[24-5] [4-1]
Név, becenév: Feylen „Fey” Adryn
Faj: Átkozott
Nem: férfi
Kor: 20
Törzs: Aarus
Rang, törzsben betöltött szerep: vadász
Rokonok, ismeretségi kör: Szülei még élnek, de már idősek, a gyermekeik segítik őket az életben.
Faylennek egy nővére (igényelhető) és egy egyre inkább gyanakvó öccse van. (Szintén igényelhető). Mindkét testvére ember, de kiemelkedő tehetségek a szakterületükön. Egyetlen igen közeli barátja van (igényelhető) akivel mondhatni kiegészítik egymást, ez a barát harciasabb jellem. Emellett az utóbbi időben sokat látni egy fiatal vajákossal (igényelhető), akitől abban a reményben tanul, hogy talál valamit, ami segíthet az „átkán”.
Főbb jellemvonások:
Pozitív: Mindenkivel szemben barátságos, kedvesen viselkedik még az idegenekkel is. Nagy a béketűrése és nehéz kihozni a sodrából, türelmesen fogadja még a lobbanékony embereket is. Emellett csöndes jellem, ami jól jön, ha az ember fia vadászik, halk szavú, nem fecseg feleslegesen. Lehet vele beszélgetni, de inkább jó hallgatóság, mint beszélő. Benne akárki megbízhat, nem adja tovább az emberek titkait, de a sajátjait sem árulja el egykönnyen. Bátornak mondható, a vadászatai során sok mindennel találkozott már, egyedül sok idegen társasága hat rá kissé riasztóan. Általában őszinte, utál hazudni, bár egy bizonyos dolog miatt sokszor kénytelen.
Negatív: Túl könnyen szavaz meg bizalmat az embereknek, emiatt sajnos egy kémnek viszonylag könnyű átvernie. Sokan gyerekesnek tartják, amit igyekszik palástolni, mivel megnehezíti az életét. A benne lakozó szellem teljesen ellentétes az ő jellemével, és bár igyekszik ellenállni az örökös rossz sugallatoknak, amelyek viszály szítására buzdítják, néha veszít. Azért olyan béketűrő, mert minden energiáját felemészti a szellemével való örökös veszekedés és harc. Mivel ő is segítőkész, hajlamos másoktól is elvárni ugyanezt. Kicsit kényszeres, tehát amíg nem tisztította meg ötször a használt vesszőit, addig számára nincs rend.
Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat): Az első, hogy senki nem mondaná meg Feylenről, a korát. Magas és széles a válla, másokhoz viszonyítva mégis vékony alkatú és inkább szálkás, mintsem hústorony. Ennek ellenére van benne erő, nem is kevés, íját csak kevesen tudják rajta kívül kifeszíteni. Az arca még egy fiatalé, nem szántott bele barázdákat az idő. Gesztenyebarna haja a válla alá ér, de ha dolga akad, összefogja, mert zavarja. Távolról fel sem tűnik – hiszen ki figyeli? – de közelről szinte vonzza a tekintetet a szeme. Élénk, világoszöld színben ragyognak, a pupillái körül azonban jégkékek, és ez őt felettébb zavarja, tart tőle, hogy egyszer valaki gyanút fog a szeme miatt. Általában szelíd, békés kifejezés ül az arcán, de ha alulmarad a benne lakozó szellemmel szemben, akkor egészen állatias kifejezés tud kiülni az arcára.
Egyenes háttal jár-kel, a léptei légiesek és halkak. Rendszerint teljes öltözetben látni, mivel ideje nagy részét a szabadban tölti, a viszontagságos idő ellenére is. Ha vadászni indul, tegezét oldalára köti, egyáltalán nem tartja praktikusnak a hátán hordani. Összességében véve átlagos fiatalember, de a kisugárzásában van valami különös, mégis bizalomkeltő.
Egyéb ismertetők: Rossz szokása hirtelen felbukkanni az emberek mögött, ezzel a frászt hozva rájuk. Egyébként szinte láthatatlan, nehéz észrevenni. Egyetlen különös jegye a szemszíne, mi szerencsére csak közelről látszik, de arról bármelyik Aarus felismeri.
Mottó: „Az emberek életében a viszály – a tél, a békülés – a tavasz, az összetartás – a nyár, és a bizalmatlanság – az ősz.”
„Nem számít, mit kell tennem, idővel elhozom a tavaszt.”
Előtörténet (minimum 10-12 mondat): Azon a napon, amelyen született, hatalmas szélvihar dúlt Baardrisban. Az édesanyja pedig rettegve szorította magához újszülöttjét, félve attól, hogy az megfagy a falak között is átszökő hidegben. Ez nem történt meg, a kisfiú elég erősnek bizonyult az élethez, akárcsak a nővére, és az egy évvel utána született öccse is. Az apja vadász volt, az anyja pedig nehéz helyzetben lévő családoknak segített, és amíg kicsik voltak, a gyerekeit is vitte magával a Nyomornegyedbe. Emiatt Feylen sok olyat látott, ami talán egy fiatalnak vagy felnőttnek is nehéz, nemhogy egy kisgyereknek.
Az első évei boldogságban teltek, hat évesen hallott először egy idegen „hangot”, de már korábban érezte, hogy a teste nem azt akarja tenni, amit ő. Megijedt, de nem mert szólni senkinek, mivel azokban a napokban égettek el egy átkozottat a főtéren. Innentől kezdve fordult be.
A szellem először segítette – kivezette a természetbe, a városon túl, megmutatta neki, hogy a fiú képes túlélni abban a kegyetlen időben is. Amikor íjhasználatot tanult, tanácsokkal látta el, és még a kardforgatást is megszerettette fele, sőt, egy dárdát is segített neki elkészíteni, amivel a „meleg” napokon halakat lehetett fogni az olvadozó folyóban. A dolgok akkor kezdtek rosszabbra fordulni, amikor Feylen kamasz lett. A szellem, aki Agirnak hívatta magát, lassan elkezdett olyanokat sugallni a fiúnak, minthogy „a jelenlegi rend nem jó”. Ez a vélemény teljesen befolyásolta őt, Feylen magáévá is tette a gondolatot, csak egészen másként – ő úgy fogta fel, hogy a jelenleg fennálló bizonytalan békét erősíteni kell. Ekkor kialakult a harc közte és Agir között, aki minduntalan a törzsek közti viszály szítására buzdította őt, és elültette a gondolatot a fejében, hogy az Aarusnak – mivel Aarus volt a legutolsó király – az ő törzsének joga van uralkodni a többiek fölött. Ez ellen a tévhit ellen Feylen tizenkét éves kora óta küzd, viszonylag sikerrel, de egyre kevésbé ügyel rá, hogy nyugodtan és higgadtan beszéljen a másik két törzsről.
Amikor tizenhat éves volt, egyszer hatalmas veszekedés zajlott a fejében, mivel egy waeris vándor tartózkodott náluk, akit lehetősége adódott volna megölni. Nem tette meg – leejtette a kést, és azt hebegte, hogy csak a vacsorára asztalra került húshoz hozta. Mivel jóemberként ismerték, a családja hitt neki, az idegen pedig nem vette észre az incidenst. Egyedül az öccse fogott gyanút, aki időnként azóta is megfigyeli őt, és szójátékokkal igyekszik kicsikarni belőle az igazságot, ezzel megnehezítve az életét. Ehhez hozzátartozik, hogy Feylen fivérének volt egy rossz tapasztalata egy átkozottal, ami miatt meggyőződésesen hisz a sámánoknak, akik szörnyekként írják le őket.
Telt az idő, a szüleik idő közben megöregedtek és kiestek a munkából, már csak néhány évük lehet hátra, így mindhárom testvér munkát vállalt tizennyolc évesen. Külön élnek már, de látogatják a szüleiket, hogy segítsenek nekik. Feylen most vadászik, gyógyítani tanul és a Nyomornegyedet látogatja, azonban lassan kezd kialakulni egy második élete, amiben kötekszik, akár verekszik, magában szenved és menekül. Mindeközben igyekszik fenntartani a látszatot, hogy minden rendben van vele.
Képek:
|
Név, becenév (ha van): Reiara Qarion; Süvöltő
Nem: nő
Kor: 23 év
Törzs: nincs, vándor
Rang, törzsben betöltött szerep: -
Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd): Mindenkit maga mögött hagyott. Odahaza szülei és testvérei élnek, de nem keresi őket.
Főbb jellemvonások:
Pozitív (minimum 5 db): merész, magabiztos, kecses, figyelemreméltó, tehetséges, erős jellem, célratörő, érzékeny, határozott, szereti a kihívásokat
Negatív (minimum 5 db): parancsoló, lobbanékony, fontoskodó, piperkőc, makacs, szemérmetlen, sértődékeny, arcátlan
Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat): Első látásra csak egy csendes, sötét folt a sarokban hosszú, fekete, zabolázhatatlan hajával és sötét ruháival, de ha valaki tovább nézi egy szeme sarkából odavetett pillantásnál, könnyedén emlékezetes lehet. Reiara úgy viseli magát, mintha akárhol otthon volna, hatalmas, kék szemei örökké figyelők, hosszú pillái meg-megrebbennek, lábait keresztbeveti, dobol a térdén, és ha úgy látja jónak, énekel. Ha valakit tetszetősnek talál, pillantása nem kerüli az illetőt, halovány arca felé fordul, sötét ajka mosolyra görbül. Ruhái színei a feketén és szürkén át a mélyzöldig terjednek, általában testhezálló darabokat visel, amelyeket egy rövid köpönyeg egészít ki, elmaradhatatlan oldaláról a köteg papír és penna. Rózsás ujjai és szeplős arca egyaránt hajlamos tintafoltokkal büszkélkedni, nem beszélve az út poráról. Ékszereket nemigen visel, de ezekre nincs is szüksége, minden báját a természetes, arcátlanul otthonos viselkedése adja. Ha pedig valaki rajtakapja, hogy énekel, rájön, miért hívják a szép hangú lányt Süvöltőnek.
Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : -
Mottó: „Amit egy nő meg akar tudni, azt kiveszi vagy sírással, vagy kéréssel, vagy édes csókkal.”
„Küzdenünk kellene azért, amiről éneklünk.”
Előtörténet (minimum 10-12 mondat): Ötödik gyermekként született valahol a jeges vízen túl, egyetlen leányként a családban. Bátyjai mellett meg kellett tanulnia kiállni magáért, a testvérek közt farkastörvények uralkodtak, minden szeretet ellenére is. Már korán megmutatkozott fesztelen természete és érdeklődése a régi idők iránt, de szülei számára, akik egyszerű polgári életet éltek, nem kis meglepetéssel szolgált, mikor egyetlen lányuk, betöltve tizenhetedik évét, úgy döntött, nagyapja nyomdokaiba lép, és nem sokkal később elhajózott az Örök Tél Világába. Akkor kezdődtek el Reiara igazi kalandjai: egyik törzshez sem tartozva, különös magaviseletével, arcátlanságával nem lopta be magát elsőre a helyiek szívébe. Bolyongott, fogadókban énekelt pénzért, megtanulta többé-kevésbé megvédeni magát azzal, amije volt. Dalokat szerzett a világról, amibe idegenként csöppent, mégis nagyon jól ismerte a múltját, és gyakorta kiállt velük a közönség elé. Éles, hihetetlen hangjával hamar elnyerte a Süvöltő nevet, amelyet egy Waeris apó aggatott rá, de a valódi hírnévért még most is harcol. Körülményei fokozatosan javultak, ahogy egyre inkább otthonosan mozog a három törzs közt ingázva, mára szinte jómódúnak mondhatja magát, ami meglehetős ritkaság az ő szakmájában. Erősen bizakodó a jövőre nézve, járja a földeket és keresi az alkalmat az előadásra, amelyet rendszerint a legkülönösebb helyzetekben, pillanatokban talál meg. Ráadásul a Süvöltő valami olyanra tette fel az életét, amire igen kevesen vállalkoznak: a dalai emlékeznek egy elfelejtett testvér nevére.
|
FOLYT KÖV.
Karaktered lapja
Név, becenév (ha van): Rhanagard Styrenys (Rhanagard)
Nem: férfi
Kor: 31
Törzs: Waeris
Rang, törzsben betöltött szerep: Sámán (gyakorlatilag inkvizítor)
Rokonok, ismeretségi kör: Anyja: Vesessa Styrenys, Apja: Delagh Styrenys, bátyja: Delil Styrenys (Egyik sem igényelhető, mind elhaláloztak)
+ A solyma, Rashad
Főbb jellemvonások:
Pozitív: ambíciózus, elkötelezett, dörzsölt, megfontolt és jó itélőképességű, cél- és eszmeorientált.
