Az ismeretlen földek határán létezik egy világ, melyre örök átkot hozott három testvér viszálya a koronáért. Melyre három testvér, és az emberi ostobaság négy átkot bocsájtott. Az első átkot; Soha el nem múló telet a gyilkolás vágya hozta el, és századokig senyvedte a föld. Míg a második rontást, az örök viszálykodás átkát a három testvér között lévő szeretet hiánya hozta el, viszályukat pedig évekig hordozta a szél.
Az Istenek által sújtott földet máglyák perszelik és téli hó fedi, ez lett a harmadik átok. Az embereket, akik megtagadták isteneiket a misztikumtól való félelem tömegmészárlásra kényszeríti. Lemászárlására az élőknek és a bennük lakozó szellemeknek. Az átkozottaknak.
A negyedik átok egy olyan világ, melyet három nép ural, melyeknek urai fején nem lehet korona, melyek sosem egyesülhetnek.
 

~Lépj be!~

~Csatlakozz~

 

 

http://hunterborn.gportal.hu/portal/hunterborn/upload/767971_1466590911_07135.png
http://hunterborn.gportal.hu/portal/hunterborn/upload/767971_1466590911_00657.png
http://hunterborn.gportal.hu/portal/hunterborn/upload/767971_1466590912_07594.png
http://hunterborn.gportal.hu/portal/hunterborn/upload/767971_1466590912_04444.png

 

http://hunterborn.gportal.hu/portal/hunterborn/upload/767971_1466589376_07977.png

 
Szavazz!
Mit gondolsz az újításokról?
Mit gondoltok az új leírásokról, a modulok felújjításáról?

Tetszenek, örülök, hogy lettek, jobb, mint a régi
Eddig sem volt velük nagy gond.
Feleslegesnek tartom őket.
Eddig se tetszett, most sem.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

Évszak: Tél
Időjárás:

Aktuális event: -

Nyitott körök:

Nibras-folyó -> 1. Játék

Zárt körök: Chorol~ Főtéri bazár-> "Veszélyes üzlet fontosnak lenni", I Baardris~Vár-Tanácsterem
-> "Unalmas beszélgetések díszes termekben" I Theward erdő-> Lovaglás közben I Redda - domb -> A dombtetőn, I Hollóvár~ Főtér->"Törzsi üzelmek..." .

Regisztráció/igénylés: Nyitva

 

 
Chat

Ha cserét szeretnél, azt itt jelezd. Általában még aznap válaszolunk, amikor írsz.

Chat ikonok

 
Szigetek

Mielőtt cserét kérsz: Csereszabályzat, alapvető tudnivalók csere előtt

"Partnereink"

http://hunterborn.gportal.hu/portal/hunterborn/upload/767971_1463407758_04079.png

http://hunterborn.gportal.hu/portal/hunterborn/upload/767971_1463410536_00700.png

http://hunterborn.gportal.hu/portal/hunterborn/upload/767971_1463410535_07668.png

http://hunterborn.gportal.hu/portal/hunterborn/upload/767971_1463410536_02662.png

http://hunterborn.gportal.hu/portal/hunterborn/upload/767971_1463410535_02162.png

http://hunterborn.gportal.hu/portal/hunterborn/upload/767971_1463410537_08682.png
 

 

Paix Terre

Canine Leader Centrum

REQUIEM

MAGNOLIA VALLEY

Mortal Gods

Forbidden Passion

Silver Moon

Seminarya RPG

Forest of Souls

Gondir

Attack on Titan RPG

School of New Hopes RPG

Smile ~ You and Me ~

Wolf RPG - Kayla Völgy

Mage Nevelde

NEW YORK // Nagyvárosi szerepjáték

Silent Flames Lovaspark

Pop Tropica Island

 

LEKERÜLTEK

 
Oldal adatok

Kapcsolattartás/elérhetőség: hunterbornrpg@gmail.com

Szerkesztők: Bloodless, Reshi

Téma: Fantasy RPG, Hosszú reag, Non realtime

Keletkezés: 2015.12.8.

Játékosok száma: 6

Cserelehetőség: Fenntartva (korlátlan számban)

CSS: Linda

Karakterek:

Férfi: 7

Nő: 9

Adminisztrációra vár: -

 

 

 
Vércseppek
Indulás: 2015-10-14
 
Játéktér
Fórumok : Theward-erdő : Lovaglás közben Fórumok: 
Témaindító hozzászólás
Flemo

2016.04.11. 16:48 -

Ornella ~ Alex

~Zárt játék~

[27-8] [7-1]

Flemo Előzmény | 2016.05.12. 20:57 - #29

Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.

Miután Ornella pontos utasításait követve valamennyire megszelídítettem a kötszert, azt a lesújtó kritikát sikerült alkotnom magamról, hogy rémes vagyok elsősegély - ellátás terén. Ez elég furcsa, mivel odahaza a saját kisebb - nagyobb sérüléseimet - kínos módon ezek több, mint fele nem éles helyzetekben keletkezett - minden alkalommal szakszerűbben sikerült ellátnom, mint itt most, ezt. Talán mert mindenképpen próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne látszódjon, remeg a kezem... egy kicsit.
Azt vettem észre, hogy Ornella az arcomat figyeli. Pontosabban a nem éppen előnyös csíkokat, melyek azt szabdalták.
- Volt már rosszabb is. Még mindig ugyanolyan szép vagyok - vigyorodtam el, de továbbra sem léptem hátrébb, vagy ilyesmi. Csak álltam ott, mint aki odafagyott - milyen gyönyörű hasonlat - úgy is éreztem magamat. Ez nagy hiba volt, mert Ornella orvul támadott, és valami gyógynövényes vackot kent a sebekre.
- Hé! - méltatlankodtam teljesen eredménytelenül.
Majd elmagyarázta támadásának okát. Csak lemondó fejingatást kapott válaszul, már nem is fűztem hozzá idegesítő megjegyzéseket.
- Kész - jelentettem be a nyilvánvalót, miután végeztünk a kötözéssel.
Ornella megköszönte a segítséget, bár bevallom, nem végeztem valami jó munkát.
A Fael felpattant az ágyról, talán arra számított, hogy rögtön egy balett táncos kecsességével fog majd mozogni. Hát, nem jött össze neki, legfeljebb akkor, ha az úti célja az én nyakam volt, melyen egy másodperccel később már úgy csüngött, mint valami majom. Mivel alapjáraton nem a saját arcszínemet viseltem, szerintem nem vörösödtem el... jobban. Ornella megkért, hogy szállítsam fel a szobájába, amibe egy bólintással egyeztem bele.
Felkaptam az ölembe, és úgy másztam meg vele az emeletre vezető lépcsőt. Csodával határos módon egyszer sem estem pofára, noha biztos voltam benne, hogy előadom az "Alexander eldől, mint egy fél disznó" című műsorszámot. Óvatosan a szobában fellelhető egyetlen ágyra fektettem.
Azután...
Szóval, ha előtte nem lettem volna olyan vörös, mint a lobogó a Waeris vár egyik tornyán, na, akkor most az lettem. Gyorsan elhajoltam, mielőtt... Szóval, mielőtt sokkot kapok, vagy megfeledkezem magamról.
- Öhm. - A hangomat valahol a kút mellett hagyhattam, mert nem igazán akart megérkezni. Megköszörültem a torkomat, és kimondtam, amit terveztem. - Szóval szerintem neked most pihenned kell... nekem meg visszamennem a saját törzsemhez. Még találkozunk. Ha szerencsénk van, nem ellenségekként. - És valamiért azt kívántam, bárcsak ne hazudnék. Mert mi születésünktől fogva ellenségek vagyunk, akár tetszik, akár nem. - Viszlát... Ornella!
Egy darabig még elnéztem az ágyban fekvő Ornellát. Valami szomorúságfélét éreztem, melyet nem tudtam hová tenni.
Kicsivel később rávettem magam az idulásra. Hozzám képest hangtalanul hagytam el a házat, és próbáltam nem visszanézni. Felpattantam a lopott ló hátára, mely türelmesen várakozott rám ott, ahová kikötöttem.
- Most pedig... haza... - suttogtam a feltámadó szélnek, vagy a hátasomnak. Haza... A szó keserűnek tűnt kimondva. Hol van az én otthonom? A szemerkélő hó befedte lovam patáinak nyomait, de az emlékeket nem.

×××

Visszaérve a Waeis területére a lovat először is leszállítottam a gazdája lakásához. A férfi azóta már hazakeveredett valahogy, de kijózanodnia azt nem sikerült. Valami nagyon csúnyának ható dolgot kiáltott felém, de a szavak összemosódtak számára. Tétován igyekezett felém ütni, de játszva elkerültem azt. Egy pillantással megköszöntem a lónak a szolgálatait, majd elindultam a kikövezett úton.
A Waeis város egy általam ismert kocsmája felé indultam, ami nem lett teljesen az enyészeté, viszonylag rangosabb egyének látogatták. Tehát bementem oda, hogy valamelyest felejtsek is. Nos, igaz, ami igaz, sikerült: fogalmam sincs, mit csináltam aznap este. Remélem, semmi kínosat.

/ Alexem most távozik, köszönöm a játékot (: /


Shadows Előzmény | 2016.05.12. 19:29 - #28

Név, becenév : Ornella Vespera
Nem:
Kor: 18 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Vékony és kecses, elegáns megjelenésű lány. Fekete haja és szemei erős kontrasztott alkotnak elefántcsont fehér bőrével. Fekete, bélelt ruhát visel, alig valamivel boka fölé érő csizmával. Hátán hatalmas kaszát hord amelyet kiválóan forgat.

Alex majd’ kirohant a házból, mire én döbbenten pislogtam utána. Először nem tudtam napirendre térni a kiviharzásán, de aztán számomra furcsa gondolatom támadt. Őt is zavarná…?

Meg voltam róla győződve, hogy ő is, mint minden férfi, nagy szemekkel fog bámulni. Ezekszerint tévedtem. Megint, bár ezúttal asszem pozitív dolognak foghattam ezt föl.

Alex nemsokára visszatért és hozott nekem vizet is. Ittam néhány apró kortyot, miközben azon filóztam, milyen rendes tőle, hogy elmosta ezt a nem túl tiszta állapotban leledző edényt. Kicsit tartottam tőle, nem tudja, hogyan kell bekötözni egy sebet, s kénytelen leszek kiselőadást tartani róla, amely nem igazán volt az én asztalom, mégis egészen jó sikerült neki elmagyaráznom, mit kell tennie. Miközben az a sérülésem bekötözésén ügyködött, folyamatosan az arcát figyeltem. Már nem éreztem magam annyira kellemetlenül, így, hogy tudtam ő is zavarban van, bár őszintén megvallom, nem tudom ettől nekem miért lett jobb. Ott, ahol összetűzésbe került a bozóttal, az arca úgy festett, mintha egy sündisznó állt volna rajta bosszút valami nagy sérelméért.

- Csúnyán megsérült az arcod. - Nyúltam óvatosan az arca felé, mivel meg akartam vizsgálni a karcolásokat. A nemrég használt kenőcsöt vékonyan a sebre kentem, nem törődve azzal, mit reagál erre. - Így gyorsabban meg fog gyógyulni. Szintelen, szóval nem is látszik, csak egy nagyon picit. - Küldtem felé egy apró mosolyt.

Amikor végzett a sebem ellátásával és hátrébb lépett, végigmértem a munkáját. - Köszönöm - meg voltam vele elégedve így elsőre, elvégre gyakorlat teszi a mestert, ő pedig abszolút kezdő volt.

Már csak némi pihenésre lett volna szükségem, amit semmiképpen sem az erre nem túl alkalmas fotelben akartam véghezvinni. Nagy lendülettel pattantam föl, abba az elképzelésbe burkolózva, hogy simán felsétálok egyedül, ám a lábaim nem engedelmeskedtek nekem, így a lendületemmel együtt nekiütköztem Alex melkasának. Az utolsó pillanatban sikerült átkarolnom a nyakát, így nem végeztem megint a földön, ellenben most a változatosság kedvéért a nyakába lógtam.

- Öhm… felvinnél a szobámba - biccentettem az emeletre vezető lépcső felé - és letennél az ágyamra? - (Bátorkodom reménykedni benne, hogy Alex megteszi, oszt’ így írom tovább xDD) Amikor letett a kért helyre egy óvatos puszit nyomtam arcának sérülésmentes felére.

Flemo Előzmény | 2016.05.01. 12:41 - #27

Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.

Miután átnyújtottam a kötszert, és a gyógynövényeket, majd megkaptam az útmutatást a kúthoz, a kelleténél talán gyorsabban távoztam a helyiségből. A benti levegő már szinte fojtogatott. A kutat hamar megtaláltam, mondjuk ez nem volt nehéz. Vizet mertem belőle a fölé függesztett vödörrel, amelyből a saját arcképem nézett vissza rám. Bár, ha ezt nem tudom, lehet, hogy nem ismerek magamra. Belemerítettem a kezem a hűvös vízbe, majd lemostam vele az arcom. Sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy egyrészt a víz iszonyatosan csípi a sebeimet, másrészt, hogy azok rászáradt vér nélkül is csodálatosan látszódnak.
Lenéztem a kút több méteres mélségébe, ujjaimat a káva köré kulcsoltam. Vajon ha leugranék, mennyi idő múlva végezne velem a jeges víz? Vagy már az zuhanásba belehalnék? Ha nem lenne más esélyem, lenne merszem megtenni?
Nem tennéd meg. Nem vagy ennyire gyáva.
- Na ja, rólad már majdnem megfeledkeztem - morogtam. A Szellem már megint nem tudta befogni a pofáját - amennyiben van olyanja - és kioktatott. Kezem ökölbe szorult, és nem foglalkoztam azzal a ténnyel, hogy ezúttal is bírálatot kaptam tőle. Nem érdekelt a véleménye.
Egy fejrázással elűztem magamtól a depressziós gonolatokat, és inkább felkaptam a valami okból a kút mellett heverő, eléggé koszos fémedényt, gondolván, hogy majd abban viszek vizet Ornellának. Néhány átmosás után többé - kevésbé sikerült megszabadítanom a piszoktól, és vizet mertem bele. Miközben visszamentem a vadászházba, arra gondoltam, hogy ezúttal éppen olyan vagyok, mint egy szolgálólány, amin valami okból kifolyólag vigyorognom kellett.
Ornella még mindig ugyanott ücsörgött, ahol azelőtt.
Kérdésére egy bólintással reagáltam, mert ha megszólaltam volna, az évszázad hülyeségét sikerül benyögnöm. Abban reménykedtem, hogy az arcom közben nem vette fel kaméleon módjára a szivárvány összes színét... Noha erre nem sok esélyt láttam.
Közelebb léptem.
- És... pontosan mit is kéne csinálnom?
Utasításait követve segítettem neki, majd hátrébb lépve megcsodáltam a "művet". Újra emlékeztettem magamat miért is nem lett belőlem orvos.


Shadows Előzmény | 2016.04.25. 23:40 - #26

Név, becenév : Ornella Vespera
Nem:
Kor: 18 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Vékony és kecses, elegáns megjelenésű lány. Fekete haja és szemei erős kontrasztott alkotnak elefántcsont fehér bőrével. Fekete, bélelt ruhát visel, alig valamivel boka fölé érő csizmával. Hátán hatalmas kaszát hord amelyet kiválóan forgat.

- Köszönöm - mormoltam magam elé, ahogy igyekezvén elkerülni a tekintetét átvettem tőle a felém nyújtott dolgokat.

Nem értettem, miért akar feltétlenül magyarázattal szolgálni cselekedeteire, azonban kapva kaptam az alkalmon, hogy egyedül maradhassak lángoló arcommal és gondolataimmal.

- Igen, a ház mögött van egy. Megköszönném, ha hoznál nekem vizet. - Tettem még hozzá. Figyeltem, ahogy kisétál. Még nem sikerült magam rávenni, hogy megkérjem, segítsen a sebem bekötözésében, márpedig kénytelen voltam. Nem fértem hozzá rendesen mindkét kezemmel és amíg lefertőtleníteni még le tudtam, addig a bekötözéséhez még minimum egy ember kellett. Eddig mindig Morwennát kértem meg, aki valamilyen "ismeretlen" okból gyakran mászkált a közelemben. Ő engem a barátjának titulált, én meg ráhagytam, mert addig nem hagyott békén… amúgy szimpatikus és a végletekig barátságos leány lett volna csak a kelleténél sokkal többet beszélt és gyakran volt láb alatt. Viszonylag jómódú családból származott, szóval anyagi gondjai nem voltak, csakhát szegény lány nagyjából mindenben ugyanolyan rosszul teljesített. Hogy is mondjam? Kicsit kétbalkezes volt. Több helyen is igyekezett tanulmányokat folytatni, hogy rájöjjön miben is válhat hasznára a törzsnek, s most épp az én nyakamban lógott. A gyógynövények és a gyógyfüvekről kellett volna tanítanom, ellenben azt hiszem sokkal inkább ő tanított engem az emberi kapcsolatokról...

Gondolataimból csupán az ajtó lágy csattanása zökkentett ki, ami világosan jelezte Alex visszatértét. A hirtelen hangra egy pillanatra összerezzentem, miközben még mindig szavakra vadásztam a fejemben.

- Alexander… - suttogtam elhalóan - segítenél bekötni a sebet? - Óvatosan ráemeltem a tekintetem, hisz mégsem bámulhattam a földet, ha kérek tőle valamit… eközben igyekeztem nyugalmat erőltetni az arcomra, ami még mindig lázasan izzott. Amíg elmélkedtem lefertőtlenítettem és anyám egyik csodaszerével be is kentem a sebet, tehát már csak be kellett kötözni. A kenőcsös tégelyt természetesen Rufus szájából sikerült előszedni, aki élt-halt a tartalmáért valami általam ismeretlen okból. Egyszer megkóstoltam én is, hátha rájövök mit szeret benne annyira, de nekem nem ízlett.


Flemo Előzmény | 2016.04.24. 15:52 - #25

Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.

Ornella felém fordult, és megköszönte... hogy pontosan mit, azt nem tudom, de nem is nagyon érdekelt. Annyi is elég, hogy már nem sírt, habár arca még mindig könnyektől volt maszatos. Zavartan néztem rá, már nagyon - nagyon régen elveszítettem a fonalat. Nem én vagyok a legértelmesebb egyén a világon, de annyi azért lejött, hogy soha az életben nem fogom megérteni a nőket, ami azt illeti, úgy az egész emberiséget. Visszafordultam az út felé, és figyelmemet a csupasz fák felé fordítottam. Egy fácán futott be a hiányos aljnövényzet közé. Nem szóltam egyetlen szót sem, amíg a "vadászházhoz" értünk. De a kezét nem engedtem el...

×××

Odaballagtam a szekrényhez, és kihúztam az imént említett fiókot pedig kihúztam. Összetekert fehér gurigákat vettem ki onnan, mivel fogalmam sem volt, mennyire lehet szüksége két köteget is elemeltem. Illetve kis tasakokban valami zöldeset, ami szerintem erősen hasonlított tyúktápra, de ő tudja.
Mikor visszafordultam felé, ugyanott ült, ahol addig... khm... fehérneműben. Vagy a világ döntött úgy, hogy hirtelen legalább húsz fokkal felmelegszik, vagy az én arcom borult lángba elég látványosan. Mivel Ornella is lefelé nézett, reméltem, nem vette észre, a hirtelen változást. Az, hogy zavarban voltam, elég enyhe kifejezés.
- Tessék!
Átnyújtottam neki a kért holmikat, majd kerestem valamit, amit tanulmányozhatnék, és a pillantásom a padlóra tévedt.
- Öhm... Van valahol egy kút vagy ilyesmi? Le akarom mosni az arcomat, mert még a végén valaki rákérdezne, és akkor el kellene neki mesélnem, hogy tisztességtelen csatában legyőzött egy tövises bokor. És vizet is hozhatok, esetleg... - ajánlkoztam, és közben egyik lábamról a másikra álldogáltam, a padlószőnyeget figyelve. Nem volt annyira érdekes darab, hogy ekkora érdeklődést váltson ki belőlem...
Ekkor fogadtam meg: soha többé nem megyek emberek közé. Abból csak kínos dolgok sülhetnek ki. Máris mi mindent elárultam Ornellának noha még egy napja sem ismertem. Jóval többet tudott rólam, mint amennyit bárkinek is kellett volna. Én nem akartam gyengének mutatkozni, főleg nem mások előtt. Az egész helyzet annyira... nyugtalanított.


Shadows Előzmény | 2016.04.20. 23:07 - #24

Név, becenév : Ornella Vespera
Nem:
Kor: 18 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Vékony és kecses, elegáns megjelenésű lány. Fekete haja és szemei erős kontrasztott alkotnak elefántcsont fehér bőrével. Fekete, bélelt ruhát visel, alig valamivel boka fölé érő csizmával. Hátán hatalmas kaszát hord amelyet kiválóan forgat.

Amikor Alex megfogta a kezem, én is hálásan ragadtam meg az övét. Azt hiszem, egy kicsit félreértette a könnyeim okát, de erről nem szóltam neki, hisz mit mondhattam volna? Hogy elmerültem az önsajnálat örvényeibe? Avagy, hogy azért is hallani akarom a család történetét, amibe úgysem fog beavatni?

Következő szavaira viszont önkéntelenül is elmosolyodtam. A gesztust mindenképp értékeltem. Feléfordítottam könnyáztatta arcom.

- Köszönöm - nem tudtam hogyan nézhetek ki így, de nem is igazán érdekelt.

- Ne is. Én nem tudom hol jártál, de nem szeretnék összeszedni valami plusz nyavalyát. Ott van abban a szekrényben. - Mutattam a szoba túlsó falának majdnem felét elfoglaló tárolóalkalmatosságra. - Bal oldalt felülről a harmadik fiók. Van a kötszer mellett néhány gyógynövény, azokat is hozd ide kérlek. - Tettem még hozzá, miközben azon gondolkoztam lázasan, hogy akarom magam bekötözni. A ruhám a seb fölött valósággal tocsogott a vérben, igaz az már félig beleszáradt a sebbe. Ez megmagyarázta miért nem véreztem el útközben. Előhúztam az egyik tőrömet és kelletlenül hozzákezdtem az anyag magamról való leműtéséhez. Valahányszor kiszedtem némi szövetfoszlányt, másik ragadt a helyébe. Ráadásul a procedúra rohadtul fájt, szóval igen hamar meguntam és inkább az egész felsőtől megszabadultam. Nos amennyiben egyedül vagyok, ez nem is lett volna baj, csakhogy Alex is itt volt. Függetlenül attól, hogy volt rajtam fehérnemű, rosszul éreztem magam. Eközben Alex visszatért, gondolom a kötszerrel, de nem mertem felnézni rá, nehogy meglássa a lángoló arcom. Na nem mintha így annyira titkolni tudtam volna.


Flemo Előzmény | 2016.04.19. 22:56 - #23

Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.

- Remek - dünnyögtem.
Ezután egy örökkévalóságnak tűnő ideig hallgattam. Érzékeim nem kiélesedtek, hanem eltompultak a csendtől, az erdő körülöttünk lassan barnásszürke masszává olvast, melyet fák, kövek, és saras hó alkotott. Hullámzott alattunk az út, mint valami tenger. A hangok, a hangok épp olyanok voltak, mint aznap, és valamiért azt kiabálták, hogy "Pusztulnia kell a Démonnak!", miközben vér szaga csapta meg az orromat, és a vállam lüktetni kezdett. Aztán megráztam a fejemet. Nem. A madarak tuti nem azt éneklik, amit én hallok. Csak hallucinálok, képzelődök, vagy meghibbantam. Nem vagyok démon. Az a rohadék Szellem meg nem az én hibám.
Ezen gondolatok közt evickélve csak valamivel később éreztem meg Ornella remegését a hátamnál, ami arra engedett következtetni, hogy vagy vihog, vagy sír. De még mielőtt hátrafordultam, már tudtam, hogy az utóbbiról van szó. Különös, pedig azt hittem, én leszek az első aki könnyekben tör ki, gondoltam félig komolyan, majd egy megfejthetetlen okból egy panaszos sóhajtás társaságában hátranyújtottam a kezem, és némi bénázás után átfogtam az övét.
- Figyelj, én rohadtul nem értek az ilyesmihez, de akármire gondoltál is, az nem az igazság, ahogy látom, annál jóval szörnyűbbet találtál ki nekem. Nem a te hibád sem a múltam, sem a jelenem. - Hogy a szavaim felét később meg fogom bánni, az fix, de akkor is kimondtam őket. - Egyébként szörnyű vagyok a vigasztalásban. És ha rádöbbenek arra, milyen hiányos adottságaim vannak, én is mindjárt elsírom magam. Elég rosszul járnál akkor, mert az én vigasztalásomhoz minimum egy torta kell, és sok sör. Ne akard hallani a poénjaimat, mikor már ittam is!- A hangom újra derűs volt, mintha mi sem történt volna, ezzel is bizonyítva megtévesztői képességeimet. Szerencsére háttal ültem neki, így nem láthatta minden bizonnyal továbbra is szomorú szemeimet, melyek valamilyen oknál fogva elhomályosodtak, és pislognom kellett, hogy ismét kitisztuljon a látásom.
Mikor felkaptam, és bevittem, Ornella még szorosabban hozzám bújt, és komolyan nem értettem, hogyan nincs még elege belőlem, mikor röpke egy nap alatt én is még jobban megutáltam magamat. Annyi hülyeséget, mint aznap, egész életemben nem hordhattam össze. Erősen sejtettem, hogy Waeris területen keresek majd egy jóképű kocsmát, hogy lehetőleg az egész napot elfelejtsem. De tényleg semmire sem akarok emlékezni?
Miután kényelembe helyeztem uti társamat a fotelben, egy kérdést intéztem felé.
- Hol van az a híres kötszer? - érdeklődtem elszakítva tőle a tekintetem. - Én nem tépem le a köpenyem alját, mint a mesékben...


Shadows Előzmény | 2016.04.19. 22:04 - #22

Név, becenév : Ornella Vespera
Nem:
Kor: 18 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Vékony és kecses, elegáns megjelenésű lány. Fekete haja és szemei erős kontrasztott alkotnak elefántcsont fehér bőrével. Fekete, bélelt ruhát visel, alig valamivel boka fölé érő csizmával. Hátán hatalmas kaszát hord amelyet kiválóan forgat.

- Mármint elkeseredett? Akkor jó tudni, hogy ketten vagyunk. - Meredtem a semmibe, üres tekintettel.

Éreztem, ahogy a teste megfeszül egy pillanatra, arcára pedig düh ül ki. Biztos voltam benne, hogy sikerült feldühítenem, bár korántsem azzal, amivel terveztem. Torkom összeszorult hideg szavai hallatán, és hiába igyekeztem lenyelni a gombócot, nem nagyon ment. Nem is igazán tudtam, miért fájtak annyira a szavai, csupán azt éreztem, hogy ennyi erővel akár egy kést is megmárthatott volna bennem, az is jobban esne. Soha, senkinek nem meséltem az anyámról, magamról meg még kevésbé és soha senkit nem kérdeztem a családjáról. Ez volt az első alkalom. És hozzáteszem, hogy az utolsó is. Elképzeltem, ahogy a rózsa tövisei körbefonják a szívem, mintegy tovább mélyítve a sebet.  Ugye nem? Hátrahúztam az egyik kezem, miközben arcomon végigfolytak az első könnycseppek. Kezemet a számra szorítottam, hogy ne hallatszódjon sírásom, így igyekeztem tompítani a szégyent, amit éreztem. Igyekeztem elbújni az arcomba hulló hajam takarásában, s úgy fordítani az arcom, ő azt ne láthassa. Csupán azzal a rázkódással nem tudtam mit kezdeni, amit a néma sírás okozott. Abban reménykedtem, azt meg betudja félelemből való remegésnek. Még az is jobb lett volna, semmint, hogy meglássa a könnyeimet.


Shadows Előzmény | 2016.04.19. 22:04 - #21

Nem sokkal később kielemezte nekem, miért is lennénk ellenségek.

- Miért vagy benne ennyire biztos? - Válasza rosszat sejtetett. Sofia tudtommal nem tervezett háborúzni, tehát akkor a Waeris fog kezdeményezni. Aggodalommal töltött el, hogy ott hagytam  törzsfőmet, bár most nem sokat tudnék tenni a biztonsága érdekében. Ellenben ha ilyesmi van tervben, minél hamarabb fel kéne épülnöm. Támogatnom kell a törzsemet. Az anyám is ezt akarná.

A földön ücsörögve, Rufus megfékezése közben nem is tűnt fel, mikor ugrott le a nyeregből, csupán amikor felemelt tudatosult bennem, hogy már nem ül a ló hátán. Amint elemelkedtem a földtől testem automatikusan megfeszült. Utoljára anyám emelt fel, s akkor kb nyolc éves lehettem és több, mint húsz kilóval könnyebb. Ennek ellenére Alex még csak jelét sem mutatta annak, hogy nehéz lennék. A törzsben is viccelődtek vele párszor, hogy a hátukra kaptak és “cipeltek” egy kicsit. Bárhányszor próbáltam meggyőzni őket, ez nem olyan jó ötlet, ők mindig rávágták, hogy de, mert én vagyok a legkönnyebb. Ennek ellenére azért nem emeltek meg ennyire simán, mint Alex. Pár lépés után ráeszméltem, nem is olyan rossz Alex karjaiban feküdni, sőt kifejezetten megnyugtató. Kényelmesen elfészkelődtem a karjába, fejemet pedig nekidöntöttem a mellkasának, így hallhattam szíve ütemes dobogását.

- Jó - tudtam le egy szóban a válaszadást. Simán bejutottunk a házba, és ő elindult velem egy fotel felé. Átkaroltam a nyakát, amikor letett a fotelbe. Nem akartam egyedül maradni, nem akartam, hogy itthagyjon, nem akartam, hogy elhajoljon tőlem. Olyan jó volt így nekem.


Flemo Előzmény | 2016.04.18. 21:59 - #20

Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.

Ornella nagyon is bosszantott, amit próbáltam leplezni, mert akkor folytatta volna. Az egyik pillanatban még a bújós kislányt játssza, a következőben pedig azt hiszi bűntetlenül akarja húzni az agyam? Azért ne lépjünk át bizonyos határokat, ha kérhetném.
- Akkor hosszú utunk lesz, szerencse, hogy már nincs messze... - morgolódtam fejcsóválva.
Ez most tényleg kimondtam hangosan? tűnődtem az imént kimondott "Én erős vagyok" kezdetű mondatomon. Hülyébb vagyok, mint hittem... - És mi van, ha az vagyok? - kérdeztem a hajamba túrva, kifürkészhetetlen arccal. Nekem ne mondja meg senki mit, mikor szokás mondani. A következő szavaira arcizmaim megfeszültek, de talán csak villámokat szóró tekintetem árulte el, mennyire feldühített valójában. Általában sikerült nyugodtnak maradnom, ha mégsem, jól színészkedtem, de ez ezúttal csak félig vált be. Kezem ökölbe szorult, és egy pillanatig kerestem a szalonképes kifejezéseket.
- Azt hiszel, amit akarsz, akkor sincsen igazad - tájékoztattam hűvösen, és visszafordultam az út felé. - Mondd, te nem tudod, mit jelent az, hogy "Átlépni egy határt!" és "Rohadtul nem akarok beszélni róla", he? Még sosem hallottad ezeket a kifejezéseket? Mert nem ártana tisztában lenni velük. Az apám halott. - Remélem, tettem hozzá gondolatban, és már attól rohadéknak kellett volna éreznem magamat, hogy ilyesmik egyáltalán felmerülnek bennem, de csak haragot éreztem, és az emlékek újra visszatérő rohamát. De leküzdöttem őket a tudatom legmélyére.
Ha még egy szót szólsz ebben a témában esküszöm ordítok, sírva fakadok, káromkodok, megverek valakit, vagy mindet egyszerre, de valami kicseszettül nem ide illőt fogok csinálni, azt most megmondom, csikorgattam a fogaimat miközben a lónak feltett szándéka volt kimenni alólam, mikor pár lépés erejéig vágtába váltott át. Talán megérezte az idegességemet, vagy nem tudom, mindenesetre nem nyugtatott meg. Őszintén reméltem, hogy mindjárt felbukkan egy kardos Fael, akit legyőzhetek, vagy legalább elvonja a figyelmemet.
- Azért kéne elfelejtened, mert tudtommal nem vagyunk sem barátok, sem egy törzsből származóak. Én sem akarok harcolni. De a Waeris és a Fael esik majd először egymásnak, ha csak nem idegesítem fel még néhányszor annyira az Aarus törzsfőt. A nyertest pedig a harmadik győzi le, mikor már meggyengült. Nem értek a politikához, de itt vérfürdő lesz, akárhogy nézzük. Senki nem maradhat ki belőle teljesen - vázoltam a helyzetet.
Innentől kezdve nem szóltam többet, mert az keserű, és kedvetlen lett volna, mint én jelen pillanatban. Megérkeztünk a házhoz, Ornella lecsúszott a nyeregből, de a lábai nem engedelmeskedtek neki, és a földre zuhant. Valami halkat és csúnyát mormoltam az orrom alatt, miközben magam is leszálltam, a kantárszárat pedig az egyik kerítésdeszka köré hurkoltam.
Óvatosan - már amennyire tőlem telt - felemeltem a lányt, és elkezdtem a ház felé vinni, nem törődve az izével, melynek feltett szándéka volt megszerezni a csizmám.
- Erről nem beszélünk többet. Nem a borzról, hanem a lovaglásról - mondtam halkan, miközben két apró, finom rúgás elég volt az ajtónak, hogy kinyíljon, és ne menjen tönkre. Jó arány. Beléptem, és körbenézés helyett az első utamba kerülő ülőalkalmatosság felé kormányoztam magunkat.


Shadows Előzmény | 2016.04.17. 00:08 - #19

Név, becenév : Ornella Vespera
Nem:
Kor: 18 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Vékony és kecses, elegáns megjelenésű lány. Fekete haja és szemei erős kontrasztott alkotnak elefántcsont fehér bőrével. Fekete, bélelt ruhát visel, alig valamivel boka fölé érő csizmával. Hátán hatalmas kaszát hord amelyet kiválóan forgat.

- Tuuuudoooom- nyújtottam el hosszan és azon élvezkedve, hogy idegesíthetem. - Szívás. Addig foglak nyúzni vele, amíg nem válaszolsz.  - Tájékoztattam még.

- Erős? Ezt csak a legelkeseredettebb emberek szokták mondani… -

Amikor azt mondta, hogy figyeljek, kicsit feljebb emeltem a fejem, mert az arcát szerettem volna fürkészni, arra azonban nem számítottam, hogy hátranéz rám. Újfent elvesztem egy pillanatra szemei kékségében, s szavai csak később jutottak el a tudatomig. Részben ezért egy ideig csöndben maradtam és emésztgettem a hallottakat. Majd úgy döntöttem, csak azért is bemutatom, hogy milyen makacs is tudok lenni, ha akarok, tehát elég gyakran.

- Tudom, hogy az vagy és kész. - Kötöttem az ebet a karóhoz. - És márcsak azért is megbízom benned. Az apád miatt, ugye? - Tettem még hozzá tétován. Úgy döntöttem, csak azért sem hagyom magam meggyőzni. - Nem az az ember vagy? Akkor legyél olyan! Ha te nem akarsz megbízni senkiben, legalább azt hagyd, hogy mások megbízzanak benned! - Kicsit rágódtam a következő szavaimon - Ennyivel elintézné a dolgokat, mennyivel is egészen pontosan? De amúgy nem gondolom, hogy ártanál nekem. Ha akartál volna, már rég megtetted volna. - Következő megnyilatkozását egyáltalán nem értettem.


Shadows Előzmény | 2016.04.17. 00:06 - #18

- Miért kéne elfelejtenelek? - Magamhoz öleltem, mintegy cáfolva az elfelejtésnek mégcsak a gondolatát is, fejemet pedig a hátára hajtottam, nemcsak a kényelmi célok miatt. - Nem akarok harcolni veled. - Sóhajtottam.

Szüleiről végképp nem akart szótejteni, s most kivételesen ezt a témát legalább hanyagolom, ha már a többit nem.

- Na ugye?! Tudtam én! - Húztam ki magam vigyorogva.

- Hmm… sajnos előről nem látom, de így oldalról nézve egészen jól áll, használhatnád gyakrabban is. - Kicsit sem érdekelt, hogy ez a megszólalás egyáltalán nem illett a számba.

- Elveszett várost? Sajnálom, olyannal nem szolgálhatok. - Leugrottam a lóról, ami ismerjük el, nagy hülyeség volt. Ugyanis ahelyett, hogy egyszerűen talpra és állásba érkeztem volna, lábaim összerogytak én pedig a földre csuklottam. Fel akartam állni, de amíg az egyik lábamra még gond nélkül rá tudtam támaszkodni, a másik olyan volt, mint egy puding. Úgy ott leledzett, mint tartozékom, de haszna az nem nagyon volt. Erőlködés közben belenyilalt a fájdolom az oldalamba, én pedig automatikus összegörnyedtem, kezemet pedig a sebre szorítottam.

Amikor Alex megint megszólalt, felemeltem a fejem, hogy ránézhessek, miközben az arcomra kiülni kívánó fájdalmat próbáltam palástolni.

- Ó igen! A kertben lakik Rufus, a borz. Ő itt a házörző. Én a helyedben vigyáznék, ugyanis területvédő viselkedést folytat és esetleg megtámadja a csizmádat. Ha egyszer elkapja, soha többet nem szeded ki a fogai közül. - Már érkezett is az előbb említett, dühös fújtatással, Csak egy pillanatra állt, meg, hogy szemrevételezze a nála sokkol nagyobb lovat, majd mint egy méregzsák, már vette is volna rá magát. Röptében skerült elkapnom, de után rögtön összegörnyedtem a fájdalomtól. Talán Rufus megérezte, hogy valami nem teljesen oké velem, talán nem, mindenesetre felfüggesztette a ló ellen intézett, majdnem frontális támadását és a kezemben maradt. Harciasságát egyenlőre csupán vicsorgásban mutatta ki.


Flemo Előzmény | 2016.04.16. 12:56 - #17

Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.

Ornellának bekattanhatott valami, mert ekkor elkezdett vinnyogni, mint egy sebesült sakál. Szépen sorban kezdte mondogatni, ami eszébe jutott "D" betűvel. Ez számított annak a pontnak, mikor az ember legszívesebben fejjel szaladna neki egy tölgyfának, de ellenálltam a késztetésnek, és csak egy lesújtó arckifejezést intéztem felé.
- Idegesítő vagy - mondtam neki. - És nem vicces.Meg fog fájdulni tőled a fejem.  - De a kérdésére attól függetlenül nem válaszoltam. Majd ha Szellemek potyognak az égből, talán megtudod...
Iménti kirohanásomra csak egy egyszerű "Értem!" - mel felelt. Ezt mondjuk még mindig többre értékeltem, mintha elkezdett volna vigasztalni, mint valami bőgő kölyköt. Aztán karjai szorosabban fonódtak körém, és immár azt is kijelentettem, hogy egy Fael nő ölelget. Na, jól nézünk ki...
- Eh - jegyeztem meg, körülbelül ennyire futotta. Nem az a fajta voltam, akit csak úgy megölel az ember. Nekem nincs szükségem ilyesmire. Én erős vagyok... Folytatta a mondanivalóját, melyre aztán már tányleg nem tudtam felelni. Ugyan mit mondhattam volna.
- Figyelj! - Végre megjött a hangom. Próbáltam a szemébe nézni, miközben beszéltem. Közben hallottam ziháló lélegzetvételeit a hátam mögött. Vajon tényleg azt hitte, hogy megtenném? Hogy megölném az erdő közepén? Ezt nézi ki belőlem? - Én nem bízom senkiben, már nagyon - nagyon hosszú ideje. És bennem sem érdemes bízni. Én nem az az ember vagyok. De azért viszont meg vagyok sértődve, hogy olyannak látsz, aki ennyivel elintézné a dolgokat. Nincs itt semmiféle titok... - sóhajtottam, mert valamiért fájt kimonani a következő szavakat. - De legjobb lenne talán, ha elfelejtenél. Elég valószínű, hogy úgy sem találkozunk többet... legfeljebb a csatamezőn. Most pedig, szerintem, ejtsük ezt a témát.
Aztán felhozta a... családomat, mikor már kezdtem volna megnyugodni, hogy valami másról fogunk beszélni.
- Meg ezt is. Nincsen róluk mit mondanom - Mégis anyámra gondoltam, arra, vajon mi történhetett vele, és tudja - e, mi lett az egyetlen fiával, vagy azt, minek született. Apám beavatta volna terveibe? Talán ő is meg akart ölni...
Szerencsére ezután a pohárdobálás fortélyai kerültek szóba, melyekről vajmi keveset tudok - ha csak az nem számít, a kocsmákban hányszor próbáltak képen dobni eggyel, és ez milyen arányokban sikerült - de legalább nem tartozott hozzá valami szomorú emlék... legfeljebb kínos.
- Eltaláltad, halálosan irigy vagyok a képességeidre, és minden vágyam profi - pohárdobálóvá válni. Lehet, hogy az íjamat is kristálypoharakra cserélem...Egyébként pedig igen, felettébb boldog vagyok, hiszen láthatod! - Igyekeztem humorizálni, de az utóbbi néhány percben kiestem a gyakorlatból.
Ornella ezután nagyon hízelgő dolgokat mesélt a férfiakról.
- Hát, a Faelbéli egyedekről hallottak alapján ez nem is csoda - jegyeztem meg. - Tudod, az a mosolyom, ami azóta az arcomon ragyog, hogy elhagytuk az ünnepséget! - és egy pillanatra valóban felvillant, majd ismét olyan komorrá váltam, mint az imént.
- Ami azt illeti elveszett várost vártam - kanyarodtunk a "vadászházikó" felé. - Mifelénk vadászháznak egy félig elkorhadt kunyhót neveznek - mormoltam. A szarvas kitárta előttünk a kaput. Kaput egy vadászházon? Az még az én házamon sincs!
- Akkor gondolom itt válnak el útjaink - mondtam érzelemmentes hangon. - Van itt még valaki, vagy ez egy elhagyatott kísértetkastély?


Shadows Előzmény | 2016.04.16. 02:39 - #16

Név, becenév : Ornella Vespera
Nem:
Kor: 18 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Vékony és kecses, elegáns megjelenésű lány. Fekete haja és szemei erős kontrasztott alkotnak elefántcsont fehér bőrével. Fekete, bélelt ruhát visel, alig valamivel boka fölé érő csizmával. Hátán hatalmas kaszát hord amelyet kiválóan forgat.

- Neeeem. Léééécci áruld el - nyávogtam, akár egy macska. Nos eddig nem adtam az igazi kötözködős önmagam, legalábbis nem éreztem elégnek eme szép oldalam bemutatását. Úgy döntöttem húzom egy kicsit az agyát a hülyeségeimmel. Meg amúgy is kíváncsi voltam. Elhatároztam, csak azért is megtudom, ha addig élek is. - Szóval? D, mint hmm… Dezső? Dagobert? Dönisz? Dönci!! - Egészen belelelkesültem a találgatásba. - Dimitrij, Dezdemóna!! - Soroltam fel minden eszembe jutó D betűs dolgot, ami akár névnek is hangozhatott. - Délibáb, Darach - Nem bírtam tovább, kitört belőlem a röhögés. Csupán akkor sikerült abbahagynom, amikor az oldalam már eléggé fájt, ahhoz, hogy végre arra koncentráljak, ne a nevekre.

- Értem. - Szavai alapján már majdnem száz százalékig biztos voltam benne, ő egy Átkozott. Ennek ellenére inkább hanyagoltam a kérdéseimet. Hangja annyira keserűen, sőt elkeseredetten hangzott, hogy megsajnáltam. Nem voltam az ilyen ügyek szakértője, de szerettem volna megvigasztalni, legalább valamennyire. Óvatosan átöleltem, nem igazán tudtam, mit fog reagálni, hisz már a kezét is elhúzta, pedig az csak egy véletlen mozdulat volt a részemről. - Én nem félek tőled. És tudom, ez veszélyes és hülyeség, de megbízom benned. A kezedbe helyeztem az életem. - A kezemet az övére tettem, mintegy kihangsúlyozva a mondanivalómat. - Számtalanszor megölhettél volna. - Éreztem, ahogy megborzongok. Nem szerettem, ha mástól függtem. Ez mindig félelemmel töltött el. Ezért gyakran próbálkoztam csak egyedül, még azzal is, ami nem ment, s mindegy volt hányszor buktam bele, nem kértem segítséget. - Nem fogom elárulni a titkodat senkinek. Ígérem. Ha nem bízol bennem… ölj meg most… - még az előzőnél is hevesebben remegtem meg, egy pillanatra belegondolva, hogy mi lesz, ha mégis ezt a lehetőséget választja. Majd megacéloztam a lelkem és tovább folytattam - ni-nincs a közelben senki. Most nyugodtan megszabadulhatsz tőlem. - Bár a hangom alig remegett meg, a szívem versenyt futott a lélegzetvételemmel, ami már így is elég gyors volt, majdnem ziháltam.


Shadows Előzmény | 2016.04.16. 02:35 - #15

Ezekután csendesebb és békésebb vizekre eveztünk, márha az anya témát annak lehet nevezni.

- Nem olyan volt, aki nagyban osztogatta a dicséreteket. De azt hiszem a maga módján szeretett és büszke volt rám. És a te családod… az anyukád? - Az apjával való viharos viszonyáról már hallottam ezt-azt, de ez persze csak akkor jutott eszembe, miután már rákérdeztem, s csupán így tudtam korigálni a kérdést.

Furcsán hangzott, hogy az alapján kell következtetnie, ahogy én harcolok. Az én harcstílusomat viszonylag kevesekre lehetett csak úgy ráhúzni.

- Pedig remekül célzok a pohárral is. Szerintem csak irígykedsz. - Felhúztam a szemöldököm és elkezdtem forgatni a szemeimet. - Hát persze… az nem is káromkodás. - Tettem még hozzá a mondat második felére vonatkozóan. - Hát gratulálok. - Veregettem meg a vállát. - Remélem most nagyon boldog vagy… - húztam el gúnyosan a szám.

- Az anyám hangoztatta mindig, hogy mennyire nem értek semmit. Az apámat megölte, amint megtudta, hogy a szíve alatt hord. Az arroganciám köszöni szépen jól van. Milyen mosoly? Még nem is mosolyogtál. Képes vagy rá egyáltalán?- Eddig csak vigyorgott, meg gúnyosan mosolygott, ami nálam nem esett egybe a mosolygással.

- Hát… őőőő… szerintem nem akarod tudni. - Majd gúnyosan elvigyorodtam a “Nem vagyok hülye!” megszólalására. - Én azért ebben nem lennék annyira biztos… -

- Miért mit vártál? Egy komplett kórházat itt az erdő közepén? Na ne röhögtess! Amúgy ott legalább van kötszer. És igen, tudom merre van. Az ott ni! - Mutattam a nem messze kirajzolodó, faháznak kicsit nagy, emeletes építményre, amely kerítéssel be is volt kerítve. Ez azonban nem jelentett gondot, Nemea simán ki tudta nyitni a kaput, így probléma nélkül be tudtunk menni.


Flemo Előzmény | 2016.04.14. 22:14 - #14

Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.

- Annak a rövidítése kedves Ornella, hogy "De akkor sincs hozzá semmi közöd". Megfelő a magyarázat? - aztán elkezdtem tűnődni azon, vajon hogyan tett szert a gondolatolvasás képességére, és hogyan szerezhetnék ilyesmit. Az nagyban megkönnyítené a dolgomat sok esetben. Úgy látszott, valamin nagyon töri a fejét, de nem mutattam rá hajlandóságot, hogy meg is kérdezzem az okát. Mert akkor elmondta volna, én pedig valamiféle hülyeséget válaszoltam volna neki. Mint eddig már egy párszor.
Látom a "hazugságos" megszólalásomon is eltűnődött. Talán valami rosszat mondtam? És mégis mióta érdekel engem, milyen kifejezések hagyják el a számat? Kezdek meghülyülni...
Az Átkozottakkal kapcsolatos mondatomat nem értette, noha arra számítottam leesik majd neki. Ezzel is azt bizonyította, amit egyébként amúgy is sejtettem: ő nem Átkozott. Mennyire szerencsés! Ó, hogy irigyeltem őt! De ezek szerint el is kellett neki magyaráznom.
- A törzsem tagjai. Tudod, a Waeris. Meg egyébként szerintem az összes többi is. Üldözik azt, ami más, mint ők, hatalmasabb, vagy egyszerűen csak más. Félnek az ilyenektől, mint a tűztől. És - amint láthatod - én vagyok erre a tökéletes jelölt. Meglát az ember, és mire gondol először: hogy Átkozott vagyok! Hisz te is ezt hitted! - talán kissé felemeltem a hangomat, de a végére már csak keserű sóhajtásra futotta. - Gondolom így volt ez megírva. - Nekem is meg kell halnom valahogy; fejeztem be gondolatban csüggedten. Nem akartam ezen elmélkedni, mégis úton - útfélen előkerült ez a téma, mintha még a patakban is ez folyna.
A sajnálkozásomra válaszolt, én pedig nem tudtam, mit mondhatnék, de ez nem volt újdonság.
- Anyukád biztosan büszke volt rád - mondtam neki. Hogy ez mennyire minősül idiótaságnak, majd később elválik. Végül is nem ismertem az anyját, csak arra emlékeztem, mikor legutoljára láttam elég részletesen magyarázta el, milyen halálnemet kíván nekem. De ha Ornella szomorú az elvesztése miatt, biztos ezerszer jobb szülő lehetett az enyéimnél. Együttvéve a kettőt.
Kis idő múltán nyelvet öltött rám, ezt láttam a szemem sarkából.
- Rendben, akkor az alapján kell következtetnek, ahogyan te harcolsz. Ebben az esetben... remélem pohár lesz náluk, nem tőr... - jegyeztem meg az ünnepségen történtekre utalva. - Az én rettentő pozitív személyiségem mindenkire jó hatással van, hát nem tűnt fel? Ami a káromkodást illeti, csak nyugodtan, de lehetőleg magadban, suttogva, vagy úgy, hogy én ne halljam... Dehogynem tudtam - folytattam önelégült hangon. - Így kiderült, a Fael íjászainak nagy részénél jobban célzok, és lövök. Ez jól jöhet majd egyszer. Talán.
Egy tőrt dugott az orrom alá, és mellékelt hozzá szóbeli magyarázatot is. Felvontam a szemöldökömet.
- Hm, szóval egyenrangú felek lettünk? Mi lett az arroganciáddal? Csak nem a szépséges mosolyom változtatott véleményeden? De megfogadom a tanácsod, legközelebb messziről elkerülöm majd a sérült Fael nőket - feleltem gúnyolódva, utóbb gondolva csak bele, hogy talán nem az a legjobb időzítés, mikor egy tőrrel hadonászik pár centire az amúgy is vérrel csíkozott arcomtól.
- Rólam? Csupa jókat, remélem - feleltem, bár számítottám rá, hogy pont az ellenkezője az igaz. - Eszem ágában sem volt nekem három nap múlva visszamenni. Nem vagyok hülye!
Azt, hogy a tenyeremet simogatta, nem tudtam mire vélni. Talán csak velem van a baj... Értetlenül néztem rá, mire majdnem lefordultam a lóról.
- Egy vadászház? - fordultam, illetve próbáltam hátrafordulni. - Ennyi erővel az ünnepségen is maradhattunk volna, ott is éppen annyi ellátásban részesülnél. - A fejemet ingattam. - Legalább tudod, merre van?


Shadows Előzmény | 2016.04.14. 20:52 - #13

Név, becenév : Ornella Vespera
Nem:
Kor: 18 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Vékony és kecses, elegáns megjelenésű lány. Fekete haja és szemei erős kontrasztott alkotnak elefántcsont fehér bőrével. Fekete, bélelt ruhát visel, alig valamivel boka fölé érő csizmával. Hátán hatalmas kaszát hord amelyet kiválóan forgat.

 

- Na látod, ezt már nem árulom el. - Nyújtottam ki a nyelvem, akár egy kislány. - Biztos pozitívan hat rám a jelenléted. - Röhögtem gúnyosan. - Amúgy én már eleget káromkodtam az elmúlt egy hétben miatta, szóval gondoltam megkíméllek tőle, de ha feltétlen szeretnéd hallani... - vigyorogtam pofátlanul. 

- Nem hiszem, hogy bármi olyat mondtam, amit ne tudtál volna. - Csupán az általános híreszteléseket ismételtem. Persze a Faelbe is voltak kiváló íjászok, de róluk mindig is bájosan hallgattunk. Na ők voltak mindig a meglepetés.

- Azért engem sem ejtettek a fejemre... nem fogadom el bárki segítségét... - válaszom talán enyhén sértődöttre sikeredett, amellyel magamat is megleptem. Mióta is érdekel engem egy férfi véleménye? Valamiért nagyon zavart, hogy úgy gondolja, képes lenne felhasználni a sérülésemet. Elhajoltam a hátától, majd előre nyújtottam a balkezem, hogy jól lássa. 

- Te pedig ne ajánld fel egy sérült Fael nőnek a segítségedet, mert lehet, hogy nyomban meghalsz, amint hátat fordítasz neki... - elég volt egy apró mozdulatot csinálnom a kezemmel -szemmel szinte alig láthatót- s máris egy tőr csillogott benne, amely eddig a felsőm ujjában pihent. - Sérülten is vagyok legalább olyan veszélyes, mint te. -Mi?! Mi a francot csinálok én?! Mióta hagyom, hogy az érzelmeim irányítsanak?! Mióta érzem úgy, hogy meg kéne felelnem egy férfinek?! Kimondhatatlanul dühös voltam magamra. Sikeresen megmutattam neki, hogy gyors vagyok és ha így nézzük veszélyes is. Óvatosan visszadőltem a hátára és eltettem a tőrt. - Amúgy nem csak én árultam el magamról számtalan dolgot. - Igyekeztem békülő hangnemet megütni. Miközben előre nyúltam, és végig simítottam a tenyerén, jelezve ezzel, emlékszem, mit mondott - Ráadásul anyám is mesélt ezt-azt. Lehet akkor letudtad győzni, de nem biztos, hogy mondjuk három nappal később is sikerült volna. - Anya kiképző révén, eléggé alaposan kielemezte a hibákat, s Alexanderről is pontos képet alkotott, amit most a saját tapasztalataimmal ki is egészítettem.

- Van a közelben egy vadászház szerűség, ami a családomé... illetve... az enyém. - Hosszú ideje nem jártam ott, időnként ugyan kiküldtem valakit, hogy takarítsa ki, de ezt leszámítva elhagyatottan állt.


Shadows Előzmény | 2016.04.14. 20:48 - #12

Név, becenév : Ornella Vespera
Nem:
Kor: 18 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Vékony és kecses, elegáns megjelenésű lány. Fekete haja és szemei erős kontrasztott alkotnak elefántcsont fehér bőrével. Fekete, bélelt ruhát visel, alig valamivel boka fölé érő csizmával. Hátán hatalmas kaszát hord amelyet kiválóan forgat.

Már egy ideje ezen az Alexander dolgon elmélkedtem. Azt próbáltam kitalálni, miért nem szereti, ha Alexnek hívják. Roppant “érdekes” gondolatmenet volt, de legalább pár percig lefoglalt, amivel megmentettem magam néhány percnyi kínos csendtől. Ekkor ugrott be, a középső nevét nem mondta ki, amikor bemutatkozott. Időnk az volt, mint a tenger, szóval úgy döntöttem rákérdezek.

- Nos kedves Alexander D. Hill, minek a rövidítése az a D ott egészen pontosan? - Eközben azon gondolkoztam lázasan, vajh’ miért mondta az “egész” nevét, ha azt kihagyta. Én csak a keresztnevemet osztottam meg vele, hát nem teljesen értettem a dolgot. Lehet ez valami “hímnemű egyed” logika, amit én nő révén nem érthetek. Ha nem akarja, hogy megtudják, akkor minek mondja? Röhögtem magamban.

Nincs igazam? Chh... talán csak inkább túl nagy az egód. Eközben persze azon gondolkoztam, vajon milyen jól hazudhat. Na meg azon, engem már hányszor verhetett át. Nem tehettem róla, testem akaratlanul is megfeszült, már csak a gondolatra is. Elvégre jelen pillanatban ki voltam szolgáltatva neki. Kicsit bántam már, hogy felhoztam az átkozottas témát. Többek közt azért, mert a válaszát nem nagyon értettem.

- Mi? Kik? Miért? - Válaszom csöppet sem sikerült értelmesre, de ez nem igazán zavart. Majd kibogarássza belőle a lényeget. Gondoltam. Ellenben zavart, hogy nem felelt egyenesen a kérdésemre. Ezzel meghagyta nekem a lehetőséget rá, hogy mégsem az. Őszintén bevallom, irtózatosan kíváncsi voltam, milyen lehet átkozottnak lenni. Legszívesebben végig kérdeztem volna minden apró részletről az életéből. Életem nagy gyengesége volt a kíváncsiságom. Soha eszembe se jutott volna fel- vagy kiadni egy átkozottat, hanem inkább a kérdéseimmel kergettem volna sírba... annyira kíváncsi voltam. Ellenben űltem csendben és aranyosan mögötte, miközben igyekeztem visszafolytani a kikívánkozó kérdéseket.

Sajnálkozásával nem igazán tudtam mit kezdeni. Ez ilyesmire nehéz mit mondani, hisz a másik csupán apró betoldásnak használja, hogy ne tűnjön érzéketlen rohadéknak... azért mégis reagáltam rá.

- Fölösleges. Tudta mire vállalkozik. Ahogy mi is tudjuk, nem? Hisz bármikor meghalhatunk, függetlenül az átkozott kérdéstől. Most biztos mérges lenne, hogy szomorú vagyok azért, mert már nincs velem. - Kicsit később eszméltem rá, hogy takikailag hátrányos volt a megszólalásom, mert ő eddig nem tudhatta biztosra, hogy harcos vagyok. Majd a kaszámra tévedt a tekintetem. Na jó, valószínűleg mégis. Bár lehet, csak kifejezetten erőszakos nemes Faelnek gondolt. Igazából nem is tévedett olyan nagyot.

- Na látod, ezt már nem árulom el. - Nyújtottam ki a nyelvem, akár egy kislány. - Biztos pozitívan hat rám a jelenléted.

Flemo Előzmény | 2016.04.13. 17:07 - #11

Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.

Szemforgatás, ez a válasz érkezett tőlem Ornella bocsánatkérésére, és ünnepélyesen megfogadtam, hogy a középső nevemet akkor sem fogom neki elárulni, ha a fene fenét eszik se. Azok után meg "Dark" - nak hívna? Kezdtem unni az ülésrendet, mert így rengeteg nemtetszésemet kinyilatkoztató arckifejezésről marad le. Borzalmas. A következő megjegyzésére elnyomtam egy vigyort.
- Ha tudnád, mennyire nincs igazad... - Ha nem hazudnék annyira jól, talán a tízéves kort sem érem meg. A hazugság néha rettenetesen hasznos tud lenni, főleg, ha az ember nem szeretne kínok kínjai közt elhalálozni. Én pedig nem óhajtottam ilyesmit.
Mondott valamit az Anric nevezetű fiatalemberről, akinek említése után nem ragyogott fel szememben az isteni szikra, mert a név számomra abszolút semmit mondó. De talán a Faelben nagy híre lehet a fiatalembernek. Mondjuk akkor talán kiváltották volna a szabadságát, és nem hagyják a Waerisben  penészedni. Vagy esetleg ez is valami politikai szarság, amihez én egyszerűen hülye vagyok. Ezzel lezártnak tekintettem szerencsétlen fiú történetét, egyrész, mert valamilyen szinten a sajátomra emlékeztetett, másrészt volt valami nyugtalanító benne, amin nem akartam töprengeni.
Ornella úgy tűnt elgondolkozott, mert sokáig nem szólt, aztán a lehető legrosszabb kérdéssel hozakodott elő, amit el tudtam képzelni. Komolyan, nem hanyagolhatnánk az Átkozottakat, csak egy cseppet, amíg én sem gondolok rájuk?!
- Lényegtelen, hogy én mi vagyok. Előbb - utóbb úgyis azt csinálnak belőlem - feleltem keserűen, célozva ezzel a különös lila hajszínemre, meg a szememre, amely színének nevét még csak meg sem tudtam volna állpítani. Valaki egyszer úgyis meg fog vádolni. A Waeris nem a toleranciájáról híres. Legjobb esetben is meghalok.
Majd az anyjára terelődött a szó.
- Most, hogy mondod, tényleg eléggé nyilvánvaló... - dünnyögtem, közben pedig nem tudtam eldönteni most akkor bocsánatot kérjek, vagy mi a franc? "A medált nyugodtam megtarthatom" kezdetű mondatára éppen feleltem volna egy poénos dolgot, valami "Tényleg? Megengeded?" szintűt, de ezt követő szavai után elment ettől a kedvem, ugyanis rögtön értettem, mire akart utalni velük.
- Sajnálom - csak ennyit tudtam kinyögni. Éreztem, hogy egyre szorosabban simul a hátamhoz. Azt kívántam, bárcsak tudnék mást is adni puszta, üres beszéd helyett, de csak ennyire futotta. Rémes vagyok...
De Ornella sötét gondolatait mintha a távolsággal együtt hagytuk volna a hátunk mögött, hiszen néhány pillanattal később már kacagott a következő megjegyzésemen. Lehetetlen volt kiigazodni rajta.
- Akkor dobótőrök érkezésére számítsak? - kérdeztem felvont szemöldökkel, amit persze nem láthatott. - Nagyon vidám vagy ahhoz képest, hogy nem érzed a lábadat. Ha engem leszúrnak, kevesebbet vihogok, és többet káromkodom - tájékoztattam. - Egyébként ugye tudatában vagy annak, hogy a törzsed stratégiai gyengéit ismerteted egy Waeris harcossal? - kérdeztem gúnyosan. - Tudod - folytattam megkomolyodva. - Ha legközelebb egy Waeris felajánlja a segítségét a hazajutáshoz, ne fogadd el. Néhány törzsem béli nem csak az információkat használná fel, hanem a sérülésedet is. Nem mindenki annyira lovagias, mint én.
Közben az ösvényt tanulmányoztam, mintha a világ legizgalmasabb dolgát szemlélném éppen, noha nem láttam rajta mást, csak port, némi havat, lehullott leveleket, és szarvasnyomokat. Szarvasnyomokat? Jó, ez nem olyan meglepő, mert az egész erdő tele van velük, de egy állat ritkán halad nyílegyenesen az úton, amennyire tudom. A nyomolvasáshoz nem konyítok sokat, - az a vadászok dolga - de azt azért meg tudtam ítélni, nem túl régiek. Talán valaki szarvasháton járt arra.
- Szerintem nem járhatunk messze - mondtam, és megtöröltem a homlokomat, melyen új sebek tiltakoztak az érintés ellen.


Shadows Előzmény | 2016.04.13. 15:47 - #10

Név, becenév : Ornella Vespera
Nem:
Kor: 18 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos 
Megjelenés:Vékony és kecses, elegáns megjelenésű lány. Fekete haja és szemei erős kontrasztott alkotnak elefántcsont fehér bőrével. Fekete, bélelt ruhát visel, alig valamivel boka fölé érő csizmával. Hátán hatalmas kaszát hord amelyet kiválóan forgat.

- Az anyámat győzted le akkor. Fel sem tűnik a hasonlóság? - Kérdeztem viccelődve. - Azért örülök, hogy jobbnak ítélted, mint a másik kettőt. - Mosolyogtam. - A medált meg nyugodtan megtarthatod… - remegett meg a hangom - neki már úgysem lesz rá szüksége. - Suttogtam az utolsó szavakat. Miközben még szorosabban hozzábújtam.

Nem igazán volt időm sokáig szomorkodni, a következő megnyilvánulásával újfent megnevettetett.

- Na látod, ez esélytelen. Négy méterről is nehezen találnának el, nemhogy többről. Minket nem az íj használatára képeznek ki. Ha meg mégis, az sem túl sikeres. - Most mondjuk elsősorban magamon röhögtem, mert én még két méterről sem találok el semmit.

- Fájni épp nem fáj, de nem is érzem. Meg a lábaimat se. - Ez persze egyáltalán nem hangzott jól, de reméltem, csupán elzsibbadtak a tétlen ücsörgéstől.


[27-8] [7-1]

 

**A legújabb magyarországi mémes oldal. Ismerd meg most!Oszd, lájkold!** Nevess, szórakozz, kattints ide! Ne unatkozz!*    *****    Nézz élõ live filmet gportalon! 0-24-ben! Klikk ide! Filmek élõ live!!!!!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - TUDJ MEG TÖBBET SELENA GOMEZ MAGÁNÉLETÉRÕL, SZERELMÉRÕL, CSALÁDJÁRÓL, KARRIERÉRÕL!    *****    HA TE IS IMÁDOD A ZÖLD ÍJÁSZ VILÁGSIKERÛ SOROZAT ELBÛVÖLÕ SZERELMESPÁRJÁT AKKOR ITT A HELYED! MAGYAR OLICITY SITE    *****    The Vampire Diaries & The Originals szerepjáték - ha kedveled a sorozatokat és írni is szeretsz, ne habozz!    *****    Rendhagyó kedvezményt ajánlok Nektek, Te monhatod meg, hogy mi legyen az ára. Pl.: Születési, párkapcsoklati, horoszkóp.    *****    KÖNYVismertetõk, kötelezõ olvasmányok    *****    BOOKFANCLUB -> A könyvek birodalma elvezet a képzelet csendes világába!<<-BOOKFANCLUB    *****    Ingyenes, korlátlan képfeltöltés!!! www.kepfeltolto.eu    *****    Autista - Állatbarát - Homoszexuális - Intelligens - Kívülálló - Mûvészlélek - Segítõkész - Toleráns    *****    Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!    *****    HAT ÉVE ONLINE! - LÁTOGASS EL MAGYARORSZÁG EGYETLEN MÛKÖDÕ SELENA GOMEZZEL FOGLALKOZÓ OLDALÁRA! - HAT ÉVE ONLINE!    *****    A SZULTÁNA: HÍREK - KÉPEK - SOROZATISMERTETÕK - TÖRTÉNELMI INFÓK - ÉRDEKESSÉGEK MINDEN MENNYISÉGBEN A SOROZATRÓL    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Itt a nyár! Kivirágzott a mályva és a pipitér! Hogy mit szólt ehhez a két virágmanó? Gyere, és olvasd el a Mesetárban!    *****    STITCHERS - Magyarország egyetlen oldala a természetfeletti krimi-drámasorozatról! A Stitchers sorozatot megéri nézni!    *****    Nézz Élõ live filmet gportalon. Klikk klikk klikk.    *****    Gréti. 23. Egyetemista. Chevelle. Rap. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-GabrielPageau. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Élõ live mozifilmek. Ha szereted a filmeket, sorozatokat, meséket akkor itt a helyed!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok