Név, becenév : Reoth M'ahrea
Nem: férfi
Kor: 25 év
Törzs: - vándor, bárd, átkozott
Rang: vándor, bárd, átkozott
Megjelenés: Testalkatát és méretét tekintve átlagos, izmos. Arca kedves, mégis átlagos. Világos, fakó barna haja és rövid, dús szakálla csapzott, öltözéke koszos, rongyos és szegényes. Övén egy tőr lóg, de a karddal is jól bánik. Mindig hordja magánál hordja anyjától kapott lantját. Szemei acélkékek, árulkodók.

Reag írásnál illeszd be ezt a kódot az elejére ( válts forráskód nézetre előtte)! Ha nem jelenik meg, vagy nem tudod beilleszteni, mi megtesszük, csak kérd!

Karaktered lapja

Név, becenév (ha van): Reoth M'ahrea

Nem: férfi

Kor: 25

Törzs: vándorló bárd, az Aarusban született.

Rang, törzsben betöltött szerep: bárd, átkozott

Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd):

Apja: Watey M'ahrea (igényelhető: Fiatal korában elszegényedett nemes lett, katonának állt. Az aarusban tölt be valamilyen szerepet. Szívtelennek, ravasznak és keménynek gondolják. Gyermekeivel vasmarokkal bánik, egyesek szerint gyűlöli őket)

Anyja: Thisa M'ahrea (NEM igényelhető, meghalt)

Fívére: Ageril M'ahrea ( igényelhető: Idősebb testvére (29 év), a családi hagyományt követve harcosnak állt. )  

Főbb jellemvonások:

Pozitív:

Köszönhetően annak, hogy anyja halálától kezdve magára volt utalva megtanult boldogulni az életben. Az esze lett a legnagyobb erőssége, emellett hamar megszerette a zenét. Kiváló zenésszé vált, ebből keresi a kenyerét, habár nehézkesen. Pozitív személyiség, mindig kész egy-két csevelyre, és képes őszintén boldog lenni. Emellett teljesítési mániájának köszönhetően imád túljárni mások eszén. Élesebb a nyelve, mint a kardja. Mivel nemesi szülők sarja rendkívül sokat tud az udvari intrikákról és nem rest őket alkalmazni, ha az kell.
Amennyiben a helyzet úgy kivánja, rendkívül megfontolt tud lenni.
 

Negatív:

Makacssága olykor már oktalan önfejűségbe csap át, emellett pedig rendkívül öntelt. Ha érdekei úgy kivánják, nem rest ellopni pár dolgot, így nem az erkölcsök embere. Tiszteletlen másokkal szemben, a szemérmesség pedig legkevésbé sem jellemző rá. Szókimondó alkat, ami a körülötte lévőknek többnyire csakis a kárára válik, néha a sajátjára is.
Egy igazi nőcsávász, habár kevés sikerrel jár ilyen téren.
Becsvágya, valamint bizonyítási kényszere sokszor sodorta már szorúlt helyzetekbe.
 

Külső megjelenés:

Külsejét tekintve egyáltalán nem tűnik ki a tömegből, személyisége azonban annál különlegesebb. Nem ad sokat magára, ez azonnal feltűnik, ha találokzunk vele; haja kissé csapzott, kósza tincsei olykor homlokát veszik ostrom alá, dús, rövid, arcát körülölelő szakálla azonban meglepően rendezettnek tűnhet. Arcszörzetének egésze, és természetesen lobonca is a barna egy fakóbb, világosabb árnyalatában tündököl.
Arca kedves, mégsem gyermeki, mosolya pedig kellően természetes és mégis megragadó.
Nem csúfítják hegek, köszönhetően annak, hogy ritkán járt csatát, ám meglepően izmos. Ezutóbbit valószínűleg a gyermekkortól kezdve beiktatótt munkáknak és a folyamatos vándorlásának köszönheti.
Nem túl magas, de nem is alacsony, egy átlag férif ember magasságát megüti. Alkata izmos, de legekévsbé sem szélesvállú, látszik rajta a benne lakozó erő, megállja a helyét az ő korában lévők között.
Szegényesen öltözik köszönhetően annak, hogy nem bővelkedik a pénzben.
Koszos, olykor szakadt és minden esetben kifakult ingeket hord, amelyek valaha fehérek lehettek, mára inkább az agyag és a sár szinét kezdik felvenni.
Nadrágja sem különözik sokban ettől, azt azonban érdemes róla megemlíteni, hogy mindenképp testhezsimuló, kényelmes és legfőkébb praktikus, viselője ugyanis ezeket az erényeket tartja legnagyobbra ruhadarabjai esetében.
Cipője, vagy csizmája - mindegy is, ugyanis csak jóindulattal nevezhető bármelyiknek,-  illeszkedik öltözékéhez.
Övére kötve egy tőrt hord, emellett magánál rejteget egy íjat is, bár ritkán mutogatja. Természetesen mindkettőt tudja használni.
Természetesen nem csak a tőrt és az íjat tudja kezelni, kiválóan bánik a lanntal, semmivel se jobban. Zenével keresi a kenyerét, így többet ad a hangszerére mint másra. Egy szépen megmunkált hangszerről van szó, vörösbarna borítással, amely ugyan nem a legszebb és a legjobb darab, de egy erős közepes.
Az ifiúr szeme acélkék, ez pedig árulkodó jele annak, hogy átkozott.

Egyéb ismertetők: Kisugárzása az egyik fő ismertetőjegye, ezzel jó benyomást tudna tenni az emberekre, ha nem lenne olykor bárdolatlan és tiszteletlen.
Amely ugyancsak az emberek fejébe tud férkőzni, az a hangja. Lágy, nyájas és szép, mégsem szívesen fitogtatja azzal, hogy zenéi mellé - amelyek szintén megragadhatnak az emberek emlékezetében - körítésként hozzáteszi.
Természetesen acélkék szemeit sem könnyű elfelejteni...
 

Mottó:

"Félni? A haláltól, az ismeretlentől, az örökkévalótól? Az élet mindnél félelmetesebb... és szórakoztatóbb."

" Lehetsz nemes harcos, aki a csatában veszti életét, és neve örökké feledésbe merűl, vagy esetleg tehetsz valami különlegeset is, amiért emlékezni fognak rád."

Előtörténet:

A M'ahrea, elszegényedett nemesi család sarja, Watey M'ahrea másodszülött fia, és utolsó gyermekeként jött a világra. Gyermekként egy omladozó kastély romos falai mögött nőtt fel családja társaságában, akik az őket nyomó adosságok ellenére sem spóroltak a pénzzel és nem voltak hajlandóak lemondani nemesi címükről megélhetésük érdekében. Öt éves korától kezdve anyja tanította az udvari tanulmányokra - így az írás, az olvasás és a megfelelő viselkedés "tudományára" -, valamint a bírtokot örző harcosok tanították mesterségük tudományára több-kevesebb sikerrel. A harcosoktól ugyan a fiatal fiú nem tudott sokat eltanulni - a lovaglás és a kardforgatás, valamint az íjászat kezdetleges formáin kívül -, anyja jóval több benyomást tett rá. Tízéves korában eladták a bírtokukat és felmondtak őreiknek, így a fiút mások nem tudták erre tanítani, ekkor kezdett foglalkozni a zenével, amibe aztán bele is szeretett. Tizennégy éves koráig lelkesen tanította anyja mindenre, amire tudta, később azonban a láz vitte el az asszonyt. Halála előtt ajándékozta fiának a lantját, akit mélyen meghatott a trauma.
Tizenöt éves korában apja elüldözte a házból, amikor egy leányt akart haza vinni. Két hétig magára volt utalva, kishíján elvitte a láz, ám a helyi felcserek megmentették az életét, apja pedig - rossz hírét féltve - visszafogadta. Miután felgyógyult betegéségből a benne lakozó szellem szólt hozzá, amelyet egy ideig figyelmenkívül hagyott, majd meghallgatta. A szellemnek köszönhetően gyakran elhagyta az apai házat, olykor segédkezett a felcsereknél - aminek köszönhetően meglepően jól űzi a sebellátás tudmányát -, a helyi kocsmában zenélt, tanult, ahol tudott, és csábítgatta a lányokat.
Húsz éves korában összeszördült apjával, amely olyan komollyá fordúlt, hogy, miután Reoth felpofozta, apja kishíján megfojtotta a fiút. Fívére menekítette ki annak kezei közül, azután mindketten elhagyták apjukat, és saját utjukat járták.
Reoth ezután vándorolni volt kénytelen, eladta lovát és díszes ruháit, azután pedig a kocsmák előtt zenélt  egy kis pénz reményében. Szelleme lelket öntött belé, bíztatta abban, hogy mindenben jobb és jobb legyen, valamint  tanácsokkal látta el, ám emellett ő táplálta belé a makacságot is.
Szelleme csupán egyszer jelent meg más alakban, amikor egy ember késsel támadt Reothnak és kishíján megölte. Szelleme ekkor elhagyta Reothot, az támadó testébe szált és az saját kezével vetett véget életének. Azután visszatért Reoth testébe, ám csaknem három hónapig nem szólt semmit. Felemésztette minden erejét a cselekedete.
Reoth ezután élvezte az életet, megismert nőket és lelkesen itta a bort, gondtalanúl, mindaddig, amíg nem hallott az újabb áltkozott üldözésekről. A félelem egy apró szikrája fellángolt szívében, ám ő makacsan próbál ellenálni neki.

Képek: