|
Témaindító hozzászólás
[12-1]
*bocsi, ez lemaradt ^^"*
*Tawel lelép* |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
Látszólag nem nagyon jött beneki a stílusom.De mégis mit vár el tőlem?Mit vár el tőlem az egész világ? Mintha mindenki szövetkezett volna ellenem.
Ellenem!
Pedig a szívük mélyén mind tudják, hogy bármit is tesznek ellenem, nem fogok megváltozni. Mégis ki lenne képes egy olyan világban élni, ahol nem vagyok ott én?Mármint az igazi én?
Oké, elég volt a világegváltó gondolatokból.Nem éri meg nekem ezen stresszelni.Majd ha legközelebb találkozom ezzel a nősténnyel, megölöm, és minden megoldódik.Most úgyis sietnem kell.Vár az ünnepség.
Édes...A nevemet kívánja megismerni.Kénytelen voltam elmosolyodni:
-A kívánságok...-sóhajtottam egyet:-...sajnos nem mindig teljesülnek.
"Aha, kétség kívülˇˇ-mondtam magamban annyi undorral, hogy szerintem a tüdőmből kifújt levegő már mérgező gáz volt.
-Sajálom, de őszintén, hogy a farkasom saját gondolataitól vezérelve, valamint az ösztönei miatt úgy érzi, hogy a védelmére szorulok.-mondtam becsukott szemmel és felhúzott szemöldökkel.Wamwano játsszva a megsértődöttet felmordult és elfordulva inkább az ismeretlen szagok után ment.
-Na hát azt remélem is...-motyogtam magam elé, mikor azt mondta, hogy nem lesz legközelebb.
Ezután felállt és elköszönt.Unottan hallgatva bólogattam, és közben felállva a földről leporoltam magamat.
-Kár, én élveztem a társaságot.-vigyorogtam és a lovamhoz lépve egy gyors mozdulattal felpattantam a nyeregbe.Mikor aztán eljutottaz agyamig, hogy a tőrt megtartja kikerekedett szemekkel néztem magam elé pár pillanat erejéig.Majd megráztam a fejemet.
Csak nyugodtan tartsa meg.Van másik.Úgysem az volt a kedvencem.A kedvencemet nem dobálom csak úgy el.Azt közelharcban kell használni.
Kihúztam magamat és egy mély levegőt vettem. Jöhet az ellenőrzés:A kardom megvan, a tőröm megvan. Az élelem megvan, a tőröm megvan. Az íjam megvan, a ruhák megvannak, a tőröm megvan...Aztán az oldalamhoz kaptam:a többi tőr is megvan.
Mehetünk.
Oldalbarúgtam a lovamat, aki elindult.Kisunszolás után már gyorsabban haladt.Utólértük a farkasomat is aztán hazáig meg sem álltunk.
Nyryn még nem ért akkor haza.Miután hangosan kikáromkodtam magamat a házban, ledőltem aludni.Kb. négy-öt órát aludtam.Aztán hajnal tájékán elkezdtem gondolkozni, hogy megéri-e nekem menni erre az ünnepségre... |
Név, becenév :Alla Shoun
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Aarus
Rang: vadász ( tolvaj/utonálló)
Megjelenés: Dús, göndör, csokoládébarna haj, végein kifehéredő tincsek jellemzik. Haját egy kendővel köti hátra. Mocsárzold szem, izmos testalkat jellemzi, fülében két arany fülbevaló lóg, vállát pedig egy fekete madár ékesíti. Vastag ruhát hord, alatta melvérttel, övében tör lóg, de más fegyvereket is használ.
"Az én tőrjeim sosem fogynak el" magamban utánoztam a férfi hangját, ebből kívülről csak szemeim forgatása látszott. Majd meglátjuk. Ha nem is most, de egyszer. Összehoznak majd még minket a Szellemek. Amik természetesen nem léteznek...
- Gondolom tudatában vagy, hogy a nevedet kívántam megismerni - legújabb szólalását újabb grimasszal jutalmaztam. Azt hiszi, mindenkinél jobb. Azt hiszi, félek tőle. Azt hiszi, nem tudnám megölni... Kíváncsi lennék, így beszél - e a hadvezérével, vagy netán a törzsfőjével is. Kötve hiszem...
- Aha. Kétségkívül - igyekeztem annyi iróniát sűríteni ebbe a két szóba, amennyit csak lehetett. "Ne becsüld le az ellenfeled" ez a fejezet valahol apám kódexének első lapjain díszelgett. Elég biztos voltam benne, hogy ő átugrota azt a részt. Az is elég nyilvánvalónak tűnt, hogy Phoen simán kivájhatta volna a Waeris szemeit. Bár természetesen nem ezzel a céllal közeledett. Gondolom én. Nem láttam bele madaram fejébe, noha már évek óta egyetlen többnyire hűséges társam volt.
- Ezer bocsánat. Nem lesz legközelebb - közöltem vele keményen. Vagy ha mégis, akkor azt nem fogjuk ilyen békésen megtárgyalni. Phoen felém vitorlázott a fagyos levegőn át, majd megpihent bal vállamon. Fekete madárfejét kócos hajamba fúrta, mintha kusza tincseim között bármivel is melegebb volna.
Lassan feltápászkodtam a szilkaperemről, ügyelve arra, hogy ne essek a gyors mozdulataim nyomán záporozó hópelyhek után az utazó ölébe. Az nem hogy kényelmetlen, még veszélyes mozdulat is lett volna.
- Szívesen mondanám, hogy örültem a szerencsének - dünnyögtem. - De az még tőlem is túlságosan nagy hazugság volna. Ja igen, a tőrt megtartom.
Ezzel a végszóval búcsúztam. Nem örökre. Tudtam, fogunk még találkozni. Kísérletet tett arra, hogy elpusztítsa mindkét dolgot, ami nekem maradt: a nevem becsületét, és a madaramat. Én pedig ezt nem fogom hagyni, ha az életembe kerül se. Nyomára bukkanok, úgy is, ha nincs neve. Na tessék, már úgy beszélek, mint az apám.
Elsétáltam a peremtől, és távolabb, egy sziklán foglaltam helyet.
Hideg volt, én pedig fáztam. Valami azt súgta egyetlen módosabb utazó sem jár majd arra a napokban, én pedig nem fogok tavaszig várni. Megvártam, míg a Waeris lovának patáinek kopogása elhalt. Ekkor indultam csak útnak.
Talán estére elérek egy Aarus fogadóig...
/Alla lelép/ |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
-Az én tőrjeim sosem fogynak el...-húztam ördögi vigyorra a számat. Az arcán egy kis félelmet láttam,bár a hangján ez kevésbé érződött.
Talán vadász.Azok elkóricálhatnak. Ha jól tudom. Legalább is Nyryn is vadász, és sokszor más törzs területére téved, mivel itt nincs annyi szarvas.Bezzeg a faeleknél! Elmondások szerint, a szarvasok nem is félnek annyira az emberektől, így sokkal könnyebb prédát jelentenek.
Hmm... cseles megoldás, hogy megtudjuk a másik nevét. Bár nem szokásom mindenfélének kikürtölni a nevemet. Egyáltalán nem is biztos, hogy ez az igaz nevem.Csak úgy kaptam.
-Nagyra tartom, hogy kedvesnek találsz.-mondtam enyhe meghatódást színlelve.Így a mondata befejezetlen maradt.Talán örökre az marad majd.
Mikor a farkasom lefogta a madarát, felszisszent. Érdeklődve hallgattam a fenyegetését:
-Nem szorulok a farkasom védelmére.-mondtam nemes egyszerűséggel, és tovább játszadoztam a tőrömmel. Ezután Wamwano elengedte a madarat, és már kaptam is a fejemre miatta:
-Ezer bocsánat. Legközelebb hagyom, hogy szabad akaratából ölje meg a madárkád....-szűrtem ki a fogaim között. Közben elkezdtem gondolkozni. Itt a nyakunkon az az ünnepség is. Imádom! Az év egyik legjobb rendezvénye, amikor a három törzs egymásnak esik. Összeterelik a népet "üneplés" címszó alatt, és meg van engedve. hogy behúzz egy bal egyenest egy kis Aarusi ficsúrnak, esetleg egy Fael vadásznak. Idén sem akarom kihagyni. Remélem, ez a Shoun nem fog ebben megakadályozni.. |
Név, becenév :Alla Shoun
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Aarus
Rang: vadász ( tolvaj/utonálló)
Megjelenés: Dús, göndör, csokoládébarna haj, végein kifehéredő tincsek jellemzik. Haját egy kendővel köti hátra. Mocsárzold szem, izmos testalkat jellemzi, fülében két arany fülbevaló lóg, vállát pedig egy fekete madár ékesíti. Vastag ruhát hord, alatta melvérttel, övében tör lóg, de más fegyvereket is használ.
- Csak tessék - feleltem. - De még a végén elfogynak a tőrjeid... - próbáltam a tőlem megszokott hangnemet megütni, és reméltem, az arcom sem árul el semmit. Nyilvánvalóan nem kívántam játszani az élő céltáblát, de kíváncsi voltam, mi sül ki mindebből. Talán megtudok tőle valami értelmeset, ami később még hasznomra válhat. Példának okáért a nevét.
A harcos - határozottan annak nézett ki, bár ebben nem lehettem biztos - a sziklafal mellett lecsúszva ült le. Nem úgy tűnt, mintha fel kívánna mászni utánam. Mondjuk ezen nem is csodálkoztam. Ha nem lenne egy lankás kis ösvény a túloldalon én sem jutottam volna fel. Bár ezt nem szerettem volna közölni vele.
Újabb kérdésére vállat vontam. Komolyan, itt ülünk egy hegy oldalában, a csontig hatoló hidegben, és a legnagyobb problémája a nevemmel van? Igen, a Shoun valóban férfias név, csakhogy nem az enyém, hanem a családomé. Aki ugyancsak fiút várt helyettem.
- Sajnálatos módon a nevünket nem mi választjuk meg - közöltem. - Kedves... - de mivel nem ismertem a nevét, a mondat efejezetlenül maradt.
A következő pillanatban minden olyan gyorsan történt, hogy jórész reagálni sem maradt időm. A Waeris farkasa Phoen - re vetette magát, mintha ínycsiklandó ebédre számítana. Nem tudom, mennyire számított arra, hogy madaram nem törődik bele a préda szerepébe: hosszú, enyhén íves csőrével először a farkas orra felé kapkodott, és úgy láttam, sikerült is belemarnia, míg karmos lábaival az állat hasát igyekezett karmolászni, bár nem hiszem, hogy a dús szőrzet alá sikerült hatolnia.
- Ha bármi baja lesz a madaramnak - sziszegtem, miközben gondolatban már a kardom után kaptam. - Akkor a farkasod nem tud majd megvédeni tőlem... - igyekeztem higgadtan beszélni, de ha a férfi kicsivel közelebb áll hozzám, hallhatta volna, milyen gyorsan száguld a szívem. Egyedül Phoen maradt nekem. Ha bármi baja esik...
De valamivel később - nekem örökkévalóságnak tűnt - az ismeretlen parancsot adott a farkasának, mire az morogva útjára engedte madaramat. Phoen sikoltásszerű hangot hallatott, miközben felemelkedett a földről. Nem repült fel azonnal biztonságos magasságba, hanem még - tisztes távolságból ugyan - de kétszer megkerülte a földön ülő férfit. Ezután a szemen lévő szirt szikláinak egyikére ült.
- Egyébként pedig önállóan cselekedett. A te farkasoddal ellentétben ugyanis ő még képes egymaga gondolkodni, és van szabad akartata - jelentettem ki, és hátrébb dőltem a sziklán. |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
Egy darabig csend volt, s hallottam, ahogyan mozog a lány.
-Nem tudok?-kérdeztem.:-Próbáljuk meg újra?-emeltem le mégegy tőrt az övemről, és játszani kezdtem vele.
-Bolond lennék tetni a testi épségemet...-sóhajtottam és egy kicsit veszélyeztávolabb lévő szikla felé kezdtem el hátrálni, majd nekidőlve leültem.Figyeltem ahogy a lány megmutatva magát kiül a szikla szélére. Bemutatkozott.Shoun...
-Eltaláltad. Shoun.Kicsit férfias ez a név egy lánynak, nemde?-mondtam továbbra is a tőrömmel játszva.
A madár felém kezdett repülni.Egy-egy kósza tincset elsöpörtem felemás szemem elől és úgy figyeltem. Ha túl közel jön ledöföm, és már meg is van a vacsorám. A lovam a közelemben állt meg, Wamwano edig ismét felszívódott. A sólyom láthatólag a fejemet vette célba. Mikor már viszonylag alacsonyan szállt, termetes farkasom a semmiből tűnt elő és vetette rá magát. Nem sebezte meg, csupán lefogta.
Összeráncolt homlokkal néztem először a sólymot, majd a gazdáját.Kérdőn néztem:
-A madaraddal próbálsz megöletni?-kérdeztem nyugodtan és kimérten:-Ha nincs itt az én öreg barátom-böktem a farkasomra:-,a kis házi kedvenced...Öhm... nem, nem hiszem, hogy megölt volna.Maximum én őt...-mondtam a maganét, bár inkább hangos gondolkozás volt.Amúgy is egy olyan normális hangerőt céloztam meg, így nem biztos hogy ez a Shoun halotta.
-Engedd el.-mondtam Wamwanonak, aki felmordult, majd elengedte a madarat. Biztosan szívesen elfogyasztotta volna. Nem csak ő. Nálam főként kenyér volt, s szárított hús. Nagyon rossz ezeken élni napokig. Alig várom, hogy Nyryn hazatérjen valami vadhússal. Férfi vagyok, igenis gondolok a hasamra.Ez olyasmi fétis lehet mint a nők számára a hajuk meg a ruhájuk.
|
Név, becenév :Alla Shoun
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Aarus
Rang: vadász ( tolvaj/utonálló)
Megjelenés: Dús, göndör, csokoládébarna haj, végein kifehéredő tincsek jellemzik. Haját egy kendővel köti hátra. Mocsárzold szem, izmos testalkat jellemzi, fülében két arany fülbevaló lóg, vállát pedig egy fekete madár ékesíti. Vastag ruhát hord, alatta melvérttel, övében tör lóg, de más fegyvereket is használ.
Egy farkas. Remek. Más sem hiányzott. De ki a halál hord magával idomított, vagy legalábbis mérsékelten szelíd vadállatot? Én. Meg ezek szerint a kiszemeltem is. Remek. Kezdett olyan érzésem lenni, eme utazót nem ma szabadítom meg az értéktárgyaitól. Hacsak a Szellemek nem lesznek a segítségemre. Amit nehezen hittem, mert nem léteznek.
Kezem ökölbe szorult. Egyelőre nem az idegességtől. Ha valamit, hát azt megtanultam apámtól, hogy az ember soha nem támadjon puszta méregből. Mert annak nem lehet jó vége. Persze, mintha jómagam mindig betartottam volna a saját magamnak állított szabályaimat. Ez a jó abban, ha te parancsolsz. Senki nem kéri számon rajtad a hibáidat.
Ennél a gondolatnál egy kicsi, szürkés fémtárgy húzott el előttem, és tőlem nem messze, egy kupacnyi hóba fúródott. Meglepett nyögés szakadt fel ajkaimról. Nem állítom, hogy nem rémültem meg, mert szívem határozottan kihagyott egy ütemet. A pillanat tört részéig dermeden álltam, majd magamban meglehetősen rondán szidtam az eget. Lehajoltam, és felvettem a fegyvert, amellyel az imént próbáltak megölni. Egy tőr. Legyőztem magamban a késztetést, hogy visszahajítsam a feladónak. Ha már más hasznom nem lesz ebből a három napból, legalábbb lesz egy új emlékem. Gyorsan az övembe csúsztattam új szerzeményem.
- Nem célzol valami jól - szóltam le gúnyosan. Már amennyire lehet gúnyosan beszélni, ha az ember ellen éppen merényletet követnek el. De a hangom - a kezemmel ellentétben - nem remegett, és magabiztosan hangzott. Többnyire. Azzal is tisztában voltam, hogy mondandóm szövege sem tükrözi egészen a valóságot. Igenis jól célzott, és csak a szerencsén múlott, hogy nem talált el. De ezt neki nem kell tudnia.
- Várj, kitalálom! Nem is rám céloztál... - folytattam ugyanolyan hangnemben, mint az előbb. Tudtam, hogy általában ezzel a kifogással szokás előállni, ha az ember célt téveszt. Tudom, mert hallottam már.
Ezután kedves, szinte hízelgő hangnemet ütött meg. Azok után, hogy tőrrel dobálózik, még úgy gondolja, bedőlök neki? Vagy talán ennyire ellenállhatatlannak tartja magát?
- Csak tessék! De jobb ha tőlem tudod, a jeges sziklák csúsznak, és nem valami stabilak. De ha minden áron ki akarod törni a nyakadat, én nem tartalak vissza...
Igyekeztem nyugodtnak, és természetesebbnek tűnni, miközben kisétáltam a szikla szélére. Meg kel mondjam, lehetséges, ez nagy hülyeség volt részemről. Letelepedtem a szikla szélére, és lábaimat a mélység felett lóbáltam. Igen, valóságos, élő céltáblát csináltam magamból.
- Shoun. És a törzsemet meg majd hülye leszek kiadni... De te Waeris - es vagy, ha nem tévedek... - felvontam a szemöldököm. Reméltem, megjegyzéseimért nem tervez hozzám vágni egy tőrt. Ha mégis, akkor nagyon bosszús leszek. Vagy halott. Hogy melyik, az a körülményektől függ.
Közben igyekeztem nem az ég felé nézni. Phoen lassan vitorlázott a férfi felé, mintha csak hirtelen annak a fejére akart volna ülni. Ezen a jeleneten egyébként elmosolyodtam volna. Ha a férfi nem célzott volna olyan jól. Vagy lenne bármi humorérzéke, de az eddigiekből ítélve nem nagyon volt neki. |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
Belső vívódásom közepette követtem tekintetemmel, ahogy a madár egy szikla mögött eltűnik. Csak nem ott bujkál a gazdád,madárka? húzodott, szokásos ördögi vigyorra a szám.
Egy kicsit magam felé húzva a kantár végét, lassítottam le lovamat.Wamwano mikor előtolta a képét, megtorpant.Én is megállítottam a lovamat. Kérdőn néztem a farkasra. A levegőben kezdett el szimatolni.
A szikla, mely mögött a madár tűnt el, mellettünk volt.Szemem sarkából láttam, a barna foltot, mely minden bizonnyal valainek, vagy valaminek ,haja esteleg dús szőrzete. Leszálltam a lóról és füleltem egy darabig, közben halványan kirajzolódó lábnyomokat véltem felfedezni aföldön,melyet a lassan, szinte idegesítően lassan eső friss hó már majdnem eltakart.Talán háromnapos nyom lehetett.És mivel az utóbbi napokban nem esett a hó, vagy csak szállingózott , még lehetett látni. Míg a lábnyomokat figyeltem, hallottam, hogy halkan ropog a hó, mikor valaki rálép.Óvatosan közlekedett.Ez a valaki egy követ gurított le, amivel nem kis mennyiségű hó zúgott le. Hirtelen ugrottam hátra, az állataim pedig ugyanígy tettek.Szerencsére a hó nem zárta el azutat.Csak az kéne még ide...
Felnéztem a sziklára, ami felett ismét a madár körözött. Simán le tudnám dobni egy tőrrel. Ha elsőre nem is de, második próbálkozásra tuti.A nyeregtáskámból előhúztam egy kis dobókést és eldobtam. De nem a madár felé.Hanem a szikla felé. Mostmár biztos voltam benne, hogy egy nő, hiszen ahogy a tőr belefúródott-fogalmam sincs, hogy a földbe, vagy esetleg a sziklafalba-, egy ilyedt sóhajt hallatott az ismeretlen.De olyan nőiesen.Valahol aközelében érkezett meg az apró fegyver.Még vagy négyet-ötöt előszedtem a nyeregtáskából,és az övemre aggattam hármat, a maradék pedig a csizmám szárában nyugodt meg. Továbbra is a sziklát pásztáztam tekintetemmel. Majd megszólaltam:
-Előmászol még valaha, vagy nekem kell odamennem, hogy megtudjam ki vagy, mi a neved és melyik törzsből származol?-kérdeztem, egy kedveseb, ártatlan hangnemet felvéve.Szeretem megtéveszteni az embereket, és először viszonylag normálisan közeledni. Egyszerű, fekete köpenyemet magam elé húztam, hogy takarjam az övemen lévő tőröket ne lehessen látni.
A társaságunk nagy valószínűséggel valami útonálló lehet.
Rossz helyet választott.Erre kevés ember jár.
Rossz áldozatt választott.Bár nincs túl nagy kedvem ma vérfürdőt rendezni. |
Név, becenév :Alla Shoun
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Aarus
Rang: vadász ( tolvaj/utonálló)
Megjelenés: Dús, göndör, csokoládébarna haj, végein kifehéredő tincsek jellemzik. Haját egy kendővel köti hátra. Mocsárzold szem, izmos testalkat jellemzi, fülében két arany fülbevaló lóg, vállát pedig egy fekete madár ékesíti. Vastag ruhát hord, alatta melvérttel, övében tör lóg, de más fegyvereket is használ.
Patadobogás. Ropogó hó egy nagytestű, állat súlya alatt. Igyekeztem észrevétlenül kilesni a hó- és sziklarakás rejtekéből. A legtöbb ember nem felűről várja a támadást. Habár... Mindig vanak kivételek. Az alattam lovagló férfiről éppenséggel sok mindent el tudtam volna képzelni. Nem úgy nézett ki, mint egy átlagos Aarus - i ficsúr, ahogyan nem is volt az. A fejemet tettem volna rá, hogy Waeris - es. Bár egy ideje már nem fogadok, mert tavaj rájöttek, hogyan szoktam csalni. De ezt még tisztességesen is megtettem volna. Egyrészt azért, mert a törzsemből nem ismertem, más részt pedig, mert a Fael beli hím egyedek nem játszanak katonásdit egy ellenséges átjáróban.
Körülbelül egy percig néztem az alakját, kockáztatva a lebukás veszélyét. Megállapítottam, hogy harcedzett férfivel van dolgom, akinek minden bizonnyal van egy vagy több fegyvere. Kardja, legalábbis biztosan. Lova is, és nem nézett ki elveszettnek. Monddjuk szegénynek sem.
Ja, igen, és bizonyára van társa, vagy állata. Ha csak nem unaloműzés céljáből fütyörészett. Amit egyébként nehezen hittem volna. Tehát nincs egyedül.
Nem akartam rögtön letámadni. Abban sem voltam biztos, akarok e próbálkozni. (Ez a szó bizonyára a legtöbb lány számára mást jelentett, mint nekem.) Tőrrel támadni a lovas, kardos fickó ellen körülbelül akkora sületlenség lett volna, mint fogpiszkálóval enni a sültcsirkét.
Én pedig nem voltam hülye.
Legalábbis ennyire nem.
Vártam egy darabig majd feláltam, és elindultam, távolabb a szikla falától. Így alúról nem láthatott senki. Szórakozottan belerúgtam egy sziklába. Talán törmelék hullott alá, nem figyeltem igazán. Ha annyira észre akar venni valaki hát tessék csak. Ahhoz, hogy ártson nekem fel kell jönnie hozzám. Itt pedig egyelőre én vagyon helyzeti előnyben. Elvigyordtam, habár nem láthatta senki.
Phoen panaszosan felvijjogott. Egy szárnycsapással felemelkedett, majd az égre vitorlázott. Mint valami őrszem, körözött felettem. Nem mondom, hogy jelenléte megnyugtatott, de nosztalgikus élményt nyújtott.
Na de, koncetráljuk inkább... a feladatra!
Érzékeim kiélesedtek, és szinte éreztem, ahogyan véremben hevesen szétárad az adrenalin. Napok óta először élőnek éreztem magamat. A kérdés az, meddig lesz ez így... |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
Chorol városábóltartottam éppen hazafelé, Hollóvárba.Ennyi. Kell ennél jobb magyarázat az ittlétemre? Wamwano előttem járt jó pár méterrel. Nem féltettem a farkasomat. Talán inkább ő féltett engem. Hogy mitől? Azt nem tudom.
Én nyugodtan nyújtózkodtam egyet hátasom kantárját elengedve.
Igazságszerit semmi értékes nem volt nálam.A láncomon kívül, ami most is az ingem alatt volt.Főként élelem volt nálam és ruhák. Szeretek felkészülni a télre. Remélem hogy Nyryn otthon lesz mire hazaérek.Már napok óta nem tért haza és kezdem félteni.Rendben hogy vadász meg minden...De ahh! Hagyjuk.Már nagy ehhez, én meg nem vagyok az apja.ennyi erővel minden nap küldhetnék neki egy üzenetet, mondjuk egy sólyommal.
Nocsak!Ott is van egy!
Nem csak én vettem észre, hanem a lovam is és valószínüleg a farkasom is. Tisztán láttszott az állaton, hogy idomított.Sólymokamúgy sem szálldogálnak csak úgy fel-alá....Főleg nem itt.
Megragadtam a kantárt és jól végignéztem a nyeregtáskámon.A kardom megvan, a tőröm megvan. Az élelem megvan, a tőröm megvan. Az íjam megvan, a ruhák megvannak, a tőröm megvan...Aztán az oldalamhoz kaptam:a többi tőr is megvan.Akkor meg mire várunk? egyszer élünk és maximum meghal a sólyom tulajdonosa.
Azzal kicsit oldalbarúgtam a lovamat, aki így gyorsabban ment az úton.Halkan fütyörészni kezdtem.
De most komolyan!Csak engem zavar hogy az a szőkehajú démon lassan egy hete nem tolta haza ar orrát?!Kifejezetten idegesít.És igen is, be kell vallanom magamnak, hogy féltem. Megígértem az apjának...! Ha meg valami trténik vele, én nem tudom mt csinálok. Remélem hogy nem egyedül van. Lehet hogy már régen megette valami vadállat. Egy farkasfalka, vagy bármi!Hát ilyen nincs!Sose lesz saját gyerekem. Hiszen ha egy felnőtt nővel ennyi bajom van, mennyi lenne egy kis csecsemővel?Vagy egyáltalán egy feleséggel?Ugyan.... Kell nekem bárki? Itt van a lovam, itt van Wamwano...
Apropó...Hol van Wamwano?Hogy az a....
Egy hangosabb füttyszó.
Csend.
Mgegy füttyszó.
Megint csend.
Füleltem.
Hamarosan kifújtam azt a sok felesleges levegőt amit a tüdőmbe szívtam, mert meghallottam ahogy a mancsok halk dobogását hllottam nem is olyan távolról.Egyenletes és rendkívül halk dübörgés ami majdnem megegyezik az izgalomtól hevesen lüktető szívdobogásoddal.Ez egy életérzés. Nem is kell nekem más.Ilyenkor vágyom vissza azokra az időkre amikor még nem volt súlynak a hátamon az a kis ördög, Nyryn. |
Név, becenév :Alla Shoun
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Aarus
Rang: vadász ( tolvaj/utonálló)
Megjelenés: Dús, göndör, csokoládébarna haj, végein kifehéredő tincsek jellemzik. Haját egy kendővel köti hátra. Mocsárzold szem, izmos testalkat jellemzi, fülében két arany fülbevaló lóg, vállát pedig egy fekete madár ékesíti. Vastag ruhát hord, alatta melvérttel, övében tör lóg, de más fegyvereket is használ.
Hideg van.
Bevallom, nem ez a legerdetibb megállapítás, amit életemben tettem. De legalább igaz volt. Magamnak sohasem hazudtam. Nem lett volna értelme. Úgy éreztem magam, mint akit beszippantott egy végtelen hóörvény, mikor e vidéken végignéztem. Hó, jég, és fagy, ebből állt az életem. Bár egyész életemet errefelé éltem le - na jó egy kicsit arréb, mert ez nem egészen a törzsem területe - mégsem jelentett nekem semmit. Idegen volt, és elérhetetlen, mint az ég. Meg kellett állapítanom, Aarus területen valamivel melegebb van ennél. Ennél mindenhol melegebb van, morogtam magamban.
Tenyeremben tőröm élét melengettem. Szerettem ezt a fegyvert, mert mindig megnyugtatott, akárhányszor a kezembe akadt. Kesztyűbe bujtatott tenyerem nem érezte a penge hűvösét. Egész nyugodtan el tudtam játszani egy fegyverrel, úgy ahogy más a gyermekjátékkal szokott. Nekem ez volt a játékom. Nekem ez az egész csak egy játék...
Gondolom ennek ellenére, titok maradt, miért szórakozom a tőrömmel, a Waeris hegységének kellős közepén a jeges hidegben. Ennek egyetlen magyarázata az, hogy magányra vágytam. Felmerülhet az emberben, hogy akkor miért nem egy Aarus rókalyukba menekültem, a helyett, hogy egészen az ellenséges törzs területére zarándokolok. Méghozzá azon törzsére, melyet a legkevésbé kedveltem... Tulajdonképpen azért, mert tudtam, itt úgysem keres majd senki fia. Ha az ember nem fáradt át a sziklatömeg túloldalára, ahonnét látszott Chorol városa, el is hihette, hogy a semmi közepén tartózkodik. Meg, az sem utolsó szempont, hogy ha valaki netán erre tévedne - ez az utóbbi két napban háromszor esett meg - nem tud túl sok felé menni. Egy út ki, egy út be. Ha már elindultál, nincs visszaút. A magamfajtának ez a tökéletes helyzet. Nincs nagy forgalom, ha mégis erre jár valaki, nincs túlzottan sok választási lehetősége.
Szóval, ezen okokból trónoltam egy három méterrel a talaj fölé emelkedő kövn, inmár két napja. Élelmiszer készletem már igencsak fogyatkozóban volt, ahogyan a törelmem is. Néhány rongyos senkin kívül más is tévedhetne errefelé. Nem hiszem el, hogy az összes Waeris csak csücsül egész nap a hátsóján.
Mikor idáig értem az elgondolásban, fekete árnyék vetült a fejemre. Fel sem kellett néznem ahhoz, hogy megtudjam mi az.
Phoen.
Halvány mosoly suhant át mogorva ábrázatomon. Ez a madár volt az egyetlen, aki képes volt ősinte érzelmeket varázsolni az arcomra. Mármint olyan érzelmeket, melyeknek nem volt köze halálhoz.
Panaszos víjogás hasította a levegőt. Majd mégegyszer. A madár kört írt le felettem. Gyorsan közeledett a föld felé. Lassan felálltam, megmozgatva merev végtagjaimat. Valami történt. Valaki jött. Vagy, a másk lehetőség az: Phoen is éhes. Majd meglátjuk, melyik lesz igaz. Lassan lekuporodtam, alig látszódva ki a szikla pereme mögül. Aluról láthatatlan voltam, ha jól gondoltam. Hirtelen mozdulatomra finom porhó hullott alá a mélybe. Nem foglalkoztam ezzel, megmarkoztam a fegyverem.
Madaram valahol felettem foglalt helyet a sziklán.
Vártunk... |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
