. Minden tulajdonságában olyan volt, amilyet csak egyetlen élő ember nyakában lennék képes viszontlátni, és tudtam ennek az embernek a nevét. A zafír Nyryn köve volt.
Tekintetemet mohón odafordítottam. Tényleg ő volt. Nem változott semmit. Kivéve, hogy vidámnak és gondtalannak láttam, nem úgy, mint mielőtt elment.
És nem bírtam a gondolatát. Hihetetlen volt, éreztem, tudtam, hogy boldog vagyok, és mégis motozott bennem valami keserűség. Ez nem lehet valós.
De az sem érdekelt, ha ez egy lidérc. Kiléptem oldalra, elmentem Niva mellett, és ráléptem a jégre. Előre megfontolt szándékkal tettem. Már nem lehetett nekem többet adni. Viszontláttam őt. És mégis szerettem volna nem csak látni, de hallani, érezni a jelenlétét.
Lépteimet nem szándékosan szaporáztam meg, s próbáltam magamat minden idegszálammal kordában tartani.
- Nyryn… - próbáltam megszólítani, de alig jött ki hang a torkomon, olyan volt, mint amikor megfázik az ember, de nem az volt. Tudtam, milyen, ha megvisel a hideg, és ez nem lehetett olyan. Ez a gátlás belülről jött.


Reshi Előzmény | 2015.12.31. 12:47 - #29

Név, becenév : Kraeth
Nem: férfi
Kor: 32 év
Törzs: Waeris
Rang: Hadvezér
Megjelenés: Izmos, erős alkat, magassága felülről üti az átlagot. Kisugárzása tiszteletet csikar ki. Éjfekete szőrzete egy rövid borosta és egy a kornak megfelelően vállig érő lobonc formájában látható. Misztikus kék szemei miatt gyakran átkozottnak tartották.

Az Aarus viselkedését szemlélve szerencsétlen vészesen beverhette a fejét. Perverz részletességgel szemlélt valamit közvetlen a Fael idomai felett, ez pedig egyet jelentett egy öngyilkossági kísérlettel.
Én lepődtem meg a legjobban amikor a Lyricnek emlegetett fiún nem ment át egy kardpenge, bár nem titok, reméltem hogy nem lesz több gondunk az Aarussal.
Elmélkedésemből az ébresztett fel, hogy valaki hangosan csapódott be a földbe nem messze tőlünk. Fejemet rögtön felé kaptam, végig próbálva kivenni, ki dobálja meg lovát hógolyókkal. A felismerés akkor hasított belém amikor ő is felénk nézett. Egyértelmű volt ki az;
- Nyryn? - kiáltottam mintegy invitálásképpen. Nem akartam, hogy olyan messze maradjon tőlünk. A szokásos "Mit keres itt?" kérdés fel sem merült bennem, tekintve, hogy Nyryn vadász volt, és a Waeris vadászai gyakorta elkóboroltak Fael területre, az sokkal jobban izgatott, miért dobálja hógolyóval lovát, de ezt persze eszem ágában sem volt megjegyezni.

 


Minuilin Előzmény | 2015.12.30. 21:24 - #28

Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem:
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.

Mivel Lyricnek nem nagyon akaródzott válaszolni hagytam tekintetem elrévedni a túlpartra. Figyeltem az erdőt. Egyszercsak egy foltos ló vágtatott ki, pont velem szemben. A hátán egy nőszerű képződmény. Legalábbis innen annak látszott. Az állat hirtelen ledobta. A lány - igen, mostmár biztos, hogy nő - vetett egy bukfencet a hóban és mit csinált? Megdobta hógolyóval a lovat. Ez most komoly? Elkerekedett szemmel bámultam a túlpartot. Hógolyózni egy lóval. Hát ez kész. Először Meory bukkan fel egy tetves nyulat kergetve, aztán jön ez a csaj és hógolyózik a lovával. Hova a halálba kerültem én? Most komolyan mi ez? Továb figyelve láttam, hogy ő is felénk fordul. Biztosan megpróbált minket felismerni, vagy mi. Hát én is ezt tettem. De nagy valószínűséggel vele ellentétben és nem ismertem fel. Biztos másik törzsből való. Hát persze Niva! Ehez aztán sok ész kellett, hogy rájöjj. Itt gondolatban gúnyosan megveregettem a vállam. Ahogy anyám tanította mindig, mikor valamit jól csináltam: "Menj a tükör elé és veregesd meg a vállad, mert ügyes voltál." Hát igen, tőle, csak ennyit lehetett kapni dícséretként. Apámtól meg még ennyit sem. Őt aztán még az sem érdekelte, ha valahol összeveterrem magam. Bezzeg a húggommal olyan volt, mintha nem is tudom, van erre megfelelő szó? Persze a húgomat sosem okoltam ezért. Őt mindig imádtam, már azért is, mert volt, van és remélhetőleg még sokáig lesz is. De nem taglalgatom tovább gyerekkori sérelmeim, mert még vízbe fpojtok valakit - és ez általában a hozzám legközelebb álló személyszokott lenni. Nem mintha én annyi embert folytottam volna vízbe. De ismervén magamat ha ezekre az emlékekre gondolok, akkor általában még az olyan nagy türelmem is képes elfogyni. Legutóbb felalá járkáltam a lakásban és minden mozdíthatót a földhöz vágtam, még a szekrényt is. Az emberek úgy néztek rám az utcáról, mint egy idegbetegre. Így visszagondolva vicces volt.


Bori Előzmény | 2015.12.30. 20:44 - #27

Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem:
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.

Üldöztek. Ketten is. Miért üldöz valaki egy ártatlan lányt?

Én csak meglőttem egy szarvast.Ha nem jönnek egyből ketten a nyakamra, szépen hazacipelem. Mekkora lakoma lett volna belőle!De így, már harmadik napja kóborlok, egyre távolabb az otthonomnak nevezett helytől. Vajn egy másik otthonnak nevezett helyhez közelebb kerültem?

Nap mint nap eszembe jut az az éjszaka, amikor apámmal útra keltünk.Nap mint nap megköszönöm Tawelnwk, hogy segít nekem, bár még egyszer sem mondamneki hangosan.Azért annyira jóban nem vagyunk. Még nekem sem sikerül megolvasztani azt a farkasmedvét. Na igen... a farkasmedve elnevezésről majd később...

Leginkább a túlélésre kell összpontosítanom.A nyeregre erősített tartókából előhúztam a felajzott íjat és egy nyílvesszőt.Megbíztam annyira Éjfélben, hogy elengedjem a kantárt, ezzel szabad utat biztosítva neki. Hátrafordultam és kilőttem egy nyílvesszőt, ami egyenesen egyik üldözőm vállába fúródott.Lelassított és megállt már csak egy emberrel kellet leszámolnom.Őt is vállon lőttem, de ő szépen leesett a lováról.Aztán megragadtam Éjfél kantárját és átvettem felette az irányítás.

Büszke voltam a lovamra. Nagy darab fekete-fehér foltos paci volt.Hamarosan ritkulni kezdett az erdő. Az üldözőimet joval lehagytuk, már minden bizonnyal felhagytak a keresésemmel.Csak pár magányos fa álldogállt itt-ott mikor a Nibras-folyóhoz értem. A víz be volt fagyva,a túloldalon csoportosulás volt. Míg én próbáltam felismerni valamelyiküket, Éjfél lassan vágtázott. Kihasználva figyelmetlenségemet hirtelen mozdulattal dobott le engem a átáról.

Na, ha megjelenésem nem keltette fel a túlparton lévők figyelmét, akkor ez biztosan. Káromkodással jutalmaztam kedves hátasomat akit gondolatban az előbb dícsérgettem.Egy hógolyüt gyúrtam lefagyozz, kesztyűbe burkolt kezemmel és nekidobtam a lovamnak.Az prüszkölt egyet és két lábra állt.Csak a nyelvemet nyújtottam és feltápászkodtam.

A hajam most is fekete szőrmés köpenyem alatt pihent.A szám előtt még sál volt mikor a szarvasra vadásztam,de az üldözés közben a nyakamra csúsztt le.Levettem a kesztyűmet és a kezembe vettem egy kis havat, ami lassan olvadozni kezdett. Mikor már majdnem elolvadt, azarcomhoz emeltem. Felfrissített egy kicsit. Ha nincs víz, nekem jó a hó is.Visszahúztam a kesztyűmet miután vizes kezemet a köpenyembe töröltem.