Negatív: agresszív, kegyetlen, rideg, hűtlen (népéhez és urához), öntörvényű, akaratos, szemtelen, tiszteletlen, erkölcstelen, megbízhatatlan, hazug, vissza él hatalmával, megszállott.
Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat):
Rhanagard Styrenys jelleme nagyvonalakban egyetlen pillantásnak köszönhetően kirajzolódna az őt szemlélők soraiban, ha ellenséges kisugárzása mellett nem tartogatna rengeteg más tulajdonságot tarsolyában.
Középkorúnak számít, arca azonban ráncokkal tarkított, ajka az évek során lefelé irányuló ívet vett fel, bőre rendszerínt portól mocskos, és viszonylag sötétebb színű. Arcát kisebb hegek tarkítják, ám ezek nagyrészt jelentéktelenek, csupán egyetlen nagyobb hegre tett szert, amely felsőálcsontjától húzódik el lefelé tartva. A vágást, melynek ez köszönhető, tulajdon fívére jóvoltából szerezte. Fején sok esetben kifakult, barna csuklya foglal helyet, amely középhosszú köpenyben végződik, alatta azonban egy középhosszú, fakóbarna haj helyeszkedik el, melyet kiegészít mélybarna szeme, és gondatlan, rövid borostája. Arca tehát összességében átlagos, ám komor. Testalkatát tekintve középerős, kezei izmosak, ám a Waeris férfiak jó része vállasabb nálla.
Bőr ruhákat visel, páncélt ritkán, azonban ha mégis megteszi, akkor is csupán egy vékony bőrpáncélt hord magán. Ruháját szíjakkal erősíti felsőtestéhez, nadrágja minden esetben kényelmes és praktikus, nagyrészt terepszínekben, a barna különböző árnyalataiban tündököl. Csízmája közepesen hosszúszárú, szép, jól megmúnkált darab, amely azonban kopásnak indult az évek során. Öltözékének nagyrészéhez hasonlóan ez is a barna egy, abból is a legsötétebb árnyalatában tündököl. Mindezeket kiegészítendő ruhájához illeszkedő színű, kényelmes bőrkesztyűt hord magán, melyet gyakorta érintettek solymának karmai.
Oldalán rendszerint egy öv lóg, amelyben a legkönnyebben hordozható fegyvereket és felszereléseit tartja. Nagyrészt késeket, valamint egyetlen rövid tört fedezhetünk fel rajta.
Összességében tehát joggal jelenthetjük ki, hogy ellenszenves kisugárzása ellenére aligha tűnhet fel bárkinek, hogy Rhanagard Styrenys sámán posztot tölt be a Waeris törzsben, öltözködése ugyanis a legkevésbé sem árulkodik el erről. Ez is csupán abban segíti, hogy könnyen likvidálhassa ellenfeleit, még ha azok magasabb körökből is származnak.
Egyéb ismertetők : Rhanagard sosem fél attól, hogy bárki is kárt tehet benne, ugyanis Sámánként bármely haragosát képes kiiktatni, még ha törzsfő is az illető. Egyetlen szavába kerül és az emberek hisznek neki.
Mottó: A halál markába juttatni a bűnösöket sosem könyörtelen cselekedet. Ha ahhoz embereket kell megkínoznod, úgy a célod nem lehet hiábavaló.
Előtörténet (minimum 10-12 mondat):
A legtöbb tévhit ellenére a legádázabb embereken sosem látszik meg kiskorukban a bennüklakozó gonoszság, az évek és a sors kegyetlen kezeit látva bontakozik ki mindaz, amik ők valójában. Rhanagard Styrenys sem született démoni gyermekként, legalábbis azokban az években még nem tűnt annak, csupán élete legnagyobb tragédiáját követően szegült ellen mindennek, amelyet jónak és szépnek lehet nevezni.
Jómodó kereskedők családjában született, imádott gyermek volt, csodálatos és felhőtlen gyermekkorral, habár már akkoriban és szokatlanul csendes és hírtelenharagúnak számítot, életének ezen éveit egy ideig nem szennyezte be sem az éhezés sem a halál kegyetlen érintése.
Ugyan a szellemek imádata már századok óta kihalt, családja a kockázatok ellenére és hitt azoknak létezésben és jóságában, nap mint nap imádkoztak azokhoz, és hálát mondtak jó sorsukért.
Tizenéves korában azonban közbeszólt a végzet, és a család sorsát kívánta megpecsételni. A szülők elszegényedtek, a család csaknem otthontalanná vált, imáik ellenére azonban a jéghideg tél nem kímélte őket. Rhanagard és Delil apja, és anyja pedig - ahogy oly sokan mások is - megbetegedtek és belázasodtak. A két fiatal - még az egyébként ritkán imádkozó Rhanagard is - éjt nappallá téve imádkozott a szellemekhez, várva a segítséget, a kegyelmet, a szenvedéssel teli napokat követően azonban gyámjaik elhaláloztak. Rhanagard némán gyászolta szüleit, mindeközben testvére magára hagyta az utcán és hosszú évekre nyoma veszett.
Az ifjú gyermek, aki fiatalon elvesztett mindenkit, aki szerethette, megtagadta a szellemeket és azokat okolta keserű sorsáért. A kilátástalanságtól azonban nem csak a szellemeket vetette meg, meggyűlölt mindenkit, aki nem segített neki, és családjának, amikor szükségük lett volna rá. Elfelejtette a könyörület, a megbocsájtás szavait. Lelke romlott és romlott, ő pedig küzdött az életbenmaradásért és mégtöbbeket gyűlölt meg mindeközben.
Munkát vállalt, ahol tudott, majd huszonéves korában találkozott évekre eltűnt testvérével. Ekkortájt vált igazán azzá, akivel mára már találkozhatunk. Ekkor fogadta istenévé a Halált.
Rhanagard megtudta, hogy rég elveszett bátyja továbbra is a szellemeket imádja, az ekkor feltörekvő gyűlöletében beszélgetésük közepette pedig nekiesett testvérének. Delil párbajuk közepette előkapta kését és megfenyegette vele elvakult testvérét, aki azonban nem engedett. Rhanagard ekkor szerezte az arcán található vágást, testvére ugyanis egy óvatlan pillanatban, valós szándék nélkül megsebezte. Vágással az arcán, futva hagyta el testvére házát, és útját az akkori sámán háza felé vette. Feladta testvérét, és mosollyal az arcán végignézte annak kivégzését. Mindezek után a sámán javaslatára annak segédjeként munkálkodott egy ideig, és belekezdett életen át tartó inkvizíciójába, ritkítva a lakosságot.
Amikor megunta mestere felsőbbségét megmérgezte azt, majd elfoglalta annak posztját. Azóta a Waeris sámána, és azóta teljesen tisztában van azzal, hogy hatalma szinte korlátlan. Az átkozottak hírére még tőle is szokatlan vérszomjjal jár városról városra, hogy folytassa inkvizícióját, és minnél több lelket küldhessen az általa ismert egyetlen Isten, a Halál oltárára.
Keserű sorsa ellenére jogosan gondolhatja az ember, hogy Rhanagard Styrnys gonosznak és kegyetlennek született, és talán igaza is van ebben. Egy azonban biztos; az inkvizíciót folytató sámán lelke nyughatatlan és sötét, nem szabadna az élők sorait járnia.
Képek: Választhatsz digitális rajzot, ide illő képet, tulajdonképpen bármit, ami kifejezi a karaktered.
|
Név: Deisen/Deison Shore
Nem: férfi
Kor: 27 év
Törzs: Waeris
Rang: kém
Megjelenés: Deisen rendkívül megnyerő és elegáns külsővel rendelkezik. Magas, izmos testalkatú. Arcán mindig széles, kisfiús mosoly virít. Szemei sejtelmesen szürkék, haja fehéres-szürkés színű. Fekete bőrruhát visel, néhány fehér kiegészítővel. Kísérője Shion, a nőstény fehér tigris.
Név: Deisen/Deison Shore (minkettőt elfogadja és használja is)
Nem: Férfi
Kor: 27 év
Törzs: Waeris
Rang, törzsben betöltött szerep: kém
Rokonok, ismeretségi kör: Családja: anyja, apja, Regnault (bátyja), Caswyn (öccse) (igényelhetőek). A törzsből majdnem mindenkit ismer, és akivel csak lehet -a legmagasabb rendű nemestől, a legszerencsétlenebb feláldozhatóig- jó kapcsolatot ápol.
Főbb jellemvonások:
Pozitív : Deisen kedves és barátságos személyiség. Állandóan jókedvű, nehezen lehet megbántani, olyat pedig, hogy haragudott volna még senki sem tapasztalt. Rendkívül gondoskodó, mindenkinek segít, akinek csak szüksége van rá. Egyszerűen nem bírja ki ha valaki szomorú a környezetében, olyankor mindent megtesz, hogy az illető felviduljon. Nem a jó emberismeretéről híres, de őt magát még nehezebb kiismerni, enyhén misztikus az aurája, talán ezért is olyan népszerű a hölgyek körében. A végletekig udvarias, igen megnyerő személyiség.
Negatív : Deison túlságosan is béketűrő, az örök tél világában már inkább galamblelkűnek számít. Sokan mondják rá, hogy gyáva, ami nem teljesen fedi le a valóságot. A kém szakmához kell némi spiritusz, na meg jó beszélőke, az esetleges lebukás esetére. Ilyen esetekben kifejezetten előnyös az ártatlan és végtelenül barátságos megjelenése. Mindezek ellenére a gyávasággal sem lőnek nagyon mellé. Kórosan fél attól, hogy csalódnia kell valakiben, így bár könnyen barátkozik, nehezen mélyíti el azt bárkivel is, kicsit talán bizalmatlan.
Külső megjelenés : Deisen rendkívül megnyerő külsővel rendelkezik. Magas, izmos testalkatú. Arca férfias, bár nincsen sem szakálla, sem bajusza. Szemei sejtelmesen szürkék, olyan érzése van a vele találkozónak, mintha Deison egyenesen a lelkébe látna. Haja meglehetősen különleges, fehéres-szürkés árnyalatú. Általában a válláig ér, de van, hogy rövidebbre nyírja. Arca finom és nemes vonású, s mindig széles, kisfiús mosoly virít rajta. Öltözéke nem túl hivalkodó, egyszerű fekete bőrruhát visel, néhány fehér kiegészítővel, ami elegáns megjelenést kölcsönöz neki. Kívülről inkább egy nem túl hivalkodó, naplopó nemesnek tűnik. Léptei halkak és óvatosak, remekül tud lopakodni. Állandó kísérője Shion, egy nőstény fehér tigris, aki kölyök kora óta hűséges kísérője Deisennek.
Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Fekete ruhái, kisfiús mosolya és természetesen Shion tartozik különleges megkülönböztető jegyei közé.
Mottó: “Multā ignescendō fit potēns potentior. (Azzal lesz hatalmas a hatalmasabb, ha sokszor megbocsát.)
Előtörténet : Deisen szülei középosztály beliek voltak, se nem túl rangosak, se nem túl gazdagok. Ennek ellenére Deison és két testvére, bátyja és öccse, mindent megkaptak, amit a többi korukbeli. Sosem szenvedtek hiányt semmiből, ők azonban sosem éltek vissza ezzel, mindenben mértékletesek voltak. Anyja amolyan javasasszony féle volt, Deisen pedig egészen kiskorától kezdve örömmel segített neki bármiben, amit az asszony a fejébe vett. A anyja ugyanis rendkívül makacs nőszemély volt, aki életútjának tekintette, hogy mindenkinek, de tényleg mindenkinek segítsen, lehetett az akár Fael, akár feláldozható, sőt még az Átkozottaknak is hajlandó volt segítő kezet nyújtani. Deison tehát ilyen téren jó helyről okult, bár a törzsben nem mindenki nézte jószemmel az asszony ténykedését. Mivel azonban a törzsnek szüksége volt a munkájára, csupán szóban érték őket támadások. Anyja ezeket is mindig figyelmen kívül hagyta, s továbbra is rendületlenül arra bíztatta a fiát, segítsen mindenkinek, függetlenül attól ki az, avagy mit csinált.
Apja maga is kém volt, Deisen mesterségének minden csínját-bínját tőle tanulta. Nem is volt kérdés egy percig sem, hogy apja nyomdokaiba fog lépni, mindig is imádott elkószálni és új helyeket felfedezni. Mégis hiányzott belőle az a végtelen kalandvágy, amelytől bátyja sosem tudott szabadulni, ő sokkal megfontoltabb volt.
