Név, becenév :Alla Shoun
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Aarus
Rang: vadász ( tolvaj/utonálló)
Megjelenés: Dús, göndör, csokoládébarna haj, végein kifehéredő tincsek jellemzik. Haját egy kendővel köti hátra. Mocsárzold szem, izmos testalkat jellemzi, fülében két arany fülbevaló lóg, vállát pedig egy fekete madár ékesíti. Vastag ruhát hord, alatta melvérttel, övében tör lóg, de más fegyvereket is használ.

Reag írásnál illeszd be ezt a kódot az elejére ( válts forráskód nézetre előtte)! Ha nem jelenik meg, vagy nem tudod beilleszteni, mi megtesszük, csak kérd!

Név, becenév (ha van): Alla Shoun - Mindkettőre hallgat. Bár legtöbben "Shoun" - ként ismerik. Ez azért van, mert ha összetalálkozol vele a végtelen hósivatagban, biztosan csak ezt említi majd neked. Mielőtt még megszabadított volna az értéktárgyaidtól, természetesen.

Nem: nő

Kor: 22 év

Törzs: Aarus

Rang, törzsben betöltött szerep: Vadász (korábban harcos, jelenleg pedig mellékállásban útonálló)

Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd): a Shoun csald régen népes volt, de mára már kihalóban van. Allának csak néhány távoli unokatestvére él a törzsben, de nem igazán érdeklik a rokonok (ha valaki késztetést érez az igénylésükre, nyugodtan megteheti). A legtöbb idejét Phoen nevű madarával tölti. Nem tudja pontosan, milyen fajta az állat, de nem találkozott még ehhez hasonlóval a környéken. Kisebb állatok levadászására tanította be, de a madár legalább olyan makacs, mint ő: csak akkor engedelmeskedik, ha kedve van hozzá.

Főbb jellemvonások:

Pozitív (minimum 5 db): Kifejezetten kitartó, céljaitól, és azon kevés elvétől, ami megmaradt, csak egy penge tudná megszabadítani. Egy penge, amely az ő vérétől mocskos. Makacsul ragaszkodik mindenhez, amit sajátjának érez. Bár nem látszik, neki is vannak szilárd erkölcsi elvei, például, hogy sohasem öl. Ok nélkül. Az, hogy mi számít számára elegendő oknak, már egy másik történet. Szabadlelkű, ha valaki irányítani próbálja, az körülbelül olyan helyzettel találja szembe magát, mintha fejjel rohanna a Kínai Nagy – Falba. Tehát reménytelen eset. Ez néha hasznos, máskor pedig… kevésbé. Legtöbbször hűséges, főleg, ha érdekei megkívánják. De ha valaki mellett tényleg elkötelezi magát – egy kezén meg tudná számolni, ez hányszor történt meg – azért képes lenne tűzbe menni… a jég országában is. Bátornak tartja magát, aki a félelmeit félre téve képes dönteni, és cselekedni. A Szellemek önbizalommal is megáldották. A kelleténél talán kicsit többel. Nem egy atomfizikus alkat (a mechanikához, és egyebekhez egyáltalán nem ért úgy, mint a törzsében oly sokan), de megvan a magához való esze, nem az a naiv kislány, akit egy olcsó bűvészmutatvánnyal át lehet vágni. Türelmes, inkább kivár, nem szeretne egy csapda közepébe masírozni. Megint…

Negatív (minimum 5 db): Ha kell, ha nem, úgy hazudik, mint a vízfolyás. Jóformán egy igaz szava sincsen, mindenfélét össze tud hordani, méghozzá olyan művészien, hogy általában ezeket el is hiszik neki. Nem kenyere a becsület, a tisztesség és ehhez hasonló „ostobaságok”. Lop, csal, hazudik, vagy rosszabb, és mindezt szemernyi megbánás, vagy lelkiismeret nélkül teszi. Legalábbis látszólag. Valójában igencsak sokat rágódik a múlton – habár igyekszik ezt elkerülni – de nem saját tettein, és azok következményein, sokkal inkább az ő hatáskörén kívül eső dolgokon. Mert ilyen esetekben mindig ott lebeg lelki szemei előtt egy „Mi lett volna, ha”. A „törzs” számára olyan fogalom, amely számára biztonságot, és éjszakai menedéket nyújt, cserébe pedig nem kér semmit. Ő úgy áll hozzá, a Shoun család már éppen eleget áldozott a megvédése érdekében. A látszattal ellentétben neki is vannak félelmei, és aggodalmai, csak éppen nagyon mélyre, az egoizmus, és a magabiztosság álarca alá eltemetve találjuk meg ezeket. A legjobban attól tart, egyszer képes lesz, olyannyira megszeret valakit, hogy elvesztésébe beleőrül majd. Mert abban biztos, egyszer mindenki eltűnik mellőle. Ő pedig egyedül marad a kínzó magányával. Éppen ezért senkit nem enged a „három lépés távolságnál” közelebb. Rettentően bizalmatlan, és utálja, ha emberi érzelmei véletlenül meglátszódnak rajta. Nem akar gyengének tűnni. Görcsösen ragaszkodik ahhoz a tudathoz, hogy neki azért nem kell társ, mert erős. Még véletlenül sem azért, mert fél. Ha az szükséges, könyörtelen tud lenni. Még saját magával szemben is. Többször előfordult már, hogy szíve helyett az eszével hozta meg fontos döntéseit. Így, bár tudta, megfelelően cselekedett, mégsem érezte a boldogság mámorát. Rettentően hitetlen. Számára, amit nem látott, az nem is létezik, így a Szellemek, Átkozottak, meg egyebek nem mások, mint ősi kitalációk, melyekkel az emberek a havat, meg a halált magyarázták. Természete elég szarkasztikus, imád másokból gúnyt űzni, főleg akkor, ha a másik nincs olyan helyzetben, hogy visszavágjon. De alkalomadtán díjazza azt is, ha ellenfelére akad. Haragtartó, és bosszúszomjas, de képes hosszasan, és türelmesen tervezgetni, mint egy árny a sötétben.

Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat): Dús, göndör, csokoládébarna hajzuhataggal rendelkezik, mely lágyan omlik a vállára. A tincsek végeiknél kissé kifehérednek, mintha festve volnának. Ebbe a frizurába már jó pár fésű tört bele. Már meg sem próbálja megszelídíteni hajfürtjeit, inkább vörös kendővel köti hátra őket. Mocsárzöld szemeinek pillantásával, ha ölni lehetne… azzal végezné a piszkos munkát. Tekintete néha fagyosabb, mint a kinti levegő. Nőhöz képest izmos testalkata van, ez is mutatja, mennyit edzett: mászott a sziklákon, és forgatta a kardot. Füléből két arany fülbevaló lóg. Maga sem tudja, egykoron honnan szerezte őket, de büszkén viseli az ékszereket. Öltözékét általában vastag ruházat alkotja, mely alól nem hiányozhat az elengedhetetlen könnyű mellvért sem. Ez utóbbi az apjáé volt, amit halála után megörökölt tőle, így kicsit nagy is rá. Övében egy tőr lapul, de ezt nem igazán reklámozza. Elmaradhatatlan kelléke a kardja is. Ez egy különös alakú fegyver, ugyancsak Aarus mestermunka remeke, és az édesapja egyetlen ajándéka. Leszámítva persze a madarát. Apropó madár, Phoen is állandóan a vállát díszíti, mint egy kalózpapagáj, vagy ha mégsem, akkor valahol a közelében köröz. Apja szerint, ez a lény olyan, mint egy fekete főnix, ami örökké vigyáz majd a lányára. Kár, hogy Alla nem hisz az ilyesmiben… Bal vállán háromszög alakú heg látszik, amit senkinek nem mutat meg, úgy könyveli el, mint egy Waeris bélyeget, ami megszégyenítette őt.

Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Hát, ha a feje felett szálló halálmadárról nem ismerik fel, akkor különös kardja biztosan megragad az emberek emlékezetében.

Mottó:

„Ölsz, vagy megölnek.”
„ Nincs győzelem vér nélkül.”
„Halott szivárvány, sötét fény,
Halott leszel, te is az út végén…”

Előtörténet (minimum 10-12 mondat): Shounnak született. Ez pedig mindent elárul. Családja számtalan kiváló harcost szolgáltatott törzsének, és nem egy hadvezér is kikerült soraik közül. Úgy, ahogyan Alla apja is betöltötte ezt a posztot, lánya akkor inmár öt éve.
Aznap csak úgy ömlött a hó, a szél pedig az ablak repedésein át süvített be. Szültésekor mindenki arra számított, megszületik a legifjabb Shoun, az örökös, akinek apja átadja majd minden tudását, és talán még a posztját is örökli. Na persze… Annál nagyobb csalódást váltott ki, mikor meglátták a gyermeket. Kicsi volt, gyenge testalkatú, és legfőképpen: lány. Apja először tudomást sem akart venni róla, szó szerint levegőnek nézte lányát. Végül – felesége unszolására beadta a derekát – és úgy döntött, kiképzi, mintha csak fiú volna. Ehhez pedig tartotta is magát.
Alla kifejezetten nagy érdeklődést tanúsított a harcászat iránt. Egészen kiskorától kezdve nem is hallott mást, csak „Úgy fordítsd azt a kardot!” meg „Ne emeld olyan magasra azt az íjat!” kezdetű mondatokat. Kardvívásban, és közelharcban jeleskedett leginkább. Hét éves korában – még alig bírta el a fegyvert – de apja egy kardot ajándékozott neki, amely alig pár centivel volt alacsonyabb nála. A férfi azt mesélte a kard az őseikhez tartozott, saját kezükkel kovácsolták, és nagyon értékes. „A legmegbízhatóbb társ” – így nevezte.
Ellenben az „örökös” nem magaslott ki semmi másban a többiek közül. A kovácsmesterségben rémesen szerepelt – egyszer olvad vassal meg is égette a kezét -, a mechanikához még ennyire sem konyított. Várjunk csak! Valamihez mégis volt tehetsége. Kezdettől fogva nagy lázadóként könyvelték el. Apja igyekezett engedelmességre nevelni, de annyi erővel majmot is taníthatott volna zongorázni. Minél keményebben bánt vele, a lány annál jobban ellenszegült neki. E miatt sokat vitáztak is.
Lázadó korszakának tragédia vetett véget: tizenkét éves korában anyja hóvihar idején elindult a folyóhoz, de sohasem tért vissza onnan. Talán egy vadállat, vagy egy ellenséges törzs, de ami a legvalószínűbb: a jéghideg folyam ragadta magával. A család törékeny egysége szilánkjaira hullott. Alla napokig ki sem merészkedett szobájából, csak ült az ágya szélén, és a plafon repedéseit szemlélte. Jobbik esetben… Máskor karjával felismerhetetlenségig összekaszabolt mindent, amit csak pengéje ért. Egy hét elteltével apja benyitott a szobájába. A megszokott szitokáradat helyett ezúttal csak annyit mondott: „Takaríts itt ki!”
Innentől kedve valami néma megállapodásféle lebegett közöttük. Nem úgy viszonyultak már egymáshoz, mint apa és lánya, hanem, mint mester, és tanítványa. Alla sokat fejlődött, törzse férfi tagjait megszégyenítő ügyességgel bánt a fegyverekkel.
Tizenhetedik születésnapjára különleges ajándékot kapott. Egy madarat, amely semmilyen, addig általa látott lényre sem hasonlított. „Sólymot akartam venni neked.” – mondta az apja. „Amikor megláttam ezt. Ez a madár egyedi, és büszke, olyan, mint te.” Alla megkedvelte az állatot. Talán Phoen máig az egyetlen teremtmény, akit feltétel nélkül tud szeretni.
Alig egy évvel később apja, és néhány tapasztaltabb harcos magukkal vitték egy küldetésre, mélyen, a Waeris törzs területének szívébe. Azóta sokszor próbálja felidézni, mit is kerestek ott, de mindig csak a ködfátyol mögül előtűnő, emlékeiben eltorzult arcok jelennek meg előtte, és a tudat, hogy szinte egy szempillantás alatt lefegyverezték, és megkötözték őket. Szinte a retinájába égett a kép, ahogyan még ott a semmi közepén apját térdre kényszerítik, és egyetlen vágással véget ért addigi élete. Ismét… A vér, amely akkor a havat szennyezte, Shoul vér volt. A családja vére.
Ismeretlen úti cél felé hurcolták őket. Egy eldugott táborba – amely azóta már biztosan elhagyatott, erről utóbb maga győződött meg – mely a hegyek között feküdt. Talán feláldozhatónak szánták őket, ki tudja… Mindenesetre minden túlélőt megjelöltek: Alla vállán azóta is egy háromszög alakú sebhely díszeleg. Nem tudja, mit akartak ezzel a tudtukra adni, mert még azon az éjszakán megszökött fogva tartóitól.
Törzse területére visszatérve lemondott harcos posztjáról, mert túl sok fájdalmas emléket idézett fel benne. Vadásznak állt, mivel ez több szabadságérzetettel töltötte el, mint bármelyik másik rang. De e mellett arra jutott, kamatoztatnia kell valahogyan tehetségét, és persze a bosszúvágy is fűtötte, meg akarta büntetni apja gyilkosait. Tolvajnak állt, de ezt is a maga módján tette. Nem a saját törzsétől lopott – legtöbbször – inkább úgy viselkedett, mint valami útonálló, ha ellenséges törzs tagja közlekedett területükön, vagy határainak környékén, Alla gyorsan megszabadította vagyontárgyaitól. Volt eset, mikor a vérontástól sem riadt vissza. Arra is készen áll, hogy másoknak segítsen sötét ügyekben. De nem akárkinek, és nem akármiben. Munkájának megvan az ára, és ha valamelyik megbízója a főnkének tekinti magát, nagyon hamar meg tudja változtatni íratlan szerződésüket.
Így, vagy úgy, de a Shoul név megint híressé vált. Vagy sokkal inkább hírhedtté. Az Aarus nem tud munkásságáról. Vagy, talán csak nem akar róla tudomást venni, és szemet huny felette mindaddig, míg ellenségeiket károsítja meg.
Számára mindegy hogyan, és miért, de az utolsó Shoul sarj éli önző, magányos világát a hómezőkön. Talán éppen az újabb áldozatát várja, átszellemült vigyorral arcán…

Képek: Választhatsz digitális rajzot, ide illő képet, tulajdonképpen bármit, ami kifejezi a karaktered.