Új bejegyzés Frissítés

2015.12.30. 18:10 Bloodless

Karaktered lapja [Ide csatolhatsz egy tetszőleges, ahogy mondani szokták, nem túl extrém képet. Szóval lehetőség szerint: mivel egy fagyott világban él, legyen rajta  megfelelő mennyiségű/ minőségű ruha | illeszkedjen a háttérttörténethez | ne legyen valamely híres személy képe | ne legyenek szélsőséges jegyei (pikkelyes bőr, hegyes fog, rajzfilmfigura-szerű alkat; lélek esetében egy különös szemszín, hasonló még belefér, de nem több)] Név, becenév (ha van): Anric, vagy egyes jelzőivel élve Tűzopál Anric vagy Frász Anric. Az utóbbit kiérdemelte, az előbbit ráaggatta az emberek érthetetlen képzelőereje. Nem: férfi Kor:17 év Törzs: Waeris (korábban a fael törzsfő fia Rang, törzsben betöltött szerep: feláldozható Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd): Anyja, a fael törzsfő (marad igényelhető), illetve családja, a törzs többségét látásból ismeri, fontosabb tagokat név szerint, de ez nem kölcsönös. Főbb jellemvonások: Pozitív (minimum 5 db): Anricról tizenkét éves kora óta tudták, hogy a fael törzs méltó vezére lesz. Előzékeny volt, mindig figyelt, nem támogatott semmiféle erőszakot ember vagy állat irányába. De a sorsával együtt ő is megváltozott: tiszteletet tanult, hűséget és az igazi béketűrést, nem azt, amit egykor annak nevezett. De még ma is képes megérteni azokat, akik bántják, és az utolsó percig igyekszik tanulni mindenből, amit lát és hall. Negatív (minimum 5 db): Kezdetben tiszta volt, teli hittel, ártatlan, és képtelen a rosszra szinte gondolni is. Azóta más lett. Mindenkiben látja a lehetséges gonoszt, kezdeti naiv hite gyanakvássá változott. Megtanult meghunyászkodni, hallgatni, engedelmeskedni, de időről időre még mindig kitör. Szeszélyes. Ami eleinte bizakodás volt benne, az elkeseredett reménybe kapaszkodássá nőtte ki magát, képes percekig csak ülni és egy jobb jövő képét szövögetni. Ugyanakkor Anric fél. Tudja, de nem fogalmazódott még meg benne: fél a haláltól; a reménytelenségtől; a kínoktól; fél attól, hogy a kegyelmes istenek, akikben hisz, nincsenek. Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat): A fael törzs trónörököse meglehetősen egyszerű, de rokonszenves külsőt tudhat magáénak. Alkata átlagos, bár kissé sovány, s mozgásán, viselkedésén látszik, hogy nem ahhoz szokott, amiben él. Való igaz, hogy a törzsből távoztakor még tagadhatatlanul – talán kicsivel kevésbé is, mint kellett volna – nem sajnálták tőle az ételt. Azóta sajnálják, és ez meglehetősen jót tenne megjelenésének, ha nem járna együtt egy póriasnak is csak erős eufemizmussal nevezhető rabruhával. Arca azonban szerethető, álla kissé előreugró, ajka kifejező, orra egyenes. Szeme kék ragyogású, amit valaha ügyesen kiemelt volna hasonló színű öltözékével, most azonban ez egyetlen, általában látatlanban befont haját összefogó szalagban nyilvánul meg. Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Még a feláldozhatók közt is ritka az olyan, akinek olyan sebei volnának, mint neki. Ő volt talán az egyetlen az utóbbi száz évben, akit annyira megviselt elfogatása, hogy megpróbálta magát a következményekre való tekintet nélkül kitépni a láncok szorításából. Bal kezét azóta csak nehezen tudja használni, és minden végtagján látszik, mennyire lenyúzta magáról a bőrt. Mottó: „A király csak honában első, derék embert bárhol tisztelnek.” „Ha valakit nagyura sem véd, ki lesz annak védelmezője? Ha a fény önmagát takarja, nézésére lelhetsz-e módot?” Előtörténet (minimum 10-12 mondat): Amikor a Waerishez került, a törzsnek egy percig sem kellett azon tűnődnie, honnan szalajtották. Ugyanis Anricot első kézből a fael uralkodónőtől kapták. A fiú tizenhat esztendős koráig a törzsében cseperedett, tizenkét évesen kezdték el felkészíteni az uralkodásra, tanárai nem is próbálták leplezni, hogy ő a kedvencük. Igyekeztek kardforgatásra is tanítani, de azon a téren legalább olyan pocsékul teljesített, mint amilyen jól a tanulás terén. Azonban hamar megmutatkozott tehetsége az íjászatban, s ezen fellelkesülve – és persze a törzsfő fiának kiváltságaként – csakhamar saját szarvasra tett szert. Boldog gondtalan életet élt, azzal az apró szeplővel, hogy időnként egyszerűen csak… kiestek dolgok. Tizenhatodik születésnapja előestéjén azonban anyja és néhány másik törzsbeli is tanúja lehetett egy különös esetnek: Anric összeesett az ágya mellett, és nyitott szemmel, arccal lefelé, remegve, de egyébként mozdulatlanul hevert a földön legalább két hosszú percig, mint akit démon szállt meg. Innen a gúnyneve, Frász Anric. De nem úszhatta meg egy kellemetlen becenévvel, mert az emberek suttogni kezdtek, Átkozottakról. „Mindig sejtettem. Másként honnan a különös szemszín, az a türkiz, amely embernek nincsen?” „Nem a fiú az aggasztó. Hanem, hogy az anyja mögötte áll. A legjobb lenne, ha azonnal megöletné a kölyköt, vagy őt fogják.” A törzsfőnek ugyan volt választása – széles skála a fia halálát illetőn -, kevéssé sem olyan, amit egy anya felvállalna, így a nő a „kisebbik rossz” – hoz folyamodott. A lehető legmesszebbre küldte a törzsétől a fiát: a Waerishez, mint feláldozhatót. Azonban egyértelmű utalást tett arra, hogy Anric nem tudhat arról, miért, ki által került oda; ahogy azt sem felejtette el közölni, hogy ha valaki megkísérelné megölni vagy megbecsteleníteni a fiát, a törzs azonnal háborút hirdetne. Tehát tizenhatodik évét betöltvén, amikor Anric anyja unszolására „kilovagolt”, egy csapat Waeris ütött rajta a pároson, akikkel szemben esélye sem volt megvédeni magát. Mégis nagyobbrészt sértetlenül keveredett ki a kalandból, nem úgy, mint hátasállata, akit egy waeris nyíl talált lábon, és az állat helyben összeesett. Valószínű, hogy a waeris –szőrösszívűnek előszeretettel titulált – tagjai is komoly érzelmi csapáson mentek keresztül, amikor a síró fael fiút a szarvasára borult állapotból kellett felrángatniuk, és elvinniük magukkal. Anric azóta ott él. Nem keresik. Nem látogatják. Nem mennek érte. „Az átkozott fiú halott. Minden a régi lesz.” Képek: Választhatsz digitális rajzot, ide illő képet, tulajdonképpen bármit, ami kifejezi a karaktered.

2015.12.20. 21:21 Vanília

Név, becenév (ha van): Silaen (Norah) Nem: Nő Kor: 19 Törzs: Fael Rang, törzsben betöltött szerep: Őr Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd): a húga (igényelhető), szülei + Meory Főbb jellemvonások: Pozitív (minimum 5 db): Mosolygós és ravasz, folyton kitalál valamit, tele van élettel és energiával. Kiáll az igazárét (talán ezzel néha egy kicsit túlzásokba is esik...), jók a megérzései, határozott és magabiztos. Negatív (minimum 5 db): Elég hirtelen haragú tud lenni, néha kifejezetten gonoszkodik, főként a törzs férfi tagjaival. Pocsékak a tájékozódási képességei és nagyon makacs. Mikor fáradt, sokak szerint elviselhetetlen. Átlagnál többet káromkodik, ami nem feltétlenül rossz, de a legtöbb embert idegesíti. Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat): Nem egy csontsovány lány, hisz mindig is tehetősebb családba tartozott. Haja hosszú, sűrű és fénylő sötétbarna , szemei feketék. Telt ajkai szinte állandóan mosolyra húzódnak. Ruhái maga által készítettek, vastagok, de mindig könnyen mozog bennük. Hátán folyton ott van kemény bőrtegeze, benne általa készített vesszőkkel. Rendszerint minden felszerelését ő készíti. Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Folyton kifogja magának a fiúkat – rendszerint velük osztják őt egy helyre, stb. Mivel gyönyörű lány, eléggé érdeklődnek utána, de az őrök lassan kezdenek hozzászokni, hogy teljesen hidegen hagyják Noráht. Mottó: „Legyél a kutyám, Hogy emberként mindent megadhassak neked. Legyél, Hogy ne tapasztaljam meg hűtlenségedet. Hogy tudjam, hogy Te engem a halálba is követsz. Vagy legyél az Erőm, hogyha elhagysz gyenge legyek. Vagy a cérnám, hogy Megvarrhassam veled életemet.” Előtörténet (minimum 10-12 mondat): Egy tehetősebb, szerető családba született, itt ragadt rá a Norah név. Kiskorától kezdve sok barátja volt, mindenki kedvelte. Néhány évvel utána született meg húga, akivel a mai napig nagyon jó a kapcsolata. De sajnálatára családjával együtt tőle is el kellett válnia, amikor úgy döntött, hogy vállalja a kiképzést. Őrnek állt és Ealchetbe költözött, hogy dolgozni tudjon. A helyiekhez hamar alkalmazkodott, bár őrtársai folytonos próbálkozásaihoz nehezen szokott hozzá. Sokáig idegen volt neki a tábor, viszont idő közben sok mindent megtanult. Íjászkodott, faragott és megtanulhatott szarvasokon közlekedni. Előző lakóhelyén volt már szerelmes, de erről a kapcsolatról nem szeret beszélni, meglehetősen csúnyán végződött. Tulajdonságai közé tartozik ugyanakkor, hogy könnyen tovább tud lépni dolgokon. Nem tart neki sok időbe megemészteni a valóságot. Ealchetben a családjától távol és az ott remélt szerelem megtalálása nélkül egy ideig rosszul érezte magát. Őrtársai nem igazán értették meg problémáját, bár nem is beszélt róla túl sok embernek. De ez az üresség, és türelme nem volt hiábavaló. Reményei szép lassan, valóra válva új formát öltöttek, ahol valószínűleg nem lesz elég ölbe tett kézzel vágyakoznia, meg kell értük harcolnia.

2015.12.19. 16:15 Vanília

(Hű, remélem ide kell írni, ha nem, akkor megszívtam, javítsatok ki :D) Név, becenév (ha van): Meory (Meo) Nem: Nő Kor: 16 Törzs: Fael Rang, törzsben betöltött szerep: Állattenyésztő Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd): Norah (Isten ments’, Norah csakis az enyém), és XY, az őt felnevelő család lánya (igényelhető). Főbb jellemvonások: Pozitív (minimum 5 db): Türelmes, nehezen felidegesíthető, hatalmas szíve van. Intelligens, így mindig könnyen boldogul, segítőkész. Negatív (minimum 5 db): Idegenekkel szemben zárkózott. Aggódó és sokszor határozatlan, ügyetlen és nehezen tudja megvédeni magát. Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat):  A haja tejszőke, félhosszú, szemei szinte már hidegek és mélykékek. Világos bőrét az arcán szeplők borítják. Teste erőtlennek és soványnak tűnhet, de karjai jól megerősödtek munka közben. Pisze orra alatt keskeny száj húzódik, amivel gyakran mosolyog. Ruhája egyszerű, de kellően meleg, belül szőrrel bélelt. Övszíjában folyamatosan ott pihen éles kése, ha bármilyen munkához szüksége lenne rá. Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Nagyon könnyen zavarba jön. Mottó: - Előtörténet (minimum 10-12 mondat): Szüleit már kiskorában elvesztette, ezért sokáig egy másik család nevelte őt. Tizenöt éves korában viszont tőlük is el kellett válnia, így magára maradt és gondoskodnia kellett magáról. [Nevelőinek lányával XY-nal (olyan szép ez a név) mégis gyakran találkozik, néha az ilyen találkák miatt mind a kettőküknek el kell szökniük a munkából.] Gyerekként sok barátja volt, de azóta megváltozott, évek óta elhidegült az emberektől, nem is nagyon tudja velük megtalálni a közös hangot. Állattenyésztésből kezdett megélni, gyorsan kitanulta. Apró helyet tudhat magának „lakásaként”, ahová mindig is ritkán járt vissza, főként csak pihenni, aludni. Mikor tizenöt évesen magára maradt, sokáig nem találta a helyét, de ez már a múlté. Mivel otthona közel van az őrök szállásához, egy darabig csodálattal figyelte őket. Ennek pár hónapja szakadt vége, mikor ráeszmélt, hogy ez a figyelem kölcsönös, ugyanis egyikük rájött, hogy Meo „leskelődik” utánuk. A helyzetet sikerült ugyan tisztáznia, de az az őr azóta sem akarja békén hagyni... To be countinued (in the game) :D

2015.12.13. 17:07 Bloodless

Karaktered lapja [Ide csatolhatsz egy tetszőleges, ahogy mondani szokták, nem túl extrém képet. Szóval lehetőség szerint: mivel egy fagyott világban él, legyen rajta  megfelelő mennyiségű/ minőségű ruha | illeszkedjen a háttérttörténethez | ne legyen valamely híres személy képe | ne legyenek szélsőséges jegyei (pikkelyes bőr, hegyes fog, rajzfilmfigura-szerű alkat; lélek esetében egy különös szemszín, hasonló még belefér, de nem több)] Név, becenév (ha van): Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar néven emlegetik, mindkettőt utálja, de azt sem szeretné, ha teljes nevén szólítanák. Jóformán mindent utál. Nem: férfi Kor: 25 év Törzs: Aarus. Átkozott. Rang, törzsben betöltött szerep: kovács (annak felel meg, de fegyverkészítés mellett szabadidejében ötvösmunkákkal is foglalatoskodik) Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd): Mára csak néhány távoli unokatestvére él a családjából, akiket nem is mind ismer név szerint. A többi kovácson, inason, és a kovácsmesteren kívül csak Nyryn-t ismeri, aki (igényelhető!) nem csak távoli ismerőse, de titkon szerelme is. Sosem mondta meg neki, azóta elváltak egymástól, és nem találkoztak az utóbbi időben. Főbb jellemvonások: Pozitív (minimum 5 db): céltudatos, intelligens, merész, pontos, szerény Negatív (minimum 5 db): barátságtalan, szeszélyes, becsvágyó, féltékeny, könyörtelen, gyakran humortalan, szigorú, türelmetlen Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat): Aclumorn Lyric Dahesgar. Akadhat, aki nem ismeri a nevet. Nem meglepő. Átlagos termetű, alkatú, egyszerű ember. Viselete változékony, de leggyakrabban a sötét, lelombozó színekben merül ki, kezén pedig általában kemény bőrkesztyűt visel. Arca átlagos, de hibátlan volna, ha nem csúfítaná el mindezt az alakjából sütő zárkózott, törött, dacos szomorúság. Haja hosszabb az átlagnál, sötét, hullámos, gyakorta hosszú lófarokban simul a férfi hátára. Bőrén - ez csak akkor látszik, ha feltűri ingujját munka közben - számtalan égett seb éktelenkedik, eredményeképpen a hosszas ténykedésnek az izzó vas és üllő társaságában. Ugyancsak ilyenkor figyelhető meg, hogy - habár egyébként szinte lehetetlen észrevenni - karja erős, izmai erősen kirajzolódnak. Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Sötét ruhák, hosszú, finom ujjak, és megszámlálhatatlan égési seb. Keveset szól, és pillantása azt sugallja, gyűlöl mindent és mindenkit. Mottó: "Te egyedüli, aki sose bántott Te temess el, ha a gyilkos idő megbír e testtel. Te mondd el helyettem mekkorát tévedtem mikor megszülettem mikor ember lettem [...]" Előtörténet (minimum 10-12 mondat): Születésekor hatalmas hóvihar dúlta fel az Aarus tábort, hideget és kétségbeesést hozva magával, innen kapta a nevét, amely hozzávatőleg annyit jelent: az Eljövendő Tél Szele. Életében sosem volt nyomor, szülei sokáig mellette maradtak, míg járványban életüket nem vesztették. A fiatal Lyric húszévesen kezdett önálló, független életet élni, és ekkor szegődött a törzs kovácsai közé. Hamar megmutatkozott, hogy időről időre szeme elréved, gondolatai messzire kóborolnak el, ilyenkor rendszerint megégette magát. Még abban az évben úgy döntött, lemond a mesterségről, de ez sosem következhetett be, mert ugyanakkor felismerés hasított idilli életébe: beismerte magának Nyryn iránti vágyakozó, reménytelen szeretetét. Miatta nem tett le az üllő mellett való munkáról, hanem a kardok, bárdok és kemény vas mellett új anyagokkal és tervekkel kezdett dolgozni. Akkoriban hihetetlen szépségű nyakékek, fejdíszek és míves nyílhegyek kerültek ki a kezei közül. Egy évre rá kezdett el hallani a fejében egy különös, idegen "hangot". Az első pillanattól fogva tudta a mesékből és tábortűz mellett regélt régi történetekből, mivel áll szemben. Tisztában volt azzal, hogy a szellemek nemritkán ártó szándékúak, és nem akarta elfogadni a másik akarat jelenlétét, minden téren ellenállt neki, és megtagadta nem csak a tanácsait, de amikor nem hallotta, azt is elhitette magával, nem létezik. Nyryn iránti szeretete nem csillapodott, de nem volt képes ezt elmondani sem. Amikor a lány távozott, ahhoz sem fűzött semmit, csupán újra munkába kezdett a műhelyben. Akkor készítette el saját, csontmarkolatú kardját. Azonban életének huszonötödik évében a szellem hangjai egyre gyakrabban csengenek fel elméjében. Egyre mélyebben elkeseredettnek érzi önmagát, és egyre inkább bánja, hogy Átkozottnak született. Ahogy azt is, hogy egyáltalán megszületett.

[24-5] [4-1]