Játéktér
Fórumok : Chorol ~ Főtéri bazár : Veszélyes üzlet fontosnak lenni Fórumok: 
Témaindító hozzászólás
Bloodless

2016.04.14. 19:10 -

Sofia Shiin ~ Anric

Zárt játék (egyelőre)

[26-7] [6-1]

Bloodless Előzmény | 2016.06.11. 15:28 - #27

Név, becenév :Ancric
Nem: férfi
Kor: 17 év
Törzs: Waeris
Rang: Feláldozható
Megjelenés: Megnyerő kinézet, átlagos, talán kicsit vékony alkat és úrias viselkedés jellemzi. Öltözéke rangjához illeszkedő; egy koszos rabruha. Szeme kék ragyogású, álla kissé előreugró, ajka kifejező, orra egyenes. Mogyoróbarna haját látatlanban, hevenyészetten fonja.

Sofia csókja váratlanul ért, de nem ellenkeztem. A forróság villámként cikázott át a testemen, én pedig megborzongtam. Különös érzés volt, és valószerűtlen - még mindig - ez az együtt töltött idő, anélkül hogy bárki elrángatott, megfenyegetett vagy üldözött volna. Mintha kisurrantunk volna egy másik világba, ahol mindezek a dolgok nem kísértenek.
Ugyanakkor feszélyezett. Amit csináltunk, az egyszerűen nem lehetett jó. Nem illett, hogy így érjen hozzám, és én így nézzem őt. Nem illett, hogy felmerüljön bennünk ez. Majd' tíz évvel idősebb volt.
Éreztem, hogy a hátam mögé nyúl, ellenőrizve a kötéseket, és finoman a karjára nehezedtem a tenyeremmel, hogy leeressze a kezét. - Jól leszek. - mondtam halkan. - De neked tényleg fontos dolgaid vannak. El kell búcsúznunk, Sofia.
Szünetet tartottam. - Azt szeretném, ha vigyáznál magadra. Nagyon. Nekem vissza kell mennem, ahogy neked is. Még találkozni fogunk, ígérem.
Nem akartam magamnak elismerni, de ha nem tudom, hogy már valóban sürgős, hogy elmenjen, akkor is hasonlót mondtam volna. Nem kellett, hogy rám tékozolja az idejét. Ez az egész halálra volt ítélve. Ő még küzdött, de én már nem, mert én féltem attól a vad ösztöntől, ami egyszer talán magával ragad bennünket, hogy olyat tegyünk, amit majd később meg fogunk bánni.
- Mennetek kell. - erőtlenül elmosolyodtam. Könnyebb lett volna elbúcsúzni, ha magam is távozhatok, de nem tudtam, mikor leszek képes felállni, így ültem előtte, és nagyon ostobán éreztem magam.

Részünkről zárt kör, köszönjük a játékot!


Shadows Előzmény | 2016.05.28. 02:49 - #26

Név: Sofia Shiin
Nem:
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő 
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.

Hálásan elmosolyodtam és biccentettem egyet Anric szavaira. Jól esett, hogy nem akar befolyásolni, nem akarja megmondani nekem, mit tegyek. Bár meghallgattam a véleményeket, s át is gondoltam őket, a végső döntés mindig is az enyém volt. De erről mások gyakran elfelejtkeztek... Mindennél jobban gyűlöltem, amikor hajthatatlan akaratossággal próbáltak meggyőzni valamiről, amiről én esetleg még többet is tudtam, mint az illető. Ilyenkor mindig feszült és ideges lettem. Mert hiába erőlködik is bárki, bármilyen magas szinten, végül úgyis én döntöm el, hogy mit fogok tenni… illetve én és Ach, de vele általában ki tudtam egyezni.

Azzal pedig, hogy hajlandó volt Achnológiának is köszönetet mondani, csak tovább nőtt a szememben. Persze Achtól csak egy apró horkantást kapott, ez azonban azt hiszem még így is több volt, mint amit eddig ember elért nála.

Achra éppen nem volt jellemző az, amit Anric a száján kiejtett. Nem tartozott azok közé a személyek közé, akik elismerték ha tévedtek.

- Valóban. Csakhogy én már elég hosszú ideje élek, hogy megtehessem ezt… van némi tapasztalatom. Ó, és csak idegesítelek. Engem baromira nem érdekel mit mondasz rólam, te viszont szemmel láthatólag a szívedre veszed, amit az anyádról mondok. A célok miatt pedig ne félj, én mind megvalósítom őket. - Elégedetten, fogait szélesen kivillantva vigyorgott Anricra Ach. Még folytatta volna a mondanivalóját, én azonban belefojtottam drága macskámba a szót. Úgy éreztem, mára már eleget kapott Anric.

- Most, hogy ezzel is megvagyunk, még sok fontos dolgunk van. - Beszélnem kellett az új törzsfővel -meg úgy amúgy is- a törzsem is várt otthon. Egészen közel hajoltam Anrichoz, majd egy gyors mozdulattal nyomtam egy puszit a nyakába. Eközben egyik kezemmel óvatosan a háta mögé nyúltam és végigsimítottam azon. Ujjaimmal azt vizsgáltam, átáztak-e vajon a kötések. Bajos lett volna Anricot olyan csúnya sérüléssel abajgatnom, ellenben nem akartam elválni tőle. S még nem tudtam, hogy oldom meg ezt a problémát.


Bloodless Előzmény | 2016.05.21. 17:35 - #25

Név, becenév :Ancric
Nem: férfi
Kor: 17 év
Törzs: Waeris
Rang: Feláldozható
Megjelenés: Megnyerő kinézet, átlagos, talán kicsit vékony alkat és úrias viselkedés jellemzi. Öltözéke rangjához illeszkedő; egy koszos rabruha. Szeme kék ragyogású, álla kissé előreugró, ajka kifejező, orra egyenes. Mogyoróbarna haját látatlanban, hevenyészetten fonja.

Tudtam, hogy nem vezet sehová, amit csinálok. Ahogyan nekem indokaim voltak, úgy nekik is. Nem volt olyan érv, amely elhitethette volna velük, hogy nem látták, amit láttak; nem hallották, amit hallottak vagy nem értezték, amit éreztek. Amit Sofia mondott, hogy azonnal ott volt nekik, még mielőtt a történtek eljutottak volna a fülükbe, egyszerre kavart fel, és nyugtatott meg. Egy hányódó törzs, akinek úrnője van: aki fiatal, él, közülük jött. Ennél aligha tudtam volna többet kérni a Fael számára. Halványan elmosolyodtam.
- Köszönöm. Amit értük tettél... - Sóhajtottam, a szellemre néztem, de nem tudtam sokáig rajta tartani a pillantásomat. - Tettetek.
Belülről sajogtam, mintha szét akart volna szaggatni valami. Féltem, hogy Sofia nem vesz majd komolyan, amiért ilyen hirtelen változott a hangnemem. Talán azt gondolja majd, nem vagyok őszinte, csak beszélek, mert belefáradtam a viszályba.
Azt éreztem, hogy valahányszor a szelleme ellen szólok, azzal újabb és újabb kövek kerülnek a gátra, amelyet önmagam és Sofia közé építgetek. Mindig. Ahányszor csak szavak hagyják el a számat. Hiába biztosított róla, hogy nem rendült meg a bizalma bennem, a hangja utána hideg volt, üres és őszintétlen. Tudtam, hogy én csináltam magamnak, ahogy azt is, hogy nem kapaszkodhatom belé, hogy lerántsam őt is oda, ahol én vagyok most. Hagynom kell, hogy maga menjen, és nem terelhetem, akkor is, ha időről időre eltávolodik. Akármilyen messzire is kerül tőlem, neki kell visszatérnie, ha akar. Ha most a szemére vetem, hogy bánt a viselkedése, az rosszabb, mint bármi más, amit tehetnék. Joga van zaklatottnak lenni. Joga van haragudni rám. Nem csak én lehetek zaklatott, nem csak nekem lehetnek céljaim, és nem csak én tehetem meg, hogy ösztönösen és ne átgondoltan cselekedjek.
Mellbe ütött, amikor a szellem megszólalt. Küzdöttem önmagammal. Érteni akartam őt, meg akartam bocsájtani, félretenni azt a kicsinyességet és földhözragadtságot, amit mindeddig tanúsítottam. De ugyanakkor bizonyítani akartam. Azt, hogy nem az a gyönge, döntésképtelen, gyermeteg, önző uracs vagyok, akinek gondol engem, és aki talán egykor voltam.
- Ugyan azt játszod, mint én. Semmivel sem vagy jobb egy "taknyos kölyöknél", egy "idiótánál". Ugyan úgy vak vagy az én álláspontomra és indokaimra, ahogyan én vak a tieidre, ez nem tűnt fel idáig? Te ócsárlod az anyámat, én téged, és mindketten rossz szavakkal próbálunk felül kerekedni. Meddig tudnánk folytatni ezt? Amíg mindenki elenyészik körülöttünk, a szellemek és az átkozottak meghalnak, majdhogynem meghal ez a világ is? Sok szavunk lenne még egymáshoz, tudom. Most sorolhatod, miben is vagy feljebbvaló nálam, mit teszel velem, ha felbosszantalak, tudom is én... De arra kérlek, ne tedd. Addig hangoztatjuk a céljaink, amíg nem tudjuk többé megvalósítani őket.
Fáradtan leszegtem a tekintetemet, mély levegőt vettem. Elmondtam, amit komolyan elmondhattam. Így is temérdek dolog maradt kimondatlan, temérdek érzésemet nyomtam el. De kicsit magamra találtam megint.


Shadows Előzmény | 2016.05.21. 01:08 - #24

Név: Sofia Shiin
Nem:
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő 
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.

- A drága mamához visszatérve pedig… vele  nem egyeztek a törekvéseink. Nem tudom miért nem volt jó neki Sofia, mint következő törzsfő, de ha kinevezi örökösének és nem utasítja el… tőlem aztán addig élhetett volna, amíg bírja a teste. Saját magának köszönheti a halálát… a saját hülyeségének. - Még egyet ásított. - Te ne kövess el hasonló hibát… - amolyan burkolt üzenet volt kódolva a hangjában. Figyelmeztetés és egy csöppnyi fenyegetés.


Shadows Előzmény | 2016.05.21. 01:07 - #23

Név: Sofia Shiin
Nem:
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő 
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.

Kezemet felemeltem, hogy gyengéden megérintsem az arcát, de végül inkább mégsem tettem.

Ach szavai olyasmi hatást érhettek el, amilyet tervezett, legalábbis én erre tippeltem volna a lágy, elégedett morgásából. Lehetséges, hogy csak ki akarta hozni Anricot a béketűréséből?

Bár nem voltam rá kifejezetten büszke, de alapos munkát végeztem a kis affér előtt.

- Nem kellett törzsfő nélkül tengődniük. A törzs alacsonyabb rangú tagjai még meg sem tudták, hogy az anyád meghalt, amikor már én voltam az új törzsfő. - Sajnáltam Anricot, hangomban ennek azonban írmagja sem csengett. Az anyját utáltam. Felmerült bennem, hogy Achnológia tudatom alatt bíztatott erre, de őszintén szólva nem érdekelt. Azt hitte majd engedelmesen fogok rohangálni minden egyes óhajára. Bár lehet ez csak nekem tűnt így. Azelőtt az ominózus éjjel előtt magához hívott… na jó, én mentem be hozzá. Meg akartam kérni, hogy támogasson, abban, hogy én legyek a következő törzsfő. Márcsak az ő áldására lett volna szükségem. De nem, ő nem volt hajlandó megtenni.Elkezdett arról hablatyolni, ő majd kinevez valakit, aki sokkal alkalmasabb erre a feladatra. Számtalanszor beletaposott az önbecsülésembe, majd még mindezek tetejében meg is akart esketni, hogy mindenben támogatni fogom a választottját. Életemben nem hazudtam még olyan jól. Viszont forrtam a dühtől. Amint visszaértem a lakásomba, az első dolgom az volt, hogy előkerítettem Achnológiát. Ő döbbenten pislogva kísért el… és végül bevégezte, azt, amire én nem voltam képes. Mégsem voltam eléggé elszánt. Avagy még akkora mértékű gyilkos düh sem volt elég, hogy ténylegesen is cselekedjek.

Merengésemből Ach hangja szakítottak ki.

- Ó igen, a te szavaiddal élve, szörnyeteg vagyok. - Állt fel és sétált körbe minket. - De én legalább nem dobálózom nagy szavakkal. Vállalnád a máglyahalált érte? Egy bolond kis taknyos vagy, aki nem tud és nem is ért semmit. Két korbácsütést kaptál. És Sofiának kellett kicipelnie a városból. Az pedig a máglyahalálhoz képest maga a mennyország! Nem kedvellek, sőt! Egy idióta kölyöknek tartalak, aki nincs tisztában a szavainak jelentőségével. De Sofia azt akarja, hogy életbe maradj, hát nem öllek meg. Még… - Ásított egyet. Szemmel láthatólag untatta a beszélgetés. - És ha érdekel, Sofia számtalanszor tette a mancsomba az életét. Majdnem mindent nekem köszönhet. És nem küldtem el a francba feláldozhatónak, bármilyen hülyeséget is csinált. “Kiálltam mellette.” Bár ez nálam meg az anyádnál nem egyet jelent azt hiszem…  Őszintén szólva, amikor olvastuk azt a nyomorult papírt vagy mit, már azt hittük halott vagy. Mondjuk úgy, felülmúltad a várakozásaimat. És Sofiáét is. S mivel úgy ragaszkodik hozzád, talán megérsz egy próbát… -Elgondolkodva csapkodott a farkával. - A drága mamához visszatérve pedig… vele  nem egyeztek a törekvéseink. Nem tudom miért nem volt jó neki Sof


Shadows Előzmény | 2016.05.21. 01:01 - #22

Név: Sofia Shiin
Nem:
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő 
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.

Anric szavai nem mondhatnám, hogy túlságosan megleptek volna. Kellemetlen, de minden szavával kénytelen voltam egyetérteni. Ezenfelül tisztán hallottam a hangján, dühének mértékét, bármennyire is próbálta azt palástolni. Ehh… nem is tudom miért gondoltam, hogy ez olyan egyszerű lesz. Merengtem el. Talán mert túlságosan nagy reményeket fűztél hozzá? Túlsgosan is bízol benne. Kérlek! Ő csak egy ember. Nem érthet meg még téged sem. Engem pedig főleg nem. Ő nem a bátyád. Gúnyolódott Ach. Illetve nem voltam benne teljesen biztos, lehet nem is volt a hangja gunyoros. Hopsz, hopsz. A kezdetek kezdetén róla is azt mondtad, hogy nem megbízható. Jegyeztem meg csipkelődve. Na jó, ez igaz. De aztán beismertem a tévedésem, szóval egy szavad sem lehet. Hagyta rám. Na látod! Szerintem Anric is el fogja fogadni a helyzetet, csak időt kell neki adnunk. Bízz bennem! Mosolyodtam el. Héj, te lopod a szövegem! Tettette a felháborodást. De rendben. Kíváncsian várom mi sül ki ebből. Nos egymással rendben voltunk újra, márcsak Anricot kellett meggyőznöm Ach… őőő… kibírhatóságáról. Csupán az volt a baj, fogalmam sem volt mit mondhatnék neki. Elvégre mégsem én néztem szembe az anyám gyilkosával. Semmi nem jutott az eszembe, így maradt nyers őszinteség. Azért egy apró sóhajt még megengedtem magamnak.

- Egy szóval sem mondtam, hogy szeret téged. - Hangom egy csöppet ridegre sikeredett, de nem szerettem, ha félreértelmezték a mondanivalóm, mint ahogy az sem tetszett, hogy belém fojtotta a szót. Azonban megtartottam eddigi higgadtságom és csupán bosszúsan megcsóváltam a fejem. - Nem mondhatnám, hogy újat mondtál volna. - Nem kívántam részletezni miért nem zavar ez. Azért valami összhangfélének lennie kell köztünk. Amolyan én is engedek egy kicsit, ő is enged egy picit kötélhúzásnak tűnő játékot játszottunk Achhal. - Nem vesztetted el a bizalmamat. - Kezemet felemeltem, hogy gyengéden megérintsem az arcát, d


Bloodless Előzmény | 2016.05.15. 14:25 - #21

Név, becenév :Ancric
Nem: férfi
Kor: 17 év
Törzs: Waeris
Rang: Feláldozható
Megjelenés: Megnyerő kinézet, átlagos, talán kicsit vékony alkat és úrias viselkedés jellemzi. Öltözéke rangjához illeszkedő; egy koszos rabruha. Szeme kék ragyogású, álla kissé előreugró, ajka kifejező, orra egyenes. Mogyoróbarna haját látatlanban, hevenyészetten fonja.

Nem tudtam elhinni, hogy azok a szavak az ő szájából hangzanak el. Nem tudtam elhinni, de a béketűrésem megingott. Valami felborult abban a régi várban, amit a lelkemből építettem. Irtózatos haraggal szólaltam meg, hiába nem üvöltöttem, hiába próbáltam takargatni, átitatta a szavaimat.
- Nem annyira gonosz... meg akarja védeni a szellemeket... a lelke mélyén maradt benne valami jó... Ezt te sem hiheted el. A szellemek tömegével fognak meghalni most, ő pedig itt van. Azért hozott ide, hogy segíthess rajtam? Honnal tudod? Ő mondta? Sofia! Ha oka volt is, önérdekből tette, nem azért, mert a benne rejlő kismacska - vagy mi - szeret engem. Ha úgy látja, hogy árthatok, megöl. - Ha megpróbált közbevágni, megállítottam. Végig kellett mondanom, már elragadott a borzasztó indulat.  - Nem tudod majd megállítani. Egy szellem. Mi csak halandók vagyunk, esélyünk sincs; ha akar valamit, megszerzi. Most azt gondolod majd, azért beszélek így veled, mert a gyűlölet kihat a szavaimra. Nem. Szeretlek annyira, hogy őszinte legyek veled, és kockára teszem a belém vetett bizalmad azért, hogy tisztán láthasd ezt a... - A hangom elhalkult, alig mertem kimondani a szót. Féltem tőle, akárhogy megvetettem. Egy sebesült, kiszolgáltatott feláldozható voltam a hatalmas erejű szellem ellenében. Egy rossz szavamért megölhet, tudtam, de ki kellett mondanom. - Szörnyeteget.
Mégis el kellett gondolkoznom a szavain, nem zárkózhattam el előlük teljesen. Szellem vagy sem, érzései vannak. A gyermeki énem csakúgy, mint Sofia, hinni akarta, hogy a szavai igazak lehetnek, de akárhová nyúltam a gondolataim kétségbeesett örvényében, csak azt a szomorúságot és fájdalmat láttam, amit okozott, vagy okozhatott. A cél, amelyről beszélt nekem, megvédeni a szellemeket és embereket, akik magukban hordozzák őket, nemes volt, és túl szép, hogy valós legyen. Az anyám meghalt, de a Waeris sámánok még élnek. Ki jelentett nagyobb veszélyt az átkozottakra? Én is küzdenék, ha láttam volna, amit ő? Igen, ez fájdalmasan igaznak tűnt. Mindent eltűrtem, megtettem, kínoztam magam valamiért, amit tisztán meg sem tudok fogalmazni. Lett volna lehetőségem menekülni, de az háborúval fenyegetett, és én maradtam. Nem volt túl nemes tett, ha nem én döntöm el ezt, valaki más teszi, mégis kimondtam. Talán képes lennék ölni azért, hogy többé senkit ne nevezzenek feláldozhatónak. Mert én nagyon jól jártam másokhoz mérten. Azt, ami történt velük, nem egyszer végig kellett néznem, és hiába voltam mellettük, csitítottam őket, szorítottam a kezemet rengeteg vérző sebre, számát sem tudom, hányan haltak meg a kezeim közt. Egyetlen év alatt.
Már épp elismertem volna, tévedtem, amikor a szellem megszólalt.
- A kegyes halált? Talán maga döntött így? Talán el tudott búcsúzni? Ha oly' kegyes volt, miért az éj leple alatt történt? - ordítottam.  - És ha segítettél is rajta, mi van a többi százzal és ezerrel, a törzsével, akik törzsfő nélkül tengődtek, éheztek, betegedtek és haltak meg? Mert egy vezér elvesztése, lépjen a helyébe bárki, mindig ezzel jár. Erre mit tudsz mondani?
Azután néma csendben hallgattam. Mert nem állt meg ott. Mert kegyetlen volt.
Anyám akarta, hogy ide kerüljek. Próbáltam visszaemlékezni. Tudtam, hogy mennyire megrázta, mikor úgy vélte, a fia átkozott. Mindenki más is így tudta. Anyám... dönthetett így. Mármint, el tudtam képzelni, hogy ehhez az eszközhöz nyúlt, az utolsó deszkához abból a hajóból, ami kettőnké volt. A szellem nem hazudott.
Sóhajtottam, hogy belesajdult a mellkasom.
- Ha anyám akarta ezt, nem fogok tiltakozni. Ha máglyahalálra szánt volna, vállalnám. Mindig védett engem. A kezébe tettem az életem.


Shadows Előzmény | 2016.05.12. 22:04 - #20

Név: Sofia Shiin
Nem:
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő 
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.

Ahogy eleredtek a könnyeim Anric nyúlt, hogy letörölje őket, azonban keze megállt a levegőben, amint kimondtam a szörnyű szavakat. Finoman kinyújtott kezéhez döntöttem a fejem, vágyva a vigasztalására. Nagyon abszurd volt a helyzet, mivel én tettem borzalmas dolgot, ráadásul ellene, mégis én szorultam rá a kedves szavakra. Neki a szíve, nekem a lelkiismeretem fájt. Tegyük hozzá, hogy nagyon. Pontosan tudtam, Ach jópár embert kivégzett már, amik előtt általában még szólt is nekem, az azonban, hogy nekem is részt kellett vennem egy ilyen “kivégzésen” eléggé sokkolt mind a mai napig. Egy dolog valakit halálra ítélni, és egy dolog magad megölni őt. Akkor bizonyítani akartam Achnak, azért kísértem el. Sikerült meggyőznie róla, jobb lesz nekünk így. Addigra már sokat dolgoztam a törzsfői cím megszerzéséért, s hajlottam a szavára, többek között azért is, mert azt akartam lássa, nem vagyok olyan veszettül tehetetlen és ő is számíthat rám, nem csak én rá… na de mi lett belőle? Hát semmi jó. Igazából még örültem is neki, hogy nem tetted meg.  Máig nem értem mit akartál azzal a tőrrel. Nagy hülyeség lett volna megölni őt egy olyan fegyverrel, ami eléggé látványos nyomot hagy. Ráadásul a vér is elárult volna minket. Egy pillanatra nem értettem mire céloz. Akkor te mivel ölted meg? Szinte éreztem Achnológia enyhén felsőbbséges mosolyát. Méreggel, természetesen. Ez mondjuk igencsak kézenfekvő volt, akkor mégsem jutott az eszembe. Mondjuk még nem öltem embert. Na nem mintha akartam volna. Sőt, biztos voltam benne, hacsak nem leszek rákényszerítve, nem is fogok.

Nem tudtam mit felelni a szavaira. Mindennél jobban szerettem volna megvédeni őt mindentől, amitől csak lehet, most azonban nem mertem neki ezt felajánlani.


Shadows Előzmény | 2016.05.12. 22:02 - #19

Nem sokkal később, amikor átölelt, szorosan hozzásimultam és viszonoztam, nagyon ügyelve a sebeire. Szavait hallgatva hálásan felmosolyogtam rá, mégis maradt bennem nem is kevés rossz érzés. Nem esett jól, hogy most úgy gondolhatja, Ach a velejéjig romlott és gonosz, mégha ez nagyrészt igaz is. Szerettem Achnológiát, minden gonoszságával együtt. Nélküle nem tudtam volna elképzelni az életem. Nem akartam mindent ráfogni, inkább azt szerettem volna, ha Anric legalább nagyjából tudja, mit is érez Ach. Bár nem igazán tudtam, mit akarok mondani, mégis szólásra nyitttam a számat, remélve, hogy a beszéd közben majd összeáll a mondanivaló is.

- Ach ő nem annyira gonosz, mint hiszed… mármint… elvezetett hozzád, hogy segíteni tudjak rajtad. Szerintem ő is... - Nem tudtam kimondani, hogy bánja. Nem tudtam belehazudni Anric szemébe. Ekkorát semmiképpen sem. Csak azt mond, amit érzel. Koncentráltam erősen. - Nem a gonoszság, hanem sokkal inkább a bosszúvágy hajtja. Látta, ahogy számtalan szellemet ölnek meg, a testvéreit. Néha, én is látom ezek rémképeit és… azok a legborzalmasabb rémálmok. Ennek ellenére valahol a lelke mélyén maradt benne valami jó. Ő azért jött, hogy minél több szellemet és ezzel együtt átkozottat megvédjen. Elismerem, a módszerei nem a leg… finomabbak, mégis… te nem láttad amit ő. - Néztem határozottan a szemébe. - Azok ellen a borzalmak ellen te is bármit félretéve küzdenél. És… ahogy te is mondtad, mindekinek szüksége van egy védelmezőre. Kinek a szülei, kinek a testvére, kinek a szerelme, nekem Ach. mióta az eszemet tudom mellettem van. Megvéd, ha a szükség úgy hozza, kirángat a legsötétebb kétségbeesésből, állandóan tanácsokkal lát el és… sosem hagy magamra. Nekem sosem kell megtapasztalnom a magányt. Ezenkívül Achnológia tapasztalatával és segítségével a Fael felvirágozhat. - Hangom biztosan csengett. Komolyan gondoltam minden kiejtett szót. Az említett rémálmok végén pedig Ach mindig szorosan hozzám bújva aludt vissza, akár egy kis kölyök. Ezt és a folyamatos lemondó gúnyt, esetleg néhai jókedvét leszámítva nem láttam tőle érzelmeket. Ilyenkor azt hiszem talán félt. Most azonban azt hiszem dühös volt. Ezekszerint nem tetszett neki a védőbeszédem. A következőkre azonban egyáltalán nem számítottam.

- Chh… rossz titeket hallgatni! - Achnológia Anric felé fordult, neki címezte a szavakat. - Nem vagyok jó. Sőt! De az embereket még mindig nem tudom túlszárnyalni… - döbbenten hallgattam őt. Nem mintha számomra újat mondott volna, csak fel sem merült bennem, hogy párduc létére tud beszélni. - Itt sírsz az anyád elvesztésén. Igen megöltem őt. De hidd el, így járt jobban. Borzalmas fájdalmai voltak, amikkel még hónapokig szenvedett volna, én azonban megadtam neki a “kegyes” halált. Fájdalom nélkül, gyorsan és csendben halt meg nem kellett tovább szenvednie… és tudod mit? Ha már itt a nagy vallomásoknál tartunk, nehogy már azt is az én nyakamba varrd, hogy véletlenül épp a Fael határába rajtad ütöttek… - Achnológia szavaiban enyhe gúny érződött, tudtam mire készül. - Ach ne… - próbáltam megállítani a szellemem, de rendületlenül, engem figyelmen kívül hagyva folytatta tovább amit elkezdett. - ...Azt hiszed az véletlen volt? Hogy épp téged, épp akkor, épp ott? Tudod ki miatt vagy most ott ahol? Tudod miért sérültél meg, miért “díszítik” korbácsnyomok a hátadat? Hogy miért szenvedsz? Mert az anyád elárult. Miatta vagy most feláldozható. Ne mond nekem, hogy ennél... - futólag felé bökött a farkával - ...nem jobb a halál. - A végére csupán tompa hidegség maradt a szavaiba, eltűnt a gúnyos él. Azt hiszem szánakozott egy kicsit. Szorosabban öleltem Anricot. Szerettem volna legalább egy kis vigaszt nyújtani neki.


Bloodless Előzmény | 2016.05.08. 15:47 - #18

Név, becenév :Ancric
Nem: férfi
Kor: 17 év
Törzs: Waeris
Rang: Feláldozható
Megjelenés: Megnyerő kinézet, átlagos, talán kicsit vékony alkat és úrias viselkedés jellemzi. Öltözéke rangjához illeszkedő; egy koszos rabruha. Szeme kék ragyogású, álla kissé előreugró, ajka kifejező, orra egyenes. Mogyoróbarna haját látatlanban, hevenyészetten fonja.

Sosem tudtam, hányadán állunk éppen Sofiával. Akármennyire közel került hozzám, volt bennem egy finom ellensúly, valami, ami nem hagyta, hogy szerelmes révülettel tekintsek rá. Mert sosem éreztem, mit jelentek neki, meddig mehetek el. Akkor azonban, amikor megvallotta nekem azt, amiért vért ontanak, amiért embereket égetnek el elevenen, amit titkolni és félni kell, azonnal éreztem, hogy hol tartok. Bízik bennem. És ez nem az a hosszas egymásra támaszkodásból és tartós, csendes hűségből született. Ez fellángolás volt, amelynek nincs köze tudatos elhatározáshoz.
Azzal kapcsolatban, hogy micsoda ő, nem volt bennem semmi, amit vártam volna. A helyes az lett volna, ha félek, tartózkodom, vagy őrült hévvel próbálom ellökni magamtól. Elvégre egy világ nem retteg hiábavalóan. De nem tudtam elképzelni őt egy szellem bábjaként. Sofia kecses volt, kissé szeszélyes, de kedves, szép és szemérmetlen: tökéletesen emberi. Elhittem, hogy az, de nem éreztem fenyegetésnek. Nem lett más. Nem támadt bennem rettegés.
Aztán olyan dolgokat mondott nekem, amelyeket talán sosem kellett volna hallanom.
Mikor belekezdett, elveszett volt, szégyenkező, de nem tudtam rá gonoszként gondolni. Amikor az első könnyet láttam meg a szemében, nyújtottam a kezemet, hogy letöröljem. Olyan természetes volt, mintha csak levegőt akartam volna venni. Tudtam, hogy azt kell tennem. De a kezem megállt a levegőben.
Bement anyámhoz azon az éjjelen. Akárhogy is, végzett vele.
Ezért vagyok itt. Az édesanyám ezért nem keres, nem ígéri, hogy megvéd, nem üzen nekem. Sosem megyek haza, és ha úgy is lenne, a törzsfő anyám gyilkosa. Tudtam, hogy engem nem bántana. És csak annál jobban gyűlöltem magam. Nem voltam ott! Én nem voltam ott akkor anya mellett, hogy megvédjem, mert hagytam, hogy néhány Waeris harcos elhurcoljon. Ha ellenállok, ha maradok, megakadályoztattam volna. Ezt mondta énemnek az egyik fele, de a másik felszólalt ellene. Akkor mit tettem volna? Ha látom, ahogyan az ágyához lopódzik? Ha bírtam volna vele és a szellemmel, utána mi következett volna? Mint a Fael leendő törzsfője, kínhalálra ítélem? Mit csinált volna velem az a gondolat, hogy elvehetik az édesanyámat?
Az az ember, aki most itt guggol előttem, megfosztott engem Tőle. Elvette, akit a legjobban szerettem. Akit senki nem pótolhat. De egyvalamim maradt, amit otthagytam volna a szobában, ha ott vagyok: az emberi mivoltomat. Mert abban a pillanatban megszűntem volna ember lenni: elfelejtettem volna, mi az élet, a könyörület, a megbocsájtás. Soha többet, senkire nem néztem volna úgy, mint a törzsem tagjára, akikkel egészet alkotunk. Mindenki áruló lett volna, idegen, veszélyforrás. Meggyűlöltem volna mindent és mindenkit, de ott lett volna nekem az édesanyám.
Már az én arcomon is folytak a könnyek.
Irtózatos volt kimondani, de megtettem. Megtettem, hogy ő is tudja, hogy bizonyítsam magamnak, hogy képes vagyok rá.
- Mindenkit meggyűlöltem volna, ha látlak akkor. Megölettelek volna, és az sem lett volna elég. Az anyám pedig élt volna. De így veszítettem kevesebbett. Anya beteg volt. Egy tél elvitte volna őt, és senkim nem maradt volna. Most Ő már nincs, de még találhatok valakit, aki... aki él és képes lenne engem pártfogolni... - kerestem a szavakat. - Segíteni... Nem. Megóvni. Vigyázni rám.
Sóhajtottam. Jóformán a lábam előtt zokogott. Bánta. Félt. Őszintén. Csak az tartotta életben, hogy... Megértettem: hogy nem ő csinálta. Ha a saját kezével, a saját akaratával tette volna, nem bírt volna tovább létezni a tudattal. Eljött volna az a pont, amikor végez magával. Nem akartam, de megborzongtam a gondolattól. Gyűlöltem, hogy így van, de nem tagadhattam le. Magamat már meggyőztem, hogy nem ő az ellenségem.
Könnyektől maszatos arccal néztem a szellemére. Sosem lesztek egyek. Te leszel az, aki megbánja, amit te csináltál. Ne reméld, hogy ellene fordulok. Olyan hatalma az összes szellemnek együttvéve nincsen. De megbosszulom az anyámat. Ha alkalmam adódik, a két kezemmel végezlek ki téged.
Nem tudtam állni a pillantását. Lehunytam a szemem egy pillanatra, aztán mély levegőt vettem, és átöleltem Sofiát.
- Még sokáig gyűlölni foglak ezért. Nem, amiért meghalt. Amiért odamentél, mert te csak elkezdted. De nem örökké. És ha úgy érzem, hogy szükséged van, rám, akkor félreteszem ezt. Mert megmentetted az életemet. És mert nagyon szép vagy, mikor sírsz. - suttogtam.


Shadows Előzmény | 2016.05.02. 13:25 - #17

Név: Sofia Shiin
Nem:
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő 
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.

Szavait hallgatva szörnyen éreztem magam. Márcsak azért is, mert teljesen igaza volt. Alig tudtam a szemeibe nézni, bűntudatom majd megfojtott. Biztosan tudtam, nagy hülyeséget csinálok, valami olyat, amit később már nem vonhatok vissza, ám most ez nem számított. Úgy éreztem joga van tudni az igazságot, mind rólam, mind pedig az anyjáról. Mármint azt ami vele kapcsolatban hozzám volt köthető. Abba nem akartam beavatni, hogy az anyja miatt van most ott, ahol. Ennyire még Achnológia sem lenne kegyetlen.


Shadows Előzmény | 2016.05.02. 13:25 - #16

- Tudod Anric, az emberek tévednek. - Elhallgattam, ami egy jól pozicionált  hatásszünetnek tűnhetett, holott csak a gondolataimat és az érzéseimet próbáltam közben lázasan szavakba foglalni. Mély levegőt vettem, hogy utána egyszuszra elhadarhassam a szavakat. - Te nem vagy átkozott, én viszont igen. Ach pedig a szellemem. - Intettem a közelünkben fekvő párduc felé, aki szavaim hallatára felkapta a fejét és döbbenten meredt rám. Nem lehetsz ennyire idióta! Hogy jutott ilyesmi az eszedbe?! És ha megtudja, hogy megöltük az anyját?! Vérpadra küld mindkettőnket! Szavaival azonban nem foglalkoztam. - És még valamit tudnod kell. Igenis vágytam a helyedre. Az anyád pedig nem engem akart kijelölni örökösének, azt hiszem rájött, hogy az vagyok, ami és… - a hangom megbicsaklott. Nem tudtam kimondani az utolsó szavakat. Éreztem ahogy első könnycseppjeim végigfolytak az arcomon. - Én… illetve Ach… illetve igazából mindegy melyikünk, hisz hivatalosan egy személyt alkotunk, szóval… az édesanyád miattunk halt meg. Belopództam a szobájába, hogy végezzek vele, de nem voltam rá képes… - zokogva megráztam a fejem - de Ach csinált vele valamit és a következő nap halottnak nyilvánították. - Legszívesebben nekidőltem volna Anricnak, mivel azonban épp azt meséltem el neki, az anyja halála az én lelkemen szárad, csupán a kőnek, amin ült, támasztottam neki a homlokom, miközben reszkettem sírástól. Majd hirtelen felkaptam a fejem. - Anric én annyira sajnálom! - igyekeztem ráfókuszálni, azonban a könnyeimtől szinte semmit sem láttam.

Anric szavai hallatán úgy éreztem meghűl az ereimben a vér. A fejemben végigszaladt vagy tíz halálnem, amit örömmel alkalmaztam volna rajtuk. Négyszer?! És csak kettő?! Uramisten!

- És mond, jól vagy? - Hangom aggodalmasan csengett. - Nem hagyom, hogy többet ilyennel próbálkozzanak. - Ez nagyon kedves törzsfői felajánlás lett volna, ha közben nem azon jár az eszem, hogy Anric az enyém és csak az enyém.


Bloodless Előzmény | 2016.04.29. 20:18 - #15

Név, becenév :Ancric
Nem: férfi
Kor: 17 év
Törzs: Waeris
Rang: Feláldozható
Megjelenés: Megnyerő kinézet, átlagos, talán kicsit vékony alkat és úrias viselkedés jellemzi. Öltözéke rangjához illeszkedő; egy koszos rabruha. Szeme kék ragyogású, álla kissé előreugró, ajka kifejező, orra egyenes. Mogyoróbarna haját látatlanban, hevenyészetten fonja.

Csak óvatosan néztem a szemébe, amikor tekintetét az enyémbe fúrta. Ezüstkék szemei olyanok voltak, mintha nem is emberéi lennének. Mielőtt belefeledkeztem és megkukultam volna, halkan feleltem a kérdésére. - Most már nem érzem, hogy... - Megráztam a fejem. - Nem, rosszul kezdtem: épp hogy most érzem, hogy vagy te lettél más, vagy én voltam, aki félreismertelek. Meg voltam róla győződve, hogy mint ostoba férfit kezelsz. Szigorú voltál, hideg és olyasfajta, akinek nem lehet az útjába állni. Kissé elrettentettél. Tévképzeteim voltak, amelyben a rangomra áhítoztál. - Egy rövid időre lesütöttem a szememet. - Sajnálom. Túl jók voltak az esélyeid. És előre törtél, talán nem is ügyelve mindig, hogy min kell átgázolnod. És makulátlan voltál. Azt hiszem, mindez akkor borult föl, amikor lekuporodtál elém a sárba és a vérbe, hogy segíts. - Egy ideig csendben maradtam, majd ahogyan Sofia különös megszólalását meghallottam, halkan felnevettem. - És most először hallak a macskádhoz beszélni.
Mást már nem fűzhettem a furcsa jelenséghez, ami valamiért túlzottan foglalkoztatott, mert Sofia finoman végigsimított a mellkasomon, ami belém fojtotta a szót. Ha eddig nem voltam lángvörös, most azzá váltam. Habár a szavaival épp arról próbált meggyőzni, hogy a viselkedésem felesleges, nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy mit is csinálunk. Félmeztelenül ülök előtte. A Fael törzsfő előtt. Feszélyezett, hogy lát, nem csak úgy, mint egy ember a másikat a fesztiválon, hanem védtelennek éreztem magamat így, részben ruhátlanul. Anyám szemérmességre nevelt, és volt idő, amikor jócskán akadt mit szégyellnem. Sofia egyértelműen a tudtomra adta, hogy mulattatom. Megint ráztam a fejemet. Finoman megfogtam a kezét és kissé eltávolítottam a bőrömtől.
- Nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy zavarba hozz... - Bocsánatkérően sóhajtottam. - Az utóbbi hónapban négyszer kívántak becstelenséget elkövetni velem, és ezek közül csak kettő volt nő. És Keshvud az az ember, aki többé-kevésbé vigyáz az életemre, aki megkorbácsoltatott és aki elhajtja ezeket a pajzánkodni vágyó... - Kerestem a jó szót, de nem találtam. - ...vágyókat.
Igyekeztem a beszélgetésre koncentrálni, és mondani inkább valami ostobaságot, mint a sebeim miatt hisztériázni.
- Semmi baj. - feleltem tőlem telhető meggyőződéssel. - Mondd, mikor vált szokásoddá beszélni a... mi is "Ach" pontosan? Nos, hozzá.


Shadows Előzmény | 2016.04.28. 22:45 - #14

Név: Sofia Shiin
Nem:
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő 
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.

- Nincs miért szégyenkezned. - Simítottam végig finoman a mellkasán, kezem alatt mintha megfeszültek volna az izmai. Szándékosan értettem félre, azt hiszem élveztem, hogy zavarba hozhatom. - Aranyos vagy amikor zavarba jössz. - Kapott tőlem egy csintalan mosolyt. Csak nem tudtam megállni, hogy ne éreztessem vele a szándékos félreértést…

Miközben leszedtem magamról a törzsfői öltözékem, fél szemmel folyamatosan őt figyeltem. Reakciójával megint megmosolyogtatott. Pont úgy reagált, ahogy vártam.

Magamon végignézve esküszöm hiányoltam a fekete anyagot. Már annyira megszoktam, hogy mindig rajtam van. Régebben is, mielőtt még törzsfő lettem. Már nem is emlékeztem, mióta ez a szokásos viseletem. Hiába volt rajtam egy vastag és szűk fekete nadrág és felső, rajta a vérttel, plusz a magasszárú csizmám… hiányzott, hogy nem lebeg körbe. Mindig is szerettem az anyag fodrozódását bámulni, az mindig megnyugtatott.

- Ki az a Kesvud? - Érdeklődtem a hátával foglalatoskodva. Ahogy Anric felszisszent és megrándult felmarkoltam egy marék tiszta havat és óvatosan a sebhez nyomtam, hogy hűtse azt valamennyire. - Sajnálom… - Motyogtam neki, és közben egyáltalán nem érdekelt, a kezembe nyilalló jeges fájdalom, amit a jéghideg hó okozott.


Shadows Előzmény | 2016.04.28. 22:44 - #13

Név: Sofia Shiin
Nem:
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő 
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.

Anric néhány másodpercre a szemem elé emelte a kezét, én pedig értetlenül szemléltem azt . Most vajon mit csinálhat?

Miközben támogattam feltett egy igen érdekes kérdést… már hogy ne emlékeznék…

- Igen… de ehhez nem igazán fűződnek szép emlékeim. - Utáltam minden pillanatát. Következő szavaival nagyon meglepett. - Sokat változtam? Miben? - Fúrtam mélyen a tekintetemet az övébe. Amikor azt mondta “felbecsülhetetlen kincs” vagyok Ach valamilyen ismeretlen okból küldött nekem egy kincsesládás képet, amely tele volt aranypénzekkel. Ezzel sikerült jól összezavarnia. - Kincs? - Tudod metafora. Achnológia érezhetően jól szórakozott. Már kiértünk a városból, nem volt körülöttünk senki, én meg jól elfelejtkeztem magamról. - Ach, ne hülyíts már! - Meredtem dühösen a macskára. Ha nem volt a közelünkben senki, hajlamos voltam dumálgatni neki. Ellenben ez eléggé célzott üzenet volt ahhoz, hogy furcsa legyen...

Amikor leszedtem Anricról a felsőjét, tisztán láttam, bármennyire is próbálta titkolni, arca vörösségét. Nem bírtam elfojtani mosolyom, tudtam, hogy így fog reagálni. Könnyedén letérdeltem előtte, így az arcunk egy szintbe került. Mennyivel lehet nálam magasabb? Megnőtt, amióta nem láttam.

Ez persze Anric esetében nem volt meglepő, hisz ő még biztos fog is nőni, de akkor is… ha most nem törzsfőként találkozom vele, biztos zavart volna, mert egy éve még egymagasak voltunk.

- Nincs miért szégyenkezned. - Simítottam végig finoman a mellkasán, kezem alatt mintha megfeszültek volna az izmai. Szándé


Bloodless Előzmény | 2016.04.27. 14:18 - #12

Név, becenév :Ancric
Nem: férfi
Kor: 17 év
Törzs: Waeris
Rang: Feláldozható
Megjelenés: Megnyerő kinézet, átlagos, talán kicsit vékony alkat és úrias viselkedés jellemzi. Öltözéke rangjához illeszkedő; egy koszos rabruha. Szeme kék ragyogású, álla kissé előreugró, ajka kifejező, orra egyenes. Mogyoróbarna haját látatlanban, hevenyészetten fonja.

A szavaim nem voltak elegendőek, hogy megnyugtassam Sofiát. Azonban a legkevésbé sem akartam, hogy ez a nap is bűntudattal és könnyekkel végződjön. Ami azt illeti, nem láttam nevetni senkit, aki kedves nekem, mióta elhagytam a Faelt. Halványan elmosolyodtam, és kezemmel óvatosan eltakartam a szemét egy rövid időre. Csak néhány lélegzetvétel volt. Azon tűnődtem, milyen is lehet, ha mosolyog. Egyáltalán valaha láttam tőle ilyet?
Azt hittem, csókot váltottunk. Valahogy számomra ez lett volna kézenfekvő, a könyvek mindig erről beszéltek. De nem: a valóságban nem álltunk meg kettőnél. Az emberek szokásai vadabbak, mint a regék. És ezerszer, végtelenszer szebbek. Ülni a szobában és faarccal lapozni egy könyvet, amelyben az áll, a hős megcsókolt valakit, torzója csak a valóságnak, annak a különös viharnak, ami az életben zajlik. És amit a könyv boldogságnak ír le, az nem egyszerűen öröm. Vágy, mámor, és folyamatos, idegen félelem. Nem érné meg, ha nem az volna.
Sofia hamarosan a gondjaiba vett. Ahogyan segített felállni, karomat a nyaka köré fonta, különös módon biztonságban éreztem magam. A jövő és a jelenbeli lidércnyomás ellenére... minden ellenére. Szerettem volna én is támaszt nyújtani neki, de tudtam, hogy ez nem lehetséges. Most nem vagyok elég erős, hogy a bástyája legyek.
Igyekeztem nem ránehezedni, de túl nagy fájdalommal járt volna. Kissé nehéz volna, de folyamatos figyelmes viselkedése és türelme megnyugtatott.
- Emlékszel, mikor ugyanígy kellett hazacipelned? - néztem rá. Az arcunk hihetetlenül közel volt egymáshoz. Lesütöttem a szemem. Az emlék nem volt feltétlenül kellemes számomra: arra figyelmeztetett, milyen könnyen bújtam édesanyám szoknyája alá. Viszont tudtam, ha akarom, kedvessé tehetem mindketőnknek. - Nem mondom, hogy egy szemernyit is jobb kardforgató lettem azóta. Te viszont... egyek, te nagyon sokat változtál. - Zavartan megkerestem a tekintetét. - Remélem, tudod magadról, hogy felbecsülhetetlen kincs vagy.
Kisvártatva leültem egy kőre. Azaz, abban is Sofia segített. Figyelmeztetés nélkül levette rólam azt, amit az utóbbi időben ruhámnak voltam kénytelen nevezni. Nem ellenkezhettem, az csak kínosabbá tette volna, de így is lángba borult az arcom. Lehajtottam a fejem, és reménykedtem, hogy nem látja. Megállapítottam magamban, hogy úgy viselkedem, mint egy Aarus lány, és igyekeztem uralkodni szemérmes énemen.
Nem jártam sikerrel. A következő pillanatban - habár józan eszem mást diktált - kis híján leszédültem a kőről, amikor Sofia nekiállt levenni a ruháját. A tekintetemet leszegtem, és csak akkor pillantotam fel óvatosan, amikor megkért, hogy fogjam meg a fekete, légies anyagot. Nem sokon múlt, hogy felnevessek a megkönnyebbüléstől, amikor láttam, hogy az elegáns ruha alatt valójában jóval praktikusabb páncélt visel. Persze. Az örök fagy világában nem kell tartanom ilyenektől. Legalábbis nem nekem, és nem a város szélén, a tél torkában.
A cselekvésben szerencsétlenkedésem legkevésbé sem gátolta a törzsfőt. Továbbra is józanul gondolkodott, velem ellentétben.
- Jól van. - feleltem a figyelmeztetésre. - Jobb, ha te és most csinálod, nem Keshvud egy lópokrócból tépett csíkkal.
Mégis sziszegve szívtam be a levegőt, és ösztönösen elhúzódtam egy pillanatra, ahogyan a bőrömhöz ért. Érintetlenül is komoly fájdalmat jelentettek a korbács-okozta sebek, nemhogy így, de tudtam, hogy hosszú távon még ezt is meg fogom köszönni neki. Bár hosszú távon annyival tartozom majd, hogy a véremet kellhet adnom neki - közvetlenül az áldásom, a ruháim és a fél vesém után, másom ugyanis nemigen van.


Shadows Előzmény | 2016.04.23. 23:44 - #10

Név: Sofia Shiin
Nem:
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő 
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.

Anric hiába próbált megnyugtatni, nem tudtam elszakadni a látványtól. Újra és újra végigsimítottam a sérüléseken, folyamatosan kínozva ezzel magam. Tudtam, felesleges, mert nem tehettem róla, ehhez most tényleg nem volt semmi közöm. Illetve talán mégis. Megkísérelhettem volna segíteni neki. Ach végig ott volt, amikor elragadták Anricot, a bokrok átláthatatlan és biztos takarásából nézte végig. S én küldtem oda. Látni akartam mi történik. Akkoriban gyűlöltem Anricot. Igen, akkoriban már a helyére vágytam, de nem csak ezért. Nagyon dühített, valahányszor úgy szólt hozzám, mintha az alattvalója lennék, mintha fölöttem állna. Ugyan tudtam, hogy pontosan ez a helyzet, de akkor is… elmondhatatlan dühvel töltött el. Gyűlöltem, ha parancsolgatni akartak nekem, s mindezt egy olyan szájából hallani, aki férfi, illetve mit férfi, fiú, hisz fiatalabb nálam. Nem én voltam az egyetlen. Számtalan nő így gondolkozott, rengetegen nem akarták, hogy férfi legyen az új törzsfő… s megragadták az első adandó alkalmat Anric eltávolítására. Akkor éppen nem voltam ott, de mégis mérhetetlenül nagy kínt okozott a tudat, hogy én is Anric eltávolítására szavaztam volna akkor. Most pedig itt térdeltem vele szemben, arra vágyva, hogy mindörökre mellettem legyen. Az élet kiszámíthatatlan.

Az volt az érzésem, valamit elhallgat előlem, azonban ezzel most nem volt időm foglalkozni.

Anric nem ellenkezett, sőt sokkal inkább bátorított, én pedig nem tudtam visszafogni magam, s ezúttal igazi, szenvedélyes csókot kapott.

Nem szívesen szakadtam el az ajkaitól, csak akkor tudtam rávenni magam, amikor Ach megkísérelt rávilágítani Anric nem épp rózsás helyzetére. Anricban is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg, amiknek hangot is adott.


Shadows Előzmény | 2016.04.23. 23:43 - #9

- Igen, mindenképp, de most nincs nálam semmi és amúgy sem túl jó, ha szem előtt vagyunk. Kiviszlek a városból. - Néztem rá határozottan, és nem adva neki választási lehetőséget, egyek karját a nyakam köré fontam, s igyekeztem felemelni őt, miközben a kezemmel igyekeztem a hátát elkerülve megtámasztani őt. Lassan és óvatosan lépkedtem, igyekezvén súlyának minél nagyobb részét megtartani, ami nem volt egyszerű. Hízni biztosan nem hízott, de mégis valahogy nehezebbnek éreztem. Ezt leszámítva egyetlen egyszer vittem így, miután legyőztem őt bajvívásban. Valamilyen ismeretlen okból kifolyólag az anyja ragaszkodott hozzá, hogy velem álljon ki. Gondolom azt hitte, az anyám majd beszél velem, én meg hagyom győzni a drága fiacskáját. Hát nem így történt. Legyőztem Anricot, bár mindezt nem igazán remek kardforgató tudásomnak köszönhettem, inkább az erőnlétem volt jobb, függetlenül attól, hogy neki férfiként erősebbnek kellett volna lennie, mint nekem. Most azonban biztosra vettem, ha megint szembekerülnénk nem támaszkodhatnék erre. Biztosra vettem, sokkal izmosabb lett, mint akkor volt. De mindegy is, az eset után, mivel az előző törzsfő drága fiacskáján ejtettem egy apró vágást, a nő úgy érezte, nekem kell leszállítanom Anricot oda, ahol majd ellátják a sérülését.

Miközben ezen töprengtem, ki is értünk a városból, s Aztor is megjelent mellettünk. Furcsának találtam ugyan, hogy senki sem nézett ránk meglepetten, de úgy voltam vele, ez eddig sem volt jellemző a város népére.

Anricot leültettem egy kőre, amire előtte leteríttem egy bőrdarabot, hogy ne legyen olyan jeges és elkezdtem leszedni Anricról a felsőruházatát, hogy hozzáférjek a sebeihez. Miközben igyekeztem eltávolítani az ő ruháját sebei közeléből, állandóan az enyém libbent bele. Hát igen, a könnyű és légies ruhának is megvannak a maga hátrányai. Mivel a ruhám csak útban volt, leszedtem magamról. Amúgy is csak az elegáns törzsfői megjelenésemhez kellett. Most tisztán láthatóvá vált, miért is olyan jó az a ruha. Alatta ugyanis a felsőtestemet feketére színezett fémberakásos bőrpáncél fedte. A leszedett ruhadarobot Anricnak nyújtottam.

- Megfognád kérlek? - Nem vártam meg a válaszát, rögtön a kezébe nyomtam és mögéléptem, hogy megnézhessem a sebeit. Ach is megjelent mellettünk az Aztor táskájából szerzett alkohollal és kötszerrel. Letéptem egy keveset a kötszerből és öntöttem rá valamennyit az alkoholból.

- Sajnálom Anric, ez most nagyon fog csípni. Készen állsz? - Megvártam a válaszát, majd elkezdtem kitisztítani a sebeit. Miután végeztem, Achnológia szóbeli segítségével be is kötöztem. Én még sosem csináltam ilyet, egyszerűen nem kényszerültem rá, de mivel úgy tűnt Ach elégedett a munkámmal, nem aggódtam.

 

Bloodless Előzmény | 2016.04.23. 16:44 - #8

Név, becenév :Ancric
Nem: férfi
Kor: 17 év
Törzs: Waeris
Rang: Feláldozható
Megjelenés: Megnyerő kinézet, átlagos, talán kicsit vékony alkat és úrias viselkedés jellemzi. Öltözéke rangjához illeszkedő; egy koszos rabruha. Szeme kék ragyogású, álla kissé előreugró, ajka kifejező, orra egyenes. Mogyoróbarna haját látatlanban, hevenyészetten fonja.

Az érintése valamiért mindig túlzottan nagy visszhangot vert bennem. Nem kellett volna ilyen élesen érzékelnem újra és újra, így elmélyedni benne. Nem csinált semmit, amivel zavarba kellett volna hoznia. Egyszerűen feltűrte a ruhám ujját. Lassan kezdtem gyanítani, miért érzek ennyi megmagyarázhatatlan dolgot: nagyon régen érintettek meg rossz szándék nélkül. Emlékszem, hogy eleinte még Sofiára is gyanakodtam. Attól tartottam, talán azonnal megölet, hogy ne veszélyeztethessem a rangját. Most már biztos voltam benne, hogy nem tenné. Ma hagyhatta volna, hogy egyszer s mindenkorra megoldódjanak a gondjai. Valamiért mégis élek és itt vagyok.
- Ezek nem jelentenek semmit. Csak hegek: a múlt részei, amikért nem te vagy a felelős. Olyan ár, amit meg kellett fizetnem. Egyszer. - olyan halk volt a hangom, mint a duruzsolás, és ráemeltem a tekintetemet. - A legrosszabb, hogy nem mutatkozhatom előkelő társaságban feltűrt inggel... az örök tél világában. - Elmosolyodtam. Azt szándékosan elfelejtettem mondani, hogy a fél kezemet nehezen használom azóta. Nem tartottam olyan fontosnak, hogy őszinte legyek. Ha nem kell koszorút fonnom, valószínűleg nem veszi észre. Egy feláldozható nem végez aprólékos munkát.
Tekintetünk váratlanul egymáséba kapcsolódott. Eleinte nem is érzékeltem, hogy őt nézem, csak amikor viszonozta a pillantást.
Még mindig kába voltam kissé a megrázkódtatástól, de a következő pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy felriadok-e a tompa kábulatból vagy éppen most zuhanok álomba. Éreztem Sofia ajkait az enyémekhez érni, és egy különös, idegen ösztöntől vezérelve viszonoztam a gesztust. Újra ott voltam, ahol korábban. Tudtam, hogy nem ezt kellene éreznem. Nem kellene gondolkodás nélkül cselekednem, nem kellene, idegesnek kéne lennem, amiért hűvös ajkaink egymást érintik, egymásnak feszülnek, és nem kellene élveznem, hogy szinte halljuk egymás szívdobogását, olyan közel ülünk. Hiszen közel tíz év van közöttünk. Annak vagyok a fia, akinek ő a helyébe lépett.
Valamiért mégsem akartam ezzel foglalkozni. Nem akartam azt latolgatni, szerelemről beszélünk-e, ha pedig igen, mennyire van esély a beteljesülésére. Csak az érdekelt, hogy most itt vagyunk, egymással szemben, és a csend körülölel bennünket. Végre egy kicsit béke van.
Nem akartam tőle semmi olyat kérni, amit kellemetlenség volna teljesíteni, de sejtettem, hogy ha nem csinálok valamit friss sebeimmel, akár az elvérzésre is remek esélyeim vannak. Az lehetetlenség volt, hogy magamat lássam el.
Vártam kissé, hogy ne kelljen azt gondolnia, nem érdekel az iménti. - Sofia... Sajnálom, hogy erre kell kérjelek, de ha tudnál segíteni egy kissé... Ki kell tisztítani a sebeket, és elérni valahogy, hogy ne vérezzek el itt helyben. Hálás lennék.
Nem volt teljesen igaz ez sem: már most annyira sokkal tartoztam neki, és annyira örültem a jelenlétének, hogy ezt aligha lehet fokozni.


Shadows Előzmény | 2016.04.19. 18:19 - #7

Név: Sofia Shiin
Nem:
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő 
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.

Amikor lázas siettséggel a tér közepe felé indultam, azt azért tettem, hogy ne bánthassák Anricot. De minek is strapáltam magam? Bántja ő magát, ha másnak nem adok rá lehetőséget. Csupán pár másodpercet kellett volna még kibírnia, hogy kiszabadítsam, illetve, hogy osztatlanul élvezhesse a figyelmemet, de nem, neki ez így nem volt jó. Neki lázasan próbálkoznia kellett a szabadulással, további borzalmas sebeket ejtve a már amúgy sem sérülésmentes csuklóján. Szerintem mazohista a gyerek. Véleményezte rögvest a kialakult helyzetet Ach. Ezt azonban teljes lelki nyugalommal elengedtem a “fülem” mellett.

Amikor mellette térdeltem, igyekezve megszabadítani őt a kínjainak legalább egy részétől, akaratlanul is az arcát fürkésztem. Nem is igazán tudtam milyen érzelmet akarok látni rajta. Talán épp ezért is kaptam csupán zavarodottságot. Biztos voltam benne, ma még sok kérdésére kell választadnom, s ettől már előre is féltem.


[26-7] [6-1]

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre