Ez a két aprócska levélrészlet egy méretes kő alatt lapult talán évszázadokig. A lapok ugyan megsárgultak, de az írás még kivehető, habár a részleteket eláztatta a beszivárgó, olvadó hó.

(Részlet a Chronïcából)

Mikor az szellemek már elhagyták volt ezt az világot, még akadtak, kik őket, és az mágiát kajtatták, nagyobbrészt sikertelenül. Közülük tűnt ki volt Èroc, az félvér sámán, fia Tassalénak és Nyssának, apja Uininnek. Sokak firtatják, mi volt motivációja az kétes származású hősnek, ámde nem találnak bölcsebb magyarázatot, mint az folklór által is elismert nézetet: Èroc egyetlen célja Tiate szívét megnyerni volt.
Mármost akkoriban háború dúlta az Szigetvilág minden szegelletjét, kezdődvén délről, az Fael birodalmától az északi Waeris területekig. Még azon időben járunk, mikor e három törzs csupán kialakulóban volt, s nem is oly távoli időben az Fagy beállta. Akkortájt az Waeris törzsét verte főként az hideg, hiszen olyan helyütt lakoztak, hol gyakori volt az hófúvás, jégverés, s hol legkönyörtelenebb volt az tél.
Èroc még fiatal volt, mikor besorozták – mint az családjába’ az egyetlen teherbíró férfit –, s az sokakkal ő maga is háborúba vonult. Azonban az hideg nem kímélte a szabad ég alatt háló, szedett-vedett sereget, s az első éjen többek halálra fagytak. Az második éjen hasonló halált láthatott Èroc, s így ment ez csaknem egy dekádon keresztül, s bár az sereg még el sem érte az ellenséget, már megtizedelődött. Akkor mondott először bűbájt Èroc, s sólyommadarat áldozott az hatalmaknak, s többé nem halt meg senki, s sokan azok közül, kiket addig holtnak véltek, újfent jártak, s beszéltek.
S ez nem az egyetlen volt Èroc csodái közt, melyeket vagy maga tett, vagy melyekre az szellemeket bírta rá akaratjával. Mert az hős bármilyen feladatot maga vitt végbe, lett légyen az elveszett gyermek, beteg öregember, vagy kétes kimenetelű háború.
Beszélik, akkor sem tétlenkedett, mikor Tiatét, választottját ellenséges hadak hurcolták el, mint hadifoglyukat, s Èroc csupán öt társát vitte magával – mivel az hét gonosz szám -, hogy az leányt elmenekítse.
Legnagyobb tettjének mégis sokak tartják, mikor egy nap leforgása alatt kereste meg egymaga – még sebesülten az előző kalandja után – az törzsfő gyermekét az erdőben, nem lévén rest küzdeni sem farkasokkal sem az ottani, emberevő népekkel.

(Ázott naplórészlet)

Mire felébredtem, Tia nem volt otthon. Járkáltam a házban két percig és szólongattam, de be kellett látnom, hogy elmehetett, amíg én eszméletlenül feküdtem. Azonban a bolyongás közben Tiate helyett valami teljesen mást találtam: a konyhában a szekrény tetején egy zsák krumpli hevert, mellette egy darab pergamennel – természetesen a jófajta, amit csak varázsláshoz és szerelmes levelekhez használ az ember.
Felvettem, elolvastam, és a következővel szembesültem – idézem szó szerint: „Drága Er’! Elmentem, este jövök. Addig egyél, amit találsz. Estére hámozd meg nekem ezt a krumplit, főzd meg, és törd össze, kisütöm pogácsának. Elmentem megkeresni a gyereket. Csókollak: Tia”