Ismét a túlparton állókra néztem.Egyik sem volt ismerős, első nézésre.

Kíváncsian figyeltem őket, miután a sálamat visszahúztamaz orromra.Az ordítást hallottam az előbb. Az egyikőjük a földön fetrengett. Hamarosan felállt én pedig megláttam a fekete hajkoronát.Lehetetlen.Más embernek is lehet fekete haja!Amúgy is, miért segítene rajta egy Fael?Tűnődtem magamban, mikor felismerés hasított belém: Kraeth mit keres itt?


Minuilin Előzmény | 2015.12.29. 18:35 - #26

Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem:
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.

Az Aarus úgy bámult, mint egy művész a művét. Tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy biztosra veszi, hogy én itt és most kibelezem. Persze ez nem állt szándékomban... legalábbis egyenlőre. Elég sokáig álltunk így, egymással szemben és néztük a másikat. Aztán volt oly kedves és bemutatkozott. Szóval Lyric. Meg még valami, de csak ennyit sikeült megjegyeznem abból a hosszú névből. És azt, hogy nem szereti, he így hívják. Ezek után megint engem bámult. És nem tudtam nem észrevenni, hogy rajtam mit. Ezzel tökéletesen elértte, hogy előrántsam kardom és levágjam. Aztán valami szép formációban elrendezzem. Viszont sokak által emlegetett türrelmem megint csak győzött. Hadd nézzen csak, valószínüleg ilyet még ne látott. És igen, olykor beképzelt is tudok lenni.

- Akkor mit szeretsz? Melyik nevedet? - kérdeztem.

Ölbe font kézzel vártam válaszát. Közben elgondolkodtam azon, hogy hogy a halálba tudta összehozni ilyen könnyen azt, hogy Kraeth orrba vágja én meg majdhogynem neki essek. Erre kíváncsi voltam, de az istenért sem kérdeztem volna meg. Valamilyen oknál fogva úgy éreztem ez illetlen lenne.


Bloodless Előzmény | 2015.12.29. 17:57 - #25

Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.

Mindig azt hittem, hogy egy tekintet nem tud elrettenteni egy embert, ráadásul csak az tud olvasni belőle, aki folyvást bámulja mások szemét, olyasféle, akinek nincs jobb dolga, ha egyszer nyugton kell ülnie. Mint egy gyóntató pap.
De ezúttal sikerült engem meglepni, ugyanis a fael nő - nevezzük nevén: Niva - olyan pillantásokkal illetett, amelyek rejtegetés nélkül sugallták, most szíve szerint talán azonnal kibelezne. Mert valami nem úgy történt, ahogyan számára az felhőtlenül kellemes lett volna, s ezt a változást történetesen nekem sikerült előidéznem. Egy percbe beletellet, mire megvilágosodtam. Olyannyira lefoglalt, hogy amint lehet, minél kevésbé kiszolgáltatott pózt vehessek fel, hogy azzal nem kifejezetten törődtem, hogy rajtam kívül léteznek más emberek is. Ha toleranciámnak és odafigyelésemnek csak halovány nyoma lett volna, ez nem történhetett volna meg. Nem is kissé, elszégyelltem magam. Niva nem az a fajta volt, aki megérdemelte volna, hogy kísérletet tegyek rá, hogy hülyét csináljak belőle. Olyat, aki igen, én bizonyosan nem ismertem.
Azért tisztában voltam vele, jobb, ha nem lovallom bele magam, mert Niva az az ember, aki - ha nem viselkedek megfelelő módon: illendően, de erőt mutatva - esetleg véletlenül a bordáim közé szúrja a kardját, ha ugyan nem a torkomat vágja el. Szóval ő nem egy átlag falusi lány. Lehet, hogy még harcosnak sem az.
Abba, hogy rólam mi a véleménye, csak futólag mertem belegondolni, hosszan taglalni felesleges lett volna, nem beszélve arról, hogy riasztó. Nem kellett fejtegetni, itt kaparom össze magam a födről előtte, egy waeris pofonja már földhöz vág, hogy a tőrrel mit sikerült volna csinálnia, inkább hanyagoljuk. Elméletileg férfi létemre láthatóan nem sok közöm van harcoshoz, ami a mai világban nem éppen imponáló tulajdonság. Az, hogy egész csecse kis nyakpántokat tudok készíteni... szintén nem számított egy heroikus képességnek. Egy szó, mint száz, ha lényemnek felét ismerné, már puszta nemtetszés miatt kibelezett volna.
Próbáltam egy fokkal tartalmasabb tevékenység felé venni az irányt, mint az, hogy állok vele szemben kukán, elrévedve, leginkább a fülében lévő karikákat szuggerálva szakértő szemmel. Hogyan sikerült azt oda berakni?
- Nem kifejezetten szeretek csalódást okozni... senkinek. De... mindegy is. Pótolva egy elmaradást, a nevem Aclumorn Lyric Dahesgar, általában csak Lyric vagy rosszabb esetben Esgar. Önmagában e kettő értelmetlen. - A kezemet nyújtottam neki.
A világért nem akartam a szemébe nézni, ezért mellvértjének nyakrészét kezdtem bámulni több-kevesebb szakmai érdeklődéstől fűtve. Nem a páncélkészítés volt az erősségem, zavarba hozott elképzelni, hogy ha elrontom, valaki - valószínűleg az én törzsemből - elveszítheti az életét. Azért a domborművet nem szalasztottam el megfigyelni.


Minuilin Előzmény | 2015.12.29. 17:01 - #24

Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem:
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.

 Az imént még a hóban fetrengő férfi felkászálódott. Kicsit hülyén éreztem magam a földön gubbasztva, miközben ő állva beszélt hozzám. Most komolyan hogy nézhettünk már ki? Lassan én is felálltam és megpróbálta arra koncentrálni, amit mond. Mikor rám mosolygott elgondolkoztam azon, hogy miképp ölném meg és utánna, hogy rendezném el a testét. Végül arra jutottam, hogy egyszerűen leszúrnám szablyával és ilyen hófehérkés pózba helyezném. Nem is tudom miért jöttek ezek a gondolatok. Talán csak önmagam szórakoztatására. Várjunk csak. Most kéne mondanom valami nagyon idiótát. Meg is van.

- Nem hiszem, hogy sikerült volna elkeserítenie bárkit is, talán csak azt az állatias Waerist. - mosologtam és Kraeth felé sandítottam.


Bloodless Előzmény | 2015.12.22. 18:58 - #23

Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.

 

Legnagyobb meglepetésemre nem haltam meg. Már csak abból is erre a következtetésre jutottam, hogy fájt az arcom, és a hótól ronggyá ázva feküdtem a hideg földön. Márpedig még az Alvilág sem olyan alantas hely, hogy ilyen hideg legyen. A tisztítótűz még ezerszer jobb, mint a fagyhalál.
Mivel azonban élőnek tudhattam magam, sajnos tudomásul kellett vennem, hogy a havat az én vérem vörösítette meg, amely felszakadt szám sarkából folydogált... csurgott... az igazat megvallva ömlött. Lassan odanyúltam, és megborzongtam a saját érintésemtől. A csontjaimba maró hideg ellenére még legalább egy hosszú percig mozdulatlanul feküdtem a hóban. Valahogy egyszerűen az volt jó érzés.
De a dög - ezúttal nem a nyúl - "megszólalt", egyértelműen közvetíte felém a gondolatot, hogy ha módom van rá, ne haljak meg. És akárhogy utáltam ez
t, engedelmeskednem kellett neki. A tudatom igazából ordított. Takarodj az elmémből! Azt mondtad, kiválasztott vagyok. Nem akarok az lenni, nem akarok meghalni azért, mert bennem vagy! Válassz valaki mást, én nem fogok behódolni neked! Nem ismerlek, és te sem ismersz. Takarodj az elmémből... engedj el!

Az akaratom kifakadásának semmi fizikai jele nem volt. Közben ülő helyzetbe küzdöttem magam, de a belső vívódás nem ült ki az anyagi valómra. Az arcomról folyó, szerencsére apadó vért a kezembe, kezemet pedig a hóba töröltem. Óvatosan, kissé reszketve feltápászkodtam, és hálát adtam, hogy mindezt legalább nem a jégen kellett tennem.
Reméltem, hogy nem túlzottan látványos az ázott folt a ruhámon, többek közt a nadrágom ülepén, amit a hónak köszönhettem. Nem akartam, hogy a Waeris hadvezér még ennek is örülhessen. Holott valószínűtlennek tartottam, hogy férfi létére éppen a hátsó fertályamat nézné - nem minta nőt valaha rajtakaptam volna hasonlón - , inkább nem néztem Kraethra.
Aztán szemeimet a fael nőre szegeztem, aki szenvtelenül ugyan, de a törzseink közti harcok gondolatához képest kedvesen érdeklődött hogylétem felől. Lehet, hogy véletlenül, egy egész kicsit elmosolyodtam, és az is lehet, hogy közben felé fordultam.
- Köszönöm szépen. Túlzás, hogy jól lennék, de valószínűleg túlélem. Remélem, nem keserítek el vele senkit.
Alig vettem észre, hogy keserűen, szégyenlősen, kurtán felnevetek.


Vanília Előzmény | 2015.12.22. 12:39 - #22

Meory.

 

Rám már senki sem figyelt. Arcomból lassan kifutott a pír, megfeszült izmaim elengedtek, és céltudatosan a tó felé sétáltam.
A jégre lépve éreztem, hogy ez nem lesz könnyű menet, ugyanis a vártnál simábbra fagyott a felszíne. Lassan haladtam a közepe felé.
A nyúl megpróbált elfutni, de csak egy helyben tepert a jégen, sehová sem haladt. Meg volt rémülve, menekült volna. Ez volt számára a zsákutca.

Percekig időztem a jégen csúszkálással, míg odaértem a nyúlhoz. A kapálózó állat hasa alá nyúltam, és magamhoz emeltem. Volt mersze belém is harapni.
Felhúztam kabátomat, megvillantva ezzel késem hegyes pengéjét. - Van késem. - sziszegtem neki. - Nem mondta, hogy élve kellesz neki.
Azzal elindultam ki a jégről, szorosan tartva a nyulat, - így mégtöbb időbe telt kiérnem - aztán egy utolsó pillantást vetettem az időközben megfogyatkozott társaságra, és eltűntem a fák között.


Minuilin Előzmény | 2015.12.22. 10:44 - #21

Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem:
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.

Meory elindult a nyula felé. Kraeth orrba vágta a még ismeretlen Aarust. Tudtam! Azt hiszem szegénynek mg az orra is eltörött. Bár mit érdekel ez engem? Hülye volt ez van. Kareth elordította magát, hogy vigyük el a nyulat, amjd megint ordított egyet, mire madarak repültek fel a fák közül. Megfogta atőrét és ledobta az egyiket. Az kicsit arrébb landolt a földön mire állatias társunk odasietett. Fogta a madarat és végett vetett életének, majd megkötözte a tetemet és az oldalára kötötte. Elrakta  tőrét és visszajött. Közölte, hogy neki van ebédje. De kérdezem én. Ez hol érdekel minket? Vagy legalábbis engem. Bár szerintem nagyon a többieket sem érdekelte.

Bevégezettnek tekintettem az ügyet. Az Aarusra pillantottam, aki még mindig a földön feküdt kiütve. Az orrából úgy folyt a vére, mint patak a lejtőn. Sajnos - vagy nem sajnos - meg sajnáltam. Odalépkedtem hozzá és leguggoltam mellé.

- Jól vagy? - kérdeztem a lehető legkevesebb érzelemmel a hangomban, de annál több érdeklődéssel. Annyira azért nem érdekelt, hogy bármit is érezzek. Felőlem meg is dögölhetett volna. Na, jó azért nem. Szóval ott gubbasztottam és vártam a válaszát.


Reshi Előzmény | 2015.12.22. 09:17 - #20

Név, becenév : Kraeth
Nem: férfi
Kor: 32 év
Törzs: Waeris
Rang: Hadvezér
Megjelenés: Izmos, erős alkat, magassága felülről üti az átlagot. Kisugárzása tiszteletet csikar ki. Éjfekete szőrzete egy rövid borosta és egy a kornak megfelelően vállig érő lobonc formájában látható. Misztikus kék szemei miatt gyakran átkozottnak tartották.

