|
Témaindító hozzászólás
|
2016.05.23. 18:25 - |
Kraeth ~ Ornella Vespera ~ Nyryn Furtim ~ Aclumorn Lyric Dahesgar
(nyílt játék)
|
[17-1]
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Mintha egy rövid időre Nyryn szemei elrévedtek volna. Mintha engem fürkészne, mintha egy kicsit is... mintha egy kicsit is kötődne hozzám. Pillanatnyilag nem egészen tudtam felfogni, még úgy sem, hogy sokkal józanabbnak éreztem magam, mint addig. Pillanatnyilag csak nem értettem, miért is vagyunk itt mi ketten és miért is mondja nekem ezeket a szavakat. Pillanatnyilag úgy tűnt, mintha nem csak én vesztem volna el ebben az erdőben, mintha ő is harcolna azzal, amivel én.
De nem akartam elbízni magamat. Épp elégszer megtettem már.
Ahogy figyelt engem és gondolkodott valamin, amit se nem értettem, se nem mertem megérteni, a szemeiben mintha ott lett volna az egész téli világ. A jégkék-szürke táj úgy bújt meg a pillantásában, mintha Nyryn nem csak a része lett volna az Örök Télnek, hanem... valami sokkal nagyobb annál. Mintha bírta, egészen mintha uralta volna a telet.Legalábbis abban az egy pillanatban, a szakadó hóesésben... egészen úgy tűnt, hogy az övé az az egy jégbe fagyott pillanat.
Ahogy óvatosan kivettem a kezéből a halálhozó nyilakat, a hidegtől félig érzéketlen ujjaim az övéihez értek, azután a vesszők köré fonódtak, ahol a helyük volt, ahol odavalónak érezték magukat.
Egy pillanatig még bámultak a hegyeket, aztán halványan elmosolyodtam. Láttam, hogy elpirul és könnyű lett volna azt erőltetni magamra, hogy a hidegtől, vagy engedhettem volna elsiklani a pillantásomat az arcát takaró szőke fürtök felett. De nemrégiben döntöttem arról, hogy őszinte leszek. Nemcsak másokhoz, magamhoz is legalább annyira.
Éreztem, hogy egyikünk sem igazán talál szavakat.
Azt nem láthattam előre, hogy neki nem is igazán kellenek szavak.
A következő pillanatban az ölelésében találtam magamat, meglepetten, értetlenül, és a tanácstalanságtól riadtan. Viszonoztam az ölelését, magamhoz szorítottam a hidegben, bár nem egészen tudtam, hogy mikor vagyok ostoba mód gyöngéd vagy mikor ropogtatom meg a csontjait.
Arra gondoltam, milyen egyszerű és természetes is ez az egy dolog egy ilyen rohadtul bonyolult, eszement világban, egy ilyen haláltól fülledt, fagyos kis gödörben.
Kissé feltámadt a szél.
Nevethetnékem támadt, amikor felmerült bennem, hogy ez a lány tényleg a teljes nevemen szólíott a Nibras-folyónál akkor? Hogy komolyan lépett egy ilyen őrületes hülyeséget azért, hogy engem ne égessenek meg elevenen a közeljövőben? Hogy tényleg... tényleg komolyan mondott minden szót, amit valaha kiejetett a száján, miközben az én hazugságaim sorra gabalyodtak egymásba és lepleződtek le...?
Kimondtam azt az egy dolgot, amit mondhattam, mégsem voltam benne biztos, hogy az az unalomig ismételgetet szó kifejez bármit is. Igazából, biztos voltam benne, hogy nem fejez ki semmit.
Ölelés közben csak annyit tudtam mondani ostobán,mégis nevető hangon. érezve, hogy az egyik nyílvessző kiszakítja a ruhámat és megkarcolja a bőröm: - Nem akarok illúzióromboló lenni, de... ugye a hüvelyébe tetted a kardot? |
Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem: nő
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.
Ott álltam vele szemben.Összevissza motyogtam valamit, amit nem tudnék mégegyszer pontosan felidézni az emlékeimbe. Lyric egy fokkal értelmesebben motyogott. Ez tudat alatt erősített bennem valamit. Valami, ami leginkább azt súgta hogy mennyire különbözünk, és hogy valóban a múltunk az egyetlen dolog mely összeköt minket.
Te jó ég! Mennyit is jártam fiatalabb koromban a kovácsműhelyekhez, mikor még Lyric csupán segéd volt. Annyira különböző utat jártunk be. Volt idő mikor szándékosan törtem össze a fegyvereket, hogy mindig legyen egy újabb okom meglátogatni. Nem tudom mi vezérelt. Valami mélyen legbelül. Egy aprócska kötődés. Egy láthatatlan fonál, mellyel mintha csak össze lettünk volna kötve. És minél messzebb jártam tőla, annál inkább szorított engem, hol a nyakam körül, hol a bokámon, hol a kisujjam legvégénél. A szorítását most is ugyanúgy éreztem, annak ellenére, hogy itt állt közel hozzám.
Annak ellenre, hogy évekig nem éreztem a legkisebb jelét sem a láthatatlan fonálka jelenlétét.
És ost, hogy itt állt előttem, ismét a kisujjamnál szorított. Mintha egy egyszerű, fonalakon rángatható bábu lennék.
És csak éztem, és olyan furcsa érzések kerigtek bennem. Aztán elvette a nyílvesszőket tőlem, és megszólalt. Egyetértően kezdtem bólogatni:
-Nem is kicsit.-dörzsöltem meg a tarkómat, közben éreztem, hogy arcom elpirosodik. Ezért is hagytam, hogy a rakoncátlani tincsek arcomat takarják.
Ötletem sem volt mit kéne tennem vagy mondanom, így a legegyszerűbb utat választottam: közelebb léptem Lyrichez, kezeimet a nyakába tettem és hosszasan megöleltem. |
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
A lépteim a világ leghangosabb sziklaomlásának tűntek az éjszakai csendben és ahogy távolodtam a Lihuien ablakából kiszűrődő fénytől, úgy lettem egyre hidegebb. Lassan megint csak az voltam megint, aminek születtem: az Eljövendő Tél Szele. Az érzékeim már alig bírták az ellentéteket: a fogadó fénye és az éjjel sötétje, a csizmám zaja és a lépéseim szünetének csöndje, a lassú haladás és a rohanva dübörgő szívem valahogyan túl éles kontraszt volt.
Egy perce sem volt, hogy láttam őt, de már nem tudtam felidézni magamban Nyryn arcát. Mintha ahogy elszakadtunk, az kitörölte volna belőlem az emlékét. És ezzel együtt minden mást, ami azelőtt számított.
A kis dolgok tűntek valószínűtlenül fontosnak. Hogy amikor a kezében fogta, mintha nem lett volna teljesen egyforma a két fél zafír. Az egyiken mintha eggyel több lett volna a sötét csík. Vajon feltűnik neki? Nem toltam vissza a széket a helyére, mielőtt távoztam. És miért nem esik a hó? Hiszen már jócskán tél van. Vajon azok a nyílvesszők elég hosszúak lennének egy waeris íjhoz? Cadan keres engem?
Úgy éreztem, mintha ez már az őrület határa lenne. Pedig nem lehetett. Senki nem bolondult még bele egy lány elvesztésébe. Én lennék az első.
És akkor, mintha csak az én kérdésemnek akart volna megfelelni, a vállamra hullott az első hópehely. Lehunytam a szemem. Megtorpantam. Megvártam, amíg végeláthatatlanul omlani kezd a hó és csak álltam a hidegben némán az út közepén. A hideg beitta magát a bőröm alá, mintha már nem odakintról, hanem a csontjaimból sugárzott volna.
Akkor hallottam meg a felém rohanó lépteket. Odafordultam, hogy lássam, mi történik, de lassú voltam. Addigra már előttem állt Nyryn.
Egyszerre vártam, hogy megszólaljon és akartam azt, hogy hallgasson és menjen el. Egyszerre adtam fel és kapaszkodtam a remény utolsó szilánkjába. Felkészültem a legrosszabbra.
Amikor azonban meghallottam, amit mondott, nem tudtam sem haragudni magamra vagy őrá, sem ellenkezni, sem gondolkodni, csak olyan valóságosan, mint még soha, elnevettem magam. És mindez már nem az ital hatása volt.
- Hmm. Nem biztos, hogy szükség van magyarázkodásra. Sosem kaptam még ilyen szép ajándékot. Mármint, egy köteg nyílvessző... egyenesen egy aarus kovács munkája... - röviden nevettem. - Én is szeretlek.
Kis szünet után a kezembe vettem a nyilakat és lenéztem rájuk. - Gondolom, most eléggé összezavartuk egymást.
Száraz volt a torkom, és nem is sejtettem, mit kellene mondanom. Talán ez volt az oka, hogy összevissza beszéltem.
|
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
A lépteim a világ leghangosabb sziklaomlásának tűntek az éjszakai csendben és ahogy távolodtam a Lihuien ablakából kiszűrődő fénytől, úgy lettem egyre hidegebb. Lassan megint csak az voltam megint, aminek születtem: az Eljövendő Tél Szele. Az érzékeim már alig bírták az ellentéteket: a fogadó fénye és az éjjel sötétje, a csizmám zaja és a lépéseim szünetének csöndje, a lassú haladás és a rohanva dübörgő szívem valahogyan túl éles kontraszt volt.
Egy perce sem volt, hogy láttam őt, de már nem tudtam felidézni magamban Nyryn arcát. Mintha ahogy elszakadtunk, az kitörölte volna belőlem az emlékét. És ezzel együtt minden mást, ami azelőtt számított.
A kis dolgok tűntek valószínűtlenül fontosnak. Hogy amikor a kezében fogta, mintha nem lett volna teljesen egyforma a két fél zafír. Az egyiken mintha eggyel több lett volna a sötét csík. Vajon feltűnik neki? Nem toltam vissza a széket a helyére, mielőtt távoztam. És miért nem esik a hó? Hiszen már jócskán tél van. Vajon azok a nyílvesszők elég hosszúak lennének egy waeris íjhoz? Cadan keres engem?
Úgy éreztem, mintha ez már az őrület határa lenne. Pedig nem lehetett. Senki nem bolondult még bele egy lány elvesztésébe. Én lennék az első.
És akkor, mintha csak az én kérdésemnek akart volna megfelelni, a vállamra hullott az első hópehely. Lehunytam a szemem. Megtorpantam. Megvártam, amíg végeláthatatlanul omlani kezd a hó és csak álltam a hidegben némán az út közepén. A hideg beitta magát a bőröm alá, mintha már nem odakintról, hanem a csontjaimból sugárzott volna.
Akkor hallottam meg a felém rohanó lépteket. Odafordultam, hogy lássam, mi történik, de lassú voltam. Addigra már előttem állt Nyryn.
Egyszerre vártam, hogy megszólaljon és akartam azt, hogy hallgasson és menjen el. Egyszerre adtam fel és kapaszkodtam a remény utolsó szilánkjába. Felkészültem a legrosszabbra.
Amikor azonban meghallottam, amit mondott, nem tudtam sem haragudni magamra vagy őrá, sem ellenkezni, sem gondolkodni, csak olyan valóságosan, mint még soha, elnevettem magam. És mindez már nem az ital hatása volt.
- Hmm. Nem biztos, hogy szükség van magyarázkodásra. Sosem kaptam még ilyen szép ajándékot. Mármint, egy köteg nyílvessző... egyenesen egy aarus kovács munkája... - röviden nevettem. - Én is szeretlek.
Kis szünet után a kezembe vettem a nyilakat és lenéztem rájuk. - Gondolom, most eléggé összezavartuk egymást.
Száraz volt a torkom, és nem is sejtettem, mit kellene mondanom. Talán ez volt az oka, hogy összevissza beszéltem.
|
Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem: nő
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.
Hosszú másodpercekig nem tudatosult benem, hogy éppen mit csinálok. Aztán csak anyit hallottam a fejemben, hogy "gratulálok. Épnnem most lépted át a józan ész határait. Meg úgy az összes többit is." Aztán meg arra lettem figyelmes, hogy Lyric viszonozza a csókot, és ezzel kicsit meglepett. Abban az eredeti, fél másodperc alatt kidolgozott, tervben csak egy csóknak tűnő valami volt, de most hirtelen megváltozott valami.
Teéljes mértékben értelmetlen, mégis tagadná ha visszakérdeznék ezt, de gyomrom görcsbe rándult, és szívem hevesen dobogni kezdett. Mikor elváltunk egymástól, ismét érzetem, hogy az arcom éget, és tudtam, hogy valószínüleg minden más piros dolog elbújhat mellettem.
Lyric az ajkába harapott és elkezdett beszélni. Kérdőn néztem rá, homlokomat ráncolva. Csendben hallgattam végig, és egyre inkább ködös volt ez az egész történet nekem. Figyeltem ahogy feláll, és elindul, és éreztem ahogy a lábam földbe gyökerezik, és minél távolabb van tőlem, és közelebb az ejtóhoz, amin talán ha kilép, soha többé nem látom, annál furcsább, és különösebb, addig még sohasem érzett érzés fog el.
Mikor már csak pár lépés választotta el az ajtótól, észe kaptam, és azonnal elkezdtem összeszedni a holmikat. Azt a néhány prémet, a kardokat a hátamra erősített tartóba helyeztem, és a kezembe fogtam azt a pár nyílvesszőt is, amit lyric hárahagyott. Utánarohantam, de úgy tűnt már elkéstem.
Könnyek gyültek a szemembe, és kedvem lett volna ott, a hideg utca közepén térdre esve sírni, és bemesélni maganak, hogy soha többé nem látom Lyricet, és meg se tudtam magyarázni, hogy miért tettem amit tettem, bár lehet, hogy a magyarázat eléggé ostobának hatott volna.
Aztán megláttam. Egy csedesebb utca felé ment, én meg -vállamon a prémekkel, kezemben pedig nyílvesszőkkel- rohanni kezdtem felé.
-Lyric, kérlek, beszéljük meg ezt a egészet! Én... én megmagyarázom a csókot! -hangom elcsuklott mikor kimondtam az utolsó szót, és tudatoslt bennem mindaz amit tettem. Aztán összeszedtem a batorságomat, és utolérve őt, elé álltam:-Tudod... engem nem érdekel, hogy különleges vagy-e... vagy sem... és.... én...-ne értettem miért lettem hirtelen ilyen zavarban előtte. Már éppen a tarkómhoz akartam érni, hogy megdörzsöljem, mert úgy láttam a városban, páran ezt teszik ha idegesek. Aztán megláttam, hogy még mindig szorongatom a nyílvesszőket, és zavart mosollyal, piros arccal nyújtottam oda Lyricnek őket:-én visszahoztam a nyílvesszőidet....? |
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Talán nem otrombaság, hogy ilyen nyíltan megjelent bennem a gondolat, de semmi kedvesm nem volt játszani. Mármint, a személyes dolgokkal kapcsolatban, mindig jobban szerettem, hogyha valóban személyesek maradnak, ami persze egy pillanatig sem jelentette azt, hogy ne szerettem volna megtudni, mi történt vele, mióta elhagyta az Aarust.
Ennek fejében, ha kicsivel fényesebb és jóhiszeműbb lett volna a világszemléletem, talán úgy fogom fel, a dög tulajdonképpen csak megmentett a választól. Minthogy azonban a derűlátás nem tartozott vegyes megítélésű tulajdonságaim közé, inkább feldühített a jelenléte. Igazából mindegy is, nem? Ha nincs, előbb vagy utóbb akkor is megégetnek átkozottsáért. Manapság nem válogatnak, aki szembejön az utcán, azt öletik meg.Vagy aki gyanúsan sokáig nem jön szembe. Azonban valahogy nem ez a dolog maradt meg abból a találkozásból az emlékezetemben.
Valahogy sokkal érdekesebb volt Nyryn zavara a közeledésemre. Igazából még az is tetszett, ahogy elpirult és kerülte a pillantásom. Nagyon igyekezett leplezni zavarát, de teljesen hiábavalóan; az örök tél világában ritkaságszámba megy a sötét bőrszín, Nyryn halvány bőrén pedig elfedhetetlen volt. Persze, valahol szégyelltem magam, hogy ilyen vadul viselkedtem, de ami a hirtelen felindulást és az erős italt illeti, részben még érthető is volt a cselekedeteim eszement sora.
Mikor kimondtam azt a két szót, egy pillanatra megdermedt. Tudtam, hogy nem hisz nekem, hiszen senki sem hinné el, hogy egy átkozott elárulja a kilétét. Az arcán érzelmek tömege futott át, és már kezdtem azt gondolni, hogy ki fog nevetni. De nem tette. Én pedig rájöttem, hogy ez volt a legönzőbb és legostobább dolog, amit tehettem. Ha valahol elhangzik ez a súlyos szó, az olyan, mint a pestis. Ha az vagy, megvádolnak. Ha hallottad valakiről, hogy az, te is gyanússá válsz. Ha a szüleid azok voltak, sokak számára rögtön azt jelenti, hogy magad is közéjük tartozol. Ha valaki megsejti, hogy tudja, azzal csak bajba sodrom. Csak engedem, hogy a sorsom minden sötét kilátása az övébe is belefonódjon.
Nem tudtam, mit tehetnék, hogy semmissé tegyem. Ez volt a legnagyobb hiba, amelyet az életemben elkövettem.
Együtt játszottunk gyerekként. Elválaszthatatlanok voltunk, aztán távozott a törzsünkből. Ki ne gondolna rá, hogy megtudta a kilétem és elment, hogy ne kelljen sem megöletnie, sem egy átkozott mellett élnie? Elítélhetik pusztán azért, ha elhallgatja, amit tud.
Tudtam, hogy minden áron változtatnom kell. Hogy nem bocsájtom meg magamnak, ha történik vele valami. Nem láttam ugyan esélyét, hogy megtegyem, de arra volt szükség, hogy így történjen.
Mondott valamit nagyon csendesen. Nem hallottam a szavakat, csak azt észleltem, hogy a következő pillanatban mellettem van, az ujjai a ruhám szövetére kulcsolódnak, a prémek illata úgy söpör végig rajtam, mint a téli szél, és az ajka az enyémhez ér. Igazából, forrón a hidegben, olyan hihetetlen valósággal, hogy alig tudtam rá reagálni. Viszonoztam, nagyon esetlenül és nagyon szemérmesen, egyszerre hitetlenkedve és próbálva nem keresni az okokat. Egy pillanatig úgy éreztem, sosem voltam még olyan boldog.
Aztán, mikor rájöttem, mit kell tennem, már tudtam, hogy valójában az lesz életem legborzasztóbb napja.
És percek múlva játszottam a szerepemet. Az ajkamba haraptam, lesütöttem a szememet.
- Sajnálom. - suttogtam. A hangomból sütött a szomorúság és a megbánás, egyedül azért olyan hitelesen, mert ez a két dolog igaz is volt. - Nem tudom, mit gondoltam. Csak azért mondtam, hogy... Nem gondoltam komolyan. Nem gondoltam, hogy így lesz. Én csak azt szerettem volna, hogy figyelj rám. Hogy úgy kezelj, mintha különleges volnék. Nem tudom, hogy mondhattam ezt. Sajnálom. Nem akartam ezt az egészet.
Eljött az ideje, hogy elmenjek. Felpattantam és az ajtó felé indultam. Már nem voltam képes játszani. Tudtam, hogy ha nem érem el időben azt a rohadt ajtót, akkor rájön a hazugságra. Akkor veszítettem. Bár akkor is, ha elérem.
Mindez persze mindegy. Úgyis csak idő kérdése, hogy megöljenek. A halál után pedig már nem fáj semmi. |
Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem: nő
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.
-Szuper, akkor játszunk!-nevettem:-Ki tud többet kitalálni a másik életéről, így, ennyi eseménydús év után- mosolyogtam Lyricre. Kissé megijedtem mikor köhögni kezdett, de később elkönyveltem az erős ital melléhatásaként.
Hirtelen aztán halkabbra vette a hangját, s látszott rajta, hogy valami fontos dolgot akar közölni. Az asztal felett áthajolva közeledett felém, s értelmetlen lenne tagadom, hogy fiatal koromban sosem gondoltam bele mit tennék, ha ilyen közel kerülne az arca az enyémhez, most azonban csak annyit reagáltam, hogy kicsit hátrébb húztam a fejem, és hirtelen azzal próbáltam eltakarni a pírt az arcomon, hogy oldalra néztem.
Aztán tekintetem a kezén állapodott meg, ami alig hogy ért hozzá az enyémhez egy ponton, de úgy éreztem, mintha szorongatná. Nem értettem, miért van ilyen hatással rám a hirtelen közelsége, ugyanis azelőtt sosem éreztem ilyet.
Mikor aztán kimondta azokat a szavakat, amik miatt máris megragadhatta volna és máglyára vethette volna bárki, megdermedtem. Hirtelen nem tudtam, hogy egyáltalán higyjek-e neki. Csak részeg lenne? Vagy komolyan mondja? Képes lenne ilyesmivel viccelődni?
Azonnal elvetettem az játék ötletét amit az előbb találtam ki.
Továbbra is néztem őt, most egyenesen a szemét.
-Nem hagyom nekik- suttogtam alig hallhatóan. Nekem is inkább tűnt egy gondolatnak, mint kimondott szónak.
Mielőtt bármi értelmes reakcióm lehetett volna, Lyric mögött belépett egy férfi az ajtón, és villám csapásszerűen hasított belém a felismerés. A férfi a törzs sámánjának volt valami jobbkeze, vagy afféle. Általában ő gyanúsított meg mindenkit azzal, hogy átkozott. Egy félreeső sarokban, egy suttogó párocskáról az embernek csak két gondolata születik: vagy valamit titkolnak, és csak egymással osztják meg, vagy… hát persze.
Minden olyan gyorsan történt. Az agyam még fel sem fogta az előző gondolatmenetemet, már cselekedtem is:
Megragadtam Lyric ruháját, és egy lépéssel mellette teremtem, közben láttam, hogy a férfi ránk néz. Csak egyetlen gondolat suhant át az agyamon, ahogy magamhoz húztam gyermekkori barátomat, és ajkaimat az övére szorítottam, és abban a pillanatban nem érdekelt, hogy Lyric csak hülyéskedik-e:
nem hagyom nekik. |
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Összeszűkült a szemem egy pillanatra, mikor azt hallottam, "eléggé sok mindent nem tudsz rólam". Ez igaz lehetett, de éppenséggel neki sincs fogalma néhány dologról, amiről tudhatna. Az unokatestvérem az aarus törzsfő. Vérontás eszközeiből élek. Az vagyok. Szeretem őt. - Van éppenséggel valami, amit te sem rólam.
Egy pillanatra hihetetlen erővel a mellkasomra nehezedett valami, az elmém megbénült és a dög megszólalt fagyott gondolataim közt. És nem is fog. Azután minden kitisztult, köhögnöm kellett, olyannyira, hogy könnybe lábadt a szemem. Az asztalra támaszkodtam, amíg összeszedtem magamat, majd igyekeztem kiegyenesedni.
Utólag még megborzongatott a gondolat, hogy ennyire hatással van már nem csak a tudatomra, de a testemre is. Az aggodalmamnak Nyryn nevetése vetett véget. Kissé rontott a dolog szépségén, hogy rajtam kacagott, de nem annyira, hogy ne mosolyodjak el.
Tisztázta, hogy a véleményem tekintetében én döntök. Mármint én, meg a dög, tettem hozzá gondolatban.
Hmm. Igen. Igaza lehet, részeg vagyok. Nagyon. Lehet, hogy csak képzeltem, hogy Az nem is szólalt meg ezúttal? Hogy csak az ital teszi? Csupán néhány másodpercig tudtam ezt hinni. Túl szép lett volna.
Azt mondta, nem fordulna ellenem. Soha. Mosolygott. A szemembe nézett.
Arra gondoltam, hogy eljött az idő. Szükségem van rá, hogy mindezt végigcsináljam, szükségem van arra, hogy valami visszavezesse hozzá a gondolataim, valamire, ami ezeket a szavakat valósággá teszi. Mert ha most megtörténik, ha majd tud mindent, akkor... akkor kiderül, mi van a szavai mögött. Vállallnom kell. Itt és most. Mert tudnom kell.
- Nyryn... Én...
Közel hajoltam hozzá az asztal fölött. Olyan közel, hogy az orrunk szinte összeért. A világ egyetlen pillanat volt, az idő megállt, a Lihuien nem létezett többé.
A kezem az övé mellett.
A prémek illata az orromban.
- Átkozott vagyok. |
Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem: nő
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.
-Eléggé sok mindent nem tudsz rólam.-vágtam rá, én is naív kisgyermeket játszva. Hirtelen úgy tűnhetett két kisgyerek veszekszik egy szelet süteményen. Mikor már nem volt az ujjaim között fekete hajtincse, elakadt a lélegzete, és elcsendesült egy pillanatra. Nem akaom tudni mi ment végig a fejében ezalatt a pár másodperc alatt. Elnevettem magam mikor újra beszélnni kezdett. Mintha kissé zavarba jött volna.
-Csak rajtad áll, hogy mi zavar és mi nem-húztam meg a vállaimat.
Következő kijelentésére összeráncoltam a homlokomat. Majd apró mozdulatttal megráztam a fejemet és Lyricre néztem.
-Részeg vagy. Legközelebb igyál mértékkel.-mondtam. Hangom határozottan és kissé talán akaratosan csengett. Mintha egy anyuka mondaná a fiának. Pedig csak én mondtam neki. Ahogy ezt a titok témát feszegeti mellesleg... áh, úgyis csak azért mondogatja, mert részeg. Biztosan üldözi valaki vagy nem tudom...
Kezemben a karddal néztem érdeklődve Lyricre, mikor végre megszólalt. Abban a pillanatban nem voltam egészen biztos benne, hogy igazat mod, ugyanis találkoztam már olyan emberrel, aki világ életében dadogott, ám részegen teljesen tisztán és komolyan beszélt.
Egyik kezemet a vállára tettem, és éreztem hogy megborzong. Vajon a barátságos gesztus miatt? Miden esetre rámosolyogtam, és a szemébe nézve mondtam eki:
-Sosem fordulnék ellened. Bármi is lesz.-mondtam bíztatón. És komolyan is gondoltam. |
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Az arcán látszott, hogy nem egészen veszi komolyan, amit a kereskedésről mondtam, holott a lándzsahegyek ott feküdtek a szomszédos asztalon, bizonyítékként, hogy van mit eladni. Ez azért csak jelent valamit... Arra gondoltam, talán nem is azokat a szavakat mondtam, amiket kellett volna, vagy a sorrendjüket cseréltem fel. Mert ugyebár én most részeg vagyok, azt hiszem. Aztán lassan körvonalazódott a gondolat, hogy még józanul követtem el a hibát. Nem hoz az ember véletlenül egy pár kardot Waeris területre, ha nincs vele szándéka, ugye? Lehet nekem bármi más szándékom Nyryn pengéivel, mint hogy neki adjam őket? Tudtam, hogy ezt nem ilyen állapotban kellene megítélnem, de sejtettem, hogy talán ezért kételkedik.
- Nem szoktam magam jönni. - feleltem, és igyekeztem nem olyan lenni, mint egy durcás kisgyerek. - És én sem hallottam még rólad, hogy vásárlóid lennének.
Szerettem volna még folytatni, bár magam sem tudtam mivel, de elakadt a lélegzetem, amikor már nem játszott tovább a hajtincsemmel. Mintha elveszett volna valami.
- Nem. Nem zavar, azt hiszem. - feleltem a részegségtől esztelenül, majd ugyanezen okból váratlanul elbizonytalanodva kérdezni kezdtem. - Szerinted zavar? Kellene, hogy zavarjon?
Kissé tanácstalan és aggodalmas lehetett a hangom. Már nem tudom, vajon tényleg azt vártam-e, hogy elmagyarázza, mi érdekel engem és mi nem, de az a sanda gyanúm, hogy akkor, ott, valószínűleg valóban azt szerettem volna.
- Nem ittam még. - mondtam őszintén. A francba is, hogy hazudtam volna neki, ittasan, Chorolban? - A titkom miatt nem lehetett. De hát... most azt hiszem, szomjas voltam. - Ostoba mód talán valóban elgondolkodtam azon, hogy szomjúság miatt részegedtem le. A hangom nyilván ezt tükrözte.
Dacosan arra is gondoltam, hogy lenne okom alkoholistának lenni éppen azért, ami vagyok; és azért, amiért még ő is elment, hogy kettesben maradjak a döggel; és azért, mert most már üldözik a hozzám hasonlókat; és azért is, mert addig kell inni, amíg még lehet.
Egy darabig áhítatos csend volt, amíg Nyryn rá nem kérdezett arra. Akkor pedig felelnem kellett. Akármit mond vagy gondol majd rólam, már megírtam azt a szöveget, nincs rajta mit takargatni.
Halkan kezdtem, száraz torokkal, színtelen hangon. Különös, hogy amilyen sok dolog kavargott belül perzselőn, kívül olyan hidegnek tűnhettem. - Egy záradék. Azért, hogy... háború lesz... azért, hogy a fegyvert ne fordítsák a családom vagy ellenem. Ha mégis így lenne, az Aarus nem elszámoltatható, ha nyíltan a Fael pártjára áll. Nem hiszem, hogy valaha szükség lesz rá.
De, igenis hiszed. Máskülönben miért virrasztották éjeket, hogy elkészítsd ezt a vésetet, átkozott? Ne légy ostoba. Ne mondd azt nekem, hogy én egy ostobát választottam?
Megborzongtam. Pedig már kezdtem úgy érezni, hogy nincs. Hogy végre nem akar szólni...
|
Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem: nő
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.
Háh! Milyen aranyos! Nem tudja mi a kíváncsiságom oka... Megforgattam a szememet, és gondolatban nagyon súnyán kigúnyoltam a mondatát.
-Szóval eladni... furcsa, még sosem hallottam, hogy egy fekete hajú kovács jár Chorolba eladni...-vettem a kezembe egy tincset fekete hajából. Egy kicsit piszkálgattam, majd visszaengedtem a vállára:-...Pedig sokmindet hallok a vásárlóimtól. Mellesleg, talán zavar, hogy féltem a barátomat?
-Csak azt ne próbált bemesélni nekem, hogy huszonöt éve alkoholista vagy!-röhögtem el magam halkan.Bennem is volt egy kis ital, és akkor nem nagyon tudtam másra gondolni. Mielőtt a waerishez kerültem, naonta többször is találkoztunk, és még életemben nem láttam részegnek. Most sem lehetett nagyon az, bár nem tudom, hogy pontosan milyen italt kapott.
Csak álltunk utána, és nem mondott vagy tett semmit. Úgy érzem, sokáig álltunk volna még ott, ha nem teszek valamit.
Csupán egy futó pillantásra méltattam a kard tanulmányozása közben, de ahogy láttam, örült annak, hogy tetszik a kard. Komolytalan vigyorára felvontam a szemöldökömet. Aztán továb tanulányoztam, és kezemmel végigsimítottam a belevésett mintába:
-Most komolyra véve a szót: biztos van valami elentése. Mit vésél bele, Lyric?- néztem rá, egyenesen a szemébe. |
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Elmondhatatlanul boldoggá tett, hogy Nyryn nem úgy viselkedett, mint azt a pillangólelkű lovag elvárta volna. Szorosan mellettem volt, de úgy tűnt, legfőképpen azért, hogy szemmel tartson, ha valami ostobaságra vetemednék, és talán egy kicsit azért is, hogy elég halk tudjon lenni.
A hangja számonkérő volt, olyan, mintha számot kellene adnom neki a tetteimről. De ha egy dióhélyban elférő kis öntudatom volt, nem vágtam rá kiskutyaként a választ. És azért ennyi szorult belém.
A mellettem lévő asztal felé intettem. - Nem tudom, mi a kíváncsiságod oka, de eladni jöttem. - Kissé akartam, de nem tudtam fennsőbbséges hangot megütni. Továbbra is egyszerű voltam.
Tovább kérdezett. A hangszíne nem változott. Továbbra is követelte a feleletemet, de úgy tűnt, valóban érdekli, mi történik. Úgy, kissé - azaz, a körülményekhez képest kissé, egyébként brutálisan - ittasan, nem fogtam fel azonnal, mi a furcsa azon, hogy kissé kiruccantam. Az első, amire gondolni tudtam, az volt, hogy azért számít ez annyira, mert átkozott vagyok. Mert talán elkottyanthatok valamit, amit nem kellene. Eszembe sem jutott, hogy gondolkodtam már rajta, hogy elmondjam neki, de Nyryn igazából még nem tudhatott a dologról. Akkor elég józan voltam, hogy tartsam a számat.
- Olyan vagy, mint Cad'. Ő is mindig szemmel tart. Azért, mert ilyen vagyok. - Utólag, szerencse, hogy ezt érthette pusztán a lelkületemre vagy érthette arra, amit valójában jelentett. - Pedig én már huszonöt éve élek így. Senki sem tudja, aki nem tudhatja. Vigyáztam.
A szemembe nézett, és nem tudtam folytatni. Úgy tűnt, nem méltányolja a cselekedeteimet. A józan énem érti ezt.
Egy pillanatig álltam és néztem, mint egy kuka varangy. A helyzetet Nyryn mentette meg, amikor jelezte, hogy üljek le. Lerogytam. Sima mozulat volt, de fáradt.
A szemem elkerekedett, mintha egy markolatgomb méretét igyekezne elérni, amikor azt mondta, tetszik neki.
A józanságtól eltávolodott, különös állapotomban azon gondolkodtam: Ha a penge, amibe beleadtam a tudásom, a jellememet, a mesterségem szeretetét, a vad elkeseredettséget és kemény hideget, amit éreztem, elnyerte a tetszését, akkor vajon én miért nem? Ha magamat dobtam elé hanyagul, magyarázat nélkül, esztelenül...
- Az öregek azt mondják, besötétedik, ha veszély van körülötted. És véd a pókoktól. - Komolytalanul vigyorogtam, aztán az arcom megváltozott, és elhalkult a hangom. - Nem készíthettem gyűrűt vagy nyakéket neked. Ez a te ékszered.
Arra gondoltam, ahogy a tűz formázta a vasat, ahogy az üllő és az anyag egymásnak feszült, ahogy az éjszakák hajnalokká lettek, ahogy a kezem zsibbadva véste a mintákat a foglalatba, és ahogy könnyedén futtattam az anyagot a két fél zafír körül. Arra gondoltam, ahogy Nyryn formált engem, ahogy egy perce még mellettem állt, ahogy éjek és nappalok teltek el várva a lovát vele vagy nélküle, ahogy összetörtem Cad' szavainak súlya alatt, aztán ahogy most azt mondta: tetszik.
Kis időre kifogytam a szavakból. |
Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem: nő
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.
Néhány korty után az ember hozzászokik az alkoholhoz. De nem nagyon akartam ma lerészegedni.Nem fordítottam különösebb rá, de szemem sarkából láttam, hogy az egyik, közelben ülő férfi tétovázik egy kicsit, majd feláll, és ha jól hallottam valami jó erőset kért.
Aztán magabiztos mosollyal állt meg az asztalomnál az ismerős alak, és dobott rá két pengét. Felnéztem rá, és azonnal felismertem. Felpattantam, és odaléptem elé:
-Lyric,mi a fenét keresel itt?!-vontam kérdőre azonal, azonban csak csendben, hogy e hívjam fel magunkra a figyelmet. Kissé talán közelebb is áltam hozzá, mint ahogyan azt illik.Éreztem rajta azt az igazán erős italt, amit kért. Úgy tűnt Lyric nem bírja annyira az italt mint én. És ezzel nem akarok dicsekedni.
-Mióta vagy itt? Mennyt ittál eddig?-kérdeztem fogaim között kiszűrve a szavakat. Bennem is volt már egy kis anyag, Mellesleg nem nagyon szívleltem, hogy csak úgy köszönés nélkül lepasszolt nekem két kardot, amit olyan nagy lelkesedéssel ígérgetett. Egyeesen a szemébe bámultam, és íváncsi voltam, hogy tesz-e valamit.
Egy idő után-ha tett valamit ha nem- visszaültem a székemre, és egy apró kézmozdulattal mutattam, hogy ő is foglaljon helyet.Azzal elkezdtem tanulmányozni a pengéket. Az egyiket kezembe is ettem.
-Gyönyörű munka.-mosolyodtam el, majd megláttam a kard gombján az aprócska zafírkövet, mint díszítést.:-Nem kellett volna ennyire kidíszítened. Mondjuk kifejezetten tetszik. |
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Mikor meghallottam az ajtóban kevert zűrzavart, már a karomon pihentettem a fejem, kicsit önostoroztam, kicsit várakoztam, és egy kicsit talán még aludtam is. Amikor felfigyeltem a hangokra, azonnal felkaptam a fejemet, és a csontmarkolató kard után nyúltam, az oldalamhoz, de az természetesen nem volt ott. Helyette Nyryn pengéi függtek a hátamon, de azokat esélyem sem lett volna előhúzni. Azonnal az járt a fejemben, hogy értem van itt valaki. Ennek persze, utólag rájöttem, nem volt semmi értelme: Aarus területtől távol voltam, és semmi nem indokolta volna, hogy itt legyek. Az elmenetelemről csak Cadan tudott, és ő - bármilyen volt is azelőtt a viszonyunk - sosem támadott volna hátba. Így nem.
Beljebb húzódtam az árnyak közé, és lehajtottam a fejemet, figyelve egy ottfelejtett, üres bögre alját. Azt a látszatot kelthettem, hogy részeg vagyok. Épeszűnek nem jutott volna eszébe közel jönni: ittas ember fegyverrel - nagyon nem jó partner. Fenyegetőbbnek tűntem, mint amennyire valójában lehetnék.
Lopva odapillantottam, amikor véget ért a dulakodás.
Egy szőke hajkoronát véltem megpillantani, de kiráztam a fejemből a gondolatot. Azaz, azt hittem, hogy kiráztam, mert később még eljátszottam vele, mire az alak már eltűnt a Lihuien forgatagában. Itt lehetne. Mármint, Waeris területeken vagyunk, talán valamiért Neki akadt itt dolga. De ha Tawel is vele van, lehetetlen, hogy odaadjam neki a kardokat. Nem bírtam volna annak az embernek a közelébe menni. Egyszerűen az emlékektől, amiket elindított. Először ő, aztán az az alak, aki leütött, végül a felcserház és Cadan figyelmeztetése a viselkedésemre vonatkozón.
Váratlanul tódultak az elmémbe az unokatestvérem szavai. Könyörtelenül igazak voltak megint. Ha szeretett is valaha, akkor biztos nem ezt a pillangólelkű lovagot, mert ez...
Cad' tudta, mit beszél.
Éppen sikerült lehiggadnom, amikor mellettem csendesen felnyögött egy szék. Nem közvetlenül az én asztalomnál, de éppen a szomszédságomban. A rajta ülő belekotyolt az italába - meglehetősen nagy adagba, úgy sejtettem -, majd kissé elfintorodott. Sokáig figyeltem ahhoz képest, hogy nagyonis jól ismertem az arcot. Talán csak az elmém nem tudta felfogni, hogy így betört a gondolataimba. Hogy csak gondolnom kellett rá, és ő ott volt. Túl egyszerűnek tűnt. Túl mesebelinek.
Felálltam, azaz elkezdtem felemelkedni, de végül visszaroskadtam.
Nem. Mindez mégsem volt olyan egyszerű. Nem akartam a saját ostobaságomtól szenvedni, de nem tudtam, hogyan tehetném meg. Azaz, a lelkem mélyén tudtam.
Felálltam, a mulatozó tulajához sétáltam, amíg Nyryn az italával volt elfoglalva, és rendeltem valamit, ami a nevéből ítélve durva waeris löttynek tűnt, olyannak, amiből ha egy nagyobb gyűszűvel innék, talán azonnal beesnék az asztalok alá. Szóval, éppen tökéletesnek. Óva intettem magam az ismeretlentől, de az életem egy rakás ganéj volt, szóval nem volt mit tönkretennem benne. Cad' havonta egyszer ittas, és ő az Aarus törzsfő.
Úgyhogy, huszonöt év után először, ittam. Kissé köhögtem a söntés mellett, majd rásegítve kihúztam a két kardot a hátamon függő hüvelyekből. A körülöttem lévők összerezzentek. Én még mindig tartottam kissé attól, mit mondok majd, így tétován várakoztam még egy pár pillanatig - vagy percig. Azon gondolkodtam, érezni fogom-e, ha ez a valami hat.
De mivel további néhány perc után sem történt semmi fura bizsergés, nem kezdett el füstölni a fülem, nem ült ki érthetetlen vigyor az ajkaimra, viszont továbbra is életben voltam, a lándzsahegyeim pedig látótávolságon kívül, muszáj voltam elindulni.
Sokkal magabiztosabb mosollyal álltam meg a lány előtt, mint azt egyébként tettem volna, és gyerekes egyszerűséggel letettem a két pengét az asztalra előtte.
- Azt hiszem, nem igényel magyarázatot. - mondtam.
Nem hiszem, hogy jól csináltam. De ezerszer jobban, mint egyébként tettem volna.
Utólag tudom, hogy hatott az itóka. Máskülönben nem vagyok olyan tapló, hogy elfelejtsek köszönni. |
Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem: nő
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.
Már jópárszor veszekedtünk Tawellel, de a mostani kicsit durvábbra sikerült. Az Őszvég fesztivált követő nap egyszerűen csak meglépett otthonról. Aztán mégegy napra rá már otthon volt. Kérdőre vontam, hogy hol járt. Erre elküldött melegebb éghajlatra. Már ha lehet ilyet mondani egy megfagyott világban... Persze nem is én lennék, ha hagynám magamat. Visszaszóltam, ő pedig leordított, hogy elege van a nőkből, mert mindig hülyeséget csinálnak, de főleg az akinek a nevét nem egészen értetem az üvöltözése közben. Vsszaordítottam, hogy vigyázzon a szájára, és elővettem a vadászkésem, mire ő három tőrt húzott elő. Ekkor Wamwano morogni kezdett, és mindketten eltettük a fegyverünket.
-Megbeszéltük, hogy ha itthon vagyunk nem tartod magadnál azt a kést.-okított ki Tawel.
-Megbeszéltük, hogy nálad meg maxiimum két tőr lehet.-vágtam vissza, mire felsóhajtott.:-Chorolba megyek-mondtam.
-Minek? A fesztivál előtt voltam ott.
-Eladom a prémeket.-mondtam, aztán nemes egyszerűséggel gyűjtöttem össze a fölösleges prémeket a házban, majd elköszöntem Taweltől és lóra ültem.Hollóvárat elhagytam amint lehetett, aztán kiérve a városból felsóhajtottam.
A lovamra néztem:
-Most Tawel szerelmes, vagy mi? Neki mióta vannak nőügyei?-vágtam egy grimaszt. De komolyan....Tawelnek nőügyei.....
Hangosan felnevettem, majd a köpenyem kapucnija alá tűrtem a hajam, és fkete sálamat az orrora húztam, mivel elkezdett szállingózni a hó. Déleőtt volt még amikor nekikezdtem eladni a prémeket. A legtöbbet ismerősök vettték meg, ha nem is amolyan "törzsvásárlók" de redszerint ismerős arcok. Kora délután végeztem.Éjfélt egy közeli istállóban hagytam, és elindultam az egyik Choroli fogadóba, ám útközben egy nagydarab, részeg fickó belémkötött. Nekemesett, ha jól láttam a Lihuien ajtaja előtt.
Gyomorszájon rúgtam, mire ő beborult az ajtón, engem agával rántva. Odabent a hangos mulatozás abbamaradt, és mindenki minket nézett. Ahogy magával rántott, és a szó szoros értelmében átbukfenceztem a hatalmas emberen.
-Mocskos szajha-motyogta a pasas miközben -velem egyidőben- feltápászkodott a földről.
-Mond mégegyszer-sziszegtem neki, és felkészültem a támadására. Medve módjára támadt nekem, én ppedig elugrottam előle, és merúgtam. Telibe fejelt egy asztalt, és kt széket is összetört mire elvesztette az eszméletét. Három ember kellett hozzá, hogy kivigyék őt.
Mindezek után a "mulatozó" tulajdonosa-megjegyzem a felesége ötből háromszor rókaprémet vesz- odajött és gratulált nekem.
-Adhatok valamit?-kérdezte.
-Valami erőset.
-Veszekedtetek?
-De még hogy!-nevettem fel, majd egy félreeső sarokba ültem, és levettem a köpenyem. Persze, perse, itt is jól tudják, hogy hogyan szoktnk veszekedni nha Tawellel. Legtöbbször mondjuk pont akkor mikor Chorolban vagyonk. Tawel a másik sarokba szokot ülni, de most az új nője miatt biztosan nem akar inni. Ezen a gondolato egy pillanatra elvigyorodtam.
Nem is néztem körbe, hogy van-e itt valaki ismerős, szinte elnyúltam a széken, csupán egy apró, és hálás pillantást vetettem a fiatal lányra aki kihozta az italom. Belekortyoltam, s elfintorodtam, ahogy az alkoholt enyeltem. Ez erősebb volt mint amire emlékeztem. Régen veszekedtünk már Tawellel... |
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Túlvoltam az utóbbi időben némi fejfájáson, némi kiábránduláson, némi veszekedésen, és mérhetetlen mennyiségű kardon, nyíl - és lándzsahegyen, fejszén, tőrön és alabárdon. Egyetlen ékszer sem készült az utóbbi időben, amiből sejtettem, hogy megváltozhatott valami.
Volt némi eladnivalóm Waeris területen, és mivel szabadulni akartam kissé a törzsem folyamatos, rámtelepedő, súlyos közelségétől, magam mentem a dolog után. Lehet, hogy valami más is hajtott, egy találka halovány esélye, de ebben nem voltam biztos. Azaz, legbelül az voltam: a hátamon ott függöt a két kard, a két fél zafírral. Nem magamnak hoztam el, nem illettek a kezembe.
Szerettem azt gondolni, hogy a kardba írt záradék a legtöbb, amit neki szánok. Fájdalmas dolog volt kilábalni belőle, és nem akartam újra átélni. Olyan ez, mintha részeg lettem volna: jó volt egy ideig, de az utána lesújtó másnaposságot senkinek nem kívánnám. Különös, nyugtalan gondolat ütött bennem szöget. Még sosem voltam részeg. Gondolatban megráztam a fejemet. Ez most a legkevésbé fontos dolog, amire gondolhatok.
A szemem éber volt, ahogy beléptem a Lihuien ajtaján, akaratlanul kerestem a tömegben a szőke hajkoronát, Nyrynt. Aztán észbekaptam, lefelé fordítottam a tekintetemet a magammal hozott tárgyakra. A tarsoly ott függött az oldalamon, ami jelezte felém, hogy nagy gond nem lehet.
Körbenéztem, és leültem egy üres asztalhoz, kedvtelenül nézve az embereket. Elgondolkodva figyeltem a pincéreket, találgattam, melyik ételt vagy italt melyik vendégnek szánják. A legkevésbé sem kötött le, de voltak gondolatok, amelyeket nem engedett a felszínre úszni. Egy idő után azonban zavaróvá lett. Úgy éreztem, bámulom a pincérlányt, így leszegtem a tekintetemet, és sorra elővettem a lándzsahegyeket, amelyeket készítettem. Százszor és ezerszer jobbak voltak, mint amilyeneket valaha készítettem. Igaz ez minden másra, ami mostanában keletkezett. De nem tudtam örülni ennek.
Sámánok üldöznek átkozottakat, emberek viszálykodnak emberekkel, és sosem tudhatom, ezek a tárgyak, amelyeket olyan gonddal készítettem, mikor fognak egy ember húsába mélyedni, mikor ontanak majd ártatlan vért. Bizonytalan kézzel rendeztem el őket az asztalon, végigfuttatva az ujjamat egy-egy mintán. Csínján kellett bánni a díszítményekkel, hogy ne menjenek a hasznosság rovására, de valamiért végig biztos voltam magamban.
A gondolataim egyre inkább zuhantak a komorságba: egészen eddig a vízesés tetején álltam, elkerülhetetlen volt, hogy lesodródjak a tajtékzó habokkal a mélybe.
A tél hideget jelent, a hideg éhezést, az éhezés elkerülhetetlen járványokat. A járványok halált. A halál kiújuló átkozottüldözéseket. Ami égő máglyákat és még több halált jelent. Túl sok ez a világnak. És itt vagyok én, a Halál szolgája, aki fegyvereket készít, hogy még több vért onthassanak. És aki szereti ezt csinálni. Rideg. Romlott. Átkozott. Az Eljövendő Tél Szele. |
Kraeth ~ Ornella Vespera ~ Nyryn Furtim ~ Aclumorn Lyric Dahesgar
(nyílt játék)
|
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