Bátyja, Regnault, aki mindig is vad természetű volt, harcosnak állt, elfeledve anyjuk tanítását, ebből volt nem is egy összezördülése öccsével, Caswynnal. Közöttük Deison örökösen a békítő szerepét töltötte be, mert mindkét testvérének hirtelen természete volt, így más okból kifolyólag is gyakran veszekedtek. A másik komoly vitaok anyjuk nézetén kívül az volt, hogy Caswyn nem tölt be semmilyen feladatkört a törzsben. Cas ugyanis világéletében fivér akart lenni, ami annak korlátozott létszáma miatt még nem jött össze, ellenben Regnault munkakerülőnek gondolja, amit buzgón hangoztat is.
|
Még nincs kész, folytatom!^^
Karaktered lapja
Név, becenév (ha van): Reoth M'ahrea
Nem: férfi
Kor: 25
Törzs: vándorló bárd, az Aarusban született.
Rang, törzsben betöltött szerep: bárd, átkozott
Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd):
Apja: Watey M'ahrea (igényelhető: Fiatal korában elszegényedett nemes lett, katonának állt. Az aarusban tölt be valamilyen szerepet. Szívtelennek, ravasznak és keménynek gondolják. Gyermekeivel vasmarokkal bánik, egyesek szerint gyűlöli őket)
Anyja: Thisa M'ahrea (NEM igényelhető, meghalt)
Fívére: Ageril M'ahrea ( igényelhető: Idősebb testvére (29 év), a családi hagyományt követve harcosnak állt. )
Főbb jellemvonások:
Pozitív:
Köszönhetően annak, hogy anyja halálától kezdve magára volt utalva megtanult boldogulni az életben. Az esze lett a legnagyobb erőssége, emellett hamar megszerette a zenét. Kiváló zenésszé vált, ebből keresi a kenyerét, habár nehézkesen. Pozitív személyiség, mindig kész egy-két csevelyre, és képes őszintén boldog lenni. Emellett teljesítési mániájának köszönhetően imád túljárni mások eszén. Élesebb a nyelve, mint a kardja. Mivel nemesi szülők sarja rendkívül sokat tud az udvari intrikákról és nem rest őket alkalmazni, ha az kell.
Amennyiben a helyzet úgy kivánja, rendkívül megfontolt tud lenni.
Negatív:
Makacssága olykor már oktalan önfejűségbe csap át, emellett pedig rendkívül öntelt. Ha érdekei úgy kivánják, nem rest ellopni pár dolgot, így nem az erkölcsök embere. Tiszteletlen másokkal szemben, a szemérmesség pedig legkevésbé sem jellemző rá. Szókimondó alkat, ami a körülötte lévőknek többnyire csakis a kárára válik, néha a sajátjára is.
Egy igazi nőcsávász, habár kevés sikerrel jár ilyen téren.
Becsvágya, valamint bizonyítási kényszere sokszor sodorta már szorúlt helyzetekbe.
Külső megjelenés:
Külsejét tekintve egyáltalán nem tűnik ki a tömegből, személyisége azonban annál különlegesebb. Nem ad sokat magára, ez azonnal feltűnik, ha találokzunk vele; haja kissé csapzott, kósza tincsei olykor homlokát veszik ostrom alá, dús, rövid, arcát körülölelő szakálla azonban meglepően rendezettnek tűnhet. Arcszörzetének egésze, és természetesen lobonca is a barna egy fakóbb, világosabb árnyalatában tündököl.
Arca kedves, mégsem gyermeki, mosolya pedig kellően természetes és mégis megragadó.
Nem csúfítják hegek, köszönhetően annak, hogy ritkán járt csatát, ám meglepően izmos. Ezutóbbit valószínűleg a gyermekkortól kezdve beiktatótt munkáknak és a folyamatos vándorlásának köszönheti.
Nem túl magas, de nem is alacsony, egy átlag férif ember magasságát megüti. Alkata izmos, de legekévsbé sem szélesvállú, látszik rajta a benne lakozó erő, megállja a helyét az ő korában lévők között.
Szegényesen öltözik köszönhetően annak, hogy nem bővelkedik a pénzben.
Koszos, olykor szakadt és minden esetben kifakult ingeket hord, amelyek valaha fehérek lehettek, mára inkább az agyag és a sár szinét kezdik felvenni.
Nadrágja sem különözik sokban ettől, azt azonban érdemes róla megemlíteni, hogy mindenképp testhezsimuló, kényelmes és legfőkébb praktikus, viselője ugyanis ezeket az erényeket tartja legnagyobbra ruhadarabjai esetében.
Cipője, vagy csizmája - mindegy is, ugyanis csak jóindulattal nevezhető bármelyiknek,- illeszkedik öltözékéhez.
Övére kötve egy tőrt hord, emellett magánál rejteget egy íjat is, bár ritkán mutogatja. Természetesen mindkettőt tudja használni.
Természetesen nem csak a tőrt és az íjat tudja kezelni, kiválóan bánik a lanntal, semmivel se jobban. Zenével keresi a kenyerét, így többet ad a hangszerére mint másra. Egy szépen megmunkált hangszerről van szó, vörösbarna borítással, amely ugyan nem a legszebb és a legjobb darab, de egy erős közepes.
Az ifiúr szeme acélkék, ez pedig árulkodó jele annak, hogy átkozott.
Egyéb ismertetők: Kisugárzása az egyik fő ismertetőjegye, ezzel jó benyomást tudna tenni az emberekre, ha nem lenne olykor bárdolatlan és tiszteletlen.
Amely ugyancsak az emberek fejébe tud férkőzni, az a hangja. Lágy, nyájas és szép, mégsem szívesen fitogtatja azzal, hogy zenéi mellé - amelyek szintén megragadhatnak az emberek emlékezetében - körítésként hozzáteszi.
Természetesen acélkék szemeit sem könnyű elfelejteni...
Mottó:
"Félni? A haláltól, az ismeretlentől, az örökkévalótól? Az élet mindnél félelmetesebb... és szórakoztatóbb."
" Lehetsz nemes harcos, aki a csatában veszti életét, és neve örökké feledésbe merűl, vagy esetleg tehetsz valami különlegeset is, amiért emlékezni fognak rád."
Előtörténet:
A M'ahrea, elszegényedett nemesi család sarja, Watey M'ahrea másodszülött fia, és utolsó gyermekeként jött a világra. Gyermekként egy omladozó kastély romos falai mögött nőtt fel családja társaságában, akik az őket nyomó adosságok ellenére sem spóroltak a pénzzel és nem voltak hajlandóak lemondani nemesi címükről megélhetésük érdekében. Öt éves korától kezdve anyja tanította az udvari tanulmányokra - így az írás, az olvasás és a megfelelő viselkedés "tudományára" -, valamint a bírtokot örző harcosok tanították mesterségük tudományára több-kevesebb sikerrel. A harcosoktól ugyan a fiatal fiú nem tudott sokat eltanulni - a lovaglás és a kardforgatás, valamint az íjászat kezdetleges formáin kívül -, anyja jóval több benyomást tett rá. Tízéves korában eladták a bírtokukat és felmondtak őreiknek, így a fiút mások nem tudták erre tanítani, ekkor kezdett foglalkozni a zenével, amibe aztán bele is szeretett. Tizennégy éves koráig lelkesen tanította anyja mindenre, amire tudta, később azonban a láz vitte el az asszonyt. Halála előtt ajándékozta fiának a lantját, akit mélyen meghatott a trauma
Tizenöt éves korában apja elüldözte a házból, amikor egy leányt akart haza vinni. Két hétig magára volt utalva, kishíján elvitte a láz, ám a helyi felcserek megmentették az életét, apja pedig - rossz hírét féltve - visszafogadta. Miután felgyógyult betegéségből a benne lakozó szellem szólt hozzá, amelyet egy ideig figyelmenkívül hagyott, majd meghallgatta. A szellemnek köszönhetően gyakran elhagyta az apai házat, olykor segédkezett a felcsereknél - aminek köszönhetően meglepően jól űzi a sebellátás tudmányát -, a helyi kocsmában zenélt, tanult, ahol tudott, és csábítgatta a lányokat.
Húsz éves korában összeszördült apjával, amely olyan komollyá fordúlt, hogy, miután Reoth felpofozta, apja kishíján megfojtotta a fiút. Fívére menekítette ki annak kezei közül, azután mindketten elhagyták apjukat, és saját utjukat járták.
Reoth ezután vándorolni volt kénytelen, eladta lovát és díszes ruháit, azután pedig a kocsmák előtt zenélt egy kis pénz reményében. Szelleme lelket öntött belé, bíztatta abban, hogy mindenben jobb és jobb legyen, valamint tanácsokkal látta el, ám emellett ő táplálta belé a makacságot is.
Szelleme csupán egyszer jelent meg más alakban, amikor egy ember késsel támadt Reothnak és kishíján megölte. Szelleme ekkor elhagyta Reothot, az támadó testébe szált és az saját kezével vetett véget életének. Azután visszatért Reoth testébe, ám csaknem három hónapig nem szólt semmit. Felemésztette minden erejét a cselekedete.
Reoth ezután élvezte az életet, megismert nőket és lelkesen itta a bort, gondtalanúl, mindaddig, amíg nem hallott az újabb áltkozott üldözésekről. A félelem egy apró szikrája fellángolt szívében, ám ő makacsan próbál ellenálni neki.
Képek: Választhatsz digitális rajzot, ide illő képet, tulajdonképpen bármit, ami kifejezi a karaktered.
|
Na íme, megcsináltam Cadan képét^^
Név: Cadan Taurean Laogh (Cadan)
Nem: férfi
Kor: 27 év
Törzs: Aarus
Rang: törzsfő
Megjelenés: Komoly arcú, törzsfőnek meglehetősen ifjú férfi. Nemesi vér, ez meg is látszik a mozdulatain, és a viselkedésén. Hosszú sötét haj és mélykék szem jellemzi. Válla széles, csípője keskeny, alkata erős, de nem zömök. A csaták idejére állati vérrel festi arcát.
|
Név, becenév (ha van): Aglaranna Enverit (Dasyra)
Nem: Nő
Kor: 28 év
Törzs: Waeris
Rang, törzsben betöltött szerep: nincs (volt törzsfő lánya, egész eddigi életében otthon lógatta a lábát)
Rokonok, ismeretségi kör: Chael (apja, meghalt), anyja, Kerdamon (barátja, igényelhető), a törzs fontosabb tagjait látásból ismeri
Főbb jellemvonások:
Pozitív : Határozott és jó vezető lehetne, ezt a képességet valószínűleg apjától örökölte. Ha összeszedi magát és nem éppen szokásos kibírhatatlan énjét adja, akkor könnyen manipulál másokat. Elég jól ki tudja ismerni az embereket, nehezen lehet átejteni. Egyáltalán nem hiú és sosem piszkálna senkit a kinézete miatt. Talál ő más okot hozzá. Ha valamibe belekezd, azt nem adja fel, rendkívül kitartó. Okos és inteligens, bár ezt általában a nemtörődömség álcája alá rejti. A maga cinikus és bántó módján humoros is tud lenni, ha nem sértődik meg rajta rögtön beszólása alanya.
Negatív : Dasyra kellemetlen természettel rendelkezik. Eléggé szeszélyes, gyakoriak nála a hangulatingadozások. Az egyik pillanatban még egészen jókedvű, a másikban már hisztizik is. Igen, hisztizik, mint egy kislány. Dasyrának sosem kellett felnőnie, így gyakran úgy viselkedik, akár egy gyerek. Bár azért toporzékolni nem szokott. Nem képes elfogadni mások véleményét, ha az nem egyezik az övével és minden gondolkodás nélkül hajlandó visszabeszélni nekik, illetve vitatkozni velük. Meggyőzni majdnem lehetetlen, rendkívül makacs. Nagyon kritikus másokkal szemben, és igazából magával szemben is, kicsit talán negatív az önértékelése. Bosszúálló típus, ha valami sérelem éri, azt kegyetlenül megtorolja. Kezelhetetlen és megfegyelmezhetetlen, mindig a saját feje után megy, nem hallgat senkire és semmire, gyakran még a hibáiból sem tanul.
Külső megjelenés : Középmagas, szinte már egészségtelenül cérnavékony lány. Amelyhez az előbbi jelzőhöz hasonló fehérszínű bőr társul. Vöröses, hullámos haja megzabolázhatatlanul omlik a hátára. Általában csupán egy egyszerű bőrszíjjal fogja össze, vagy még azzal sem. Ha megrázza a fejét, haja olyan hatást kelt, mintha lángolna. Arca finom, arisztokratikus, szemei világos színűek. Ruházata egyszerű és egyáltalán nem kihívó, szereti a barna színeket, így ilyen színűek a ruhái. Utálja a szoknyákat és minden olyan ruhadarabot, ami nőies, általában hosszú kabátot és magasszárú csizmát visel.
Rendkívül gyenge lány, mind erőben, mind testfelépítésében, izmosnak egyáltalán nem mondanám. Ebből kifolyólag nem is bírja el a nehezebb fegyvereket, a nagyobb kardokat kifejezetten, amíg a kisebb kardokat kevésbé nehezen forgatja. A tőrrel és az íjjal viszont jól bánik, bár azok használatában sem lóg ki nagyon az átlagból. Általában nem is kell aggódnia az ilyesmi miatt, ám ha mégis harcra kényszerül, inkább a gyorsaságát használja ki. kiváló lovas, bármilyen lovat képes biztos kézzel irányítani.
Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Bunkó megnyilvánulásai, vöröses haja, ezen kívül elveszik a tömegben.
Mottó: -
Előtörténet : Aglaranna gazdag családból származik, ősei sokat tettek a Waeris felvirágozásáért, legalábbis neki mindig ezt tanították. Kiskorától kezdve piszkálták gyengesége miatt, hisz neki soha sem kellett semmi olyasmit csinálnia, amitől megerősödött volna, ezért nem is igazán barátkozott, inkább kitalált magának egy képzeletbeli barátot, akit Dasyrának nevezett el. Aztán mégis csak lett egy barátja. Ez egy igen érdekes történet volt maga is. Hisz Aglaranna mindenkivel ugyanolyan bunkó volt, kivétel nélkül. Ellenben nem csak ő lógott ki valamilyen téren a kortársai közül, hanem egy fiú is. A fiú, Kerdamon túlságosan erőszakos volt és hasonlóan Aglarannához, nem szerette ha visszadumáltak neki. Ő kifejezetten nagydarab gyerek volt, ennek tetejében eléggé izmos is, csupán az volt a bökkenő, hogy szülei szegények voltak. Talán ezért is kezdett el barátkozni az egyébként kifejezetten kibírhatatlan Aglarannával. Addig csak állandóan hessegette magától a fiút, amíg az egyszer alaposan helyben hagyta azokat, akik piszkálták őt. Ez volt a fordulópont, a barátság első köve. Mert igen Aglaranna rájött, hogy milyen jó is az, ha ugyan ő maga nem is, de más erővel is meg tudja támogatni a szavait. Kerdamon volt az első, akinek mesélt magáról, beleértve ebbe a képzeletbeli barátját. A fiú először viccből kezdte el Dasyrának hívni, majd rajta ragadt a név, mert Aglaranna megszerette azt. Apjának nem volt ellenére a barátság, sőt kifejezetten örült neki. Bőkezűen támogatta Kerdamon családját is. Emellett Chael mindig megvédte mindkettőjüket, bármilyen zűrbe is keveredtek. Részben ezért is rajongott annyira apjáért Dasyra, részben pedig azért, mert hasonló természetük volt, így jól megértették egymást. Anyja mindig kedves és elnéző volt, aki őt és apját nagyon szerette, Dasyra azonban mindig beolvasta neki a szerinte legrosszabb tulajdonságát, mégpedig, hogy anyja hajlandó volt megszabadulni a büszkeségétől. Mindenkinek feltétel nélkül segített, ami a lányát úgyszintén nagyon zavarta. Amikor apja megszerezte a törzsfői címet, Dasyra addig is tökéletes élete még jobb lett. A törzs becsvágyó tagjai a lábai előtt hevertek, apuci pici lánya támogatását kívánták megszerezni, mert Chael szinte mindig teljesítette lánya kívánságait. Ellenben mindig is kérte leányát, hogy fogja vissza magát társaságban és legyen legalább kicsit kedves és udvarias a törzstagokkal. Mivel Dasyra szerette az apját, meg panaszkodni sem volt oka, teljesítette apja kívánságát, ezért a törzs fontosabb tagjaival többé kevésbé jó kapcsolatot ápol. Ezenkívül egyetlen dologhoz ragaszkodott még Chael a lányával kapcsolatban. Ő akarta kiválasztani lánya házastársát, így akarta megválasztani a törzs következő törzsfőjét, mivel úgy gondolta, majd az a férfi fog a helyébe lépni, ha ő elhalálozik. Dasyrát ez nem zavarta, ő nem igazán érdeklődött a fiúk iránt, meg azok se iránta.
Most azonban apja meghalt és már semmi sem tartja vissza Dasyra rossz természetét, ráadásul nagyon megviselte őt a vesztség, ami csak tovább ront a helyzeten...
Képek:
Név: Aglaranna Enverit (Dasyra)
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Waeris
Rang: nincs
Megjelenés:Rendkívül gyenge lány, mind erőben, mind testfelépítésében. Vöröses, hullámos haja és világos szemei vannak. Általában hosszú kabátot és magasszárú csizmát visel. Mindig hord magánál tőrt, ha harcra kényszerül ezt használja.
|
Karaktered lapja
Név, becenév (ha van): Cadan Taurean Laogh (De a Cadant használja. Nem követeli meg a teljes nevének használatát, csak hivatalos helyzetben.)
Nem: férfi
Kor: 27 év
Törzs: Aarus
Rang, törzsben betöltött szerep: törzsfő
Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd):
Lyric, aki távoli unokatestvére. Arthan Lane, akivel együtt irányítja a törzset, de egyéb kapocs nincs köztük. Idős szülei, akiket egyébként imád, bár ezt nem szívesen teszi közhírré.
Főbb jellemvonások:
Pozitív (minimum 5 db): Kötelességtudata vitte előre oda, ahol most van, azért lett törzsfő, mert megvan a magához való esze és akarata. Érzéke van a politikához, és humorral is rendelkezik, bár amit ő mulattatónak érez, az mások számára nem feltétlenül tréfa. Mindig szem előtt tartja az igazságot, és nem vakítják el személyes érzelmei. Jó a fizikuma, és a tűrőképessége. Megjelenése tiszteletet parancsoló, de nem feltétlenül elrettentő. Cadannak van egyfajta különös bája, arisztokratikus kiállása amelyet persze mindenki másként fog fel. Szeret nevetni, és örök gyerek akar maradni, ha választani lehet... és akkor is, ha nem.
Negatív (minimum 5 db): Kárörvendő, az a fajta, aki a gyűlésen komoly képpel végignézi ellenfelei kudarcát, majd aznap este baráti körében sör mellett ünnepel. Nem képes tartani a száját, és nem egyszer beleköt még a legmagasabb rangú személyekbe is, legyen szó bár a többi törzsfőről. Képtelen megjegyezni egyébként azok neveit, így gyakran hallani tőle, hogy "a kedves hölgy", "a Waeris igen tisztelt képviselője" "... a francba, valaki mondja már meg hogy hívják". Ha egyszer belelendül, képtelen befejezni a káromkodást, és imád beszélni - de szerencsére ezt kompenzálja, hogy tud is, kellemes, zengő tenorja van. Mindenkiben talál kivetnivalót, kivéve saját szüleit. Komoly erkölcsei vannak, amelyek jóformán már rögeszméivé váltak, de a mértéktartás nem tartozik közéjük.
Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat): Cadan komoly arcú, törzsfőnek meglehetősen ifjú férfi. Minden ízében, mozdulatában, arckifejezésében, de még hangjában is nemesi vér. Gyakran látni, ahogyan úgy hordozza végig a pillantását a környezetén, mintha nem csak az Aarus lenne a kezében, hanem az egész szigetvilág a benne élőkkel együtt. Régi, mára értelmét vesztett hagyományokhoz hűen engedi hosszúra nőni sötét haját, bár őseivel ellentétben ő nem hiszi, hogy abban rejlene a varázsereje. Válla széles, csípője keskeny, alkata erős, de nem zömök. Szeme mélykék. A csaták idejére állati vérrel festi arcát, ebben is hű az ősi tradíciókhoz. [Igaz, abban az időben a vér nem fagyott az ember képére.]
Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Ha hallod, hogy valaki folyamatosan, lélegzetvétel nélkül ordít egy nemesemberrel... Cadan lesz az. Ha pedig egy izmosabb alkatú, hosszú hajú nőt pillantasz meg hátulról, és meg akarod szólítani, esetleg udvarolni neki, nem kizárt, hogy megint vele van dolgod.
Mottó: "Aki igazán érdemes a figyelemre, az már elkelt."
"Igen, fel kellene nőnöm, és igen, fel is fogok, de erre holnap is lesz idő. Ma élni akarok."
Előtörténet (minimum 10-12 mondat):
Nemesi család sarjaként született, és egy ideig mindent megtett azért, hogy közemberként kezeljék, mint bármely másik gyereket. Aztán öntudatra ébredt, és eldöntötte, aki azért nem képes őt elfogadni és szeretni, mert gazdagabb és jobban megy a sora, az menjen és vesse le magát a Chorol csúcsról vagy támadjon egyedül egy Waeris hadra.
Ez a döntése azonban további következményekkel járt: azóta senki kedvéért nem képes megváltozni vagy feladni a meggyőződéseit. Eredendő bírálattal kezdett fordulni minden ember felé.
Mivel nem csak nemes, de jó megjelenésű, törekvő fiú volt, a külvilág irigysége mindvégig üldözte őt. Egyedül a családja felé fordulhatott, amikor nem talált sem szerelemre, sem olyan barátokra, akikkel az idejét tölthette volna. Míg a közrendű ifjak vadásztak vagy ittak, ő otthon tevékenykedett, és a szüleivel beszélt. Ezeknek a csevelyeknek köszönheti, hogy már fiatalon tudomása volt a politikáról. Mindig tisztában volt az uralkodókkal, céljaikkal, sőt időnként azok piszkos titkait is ismerte. Megszokta, hogy folyamatosan véleményt nyilvánít másokról, és ezt csak szülei hallják.
Egyke gyerek volt, így néhány évvel fiatalabb unokatestvérével, Lyrickel ütötte el idejét, ha tehette. Csúnyán összevesztek azonban, amikor Lyric megtagadta egyébként magasrendű származását, és közönséges kovácsnak állt. Ez nem csak önmagában ellenkezett Cadan erkölcseivel, de a fiú ráadásul az ő sorsát hozta fel indokul: "A nemesek sosem fognak beilleszkedni itt. Nézz magadra, Cad'! Egyedül vagy.". Azóta nem tartják a kapcsolatot, és igyekeznek arról megfeledkezdni, hogy rokoni szál köti össze őket.
Cadan jelenleg politizál, tevékenykedik, túlbuzgó módon próbálja kialakítani az Aarus egységét és tartós békéjét, és rendszeresen kötekedik bárkivel, aki nem úgy vesz levegőt, ahogy ő azt elképzelte. Habár állítja, hogy a különleges nők vagy férjezettek, vagy halottak, vagy az asszonyokat szeretik, valójában nem bánná, ha kivételesen tévedne.
Képek: Választhatsz digitális rajzot, ide illő képet, tulajdonképpen bármit, ami kifejezi a karaktered.
|
Név: Sofia Shiin (Sof)
Nem: nő
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.
Reshi, ezt a képet tedd be neki légyszi. Ezenkívül azt írd még át kérlek, hogy "huszonnégy" helyett "huszonöt" évesen lett törzsfő. Így jobban illeszkedik Anric előtörténetéhez.
|
Név: Sofia Shiin (Sof)
Nem: nő
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.
Reshi, ezt a képet tedd be neki légyszi. Ezenkívül azt írd még át kérlek, hogy "huszonnégy" helyett "huszonöt" évesen lett törzsfő. Így jobban illeszkedik Anric előtörténetéhez.
|
Név, becenév : Sofia Shiin (Sof)
Nem: nő
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.
Név, becenév (ha van): Sofia Shiin (Sof)
Nem: Nő
Kor: 26 év
Törzs: Fael, átkozott
Rang, törzsben betöltött szerep: Törzsfő
Rokonok, ismeretségi kör: Bátyja (igényelhető)
Főbb jellemvonások:
Pozitív : Általában kedves és rendes, kicsit talán csendes fiatal lány, pont olyan, akire a titkaidat rábíznád. De ez csak a felszín. Kifejezetten számító, és amikor megszólal, biztosra veheted, hogy már háromszor átgondolta mit mondjon. Empatikus, könnyen ráérez mások gyengepontjaira, ám igyekszik nem kihasználni őket, csak ha komoly érdekek fűzik hozzá. Igyekszik nem megbántani másokat, nehezen viseli, ha a környezetében szomorú ember van. Ezt persze régen lekorlátozta már a törzse tagjaira. Nagyon határozott, ennek ellenére minden ellenvéleményt meghallgat és átgondol, mielőtt cselekszik. A nehézségekhez gyakorlatiasan áll hozzá, jó problémamegoldó képességgel rendelkezik. Jó színész, remekül tud játszani az érzelmeivel és szemrebbenés nélkül hazudik, ha úgy hozza a szükség.
Negatív : Kiismerhetetlen, sokszor szélsőséges személyiség. Gyakran kimért és tartózkodó, néha még a törzse tagjai közt sem tud feloldódni. Kicsit szkeptikus, bár ezt inkább humorosan adja elő. Az egyetlen, akivel igazán jóban van, az a bátyja. Különös kapcsolat az övéké. Vakon megbízik testvérében, mégis sokszor marionett bábuként rángatja. Egyetlen másik emberben sem képes megbízni, féltve őrizgeti a titkát. Általában igazságos, de a bátyjának mindig igyekszik kedvezni. Ezzel összeszedett már pár ellenséget magának, ám ez őt nem túlságosan zavarja.
Külső megjelenés : Erős, parancsoló kisugárzását sokak szerint anyjától örökölte. Alakját majdnem teljesen eltakarja hosszú és bő fekete ruhája. Nem fogadja el ha gyönge nőként kezelik, ezért is takarja el teljesen az alakját. Illetve a bő ruha másra is jó… vehet alá akár páncélt is. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Tekintetében szilárd jellemének határozottsága honol. Haja hosszú, rendkívül sötét, mélybarna árnyalatú. ám a rávetülő fénytől inkább ezüstös hatású. Jobb oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak. Néhányan vették már viccnek, amikor harcra kerülvén a sor előhúzta, ám hamar megváltoztatták a véleményüket...
Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Hideg és nyugodt, tiszteletet parancsoló megjelenése és koromfekete párduca tartozik különleges ismertetőjelei közé.
Mottó: “Nagy terveid vannak, s az életed rövid, kelj fel és harcolj, váltsd valóra mind!”
Előtörténet : A Fael törzsben született, édesanyja második gyermekeként. Anyja, aki akkoriban a törzs hadvezére volt, őszinte odaadással imádta leányát. Sofia első emléke mégis a szelleme volt. Miután először hallotta a hangját a fejében, egy kölyök párduc kezdte követni. Valamilyen ismeretlen okból a szellem képes volt az állat testét használni. A magát Achnológiának nevező lény számtalan tanáccsal, ötlettel és tervvel látta el gazdáját az együtt töltött évek alatt. Részben neki is köszönhető Sofia hangulatingadozása. Amikor beszélgetnek képes jéghidegen válaszolni a hozzászólókhoz, hisz azok épp nagyon zavarják őt és sötét társát. Amúgy mindig is barátságos próbált lenni, még akkor is képes volt az emberekben a jót keresni, amikor azok már bizonyították, hiányzik belőlük az. Ezt persze mindenki betudta annak, hogy a kislány csupán szeszélyes, Sofia pedig örömmel hagyta ezt rájuk, nem akarta ugyanis nyilvánosságra hozni a szellemét.
Gyermekkorát átlagosnak mondanám, már amennyiben ez egy szellem mellett lehetséges. Sok barátja volt, bár egyikükben sem bízott meg igazán. A bátyján kívül senkinek sem mesélt a szelleméről. Ezért is voltak olyan jóban, hisz a bátyja előtt nem kellett szerepet játszania, az lehetett, aki valójában volt.
Tizenkét éves kora környékén rátámadt egy medve, akit bár szelleme, illetve párduca segítségével legyőzött csúnya sérüléseket szerzett. Elájult a vérveszteségtől, majd három napig élet és halál között lebegett. Ez idő alatt a párduca is haldoklott, szóval ha Sofia meghal a szelleme vele hal, még ha a fizikai teste teljesen rendben is van.
Nagyjából huszonnégy éves korában lett vezér. Amikor az előző vezér megbetegedett, édesanyja befolyását felhasználva igyekezett minél több követőre szert tenni. A törzsfő egyre rosszabbul volt, Sofiának pedig sikerült minden ellenlábasát meggyőznie arról, hogy alkalmasabb náluk a feladatra. Ám a törzsfőnek más elképzelése volt, ő akarta kinevezni az utódját. Sofia kénytelen volt tenni valamit az ügy érdekében. Éjszaka belopódzott a törzsfő szobájába, azzal a határozott tervvel, hogy megöli. Már emelte a kést, de nem volt képes végezni a nővel. Ekkor pár percnyi idő kiesett neki, majd már csak arra emlékezett, szelleme biztatta, fusson, ő pedig eleget tett a kérésnek. A rákövetkező nap bejelentették a törzsfő halálát, ám gyilkosságról egyetlen szót sem ejtettek. Sofiát megválasztották új törzsfőnek. Azóta sem tudja szelleme mit csinálhatott a törzsfővel.
Képek:
Pluszba: Reshi, kérlek rakd be még ezt a képet Ornellának: http://img03.deviantart.net/b843/i/2013/233/7/0/black_is_the_colour_by_mi_eterna_primavera-d6j2gy7.jpg
|
Név, becenév (ha van): Cayuse Shawnee - becenevén egyszerűen Coyote, fene tudja, hogy ragadt rá.
Nem: Fiú
Kor: 10 év
Törzs: Aarus, Átkozott
Rang, törzsben betöltött szerep: Gyerek, ráadásul elszakadt a törzsétől, nincs semmilyen rangja sem.
Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd):
Főbb jellemvonások:
Pozitív (minimum 5 db): Fürge, akárcsak sarki rókája, remekül kitud térni bármi elől. Ez sokszor jól jön neki, mert a fegyverekkel nem bánik túl jól, csak a könnyebbekkel, például az íjjával remekül kijönnek, viszont egy nehezebb bárdot szinte megemelni sem tud, nem hogy még ütni vele. Eléggé okos, és mivel már kiskora óta magának kell túlélnie, így felettébb kitartó, és állhatatos mindennel szemben. A mások számára idegtépő dolgok sem tudják kihozni nyugalmi állapotából, gyerekként még eléggé szabad szellemű, és így próbálja is kerülni a vitákat. Nem önsajnáltató, hogy "Jaj, egy szegény kisfiú vagyok, segíts rajtam", inkább próbál erős maradni, és ezt mutatni a külvilág felé is, hisz' eleve nem jutott volna el idáig, ha csak a lábát lógatva siránkozik, értelmetlen beadnia az ártatlan, szegény kisgyereket. Örül a legkisebb dolgoknak is, nincs benne parányi nagyravágyás sem, régóta inkább csak meghúzódik a háttérben csendes kukkolóként. Innen jut eszembe, remek megfigyelő, és könnyen kitudja játszani az embereket, vigyázni kell vele ilyen téren. Osztozkodó, mivel eleve Adaisszal, a sarki rókájával tengeti a napjait, például ha levadászik egy nyulat, megosztja az állatkájával, nem csak az övé, adnia kell belőle. Így hamar megtanulta megbecsülni a legkisebb dolgokat is.
Negatív (minimum 5 db): Először is, a merészségével kezdeném, amit úgy döntöttem, inkább negatív tulajdonságként írok le. Mert hogy Cayuse olyan szinten merész, hogy bárminek nekimegy, annak is, amiről tudja, semmi esélye sincs ellene, utána meg persze szedi a lábát elfelé onnan, mint a nyúl, mert hogy közelharcban győzni biztos nem tud. Az illedelemnek talán a halvány szikrája, ha fellobban benne, hiszen nem volt kivel udvariasnak lennie, nem is lett az. Sokszor túl beszédes, máskor meg meg sem mukkan, csak feszülten hallgat, ami mások idegeire mehet eléggé hamar, főleg, ha értelmetlenségekről tengernyit fecseg, de ha egy fontosabb téma kerül szóba, akkor pedig olyan szótlan, mintha elvitte volna a cica a nyelvét. Szókimondó, és sok mindent nem ért, mivel gyerek, még rengeteget kell tanulnia. Sokszor gúnyolódik az embereken, és rendre elnevezi őket saját elképzelései szerint, valami olyan dologról, amiről megtudja őket jegyezni. Bizalmatlan, ám de van egy olyan tulajdonsága, hogy kedves egy személlyel, de ha még nem bízik benne eléggé, akkor akár élet-halál kérdése helyzetekben is simán otthagyja az illetőt, annak fényében, hogy a személy volt olyan bolond, hogy nem ismerte ki őt eléggé.
Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat): Igazi ártatlan babapofi, dús, borzas, vörösesbarna haj, és hosszú, hasonló színben játszó szempillák. Igazi ártatlan külső, amire a kedvességet sugalló, zöld szemek még rátesznek egy lapáttal. Alacsony, hisz' alig van meg száznegyven centi is, ráadásul vékonyka testalkata miatt igazi törékeny porcelánbabának hathat, ráadásul hófehér bőre is ezt tükrözi vissza. Ruházata egyszerű: nyúlszőrrel szegélyezett, prémes csizma a lábakon, amihez egy ehhez hasonló nadrág, illetve kabát dukál. Övére pár kisebb madár koponyája van rákötve, tollakkal körítve. Hátán mindig ott a kis, vékonyka íja, ami olyan, akárcsak ő, így remekül passzol is a kis kezébe, amit se kesztyű, se semmi más nem fed.
Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : A rókájának előszeretettel füttyentget, amit távolról is meghallhatunk, az arca pedig általában folyamatosan pirosas színekben játszik, habár inkább a hidegtől.
Mottó: “Fordítsd az arcodat a nap felé és minden árnyék mögéd kerül.”
Előtörténet (minimum 10-12 mondat): Cayuse szülei az Aarus törzs tagjai voltak, így egyértelmű, hogy a fiú is ebbe született bele. Sokat ő maga se tud az előéletéről, így arról sincs fogalma, miért kergették el a szüleit a törzsből, s így azoknak miért kellett menekülőre fogniuk. Sokáig a vadonban tengődtek, egészen, ameddig Cayuse el nem érte a hatéves kort, és nem kezdett el idegesítő, parancsolgatós hangokat hallani a fejében. Kisfiúként fogalma sem volt arról, mi ez, ezért be is számolt róla szépen a szüleinek, töviről-hegyiig. Persze az ősök ezt kevésbé jól fogadták, hisz tudták, mi vált a fiukból. Nem örültek a ténynek, de képtelenek voltak elkergetniük maguk mellől a gyermeket, akinek nem sok esélye volt a túlélésre. Cayuse rengetegszer volt egy hajszálnyira az éhhaláltól, vagy éppen fagyoskodott egy fa alatt a hideg éjjelekeken. Egyszer egy hozzá hasonló sorsú sarki rókát hozott vele össze a sors, aki ugyanúgy magányosan próbált életben maradni. A kisfiú befogadta az akkor még alighogy járni tudó kisrókát, és nevelgetni kezdte. Azóta hűséges társa lett, mint másnak éppen a kutyája, vagy a lova, neki Aidas az, aki mellette van. Így megtanulta, hogyan ossza be a legkevesebbet is, úgy, hogy nem csak magáért kell felelnie, és nem csak önmagát kell gondoznia. A törzséhez azóta sem mer visszamenni, hisz eleve fél, hogy mit tennének vele, amiért hozzá hangok beszélnek. Ő nem tudja, hogy átkozott, honnan tudhatná, a szülei csak elzavarták, a vadonban pedig nincsenek könyvek.. Mindenesetre, úgy van vele, hogy ah már a szülei is kizavarták egyedül a vadonba, akkor vajon a törzs mit fog vele tenni? Megölik? Talán.. Nem mer visszamenni közéjük. Ehhez még az ő merészsége is kevés, akármennyi van belőle. Inkább csendes bújdosóként az erdőben él, és próbál minél kevesebbet találkozni az emberekkel. Ha meglát egyet, általában a lehető leggyorsabban elillan onnan. Szóval igen, az idő egy, - az emberekkel óvatoskodó - fiút faragott belőle. Úgy tervezi, hogy soha nem fog visszamenni a törzsekhez. De vajon ez egyáltalán kivitelezhető?
Képek: Választhatsz digitális rajzot, ide illő képet, tulajdonképpen bármit, ami kifejezi a karaktered.
|
Név, becenév : Kealsea Thane (Sea)
Nem: Nő
Kor: 19
Törzs: Waeris, átkozott
Rang, törzsben betöltött szerep: harcos
Rokonok, ismeretségi kör : A törzse tagjait látásból ismeri, de senkivel sem alakított ki mélyebb kapcsolatot, kivéve Nievevel. Élő rokonai tudta szerint már nincsenek.
Főbb jellemvonások:
Pozitív : Kitartó és vakmerő. Amit elhatároz azt igyekszik megvalósítani és a szavát is mindig betartja. Hűséges a törzséhez, hiszen, mivel a szülei korán elhunytak, ők nevelték fel őt. Sokkal tartozik nekik és ezt tudja is, ezért segít nekik, amiben csak tud. Általában gondolkodik, mielőtt cselekedne és igyekszik visszafogni a lobbanékonyságát, de ez nem mindig sikerül neki. Már egészen kiskorától harcosnak tanult, emiatt jól képzett, nő létére is jól harcol. Nem túl válogatós és az igényei sem túl nagyok. Erős - nem csak testileg, hanem szellemileg is, ez nagyban segített neki feldolgozni a szülei elvesztését és azt, hogy ő egy átkozott. Ravasz és fürge, részben ezek miatt bánik olyan jól az újjal és a tőrökkel.
Negatív : Nem törődik eléggé a biztonságával, emiatt gyakran kevésen múlik a túlélése. Nem túl barátságos, a hangulata általában fagyos. Ritkán jelenik meg rajta az öröme, sőt érzelmeit is ritkán fejezi ki, kivéve dühét és hasonló negatív érzelmeket. Eléggé lobbanékony, bár igyekszik legyőzni ezt. A gondolatait kimondja, igaz, ezzel gyakran megbánt másokat - bár, nem mintha ez őt túlságosan zavarná. Véleménye szerint jól megvan Nievevel, ezért másokkal nem is próbál jobb kapcsolatot kialakítani - ennek ellenére ha beszélgetést kezdeményez, akkor cseveg az illetővel, ha éppen olyan kedve van. Eléggé szeszélyes, emiatt nehezen lehet kiszámítani, hogy éppen hogyan fog viselkedni.
Külső megjelenés : Hátközépig érő, kissé durva tapintású, kékes haját baloldalt több apró fonatba fonva hordja. Szemei tengerkék színűek, ám egy verekedés során a bal szeme megsérült. Három hosszabb karmolásnyom még ma is látszik a harc emlékére. A sérült szeme szürkés árnyalatú és nem lát vele tisztán, részben ezért, részben pedig a seb eltakarása miatt mindig beköti. A bőre nagyon világos színű, ami nem is csoda, hiszen ritkán lát napfényt. Általában valamilyen fajta páncélzatot is visel, ami alatt kékes árnyalatú ruhákat visel. Társainál jobban bírja a hideget, ezért a zord időjáráshoz képest vékonyan öltözik, néha egy-két csupasz bőrfelületet is mutat a testén, de vigyáz arra, hogy ne túl sokat, hogy nehogy tényleg megfázzon a nagy hidegtűrő képessége ellenére is. Hosszú szárú, fehér bundával díszített csizmát hord. Gyakran megsebesül, ezért szinte mindig található rajta egy-két kötés a szemén levőn kívül. Vékony testalkatú, kevés rajta a felesleges zsír, inkább izmos - látszik rajta, hogy sokat edz. Szája keskeny, ajkai dúsak. Arca hosszúkás és eléggé szimmetrikus - összességében nem mondható csúnya lánynak, de őt ez nem érdekli. Járása kecses és büszke, mindig kihúzza magát és felemeli a fejét. Nem tartozik az alacsony lányok közé, de így még magasabbnak tűnik.
Egyéb ismertetők : Ha ideges, nagyon hangos tud lenni, valamint járása is eléggé jellegzetes.
Mottó: "Küzdj."
Előtörténet : Szülei mindketten Waeris harcosok voltak, de korán elvesztette őket, mindketten harcközben hunytak el. A törzs harcosai közösen nevelték fel. Mindig figyelte őket gyakorlás, edzés közben és amikor már elég idős lett, ő is elkezdett gyakorolni. Már fiatalon eldöntötte, hogy a szülei nyomdokaiba lép. Gyorsan tanult, megtanulta használni a legtöbb fegyvert legalább kis mértékben. Mind törökkel, mind íjjal remekül céloz, még később, fél szemmel is. Jobban szereti az előbbi fegyvereket, mind a kardot. Bár kardforgatást is tanult, gyorsan rájött, hogy nem az a legmegfelelőbb számára, hiszen egy jól fejlett, edzett férfi erejét nem érheti el, ezért inkább célozni tanult, de ha közelharcra kerül a sor kardot használ, ha már nincs más választása. 15 éves korában talált egy keverék kölyköt. Félig átfagyva talált rá. Megsajnálta az árva lényt, ezért magával vitte és úgy döntött, hogy megtartja. Hófehér bundája volt és kék szemei, ezért Nieve-nek nevezte el (hó). Először kicsit nehezen, de végül sikerült összeszokniuk. A kölyök természete nagyon hasonlított az övére, valószínűleg nem csak kutya, hanem vad farkasvér is lehetett benne. Ő az egyetlen élőlény, akiben a lány teljesen megbízott és mindet elmondott neki, amikor kettesben voltak. Az évek elteltével egyre szorosabb kötelék alakult ki köztük, mára szinte elválaszthatatlanok lettek. Akkor, amikor rátalált a haldokló kölyökre, hallotta meg először a benne levő szellem hangját. Az idegen gondolat megrémisztette. Először azt hitte, hogy csak képzelődik, de pár hét múlva újra hallotta a hangot. Gyorsan túltette magát rajta. Ritkán szól hozzá a szellem, de Sea általában hallgat rá.
Képek:
|
Név, becenév : Ornella Vespera
Nem: nő
Kor: 18 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos
Megjelenés:Vékony és kecses, elegáns megjelenésű lány. Fekete haja és szemei erős kontrasztott alkotnak elefántcsont fehér bőrével. Fekete, bélelt ruhát visel, alig valamivel boka fölé érő csizmával. Hátán hatalmas kaszát hord amelyet kiválóan forgat.
|
http://img00.deviantart.net/b6b7/i/2013/254/6/0/fire_starter_by_mahdesigns-d6lyp6g.jpg
Név, becenév (ha van): Ornella Vespera (-)
Nem: Nő
Kor: 18 év
Törzs: Fael
Rang, törzsben betöltött szerep: Harcos
Rokonok, ismeretségi kör: nincsenek
Főbb jellemvonások:
Pozitív: Hűséges és megbízható, bármit megtenne törzse nő tagjaiért. Inkább meghal, semmint bármilyen információt kiadjon az ellenségnek. Bátor és bár senki sem nézné ki belőle védelmezi a gyengéket. Hiába fikáz mindenkit, ő maga szerény, bár ezt már első három szava után sem gondolnánk róla. Sosem hazudik, mindig kimondja amit gondol. Ami a szíveden az a szádon elv alapján él. Egyáltalán nem haragtartó. Inteligens és igencsak számító. Kíváncsi, szeret mindenről tudni.
Negatív: Első látásra nagyon szimpatikus hölgyemény. De csak első látásra, amint kinyitja a száját ez megváltozik. Először is, megveti a férfiakat, állandóan sértegeti őket, meg mindenki mást is, aki nem ért vele egyet, netalántán ellent merészel mondani neki. Ez alól csupán a feljebbvalói képeznek kivételt. Nagyon ritkán mosolyog és még ritkábban van jó kedve. Örök pesszimista, mindenben csak a rosszat látja. Gyakran türelmetlenkedik, nem szeret várakozni. Végtelenül makacs, véleményét nagyon ritkán változtatja meg.
Külső megjelenés: Vékony és kecses, elegáns megjelenésű lány. Fekete haja és szemei erős kontrasztott alkotnak elefántcsont fehér bőrével. Szereti a sötét színeket, elsősorban feketét és némi sötétkéket hord. Felsője a látszat ellenére nagyon vastag és hőszigetelt, ugyanez igaz a nadrágjára is. Fekete, alig valamivel boka fölé érő csizmát visel. Derekán ezüst övet hord, amelyhez hozzá van varva a köpenye. Hátán hatalmas kaszát hord amelyet kiválóan forgat.
Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Elég kinyitnia a száját.
Mottó: "Akit ma megverhetsz, ne hagyd futni."
Előtörténet: Apjával sosem találkozhatott, ugyanis az anyja, Nirvana azonnal megölte, amint megtudta, hogy gyereket vár tőle. Anyja a Fael törzs kiképzője sosem bánt kesztyűs kézzel a lányával. Mindent megadott neki, amit csak kívánt, viszont emellett folyamatosan edzettek. Nirvana azt akarta, lánya legyen a legjobb harcos a Faelben, ezért csak nagyon ritkán hagyta lazsálni. Egészen kiskorától hangoztatta igencsak negatív véleményét a férfiakról, ami szépen lassan leányára is átragadt. Számtalan fegyverrel megtanult bánni, ám az íjjal sohasem boldogult. Helyette inkább dobótőröket használ, amivel remekül céloz. Kénytelen volt elsajátítanini a kardforgatás művészetét, ám sosem rajongott érte. Kedvenc fegyvere a kaszája, amelyet mindenhova magával cipel. Nirvana nagyon meglepődött, amikor egy gyűlésről hazaérkezve egyetlen leányát egy sarlóval látta hadonászni a házuk kertjében. Hátmég amikor az kijelentette, hogy “mától kezdve csak ezzel fog harcolni”. Ennek ellenére hamár rájött, Ornellának különleges tehetsége van, eme furcsa fegyver használatában, amely főleg szarvasháton való harcoláskor kifejezetten előnyös. Anyját tizennégy éves korában veszítette el egy kisebb csatában. Nagyon magába zuhant, ám végül a törzs segítségével sikerült kihevernie a veszteséget.
Képek:
|
Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd): Ha valaki szeretné, igényelheti a szüleit, esetleg, de nem hiszem, hogy nagy lenne rájuk az igény. A törzsében pedig nyilván ismeri a legtöbb harcos társát, még akkor is, ha nem tölt velük túl sok időt.
(Bocsi ez kicsit lemaradt valahogyan...)
|
Név, becenév (ha van): Alexander Dark Hill - A középső nevét nem használja. Még mindig elképzelhetetlen számára, hogy nevezheti valaki a gyerekét "sötétnek". Bár szó, ami szó, az ő apjától ez nem is túlzottan meglepő. Valamint, inkább ne hívd Alexnek! Egyrészt azért, mert ezt is utálja, másrészt, mert jól céloz...
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris, Átkozott
Rang, törzsben betöltött szerep: Elvileg harcos, valójában hivatásos naplopó.
Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd):
Főbb jellemvonások:
Pozitív (minimum 5 db): nagyon kitartó tud lenni, ha valami mellett elkötelezi magát, legyen az egy ember, vagy csak egy elv. Amit ő bátorságnak hív, az már inkább a vakmerőség határait súrolja. Elméletileg elég intelligens, nem olyan egyszerű ám csőbe húzni, bár vannak elvei, amelyeknek alárendeli a józan észt. Hogy mennyire jó tulajdonság, azt nem tudja megmondani, de annyira szerencsés, hogy az már fáj. Egész jól ért a harci stratégiákhoz is, számára érthetetlen, miért nem ő a hadvezér. Képes stresszhelyzetekben is hideg fejjel gondolkodni, és kirekeszteni az érzelmeit. Kevés dolog van, ami ki tudja rángatni erőltetett közömbösségétől, de ha már ez sikerült, hagyja, hogy az érzelmei átvegyék az irányítást felette. Talán kötelességének érzi, hogy segítsen másoknak, mindenesetre hajlamos az életét is kockáztatni, ha valaki bajban van, vagy azért mert valamennyire kedveli, vagy azért mert bizonyítani akar neki valamit. Jó beszélgetőpartner lehet, ha már ismered annyira, hogy a bunkóság álarca mögé láthass. Legtöbbször őszinte, néha túlzottan is. Persze, ha érdekeit az szolgálja, akkor nem retten vissza a hazugságoktól sem.
Negatív (minimum 5 db): makacs, nem ismeri el, ha másnak van igaza, még akkor sem, ha ezt ő maga is tudja. Elég önfejű, mindent egymaga akar megoldani. Ha valami nem sikerül neki, nem fogja feladni, már csak azért sem. Ez azért sorolható a rossz tulajdonságok közé, mivel hajlamos túlzásba vinni, és éjszakába nyúlóan vacakolni valamivel, a helyett, hogy arra koncentrálna, ami igazán fontos. A tekintélyt még csak hírből sem ismeri. Utálja, ha valaki irányítani akarja, vagy felette állónak képzeli magát. Még akkor is, ha az illető tényleg magasabb rangú. Úgy tartja, a Pokolban mind egyenlőek lesznek majd… Hajlamos másokat felidegelni viselkedésével, vagy idióta, már - már védjegyévé vált vigyorával, mely szinte szüntelenül ott díszeleg az képén, mintha nem ismerne más arckifejezést. Sokszor direkt hozza ki másokból a legrosszabbat, bár általában tudja hol a határ. Nem valami nagy csapatjátékos, ha teheti, mindent egyedül intéz. Távolságtartó, elég biztos, hogy nem fog veled a második találkozás után az érzelmeiről diskurálni. Mondjuk ez utóbbiról a harmincadik találkozás után sem fog beszélni veled. Néha keresi a bajt, vagy az találja meg őt, de előszeretettel keveredik bele mindenbe. Kicsit - na jó, nagyon - egomániás, felsőbbrendűnek tartja magát másoknál. A gond ott kezdődik, ha ezt ki is mutatja, olyankor kifejezetten bunkó tud lenni. Azt pedig nem szokták díjazni. Másik mániája a büszkesége, az "alázat" szó számára éppen olyan érthetetlen kifejezés, mint a "tisztelet". Igen, egy törzs tagjaként ez sem a legjobb dolog. Lusta, legtöbbször, ha valamit nem akar megtenni, nem is lesz meg soha az életben. Az imént felsoroltakkal ellentétben neki is vannak félelmei. Tart a megaláztatástól, és a vízért sincs oda. Nem tud úszni, és valami megmagyarázhatatlan okból sosem érzett késztetést arra, hogy megtanuljon. A tavakat, és egyéb vízforrásokat, ha teheti, inkább elkerülni. Bosszúvágyó, ha valaki megsértette, akkor hajlamos akármeddig elmenni, hogy ezt megtorolja. Kivéve akkor, ha ez „méltóságán aluli” lenne. Gyakran hirtelen hangulatváltásai vannak, az egyik pillanatban még hülyén vigyorog, a másikban elég egy elhintett szó, és máris véresen komoly lesz. Mindezek mellet előszeretettel ártja bele magát olyasmibe, ami nem tartozik rá. Valamint elég hálátlan egy figura.
Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat): Elég magas. Nem az a tipikus kigyúrt alkat, de nem szenved hiányt testi erőben, férfias testfelépítésű. Bőre elég fehér, mondjuk ez nem is csoda, Waeris területen senkinek nem jut eszébe napszúrást kapni. Arcvonásai finomak, nem egészen törzsébe illők, szinte arisztokratikusak. Arra törekszik, hogy képére ne üljenek ki érzelmei, így is egyfajta közömbös sérthetetlenséget biztosítva magának. Sápadt arcából kiviláglik halványkék, titokzatos szeme, mely akkor is szomorúnak látszik, ha éppen vigyorog. Fiúhoz képest hosszú, lilás árnyalatú haja van, melyet általában szabadon sodor a szél, és sokszor kell elsöpörnie a szeméből ahhoz, hogy egyáltalán kilásson mögüle. „Meglepő módon” melegen öltözködik, habár ha teheti, hanyagolja a nehéz védőfelszereléseket, ezekről is van nem túl hízelgő véleménye. Legtöbbször köpenyt hord, úgy gondolja, ez egyszerre hangsúlyozza ki a tekintélyét, melegíti a hátát, és rejti el az íját. Tehát kifejezetten hasznos találmány. Lábán vadászcsizmát hord. Övén általában kard lóg, de csak díszként, ugyanis ha már harcra kerül a sor inkább íjjal, vagy szabad kézzel küzd, mert a víváshoz nem ért. Hátán, a köpeny takarásában hordja részletesen faragott íját, és nyilait, melyekkel pontosan és biztosan tud célozni. Tenyere összeszabdalt, mostanra majdnem olyan kemény, és érzéketlen, mint a szíve. Egy mély heg látszódik vállán valamivel a szíve felett, amit nem mutogat senkinek, bár egy hólepte világban nem tűnik fel, ha valaki nem veszi le előszeretettel a felsőjét. Nyakában vérvörös rubin lóg ezüst láncról, ha teheti, ezt ruhája alá rejti.
Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Elég jellegzetes vigyora, és semmivel össze nem téveszthető hajkoronája van. Íja is árulkodó lenne, ha nem rejtené el. Valamint mindig köpenyt hord, ez is jellemző vonása lehet.
Mottó:
„Tiszteletet, csak az érdemel,
Ki másoknál feljebb való…
A korona is csak ékszer,
A becsület nem pénzért kapható.”
Előtörténet (minimum 10-12 mondat): Szülei úgymond nem tartoztak egyik törzshöz sem. Származásuk szerint Aarus – ok voltak, azonban odahaza nem látták őket szívesen egy régi sérelem miatt, az apa ugyanis merényletet szervezett a törzsfő ellen, melyet még idejében sikerült leleplezni. Ez követően a pár a semleges terület határán telepedett meg. Fogadót nyitottak, ahol minden létező embertípus megfordult. Aztán jött Alex, aki mindent összezavart…
A fiú egy szokatlanul sötét, viharos napon született, mikor varjak csapatai lepték be az eget. Mint az később kiderült, vadász űzte őket, de ez addigra mindegy volt. Alexander megkapta a nagyon kedves „Dark” névkiegészítést, amelyet mindmáig nem sikerült megkedvelnie.
Első évei viszonylag nyugodtan teltek. Javarészt egymagában kószált a környéken, vadászott, és próbált egyedül rájönni arra, amire más csak segítséggel. Apjától nem sok mindent tanult, ha csak a vendégek leitatása, vagy a csalás a kártyajátékban nem számít hasznos tudásnak. A férfi egyébként sem foglalkozott túl sokat egyetlen fiával, inkább csak megtűrte maga mellett. Azt a kevés szeretetet, ami érte, az anyjától kapta, aki kiskorától gondját viselte.
Na igen, ebbe a nem túl idilli képbe rondított bele a fiú 13 éves korában valami egy felsőbb hatalom. A fiú akkoriban kezdte felfedezni, hogy valami nincs rendben. Valakinek a hangját hallja, és ez a valaki igyekszik tanácsokkal ellátni, finoman vezetni őt egy helyesebb irányba. Néha álmában emlékeket látott, olyan helyekről, és emberekről, melyekhez soha nem volt köze. Nem tudta, mi történik vele, csak azt, hogy nem normális dolog. Végül egy vendégtől, - aki a kelleténél több alkoholt fogyasztott, - hallott egy legendát. Ekkor tudta meg mi ő. Átkozott.
Megpróbált tudomást sem venni erről, vagy együtt élni vele. Máskor az ellenkezőjét tette annak, amit tanácsolt. Meggyőződése volt, a szellem így végre békén hagyja majd. Már majdnem el is hitte. Majdnem. De ilyenkor a lény mindig visszatért. Alexander biztosra vette, csak szórakozik vele.
15 éves koráig élt így. Aztán egy éjszakán a szellem ismét megszólalt. Azt mondta, valaki az életére tör, és hogy menekülnie kell. Alexander természetesen nem vette komolyan. Az éjszaka közepén mégis felriadt. Talán éppen a szellem kitartó szónoklatának köszönhetően nem tudott nyugodtan aludni. A sötétben egy alak hajolt fölé, tőrrel a kezében. Egy alak, akinek arca az apjáé volt. Az utolsó pillanatban eszmélt csak fel, és próbált kitérni a penge elől, ami nem sikerült teljesen. A tőr mély sebet ejtett a vállán. Innentől homályos számára a történet, csak arra emlékszik, hogy valahogyan sikerült megszöknie apja elől, aki szörnyetegnek és démonnak nevezte, meg akarta ölni. Sosem derült ki, hogyan szerzett tudomást a szellemről, mely fiában lakozott.
A fiú sérülten bolyongott a környéken, míg végül Waeris harcosok találtak rá. Ekkor már azon is csodálkozni lehetett, hogy egyáltalán képes még járni. Azt hazudta nekik, a törzsükből származik, de mikor a környéken vadászott néhány társával, rájuk támadtak. A história szerint mindenkit megöltek, köztük a családját is. Mivel a harcosok látták, milyen állapotban van, hittek is neki, így velük térhetett „vissza” a törzshöz, melyhez sosem tartozott.
A sebei viszonylag hamar begyógyultak, bár nem felejtette, hogyan nézett rá apja azon az éjszakán, mikor majdnem véget ért minden. Álmaiban azóta i megismétlődik a pillanat. Sosem tért vissza oda, még a helyet is messziről kerülte. Újdonsült törzse igyekezett segíteni neki, de ez nem volt egyszerű. Úgy tűnt, a fiúnak nincsenek élő rokonai, akik túlélték volna a támadást. Mondjuk elég érdekes lett volna, ha találnak ilyet.
Alexander úgy döntött, beáll a harcosok közé, mert ez látszott számára a legkevesebb munkával járó feladatnak. Többek között itt derült ki, hogy a kardforgatáshoz semmi érzéke sincs, viszont annál jobban boldogul az íjjal, és közelharcban sem könnyű felülmúlni. Nem vált híressé, de részt vett néhány kisebb katonai megmozdulásokban, és ismerősöket szerzett magának. Tulajdonképpen jól érezte magát.
A szellemet, mely társává szegődött, igyekezett kizárni a képből. Levegőnek vette, a helyett, hogy hálás lett volna a tanácsokért, amiket tőle kapott. És… az életéért.
Most napjainak nagy részében egyedül edz, besegít a vadászoknak, vagy járja a környéket. Legtöbbször viszont csak otthon ül… Nem az a tipikus „magányos farkas” mégis jobb szeret egyedül lenni. Úgy nem tartozik felelősséggel senki iránt. S még véletlenül sem derülhet ki újra, mivel sújtotta az ég.
Képek: Választhatsz digitális rajzot, ide illő képet, tulajdonképpen bármit, ami kifejezi a karaktered.
|
http://orig12.deviantart.net/cae9/f/2013/084/5/7/lady_knight _by_milyknight-d55vu7w.jpg
Név, becenév (ha van): Arthan Lane
Nem: nő
Kor:28
Törzs: Aarus
Rang, törzsben betöltött szerep: Törzsfő
Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd): mindenki meghalt
Főbb jellemvonások:
Pozitív (minimum 5 db): igényes, inteligens, visszafogott, rugalmas, kultúrált
Negatív (minimum 5 db): néha túl lazán veszi a kötelességeit, szarkasztikus, sok szempontból máshogy képzeli el az "uralkodását", mint a körülötte lévők, merész, érzékeny, és persze nem utolsó sorban fél a medvéktől
Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat): Barna hullámos haja kb.derekáig ér. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Szereti haját kibontva hordani. Kabátja nyak- és vállrészén csodálatos díszítések találhatóak és apró csattok.
Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Finom és kecses mozdulatairól.
Mottó: "A jelent élvezd, a múltat ne firtasd, ami bánat sújt, mosolyogva tűrd el."
Előtörténet (minimum 10-12 mondat):
Felhőtlen gyerekkora volt. Sokat játszott a vele egykorúakkal. Mint mindenki ő is elsajátította a fegyverforgatás alapjait. Mindig is oda volt a szép és finoman megmunkált dolgokért. Gyerekként gyűjtötte is őket. Mára ez mát csak öltözködésében, modorában és persze a szobájában nyílvánul meg. Sosem volt azaz "egyhelyben ülök és majd mások elintézik helyettem a dolgokat" típus. Nem tudott megmaradnni magának. Mindig valami újat akart.
Anyja nagy hatással volt rá. Mindig is olyan akart lenni, mint ő. Inteligenciája és szarkasztikus megnyilvánulásai részben tőle származnak. 19 éves korában kapott tőle egy szelidített, hím hiúzt, akit Nalfein-nek nevezett el. Viszont anyja 7 éve maghalt. Akkor elveszettnek érezte magát és sokat változott jellemileg.
Élete ezt követő részében elment vadásznak. Ott találkozott egy igen jóképű fiatal férfival. Kapcsolatuk persze nem tartott sokáig, mivel párja meghalt miközben egy medvét próbált leteríteni. Azóta írtózik a medvéktől, ha teheti fogja magát és elrohan a másik irányba.
Aztán apja halála után megörökölte a törzsfői címet. Elveit ezekután sem adta fel, ami miatt sokan nem tartják megfelőnek a posztra. Őt ez sosem érdekelte. Amikor valamit nem tudott mindig megkérdezte valamelyik tanácsost. Vagy hagyta, hogy döntsenek helyette.
A napjai általában semmilyenek. Gyűlésekre jár, meg minden olyan, amit a törzsfők csinálnak. Néha, mikor a megszokott rend felborul, akkor lelép valahova, ahol egyedül lehet.
Képek: Választhatsz digitális rajzot, ide illő képet, tulajdonképpen bármit, ami kifejezi a karaktered.
Nalfein: http://orig10.deviantart.net/b537/f/2007/276/9/3/canadian_ly nx_by_maggock.jpg
|
Név, becenév (ha van): Alla Shoun - Mindkettőre hallgat. Bár legtöbben "Shoun" - ként ismerik. Ez azért van, mert ha összetalálkozol vele a végtelen hósivatagban, biztosan csak ezt említi majd neked. Mielőtt még megszabadított volna az értéktárgyaidtól, természetesen.
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Aarus
Rang, törzsben betöltött szerep: Vadász (korábban harcos, jelenleg pedig mellékállásban útonálló)
Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd): a Shoun csald régen népes volt, de mára már kihalóban van. Allának csak néhány távoli unokatestvére él a törzsben, de nem igazán érdeklik a rokonok (ha valaki késztetést érez az igénylésükre, nyugodtan megteheti). A legtöbb idejét Phoen nevű madarával tölti. Nem tudja pontosan, milyen fajta az állat, de nem találkozott még ehhez hasonlóval a környéken. Kisebb állatok levadászására tanította be, de a madár legalább olyan makacs, mint ő: csak akkor engedelmeskedik, ha kedve van hozzá.
Főbb jellemvonások:
Pozitív (minimum 5 db): Kifejezetten kitartó, céljaitól, és azon kevés elvétől, ami megmaradt, csak egy penge tudná megszabadítani. Egy penge, amely az ő vérétől mocskos. Makacsul ragaszkodik mindenhez, amit sajátjának érez. Bár nem látszik, neki is vannak szilárd erkölcsi elvei, például, hogy sohasem öl. Ok nélkül. Az, hogy mi számít számára elegendő oknak, már egy másik történet. Szabadlelkű, ha valaki irányítani próbálja, az körülbelül olyan helyzettel találja szembe magát, mintha fejjel rohanna a Kínai Nagy – Falba. Tehát reménytelen eset. Ez néha hasznos, máskor pedig… kevésbé. Legtöbbször hűséges, főleg, ha érdekei megkívánják. De ha valaki mellett tényleg elkötelezi magát – egy kezén meg tudná számolni, ez hányszor történt meg – azért képes lenne tűzbe menni… a jég országában is. Bátornak tartja magát, aki a félelmeit félre téve képes dönteni, és cselekedni. A Szellemek önbizalommal is megáldották. A kelleténél talán kicsit többel. Nem egy atomfizikus alkat (a mechanikához, és egyebekhez egyáltalán nem ért úgy, mint a törzsében oly sokan), de megvan a magához való esze, nem az a naiv kislány, akit egy olcsó bűvészmutatvánnyal át lehet vágni. Türelmes, inkább kivár, nem szeretne egy csapda közepébe masírozni. Megint…
Negatív (minimum 5 db): Ha kell, ha nem, úgy hazudik, mint a vízfolyás. Jóformán egy igaz szava sincsen, mindenfélét össze tud hordani, méghozzá olyan művészien, hogy általában ezeket el is hiszik neki. Nem kenyere a becsület, a tisztesség és ehhez hasonló „ostobaságok”. Lop, csal, hazudik, vagy rosszabb, és mindezt szemernyi megbánás, vagy lelkiismeret nélkül teszi. Legalábbis látszólag. Valójában igencsak sokat rágódik a múlton – habár igyekszik ezt elkerülni – de nem saját tettein, és azok következményein, sokkal inkább az ő hatáskörén kívül eső dolgokon. Mert ilyen esetekben mindig ott lebeg lelki szemei előtt egy „Mi lett volna, ha”. A „törzs” számára olyan fogalom, amely számára biztonságot, és éjszakai menedéket nyújt, cserébe pedig nem kér semmit. Ő úgy áll hozzá, a Shoun család már éppen eleget áldozott a megvédése érdekében. A látszattal ellentétben neki is vannak félelmei, és aggodalmai, csak éppen nagyon mélyre, az egoizmus, és a magabiztosság álarca alá eltemetve találjuk meg ezeket. A legjobban attól tart, egyszer képes lesz, olyannyira megszeret valakit, hogy elvesztésébe beleőrül majd. Mert abban biztos, egyszer mindenki eltűnik mellőle. Ő pedig egyedül marad a kínzó magányával. Éppen ezért senkit nem enged a „három lépés távolságnál” közelebb. Rettentően bizalmatlan, és utálja, ha emberi érzelmei véletlenül meglátszódnak rajta. Nem akar gyengének tűnni. Görcsösen ragaszkodik ahhoz a tudathoz, hogy neki azért nem kell társ, mert erős. Még véletlenül sem azért, mert fél. Ha az szükséges, könyörtelen tud lenni. Még saját magával szemben is. Többször előfordult már, hogy szíve helyett az eszével hozta meg fontos döntéseit. Így, bár tudta, megfelelően cselekedett, mégsem érezte a boldogság mámorát. Rettentően hitetlen. Számára, amit nem látott, az nem is létezik, így a Szellemek, Átkozottak, meg egyebek nem mások, mint ősi kitalációk, melyekkel az emberek a havat, meg a halált magyarázták. Természete elég szarkasztikus, imád másokból gúnyt űzni, főleg akkor, ha a másik nincs olyan helyzetben, hogy visszavágjon. De alkalomadtán díjazza azt is, ha ellenfelére akad. Haragtartó, és bosszúszomjas, de képes hosszasan, és türelmesen tervezgetni, mint egy árny a sötétben.
Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat): Dús, göndör, csokoládébarna hajzuhataggal rendelkezik, mely lágyan omlik a vállára. A tincsek végeiknél kissé kifehérednek, mintha festve volnának. Ebbe a frizurába már jó pár fésű tört bele. Már meg sem próbálja megszelídíteni hajfürtjeit, inkább vörös kendővel köti hátra őket. Mocsárzöld szemeinek pillantásával, ha ölni lehetne… azzal végezné a piszkos munkát. Tekintete néha fagyosabb, mint a kinti levegő. Nőhöz képest izmos testalkata van, ez is mutatja, mennyit edzett: mászott a sziklákon, és forgatta a kardot. Füléből két arany fülbevaló lóg. Maga sem tudja, egykoron honnan szerezte őket, de büszkén viseli az ékszereket. Öltözékét általában vastag ruházat alkotja, mely alól nem hiányozhat az elengedhetetlen könnyű mellvért sem. Ez utóbbi az apjáé volt, amit halála után megörökölt tőle, így kicsit nagy is rá. Övében egy tőr lapul, de ezt nem igazán reklámozza. Elmaradhatatlan kelléke a kardja is. Ez egy különös alakú fegyver, ugyancsak Aarus mestermunka remeke, és az édesapja egyetlen ajándéka. Leszámítva persze a madarát. Apropó madár, Phoen is állandóan a vállát díszíti, mint egy kalózpapagáj, vagy ha mégsem, akkor valahol a közelében köröz. Apja szerint, ez a lény olyan, mint egy fekete főnix, ami örökké vigyáz majd a lányára. Kár, hogy Alla nem hisz az ilyesmiben… Bal vállán háromszög alakú heg látszik, amit senkinek nem mutat meg, úgy könyveli el, mint egy Waeris bélyeget, ami megszégyenítette őt.
Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Hát, ha a feje felett szálló halálmadárról nem ismerik fel, akkor különös kardja biztosan megragad az emberek emlékezetében.
Mottó:
„Ölsz, vagy megölnek.”
„ Nincs győzelem vér nélkül.”
„Halott szivárvány, sötét fény,
Halott leszel, te is az út végén…”
Előtörténet (minimum 10-12 mondat): Shounnak született. Ez pedig mindent elárul. Családja számtalan kiváló harcost szolgáltatott törzsének, és nem egy hadvezér is kikerült soraik közül. Úgy, ahogyan Alla apja is betöltötte ezt a posztot, lánya akkor inmár öt éve.
Aznap csak úgy ömlött a hó, a szél pedig az ablak repedésein át süvített be. Szültésekor mindenki arra számított, megszületik a legifjabb Shoun, az örökös, akinek apja átadja majd minden tudását, és talán még a posztját is örökli. Na persze… Annál nagyobb csalódást váltott ki, mikor meglátták a gyermeket. Kicsi volt, gyenge testalkatú, és legfőképpen: lány. Apja először tudomást sem akart venni róla, szó szerint levegőnek nézte lányát. Végül – felesége unszolására beadta a derekát – és úgy döntött, kiképzi, mintha csak fiú volna. Ehhez pedig tartotta is magát.
Alla kifejezetten nagy érdeklődést tanúsított a harcászat iránt. Egészen kiskorától kezdve nem is hallott mást, csak „Úgy fordítsd azt a kardot!” meg „Ne emeld olyan magasra azt az íjat!” kezdetű mondatokat. Kardvívásban, és közelharcban jeleskedett leginkább. Hét éves korában – még alig bírta el a fegyvert – de apja egy kardot ajándékozott neki, amely alig pár centivel volt alacsonyabb nála. A férfi azt mesélte a kard az őseikhez tartozott, saját kezükkel kovácsolták, és nagyon értékes. „A legmegbízhatóbb társ” – így nevezte.
Ellenben az „örökös” nem magaslott ki semmi másban a többiek közül. A kovácsmesterségben rémesen szerepelt – egyszer olvad vassal meg is égette a kezét -, a mechanikához még ennyire sem konyított. Várjunk csak! Valamihez mégis volt tehetsége. Kezdettől fogva nagy lázadóként könyvelték el. Apja igyekezett engedelmességre nevelni, de annyi erővel majmot is taníthatott volna zongorázni. Minél keményebben bánt vele, a lány annál jobban ellenszegült neki. E miatt sokat vitáztak is.
Lázadó korszakának tragédia vetett véget: tizenkét éves korában anyja hóvihar idején elindult a folyóhoz, de sohasem tért vissza onnan. Talán egy vadállat, vagy egy ellenséges törzs, de ami a legvalószínűbb: a jéghideg folyam ragadta magával. A család törékeny egysége szilánkjaira hullott. Alla napokig ki sem merészkedett szobájából, csak ült az ágya szélén, és a plafon repedéseit szemlélte. Jobbik esetben… Máskor karjával felismerhetetlenségig összekaszabolt mindent, amit csak pengéje ért. Egy hét elteltével apja benyitott a szobájába. A megszokott szitokáradat helyett ezúttal csak annyit mondott: „Takaríts itt ki!”
Innentől kedve valami néma megállapodásféle lebegett közöttük. Nem úgy viszonyultak már egymáshoz, mint apa és lánya, hanem, mint mester, és tanítványa. Alla sokat fejlődött, törzse férfi tagjait megszégyenítő ügyességgel bánt a fegyverekkel.
Tizenhetedik születésnapjára különleges ajándékot kapott. Egy madarat, amely semmilyen, addig általa látott lényre sem hasonlított. „Sólymot akartam venni neked.” – mondta az apja. „Amikor megláttam ezt. Ez a madár egyedi, és büszke, olyan, mint te.” Alla megkedvelte az állatot. Talán Phoen máig az egyetlen teremtmény, akit feltétel nélkül tud szeretni.
Alig egy évvel később apja, és néhány tapasztaltabb harcos magukkal vitték egy küldetésre, mélyen, a Waeris törzs területének szívébe. Azóta sokszor próbálja felidézni, mit is kerestek ott, de mindig csak a ködfátyol mögül előtűnő, emlékeiben eltorzult arcok jelennek meg előtte, és a tudat, hogy szinte egy szempillantás alatt lefegyverezték, és megkötözték őket. Szinte a retinájába égett a kép, ahogyan még ott a semmi közepén apját térdre kényszerítik, és egyetlen vágással véget ért addigi élete. Ismét… A vér, amely akkor a havat szennyezte, Shoul vér volt. A családja vére.
Ismeretlen úti cél felé hurcolták őket. Egy eldugott táborba – amely azóta már biztosan elhagyatott, erről utóbb maga győződött meg – mely a hegyek között feküdt. Talán feláldozhatónak szánták őket, ki tudja… Mindenesetre minden túlélőt megjelöltek: Alla vállán azóta is egy háromszög alakú sebhely díszeleg. Nem tudja, mit akartak ezzel a tudtukra adni, mert még azon az éjszakán megszökött fogva tartóitól.
Törzse területére visszatérve lemondott harcos posztjáról, mert túl sok fájdalmas emléket idézett fel benne. Vadásznak állt, mivel ez több szabadságérzetettel töltötte el, mint bármelyik másik rang. De e mellett arra jutott, kamatoztatnia kell valahogyan tehetségét, és persze a bosszúvágy is fűtötte, meg akarta büntetni apja gyilkosait. Tolvajnak állt, de ezt is a maga módján tette. Nem a saját törzsétől lopott – legtöbbször – inkább úgy viselkedett, mint valami útonálló, ha ellenséges törzs tagja közlekedett területükön, vagy határainak környékén, Alla gyorsan megszabadította vagyontárgyaitól. Volt eset, mikor a vérontástól sem riadt vissza. Arra is készen áll, hogy másoknak segítsen sötét ügyekben. De nem akárkinek, és nem akármiben. Munkájának megvan az ára, és ha valamelyik megbízója a főnkének tekinti magát, nagyon hamar meg tudja változtatni íratlan szerződésüket.
Így, vagy úgy, de a Shoul név megint híressé vált. Vagy sokkal inkább hírhedtté. Az Aarus nem tud munkásságáról. Vagy, talán csak nem akar róla tudomást venni, és szemet huny felette mindaddig, míg ellenségeiket károsítja meg.
Számára mindegy hogyan, és miért, de az utolsó Shoul sarj éli önző, magányos világát a hómezőkön. Talán éppen az újabb áldozatát várja, átszellemült vigyorral arcán…
Képek: Választhatsz digitális rajzot, ide illő képet, tulajdonképpen bármit, ami kifejezi a karaktered.
 
|
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
