Név, becenév :Ancric
Nem: férfi
Kor: 17 év
Törzs: Waeris
Rang: Feláldozható
Megjelenés: Megnyerő kinézet, átlagos, talán kicsit vékony alkat és úrias viselkedés jellemzi. Öltözéke rangjához illeszkedő; egy koszos rabruha. Szeme kék ragyogású, álla kissé előreugró, ajka kifejező, orra egyenes. Mogyoróbarna haját látatlanban, hevenyészetten fonja.

Reag írásnál illeszd be ezt a kódot az elejére ( válts forráskód nézetre előtte)! Ha nem jelenik meg, vagy nem tudod beilleszteni, mi megtesszük, csak kérd!

Karaktered lapja

[Ide csatolhatsz egy tetszőleges, ahogy mondani szokták, nem túl extrém képet. Szóval lehetőség szerint: mivel egy fagyott világban él, legyen rajta  megfelelő mennyiségű/ minőségű ruha | illeszkedjen a háttérttörténethez | ne legyen valamely híres személy képe | ne legyenek szélsőséges jegyei (pikkelyes bőr, hegyes fog, rajzfilmfigura-szerű alkat; lélek esetében egy különös szemszín, hasonló még belefér, de nem több)]

Név, becenév (ha van): Anric, vagy egyes jelzőivel élve Tűzopál Anric vagy Frász Anric. Az utóbbit kiérdemelte, az előbbit ráaggatta az emberek érthetetlen képzelőereje.

Nem: férfi

Kor:17 év

Törzs: Waeris (korábban a fael törzsfő fia

Rang, törzsben betöltött szerep: feláldozható

Rokonok, ismeretségi kör (ha igényelhetőnek képzeled, jelezd): Anyja, a fael törzsfő (marad igényelhető), illetve családja, a törzs többségét látásból ismeri, fontosabb tagokat név szerint, de ez nem kölcsönös.

Főbb jellemvonások:

Pozitív (minimum 5 db): Anricról tizenkét éves kora óta tudták, hogy a fael törzs méltó vezére lesz. Előzékeny volt, mindig figyelt, nem támogatott semmiféle erőszakot ember vagy állat irányába. De a sorsával együtt ő is megváltozott: tiszteletet tanult, hűséget és az igazi béketűrést, nem azt, amit egykor annak nevezett. De még ma is képes megérteni azokat, akik bántják, és az utolsó percig igyekszik tanulni mindenből, amit lát és hall.

Negatív (minimum 5 db): Kezdetben tiszta volt, teli hittel, ártatlan, és képtelen a rosszra szinte gondolni is. Azóta más lett. Mindenkiben látja a lehetséges gonoszt, kezdeti naiv hite gyanakvássá változott. Megtanult meghunyászkodni, hallgatni, engedelmeskedni, de időről időre még mindig kitör. Szeszélyes. Ami eleinte bizakodás volt benne, az elkeseredett reménybe kapaszkodássá nőtte ki magát, képes percekig csak ülni és egy jobb jövő képét szövögetni. Ugyanakkor Anric fél. Tudja, de nem fogalmazódott még meg benne: fél a haláltól; a reménytelenségtől; a kínoktól; fél attól, hogy a kegyelmes istenek, akikben hisz, nincsenek.

Külső megjelenés (minimum 4-5 hosszabb, kerek mondat): A fael törzs trónörököse meglehetősen egyszerű, de rokonszenves külsőt tudhat magáénak. Alkata átlagos, bár kissé sovány, s mozgásán, viselkedésén látszik, hogy nem ahhoz szokott, amiben él. Való igaz, hogy a törzsből távoztakor még tagadhatatlanul – talán kicsivel kevésbé is, mint kellett volna – nem sajnálták tőle az ételt. Azóta sajnálják, és ez meglehetősen jót tenne megjelenésének, ha nem járna együtt egy póriasnak is csak erős eufemizmussal nevezhető rabruhával. Arca azonban szerethető, álla kissé előreugró, ajka kifejező, orra egyenes. Szeme kék ragyogású, amit valaha ügyesen kiemelt volna hasonló színű öltözékével, most azonban ez egyetlen, általában látatlanban befont haját összefogó szalagban nyilvánul meg.

Egyéb ismertetők (ide írhatod, amiről a karakteredet felismerhetik, például, ha olyan hangosan nevet, hogy a puszta túlsó végén is tudják, ő az) : Még a feláldozhatók közt is ritka az olyan, akinek olyan sebei volnának, mint neki. Ő volt talán az egyetlen az utóbbi száz évben, akit annyira megviselt elfogatása, hogy megpróbálta magát a következményekre való tekintet nélkül kitépni a láncok szorításából. Bal kezét azóta csak nehezen tudja használni, és minden végtagján látszik, mennyire lenyúzta magáról a bőrt.

Mottó:

„A király csak honában első,
derék embert bárhol tisztelnek.”
„Ha valakit nagyura sem véd,
ki lesz annak védelmezője?
Ha a fény önmagát takarja,
nézésére lelhetsz-e módot?”

Előtörténet (minimum 10-12 mondat): Amikor a Waerishez került, a törzsnek egy percig sem kellett azon tűnődnie, honnan szalajtották. Ugyanis Anricot első kézből a fael uralkodónőtől kapták.
A fiú tizenhat esztendős koráig a törzsében cseperedett, tizenkét évesen kezdték el felkészíteni az uralkodásra, tanárai nem is próbálták leplezni, hogy ő a kedvencük. Igyekeztek kardforgatásra is tanítani, de azon a téren legalább olyan pocsékul teljesített, mint amilyen jól a tanulás terén. Azonban hamar megmutatkozott tehetsége az íjászatban, s ezen fellelkesülve – és persze a törzsfő fiának kiváltságaként – csakhamar saját szarvasra tett szert.
Boldog gondtalan életet élt, azzal az apró szeplővel, hogy időnként egyszerűen csak… kiestek dolgok. Tizenhatodik születésnapja előestéjén azonban anyja és néhány másik törzsbeli is tanúja lehetett egy különös esetnek: Anric összeesett az ágya mellett, és nyitott szemmel, arccal lefelé, remegve, de egyébként mozdulatlanul hevert a földön legalább két hosszú percig, mint akit démon szállt meg. Innen a gúnyneve, Frász Anric.
De nem úszhatta meg egy kellemetlen becenévvel, mert az emberek suttogni kezdtek, Átkozottakról. „Mindig sejtettem. Másként honnan a különös szemszín, az a türkiz, amely embernek nincsen?” „Nem a fiú az aggasztó. Hanem, hogy az anyja mögötte áll. A legjobb lenne, ha azonnal megöletné a kölyköt, vagy őt fogják.”
A törzsfőnek ugyan volt választása – széles skála a fia halálát illetőn -, kevéssé sem olyan, amit egy anya felvállalna, így a nő a „kisebbik rossz” – hoz folyamodott. A lehető legmesszebbre küldte a törzsétől a fiát: a Waerishez, mint feláldozhatót. Azonban egyértelmű utalást tett arra, hogy Anric nem tudhat arról, miért, ki által került oda; ahogy azt sem felejtette el közölni, hogy ha valaki megkísérelné megölni vagy megbecsteleníteni a fiát, a törzs azonnal háborút hirdetne.
Tehát tizenhatodik évét betöltvén, amikor Anric anyja unszolására „kilovagolt”, egy csapat Waeris ütött rajta a pároson, akikkel szemben esélye sem volt megvédeni magát. Mégis nagyobbrészt sértetlenül keveredett ki a kalandból, nem úgy, mint hátasállata, akit egy waeris nyíl talált lábon, és az állat helyben összeesett.
Valószínű, hogy a waeris –szőrösszívűnek előszeretettel titulált – tagjai is komoly érzelmi csapáson mentek keresztül, amikor a síró fael fiút a szarvasára borult állapotból kellett felrángatniuk, és elvinniük magukkal.
Anric azóta ott él. Nem keresik. Nem látogatják. Nem mennek érte.

„Az átkozott fiú halott. Minden a régi lesz.”

Képek: Választhatsz digitális rajzot, ide illő képet, tulajdonképpen bármit, ami kifejezi a karaktered.