Minden izmom egyszerre feszült meg, vérem pedig lassan fortyogva tekergőzött végig testemen. Az aarus, amelynek újai vállam köré kulcsolódtak a legrosszabb embernél próbálkozott be. Nem füllöttem, ha bárki meg próbál állítani és a düh, amely előtört azt eredményezhette volna, hogy felkapjam a tőrt és a gyomrába szúrjam válaszként. Józan eszem azonban felülkerekedett erős indulataimon és sikerült valamiképp csillapítani azokat.
Megpördültem tengelyem körül és azzal a lendülettel vágtam bele öklömet az aarus képébe.
A fiú a földre zuhant, kiserkenő vére beszinezte a  havat. Teljesen biztos voltam benne, hogy egy darabig nem próbálkozik újra, dühöm azonban nem fogyatkozott meg. Felkaptam késemet a földről és a faelek felé fordultam.

- Vigyétek a szemem elől azt a tetves dögöt -  fogaim között szűrtem szavaimat, tőrömet pedig a nyúlnak szegeztem. Aztán vadállat módjára elüvöltöttem magam, olyan hangosan ahogy bírtam, melynek köszönhetően a közeli fák árnyékából hófajdok emelkedtek az égbe. Abban a pillanatban egy csuklómozdulattal elhajítottam a tőrt amely könnyűszerrel belefúródott az állatba. A madár pillanatok múlva a földön volt én pedig gyorsléptekkel mellette teremtem és megszabadítottam fájdalmától. A földön heverő aarusra és a két faelre néztem majd egy újabb indulatos kijelentés közepette visszatértem közéjük. - Nekem már van ebédem. - A fajd lábai összekötöttem,  majd a tőrömön leülepedő vért pedig köpenyembe töröltem. Pillanatok múlva a madár az övemen himbálózott, tőröm pedig visszatalált kijelölt helyébe; a kardövembe.


Vanília Előzmény | 2015.12.21. 18:06 - #19

Meory.

 

Hogy az a nyúl az ő ebédje? Süt róla, hogy Waeris.
Nem értik a helyzetet. Nem tudják, igazából miért jöttem a nyúl után. Nem tudnak arról az őrről. Csak a nyúl kell nekik, és én azt nem adom olyan könnyen.
Mérgemben fülig vörösödtem. Újból visszafordultam. 
- Edd meg a lovadat, Kraeth! - kiáltottam neki. - Ha még nem dobott le magáról és menekült el.
Nem terveztem többször visszafordulni, nem láttam a férfi reakcióját. Hagyja békén azt az állatot.
A tó fagyott vizére néztem, majd a rajta esetlenkedő nyúlra.
Meglátjuk, ki mozog ügyesebben a jégen, Kraeth. Egy idetévedt hadvezér, vagy a lány, aki itt nőtt fel.


Minuilin Előzmény | 2015.12.21. 12:10 - #18

Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem:
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.

Mik ki nem derülnek. Meory egy rohadt nyulat kerget a főnöke miatt. Egy nyulat! Nem lenne egyszerűbb keresni annak a gyereknek egy másikat? Áh, én ezt nem érem fel épésszel sem. Szegénykém... Már indult is volna a prédája után, mikor az a Kraeth nevű kijelentette, hogy az az ő ebédje. Esküszöm, ha egy lépést is tesz Meory, vagy a nyúl irányába én lecsapom valamelyik szablyámmal. Egyáltalán mi az, hogy az ő ebédje? Mintha egy nyulat ki lehene sajátítani. Van itt egy csomó másik, miért pont az kell neki, amelyiket kergetik? Idióta. Aztán jött a másik, az Aarusos. Végre lerakta a kardját. Közelebb sétált és megfogta Kraeth vállát. Úgy néztek ki, mint az óriás és a segédje. Elmosolyodtam. Ez a két idióta még ma kinyírja egymást. Ezt biztosra veszem. Mindegy is. Engem nem érdekel sem a hadvezér - bár lehet, hogy jó lenne eltüntetni lábalól és akkor én lennék a "hős", mert megöltem az ellenség hadvezérét. Sem a másik. Meory. Ő meg kergesse csak a nyulát én addig távol tartom tőle őket, ha tényleg úgy döntenének, hogy kell nekik az a nyúl. Igen, éreztem valami empátiát a lány iránt, de erről senkinek sem kell tudnia. Még mindig a markolatokon tartottam a kezeim, hát, ha nekem ugranak. Vártam mi lesz ennek az egésznek a vége. - Nos, akkor mi lesz?- tudakoltam -  Hagyjátok elkapni a nyulat, vagy megeszitek?- itt kifejezetten a Waerisre néztem várva a reakcióját.


Bloodless Előzmény | 2015.12.21. 11:47 - #17

Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.

A gondolat, hogy leeresszem a kardomat, meglehetősen kecsegtetően hangzott tudatom gyengébbik oldalának, mivel kezdett kellemetlenül nehéznek érződni. Az elmém másik fele ezt nyilván nem engedte volna, ha nem tudatosul bennem, hogy már rég senkit sem érdekel, milyen hősi vagy kevésbé hősi hajlamokkal rendelkezem. A Niva nevű Fael nő a Meorynak nevezett lánnyal, a lány a nyúllal, a Waeris Kraeth pedig kettejükkel foglalkozott. Én csak annyira voltam izgalmas számukra, mint a Fael szarvasa. Senkinek nem fűlt rá a foga, innentől nem is kifejezetten lehetett érdekes.
Úgyhogy a földnek támasztottam a pengét, majd onnan - rádöbbenve, hogy ha berozsdásodik, én dühömben levetem magam a Chorol-csúcsról - azonnal a lábamra helyeztem.
A dolgok menete azonban nem volt kecsegtető. Eleinte csendes beletörődéssel néztem a fiatal lányt, aki legfeljebb tizenhét éves lehetett, és nem épp szép dolgokat helyezett kilátásba a múltját illetően.
Igazából én sem láttam sokkal ékesebb jövőt számára: egy Waeris és az ebéd közé állni nem jelentett semmi jót. Annak a törzsnek az asszonyainak karja vastagabb, mint az én combom.
A harmadok fordulópont kusza, rendezetlen gondolataim között az volt, mégis mi a fenének van egy fael fiúnak saját nyula? A nyúl nem háziállat, hanem potenciális élelemforrás. És nem egy akad belőle a vakvilágban. A gyerek könnyűszerrel találhatna másikat. Emellett a gondolat mellett a "főnök" kifejezés is idegenül hangzott. Olyanom nekem sosem volt. Persze, a kovácsmesterrel nem ártott együttműködni, de engem furcsamód egyszer sem küldtek nyulakat hajkurászni. Pedig messze nem voltam senki.

Némán a Waeris férfi vállára helyeztem a kezemet, ezzel többé-kevésbé gátolva a mozgásban.

Csak egy fél perc néma csend után jöttem rá, mit tettem. Életem gondjai ma megoldódnak. Az az ember egy fejjel magasabb nálam, és ha nincs is nála fegyver, semmibe nem kerül neki, hogy puszta kézzel agyonvágjon.

Mert hogy én ma meghalok, az is biztos. Egy tetves, istenverte nyúl miatt.


Reshi Előzmény | 2015.12.21. 11:06 - #16

Név, becenév : Kraeth
Nem: férfi
Kor: 32 év
Törzs: Waeris
Rang: Hadvezér
Megjelenés: Izmos, erős alkat, magassága felülről üti az átlagot. Kisugárzása tiszteletet csikar ki. Éjfekete szőrzete egy rövid borosta és egy a kornak megfelelően vállig érő lobonc formájában látható. Misztikus kék szemei miatt gyakran átkozottnak tartották.

Bólintottam a bokor válaszára, habár nehéz volt visszafognom egy felvont szemöldököt, és egy kelletlen arcot. Nem szívleltem a dadogást, mert úgy hittem, ennyi bátorság és becsület minden emberben kell, hogy legyen ezen az átkozott szigeten. Véleményemet azonban nem tettem közzé. A fael válasza egyáltalán nem ért meglepetésként. Az ő tözsükben még nem ismertek olyan jól, mint az Aarusban. Ennek egyik oka talán az volt, hogy ritkán vették emberszámba a férfiakat, így azt hitték nem jelentek számukra fenyegetést. Bár aznap úgy éreztem, ha nem eszek valamit soha többé senkinek nem jelentek majd fenyegetést...
A feal bemutatkozott, nekem pedig nevéből csupán annyit sikerült megjegyeznem, hogy "Niva". A nő a bokrot Meorynak nevezte, és elkeseredettségemre az ebédem hozzá tartozott. Miközben Meory ecsetelni kezdte a történetét, szemem folytonosan a puha állatra vándorolt, így körülbelül semmit nem hallottam abból amit mond, csak annyit, hogy  anyúl után küldték. Én azonban mindent megtettem volna egy falatért, mivel háromnapja nem aludtam és nem ettem. Nyilván azt a falatot egyikük sem adta volna meg nekem, és a büszkeségem se engedte volna, hogy egy rivális törzstől fogadjak el élelmet. Ugyhogy három lehetőségem maradt; A nyúl, a szarvas vagy hogy megeszem a saját fülemet.
Még mindig a nyulas lehetőség volt a legésszerűbb, mert nem hiszem, hogy a Fael alól ki tudtam volna enni a szarvasát.

Aztán amikor Meory a nyúl felé fordult, és láthatólag elindult felé, elragadott a koplalás okozta őrület. A lány közém és az ételem közé állt, én pedig nem hagyhattam, hogy ő szerezze meg előbb.

- Az a nyúl az én ebédem - állítottam meg a lányt erőltetett higgadtsággal.


Vanília Előzmény | 2015.12.20. 22:37 - #15

Meory.

 

Mielőtt még visszafordultam volna, lehunytam a szemeimet és nagyot sóhajtottam. Miért éppen én?
Feléjük fordultam, velük szembe, hogy válaszoljak Nivának. Azóta leszállt a szarvasáról, de a kardját fogta. Nem tetszett ez nekem.
Nem fogok dadogni. Végig fogom mondani, határozottan.
Abbagytam kezeim görcsös törlelését, és Nivára néztem.
- Nekem munkám van és főnököm. A munkám pedig erősen függ a főnököm kedélyállapotától. - Próbáltam minél halkabban mondani, de a tér olyan üres volt, tudtam, hogy hallják. - Hát megpróbáltam együttérzést színlelni, mikor eltűnt a fia nyula. Erre azt felelte, hogy akkor menjek utána. És ott, az a jégen csúszkáló dög - Állammal a tó felé böktem. - most az én életemmel is ugyanúgy játszik. Mert ha nem lesz munkám, nem lesz pénzem és nem lesz hol laknom, az pedig mind tudjuk hova vezetne. - Még egy utolsó nagy levegőt vettem az utolsó mondandómhoz, úgy fejeztem be. - És mivel nem szeretnék a testemmel kereskedni azért, hogy ne haljak éhen, gondoltam elkapom azt a rohadt nyulat. Most pedig, ha megbocsátanak.
Befejeztem. Niva csak nézett rám, míg tekintetem az urakra vándorolt. Mindketten engem bámultak, Kraeth közben elmosolyodott, talán viccesnek vélte szituációt, vagy engem vagy azt, amit mondtam, nem érdekelt. Meg akartam ütni, de ehelyett inkább csak szótlanul hátat fordítottam a társaságnak.


Minuilin Előzmény | 2015.12.20. 22:08 - #14

Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem:
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.

Figyeltem az előttem végbe menő jelenetet. Aarus szánalmas mondatai igen csak szórakoztatóak voltak. Egyáltalán nem akartam megölni, biztos voltam benne, hogy a másik végez vele előttem. Aztán az egyik bokor mozogni kezdett. Ki az az idióta, aki a bokorban bújkál? Ezt már tényleg nem bírtam ki nevetés nélkül.

Leszálltam hátasomról és közelebb lépkedtem a két férfihoz. Időközben a Waeris bemutatkozott. - Nem, nem ismerős, bármennyire is gondolkodom. - válaszoltam neki. - De, ha már itt tartunk a nevem Asurakia Savanar, ha jobban tetszik Niva. -  próbáltam az illemnek megfelelően viselkedni. Majd a Kraeth néven ismerhető úr előhívta a bokrot, vagyis inkább azt, aki benne volt.  Egy lány mászott elő. Meglepetésemre ismertem is. Meory? Hát te meg mit keresel itt? Aztán a lány elkezdett magyarázkodni. Közben hátra-hátra pillantott az jégen ugráló nyúlra. Szóval ezt keresed. Azt viszont nem hagyhattam, hogy bármelyik eszetlen is bántsa. Befejezte a magyarázatot és indult volna. - Drága Meory. Mi az Istenért kergetsz egy nyulat?- kérdeztem érdeklődve. Kezeimet a fegyvereimen tartva - senki sem lehet elég óvatos egy Waeris tásaságában- odasétáltam hozzá.


[51-32] [31-12] [11-1]

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre