|
Témaindító hozzászólás
|
2016.03.20. 16:41 - |
Cadan ~ Arthan ~ Sofia
Zárt játék (egyelőre) |
[21-2] [1-1]
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Cadan szépen ecsetele, hogy az az alak miért nem szórakozott az átkozott üggyel. Majd közöle, hogy senki sem azért lett tözsfő, mert képtelen kezelni érzéseit. Aztán megjegyezte, hogy én meg főleg nem azért. Mondjuk ebben igaza volt. Időnként nehezen ment. Viszont következő megjegyzése nem tetszett. Óh, hogy ásná elmagát a rózsaszín kecske segge alá! Jó, ezt megérdemeltem, hisz felpofoztam. Ezentúl nem fogok szoknyát hordani. Akkor legalább ezt nem tudja elő hozni még egyszer.
Aztán meg melehetősen felszínes kifogással elment. Biztosan Lyrichez. Legalábbis még találkozásunk kezdetén még miatta volt ideges. Sofia is megjegyezte, hogy indoka nem a legjobb volt. Nem éreztem szükségesnek elköszönni, úgyis találkozunk még. Véghetőleg túl gyorsan.
Ezekután Sofia is elköszönt. Felszállt fekete szarvasára, majd közölte hogy vigyázak magamra. Aztán közölte, hogy verjek csak ki Cad'-ból egy fejdíszt. Erre csak mosolyogni tudtam. Néztem ahogy elvágtat szarvasán. Nekem is indulnom kéne...
Hát visszasétáltam lovamhoz, felkapasztokdam a nyeregbe és elügettem.
[Arthan lelép.] |
Név: Sofia Shiin
Nem: nő
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.
Jól esett, hogy Arthan is az én álláspontomat erősíti. Nagyon jól. A félig megfagyott csapat idiótához nem tudtam mit hozzászólni, bár erős gyanúm volt, hogy Niva is közéjük tartozott. Úgy döntöttem, majd kikérdezem, márha addig el nem felejtem, avagy nem érzi olyan fontosnak, amit magától el kéne mondania. Igazából bíztam annyira Nivában, hogy ne járjak az ilyen apróságokért a nyakára. Csendben hallgattam Cadan mondanivalóját, aki éppen a teljes figyelmemet élvezhette. Érdekesek és elgondolás alá vetendőnek éreztem, vajon Cadan mikor lett ilyen bölcs, hogy olyasmiket tudjon olyan személyekről és helyekről, ahol meg sem jelent, illetve akikkel nem is találkozott.... Nos ezt betudtam az Aarus kémek alapos és megbízható munkájának.
Alig bírtam elfojtani a mosolyt az Arthan megválasztására tett kijelentésén. Talán mégis megkedvelem, ha esetleg megjegyzi a nevemet… vagy kicsit kevésbé vesz félvállról.
Cadannál hirtelen bekattanhatott a vezérhangya, mert nagy sietséggel, mondhatni sebbel-lobbal távozott.
- Viszlát - néztem utána, majd Arthan felé fordulva megcsóváltam a fejem. - Ennél közönségesebb indokot ki sem találhatott volna. - Mosolyogva felpattantam a szarvasomra. - Bocsáss meg nekem Arthan, de még számtalan elintéznivalóm akad. Én is elköszönök. - Kedvesen rámosolyogtam. - Vigyázz magadra! És akkor is verd ki belőle azt a fejdíszt, ha nem létezik. Legyen nőuralom az Aarusban is. - Kacsintottam rá cinkosan.
[Sofia elvágtázik Aztoron, Ach társaságában] |
Név: Sofia Shiin
Nem: nő
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.
Jól esett, hogy Arthan is az én álláspontomat erősíti. Nagyon jól. A félig megfagyott csapat idiótához nem tudtam mit hozzászólni, bár erős gyanúm volt, hogy Niva is közéjük tartozott. Úgy döntöttem, majd kikérdezem, márha addig el nem felejtem, avagy nem érzi olyan fontosnak, amit magától el kéne mondania. Igazából bíztam annyira Nivában, hogy ne járjak az ilyen apróságokért a nyakára. Csendben hallgattam Cadan mondanivalóját, aki éppen a teljes figyelmemet élvezhette. Érdekesek és elgondolás alá vetendőnek éreztem, vajon Cadan mikor lett ilyen bölcs, hogy olyasmiket tudjon olyan személyekről és helyekről, ahol meg sem jelent, illetve akikkel nem is találkozott.... Nos ezt betudtam az Aarus kémek alapos és megbízható munkájának.
Alig bírtam elfojtani a mosolyt az Arthan megválasztására tett kijelentésén. Talán mégis megkedvelem, ha esetleg megjegyzi a nevemet… vagy kicsit kevésbé vesz félvállról.
Cadannál hirtelen bekattanhatott a vezérhangya, mert nagy sietséggel, mondhatni sebbel-lobbal távozott.
- Viszlát - néztem utána, majd Arthan felé fordulva megcsóváltam a fejem. - Ennél közönségesebb indokot ki sem találhatott volna. - Mosolyogva felpattantam a szarvasomra. - Bocsáss meg nekem Arthan, de még számtalan elintéznivalóm akad. Én is elköszönök. - Kedvesen rámosolyogtam. - Vigyázz magadra! És akkor is verd ki belőle azt a fejdíszt, ha nem létezik. Legyen nőuralom az Aarusban is. - Kacsintottam rá cinkosan.
[Sofia elvágtázik Aztoron, Ach társaságában] |
Név: Cadan Taurean Laogh (Cadan)
Nem: férfi
Kor: 27 év
Törzs: Aarus
Rang: törzsfő
Megjelenés: Komoly arcú, törzsfőnek meglehetősen ifjú férfi. Nemesi vér, ez meg is látszik a mozdulatain, és a viselkedésén. Hosszú sötét haj és mélykék szem jellemzi. Válla széles, csípője keskeny, alkata erős, de nem zömök. A csaták idejére állati vérrel festi arcát.
Akárhogy is próbáltam béketűrő lenni, a sors valamiért nem fogta pártomat. Nem csak Arthan arcán látszott, hogy gyávaságnak tekinti az udvariasság egyetlen szikráját bennem, de Sofia szeme is nevetett. És nem az én humoromon. Azon soha, senkinek nem támad kacaghatnékja. Megfeszítettem az állkapcsom, egy pillanatra a távolba néztem, és igyekeztem felvenni a táj fagyos közönyét.
Meglepetésemre a Fael törzsfő felelt először. Talán Arthan és köztem túl hideg volt még a hangulat. Ő azonban nem úgy beszélt, mintha méltónak találna arra, hogy megossza velem értékes híreit. Kisssé kelletlen volt. Nem csupán én zavartam azonban. Hanem az is, amiről mesélt.
Hideg borzongás futott végig rajtam. Lesütöttem a fejem, és a csizmám havas orrára szegetem a pillantásomat, hogy a két nő semmit ne olvashasson ki belőle. Mivel a gondolatokőrült tempóban cikáztak az elmémben, nem volt nehéz úgy tennem, mintha a lábbelim lenne a szigetvilág legizgalmasabb ereklyéje.
Csak ez kellett! Szellemekre! Hányan lesznek tőlünk, akiket ismertem és akikben bíztam, most pedig kötelességem lesz feladni őket a Waeris sámánnak? Megtehetem-e ezt eggyel is a törzsemből? Mi a fontosabb, az Aarus békéje vagy az Átkozottak jelentette fenyegetés? Szellemekre... Nem, nem veszek részt ebbben az esztelen hajszában. Az Aarus kimarad ebből. Ha pedig Arthan Lane vagy bárki más megkísérel megakadályozni ebben, a saját fegyverét szúrom a bordái közé, és megetetem a máját a hollókkal.
- Kizárt, hogy szórakozott. Száz év telt el. Nem hiszem, hogy azalatt egyedül neki jutott ez eszébe. - Hitetlenül megráztam a fejem. - És azt kell hogy mondjam, olyan ember, aki józan eszének birtoklója, nem vádolja meg a Fael uralkodónőt azzal, hogy Átkozott. A kétségbeesés mondatta ezt vele, ebben biztos lehetsz. - Tekintetemet Sofiára villantottam, és elszakítottam a csizmámtól. - Az a suhanc végignézte, hogy egy embert, talán tulajdon törzse tagját egy máglyához kötözik és elevenen megégetik. Nem csodálkozom, hogy összezavarodott. Nem mondom, hogy közülönk bárki ilyen közönségesen cselekedett volna, de nem azért lett törzsfő egyikünk sem, mert képtelen kezelni az érzéseit. Még Arthan sem. Őt a szoknyája miatt választották. - Vigyorogni akartam, hogy fellazítsam a lelkem merev gondterheltségét, de nem sikerült.
Eszembe jutott valami. Vagyis valaki. Valaki, aki ésszerűtlenül cselekszik újra és újra. Aki zárkózott, tele titkokkal, éjjeli mesterkedéssel, aki alig beszél még velem is. Lyric. Aclumorn Lyric Dahesgar. Csak idő kérdése, hogy érte jöjjenek. Ha feltűnt nekem, akkor másnak is. Talán éppen a lánynak, aki után koslat. Talán már holnap a Waeris sámán kopogtat majd az ajtómon, hogy adjam ki neki. Akkor mit mondok majd?
Akárhogy gondoltam ezidáig, legkevésbé sincs időm itt csevegni.
- Sajnálom, hölgyek. Bizonyosan a felelőtlen italfogyasztás teszi, de ki kell mentenem magam, a legerősebb erő hív: a természet. - Idétlenül elmosolyodtam, és sebes léptekkel elindultam lefelé a domboldalon. - Még találkozzunk. Élveztem a társaságot.
Átkoztam magam, amiért nem találtam olyan ürügyet, ami egy valamirevaló emberhez illik. De túl fontos volt az elkövetkező, hogy ésszerű indokra fecséreljem Lyric idejét.
[Cad' - méltóságát vesztve a nagyobb jóért - lelép] |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Pofonomra Cadan nem ütött vissza. Sőt közölte, hogy nem is fogja megtenni, most, és mert nő vagyok. Mert nő vagyok. Hagyjuk már! Csak azért nem tette meg, mert itt volt a fael törzsfő. A következő mondatát nem fejezte be. Ezt is Sofia miatt tette. És még mielőtt megvádolnának azzal, hogy mindent Sofiára fogok, kijelenteném, hogy ezt rohadtul le lehet olvasni az arcáról.
Ezek után a fesztiválról érdeklődött. Majd megjegyzésére elmosolyodott. Idióta. Ha ennyire mindent tudni akar, akkor mégis mi a halott, rózsaszín ecskebékának nem jött el? Esküszöm jövőre nem megyek és akkor, majd kénytelen lesz odatolni a képét még részegen is. Éppen eme gondolataimat akartam neki hangosan is megfogalmazni, de Sofia megelőzött és elmesélte a mi drága futárunk történetét. Ami sokakat megrázott, engem meg csak pár kérdéssel rohamozott meg.
Viszont ezekután nekem már nem sok mondani való van. Hacsak nem közlöm, hogy összefutottam egy régi "kedves" ismerősömmel, és, hogy felpofoztam egy waeris harcost. Egy bizonyos lila hajú egyedet... Ezeket meg nem nagyon akartam Cadan orrára kötni, hisz most pofoztam fel őt is.
Inkább csatlakoztam Sofiához:
- Valóban nagyon szűk szavú volt. Talán megölte a szomszédját és csak meg akarja úszni. Az is lehet, hogy csak szerette vola látni az emberek arcát, ha beállít ezzel a mesével... - adtam igazat a nőnek. - Ezen felül volt egy félig megfagyott csapat idiótánk, akik gyanús, hogy együtt töltötték a délutánjukat - bár erről nem beszéltek. - meséltem és valahogy reméltem nem kérdez rá, hogy ezek kik voltak, mert a nevüket nem nagyon jegyeztem meg, csak Kraethét. |
Név: Sofia Shiin (Sof)
Nem: nő
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.
Cadan megjegyzése eléggé fellengzősre sikeredett, Arthan pedig bemosott neki egy hatalmasat. Na jó, nyitott tenyérrel ütötte meg, ki nem néztem volna belőle, hogy ekkora erő lakozzon benne… ha ököllel ütött volna, talán eltöri Cadan állkapcsát is. Achnológia végre befejte a röhögő maratont és besorolt mellém. Alaposan végigmérte Cadant. Arthant már volt alkalma alaposan szemügyrevenni egy asztal alól az ünnepségen, Cadannal azonban még egyikőnknek sem volt alkalma találkozni. Ami azt illeti, egyáltalán nem sajnáltam a dolgot. Azt hiszem nem kedveltem meg őt. Az első benyomás határozottan nem volt pozitív.
Azt azonban megállapíthattam, az Aarusban is nőuralom van. Nem bírtam ki, egy félmosoly kúszott fel az arcomra. Magamban elismerően biccentettem Arthannak és megállapítottam, hogy kedvelem. Úgy voltam vele, nem is olyan rossz arány, ha a kettőből legalább az egyik törzsfőt kedvelem. Ez azonban csöppet sem segített a “vitájuk” megértésében. Azt meg végképp nem értettem, miért éppen előttem hozta fel ezt a témát Arthan. De inkább nem feszegettem a témát, mert még a végén egymásnak esnek és én leszek kénytelen szétszedni őket… ehhez pedig semmi kedvem nem volt.
Amikor Cadan megérdeklődte mi történt a fesztiválon, alig bírtam ki, hogy ne vessek rá egy lenéző pillantást. Ugye ő sem gondolta, hogy majd én fogom felvilágosítani?! Röhögni támadt kedvem. Aztán eszembe jutott a hírnök. A hülyeség és az esztelen gyilkolászás hírhozóját. Égett bennem a tettvágy, legszívesebben leszúrtam volna ott helyben a nyomorultját, illetve a megfojtása ellen sem lett volna kifogásom. De arról a becses levélről semmit nem tudtok meg tőlem. Nagyon elégedett voltam mind magammal, mind Achnológiával. Az, hogy a másik törzs előtt értesültünk a törzsfő váltásról, akár komoly előnyt is jelenthet. Azt pedig nem haboztam volna kihasználni. Igazából sajnáltam is, hogy nem rögtön Waeris földre mentem. Bár azért nem vittem túlzásba.
- Beesett egy félhulla hírvivő és csak úgy benyögte, hogy találtak egy átkozottat. Azt persze nem árulta el, hogy honnan jött, vagy ki küldte. Amikor meg rákérdeztem, rögtön átkozottnak titulált. Lehet, hogy csak valami szenzációhajhász senki volt. Vagy éppen nem volt szimpatikus neki a szomszédja. - Csóváltam meg a fejem lemondóan. Várakozva néztem Cadanra. Kíváncsi voltam mit szűr le ebből, illetve, hogyan reagál rá. |
Név: Cadan Taurean Laogh (Cadan)
Nem: férfi
Kor: 27 év
Törzs: Aarus
Rang: törzsfő
Megjelenés: Komoly arcú, törzsfőnek meglehetősen ifjú férfi. Nemesi vér, ez meg is látszik a mozdulatain, és a viselkedésén. Hosszú sötét haj és mélykék szem jellemzi. Válla széles, csípője keskeny, alkata erős, de nem zömök. A csaták idejére állati vérrel festi arcát.
- Ugyan, kedves! Engem nem lehet kínos helyzetbe hozni. Ahhoz túl változékony vagyok. Nem érvényesül rám egy szabály röpke perceknél tovább. Semmilyen helyzetbe nem lehet... - Arthan keze hatalmasat csattant az arcomon. Ajkamról felszakadt egy fojtott nyögés, és a fejem megbicsaklott a hirtelen rá mért csapástól. Meg kell értenetek, egy kijózanodófélben lévő ember nemigen képes azzal számolni, hogy melyik az a pillanat, amelyikben egyébként is kiszámíthatatlan társasága felképeli. Így hát nemigen tehettem mást, mint vörös arcom elé igazítottam néhány lelapuló hajtincset, hátha kevésbé lesz feltűnő egy Aarus törzsfő tenyerének nyoma. Mármint egy törzsfőé, aki nem én vagyok.
- Arthan... - megcsóváltam a fejemet, egy sárkány fennsőbbséges lassúságával. Jobban mondva, amilyennek ezt a mesebeli teremtményt sejtettem. - Nem ütök vissza, te is tudod. Most. Mert nő vagy. Én pedig úriember. De ha megpróbálnám bennem kárt tenni - azon kívül, hogy valamivel egészségesebb színt kölcsönzöl az arcomnak - nos... - Nem mondtam semmit. Ismertem már annyira a nőt, hogy ha most visszaszólnék, folytatnám a mondatot, sosem lennénk képesek befejezni ezt a vitát. Ráadásul ha tovább beszélek, talán elkezdek fenyegetőzni, amit azonban nem akartam. Az én fegyverem - ha egy mód van rá - ne az legyen, hogy széthasítom a fejét. Sokkal szebb hosszas intrikákkal és eleganciával védekeznem. És az sem célravezető, ha ostoba kurafiként viselkedem a Fael törzsfő előtt.
- Most pedig, hogy ezt a kérdést ilyen kulturáltan sikerült elsimítanunk... - jelentőségteljesen megérintettem az arcomat, mintha csak arra volnék kíváncsi, fáj-e, ha hozzáérek. - Mi történt a fesztiválon? Nem arra a részre vagyok kíváncsi, kibe kötöttek bele részegek és ki okádta ki a vacsorát, ha lehet. Bár... amennyiben felhasználhatom ellene később, arra is nyitott vagyok.
Elfojtottam egy förtelmesen gonosz mosolyt, azaz annyira tompítottam, hogy csak enyhe kifacsart humor jele váljék belőle. Ez részemről nem lehetett túl meglepő.
Kíváncsian járattam a szememet a két nő között. A fesztiválok gyakran csak magamutogatásba torkollnak. A törzsfők - mint az a Waeris tag szokott - megjelennek a legcsicsásabb rongyaikban és komolyan néznek egymásra, azt próbálva kimutatni, mennyire remek a törzsük helyzete, mennyire nem szorulnak segítségre és mennyire unják, hogy hozzánk hasonló emberekkel kell egy levegőt szívniuk. Emlékszem, a Fael nő - aki Sofia előtt uralkodott - még a kölykét is elcipelte pár éve, hogy körbemutogassa. Nemigen volt rajta mivel dicsekedni, nem tett rám túl nagy benyomást, nem szólt egy árva szót sem. Szerintem lóg egy deszkája, nem csoda át, hogy nem ő van a Fael élén.
Mégis, ha valami feszültség van a Fael és a Waeris közt, ha valamelyik törzsnek nincs örököse - vagy az félkegyelmű, mint nemrég az a Fael kölyök -, ha valaki egy fél tányér húst felzabál, az árulkodó lehet. Márpedig ha viszály van a másik két törzs közt, az azt jelenti, hogy állást kell majd foglalnunk, és új fegyverkovács mestereket beiktatni. Ha valahol nem jelenik meg, nincs örökös, az illető törzs meginoghat és talán ránk akar majd támaszkodni, ami jelentős bevételt jelenthet. Ha valaki éhesen, átfázva esik be, az nyomorúságos időket jelent a köznép soraiban.
Szóval füleltem. Amit most hallok, az egy évre meghatározhatja a tevékenységemet. |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Sofia nem pofozta fel Cadant. Sajnos. Viszont az úrnak nem tetszett az, hogy kicsit fejbe vágtam. Nevetsséges képet vágott mellé. Elmosolyodtam.
Időközben Sofia leszállt szarvasáról, és közelebb lépegetett - azt hiszem. Cadab felszólításomon, vagy inkább kérdésemen gondolkozhatott, mert kussban volt. Végre egy olyan pillanat, amikor nem beszél, forgatja a szemeit, meg az ilyen tőle szokásos dolgok. Természetesen semmilyen fejdísz nem volt, amit ellophatott volna. Rühelltem őket, meg a többi ilyen ékszereket, amiket magunkra kell aggatni. Inkább maradtam a díszesebb ruháknál. Persze azoknál se az agyon csicsázottaknál. Láthatólag az a tény, hogy nekem nincsen semmi ilyesmim Cadannak is feltűnt, mert megszólalt. Hogy az a...! Most tényleg agyon verem!
Már emeltem is a kezem, mikor Sofia megszólalt. Ne hozzuk magunkat még kínosabb helyzetbe? Ugyan már! Ennél nem lehet jobban! Tehát folytattam a mozdulat sort és egy hatalmasat lekevertem Cadannak. Lehet, hogy majd legközelebb megbánom, ha ilen szituációba keveredünk megint, de nem érdekelt. Sőt, az se érdekel, ha most ezért visszaüt. Csak az érdekelt, hogy megtehettem. Ahogy kezem az arcához ért egy nyögés hagyta el a száját, majd megbicsaklott a feje. Határtalan öröm árasztott el, hogy ezt megtehettem. Igazán járt már nekem annyi év hallgatás után.
Ezekután nyugodtan Sofia felé fordultam.
- Nézd el nekem Sofia. - kértem. - De ez az idióta már éppen eleget idegesített. És te - fordultam vissza a sértetthez. - Cadan Taurean Laogh. Te meg még egyszer ilyet ne merészelj! Mert netalántán még azzal az elmászott fejdísszel verlek agyon. |
Név: Sofia Shiin (Sof)
Nem: nő
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.
Kényelmesen lecsúsztam Aztorról, akit amúgy baromira nem zavarhattunk, ugyanis kényelmesen legelészett. Most igyekeztem magam elkülöníteni tőle, mert a bő ruhám ugyanolyan színű volt, mint a szőre. Ennek tetejében még a nap halovány sugarai is ugyanúgy csillantak meg rajtuk. Miután leszálltam róla, az volt az első dolgom, hogy lerántottam a hozzám tartozó anyagot. Nem volt a ruhám olyan veszettül hosszú, csakhát azonkívül még viseltem egy köpenyszerűséget is. Öltözékem lengének és időjáráshoz nem illőnek tűnhetett, de ez engem nem érdekelt. A lényeg úgy is alatta van. Ugyanis vastag nadrágot és topot viseltem alatta, na meg könnyű vértet. A nélkül senki nem menne el a fesztiválra… Ebből ellenben semmi sem látszott és számtalan ember esett már abba a könnyelmű feltételezésbe, hogy gyönyörűen kiöltözött könnyű ellenfél vagyok... |
Amikor Arthan meglegyintette Cadant, azon kezdtem morfondírozni, hogy ez vajon mit jelent az ő jelnyelvében. Nem igazán tudtam eldönteni, Cadannak akar-e jelezni, vagy nekem. Igazából sajnáltam a dolgot, adhatott volna neki nagyobbat is. Már majdnem ott tartottam, bemutatom én hogyan is kell ezt csinálni, ám még időben megfékeztem magam. Talán nem a törzse területének közepén kéne pofon vágnom. Az később még kellemetlenségeket szülhetne. De azért a lehetőséget még fentartom magamnak, ha netalántán túl messzire megy. Néztem körbe az esetleges tagokat kutatva. Nem láttam senkit, de fő az elővigyázatosság.
Elfintorodott, majd felfújta magát, mint egy pulykakakas. Le se tagadhatná, hogy férfi… még a végén kidurran. Forgattam meg a szemem.
Kis közjátékukra csupán döbbenten tudtam pislogni és igyekeztem visszafojtani a feltörekvő nevetést. Ez nem volt egyszerű, mivel Ach hangosan röhögött a fejemben. Bár mondjuk inkább olyan volt, mintha egy disznó röfögése és egy gőzgép fújtatása versenyezne egymással. De drága macskámnak legalább annyi esze volt, hogy elbújjon Aztor mögé és a mancsai alá temesse a fejét. Érdekes látványt nyújott volna amúgy egy idiótán vicsorgó párduc...
- Inkább hagyjátok abba, mielőtt… - Itt megakadtam egy pillanatra. Azt akartam mondani, hogy mielőtt Achnológia röhögőgörcsben elhalálozik, de ez nem vetett volna túl jó fényt rám. Na meg rá sem. A párducok nem igazán szoktak röhögni. És nem, nem akartam közölni velük még ebben a családias hangulatban sem, hogy átkozott vagyok. Akkor tuti, hogy rögtön egy húron pendülnének. Gondoltam. ...mielőtt még ennél is kínosabb helyzetbe sikerül hoznotok egymást. - Fejeztem be az elkezdett mondatot a legenyhébb verzióval, ami eszembe jutott. |
Hallottam, hogy azt állítja, nem tartozik a többségbe. Értékeltem az önbizalmát, és igazság szerint gyanítottam, hogy így van, de ez valamiért nem fogott meg. Az, hogy valaki azt hangoztatja, nem tartozik a többségbe gyakran sajnos épp annak bizonyítéka, hogy nem csak hogy a "többség" csoportját gazdagítja, hanem azon felül még közönséges is. Benne ezt nem láttam ugyan, de eszembe juttatta az összes olyan embert, aki jog nélkül állította ezt, és nem tudtam még uralkodni annyira az arcizmaimon - még, mert még nem sikerült kijózanodnom, de már éreztem a folyamatot -, hogy elfojtsam azt az ösztönös grimaszt, amit mindez kiváltott belőlem.
Savanyú és kötöszködő? Ez határozottan új. Egy törzsfőnek általában nem mondják, hogy savanyú vagy és kötöszködő. Inkább azt hallani, hogy "kegyelmességed", "uram", "vezérem". Ezt - azt hiszem - először hallom. És árt az önértékelésemnek.
Nem tehettem mást, mint finoman, fensőbbségesen elmosolyodtam. Az, hogy korántsem éreztem magam ilyen magasan, nem állt szándékomban ezt kimutatni. Elég, ha azt hiszik, halhatatlan vagy, és nem próbálnak majd megölni. Akkor is, ha valójában ez nem igaz. Ha te magad észben tartod, hogy embernek születtél, az bőven elég.
Azt mindenesetre el kellet ismernem, hogy a hölgy elegánsan hárította - hogy is mondta - kötöszködésemet. Nem úgy Arthan. Ő annyira viselte kifinomultan ösztönös pofátlankodásomat, mint egy medve, ha megbökik egy izzó ággal. Az a remek tény, hogy ha finoman is, de nyakon vágott, nem eredményezett éppenséggel virágos kedvet. Bár nálunk azt hiszem, családi vonás, hogy ritkán virulunk ki az örömtől. És ez a kis kellemetlenség eltörpült a következő sokk mellett.
Amikor ugyanis felvetette, hogy tereljük a témát "békésebb vizekre", majd konkrétan megvádolt engem lopással, kirobbant belőlem egy nem túl arisztokratikus röhögés töredéke.
Kissé megbillentettem a fejemet, és a lányra szegeztem a tekintetemet. Akkor most ki a részeg, drágám? Nem derengett, hogy valaha bármit elemeltem volna. Az emberek általában nekem vették a csecsebecséket, nem én adtam el nekik a feketepiacon. Nemesember nem lop, hanem vagy megveszi magának vagy eléri, hogy egy talpnyaló megvegye neki. Aztán komolyabban is belegondoltam, hová tűnhetett az elkallódott csecsebecse. Sosem láttam, hogy a másik Aarus törzsfő fejdíszt viselt volna. Talán csak elveszett abban a sűrű, hullámzó hajzuhatagában. Talán sosem látjuk viszont. Vagy valakinek kellett és elemelte, amíg társam a törzsfői székben nem volt otthon. Talán egy kiruccanás során hagyta el. Esetleg valakinek tetszik a lány, lenyúlta hát a fejdíszét, hogy majd ő legyen a becsületes megtaláló... frászt, ennél valószínűbb, hogy nem bírta tovább egyszerre Arthan és az én közelségemet, lábat növesztett és megszökött.
- Nem tudom, Arthan. - igyekeztem együttérzést imitálni, pusztán a tréfa kedvéért, majd szélesen elvigyorodtam. - Nem lehet, hogy megvádoltad valamivel, ő pedig megsértődött, életre kelt és elmászott? Tudod, minden lehetőséget meg kell fontolnunk.
Felháborított és rosszul érintett, hogy éppen annak az embernek sikerül lopással gyanusítania, akivel egy törzset igyekszem összefogni. Ha tetszik, ha nem, összetartozunk. Nem fogom ölelgetni és pátyolgatni, de együtt kellene rendeznünk az Aarus ügyeit. Ha ő ellenem áskál, az nem csak az én esélyeimet rontja, de az egész törzset megoszthatja. Senkinek nem kell belviszály... azaz még egy belviszály is.
Mindennek ellenére felderengett bennem valami, amit egy érző ember esetében bűntudatnak lehetne és kellene neveznünk. Esetemben... a mérhetetlen önbizalmam pillanatnyi megingásának. |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Sofia készségesen válaszolgatott kérdéseimre. Megtudtam, hogy gyönyörű szarvasa Aztor és, hogy a Theward-erőből származik. Mindemellett Cadan meg készségesen forgatta a szemeit. Ennek állandóan van valami baj. Egyszer az unokaöccse, máskor az, hogy közlik vele, hogyan hívják a társalgó partnerét, hol meg az, hogy kedvesen szólnak egy másik emberhez. Majd megszólalt. Idióta! Agyon kéne verni, vagy legalább felpofozni úgy, hogy beleszédüljön. Talán attól megjönne az esze. Tűrtőztettem magam és csak tarkón legyintettem. Meghagytam Sofiának a lehetőséget. Szándékoztam tudtára adni, hogy nyugodtan megteheti Cadannak úgy se árt, de ennél jobban már nem tudtam utalni rá, csak szóban, ami meg már Cadannak is figyelmeztetés lett volna. Ezidő alatt Sofia nyugodtan lereagálta a dolgot - legalábbis látszatra. Biztosra mertem volna venni, hogy szívesen felképelte volna a gyereket.
Viszont mielőtt még tovább fajulna a dolog és nem csak sértegetnék egymást, hanem esetleg azon az egy pofonon - amit törzsfő társam amúgy is megérdemel - kívül még párat begyűjthetnek egymástól, megszólaltam:
- Nos, mielőtt még agyon vernénk egymást ereljük békésebb vizekre a témát. - mondtam. - Mondjuk rátérhetnénk arra, hogy legutóbb miért loptad el a fejdíszemet. Mert az rohadtul érdekelne, már csak azért is, hogy tudjam végül jó kezekbe került-e. - fordultam Cadanhoz és közben Sofia felé vetettem könyörgő pillantásokat, hogy ne nézzen hülyének. |
Név: Sofia Shiin (Sof)
Nem: nő
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.
Amikor Arthan rákérdezett a szarvasomra, a magát általában Cadannak nevező ürge ha még nem felejtette el a saját nevét is megforgatta a szemét. Ennek meg ugyan mi baja lehet? Figyeltem a férfit. Nem értettem mi probléma azzal, hogy Arthan rákérdezett a szarvasomra. Mert amúgy miről csevegjünk, hmm, nagyokos? Az időjárásról nem sok mondanivalónk lenne, mert évszázadok óta ugyanolyan. Háborút meg nem akarok kirobbantani… még.
A gúnyos mosolyra komoly késztetést éreztem, hogy lekászálódjak a szarvasomról és lekenjek neki egy jó nagyot. Vagy még egy annál is nagyobbat. Az még jobb lenne.
- Nos én nyilván nem tartozom a többségbe. - Meredtem rá hidegen és barátságtalanul. Most mit kötöszködik? Nem mindegy neki? Ha már nem képes megjegyezni a nevem, legalább ennyivel megtisztelhetne. Nagyon kikívánkozott belőlem, hogy akkor sem gondolnék ilyesmire, ha ő lenne az utolsó férfi a világon, ám végül mégis sikerült kimondatlanul hagynom a gondolatot.
- Ha ilyen savanyú és kötöszködő maradsz, ne is várd. - Címeztem neki a szavaim.
Nem igazán tudtam eldönteni, hogy most mi baja lehet. Megint. Nos mint erre ok, felmerült bennem, az a problémája, hogy nem átvertem, hanem megmondtam neki az igazat. Ha a szemébe hazudtam volna, akkor most jobban érezné magát? A férfiak olyan barmok… legalábbis a legtöbbje. Kiakasztó. Olyan szívesen behúztam volna neki, hogy egy pillanatra azt se tudja, hol van. Azonban uralkodtam magamon. Még. |
Kissé felszegtem a fejem, mikor Arthan a fülembe súgta a Fael törzsfő nevét. Nem szeretem, ha úgy kezelik a hibáimat, mintha örökkön létezők lennének. Még néhány év és tökéletes leszek, akkor mit kezdenek magukkal? Így utólag én remélem leginkább, hogy mindez csak egy részeg, eltévelyedett gondolat volt.
Lassan, ahogy kezdett az elmémből elszivárogni az unokafivérem iránti harag, úgy mászott elő a mélyből a felismerés: Arthan jóformán barátként üdvözli a Sofia nevű törzsfőt. Ez egyszer talán valami hasznosat is tett az Aarus érdekében. Egy-egy szövetségesnek még ittasan is tudtam örülni, habár meg volt az a sejtésem, hogy nem örök barátságról, hanem csak annak a női megfelelőjéről beszélünk, amelyet a férfiak cimborának neveznek. Társalkodónők, mondjuk?
Társam a törzsfői székben kedélyesen csevegett tovább. El sem tudtam képzelni, hogy mi az indíttatása: egyetlen fesztivál alatt megtanulta volna a szívélyes vezető látszatát kelteni vagy mindössze szómenése van. Mivel általánosságban nem éreztem hajlandóságot, hogy az esztelenségig menően a jót lássam másokban, az volt az érzésem, az utóbbi. Amikor a lány a másik szarvasa iránt kezdett érdeklődni, már látványosan forgattam a szememet a háttérben. Még szerencse, hogy meglehetősen szép szemem van.
A Sofia nevű nő helyesbítését nem viseltem kifejezetten jól, de meglehetősen urasan viselkedtem. Ugyan részeg úriember voltam, azért mégiscsak úriember. Gúnyosan elmosolyodtam.
- A nők többsége nem utasítja vissza, ha a koránál fiatalabbnak ítélik meg. Hacsak nem attól tart, hogy egy esetleges fiatalember... - A szemem megvillant, ezt tudtam, ahogy kimondtam mindezt. Sokszor ugrattak azzal, hogy semmi nem tud olyan fényt lopni a pillantásomba, mint a tulajdon említésem. Egyébként a sütemény egy ilyen valami lett volna, de ezt ők nem vették tudomásul. - Szóval ez a fiatalember esetleg arcátlanul rámenős lesz. Badarság ezt hinni. A fiatalember megöregszik és agglegény marad.
Igazat mondtam. Ami azt illeti, meg voltam róla győződve, hogy nekem egyhamar nem lesz még kisállatom sem, nemhogy valakim. Legkevésbé sem olyan Fael nők, akik olyan gyönge kifogásokkal állnak elő, mint hogy "kiszellőztetem a fejem". Minden mesében így keresik a kiskaput és alig hittem volna, ha nem hallom a saját fülemmel: valaki ezzel azért még próbálkozik. Vagy meg sem próbált valami értelmes ürügyet találni, vagy valóban idős. Idősebb, mint ezek a mesék, és nem ismerhette őket. Akkor azonban vénebbnek kellene lennie, mint az örök tél.
Aki pedig nem tisztel meg azzal, hogy megpróbáljon tisztességesen átverni, azt nem tekintem sem rokonszenvesnek, sem különösebben figyelemreméltónak. Figyelemre méltő nő nem él Tiate óta. |
Név: Sofia Shiin (Sof)
Nem: nő
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.
Elegánsan felvontam a szemöldököm Cadan megszólítására. Ja ő az, aki sosem tudja megjegyezni a neveket.
- Akkor már inkább Úrnő. Az hangzatosabb. Mellesleg én már kinőttem a “kisasszony” korból. - Tettem még hozzá halál nyugodtan. Nem kifejezetten zavart, hogy nem a saját nevemen szólított meg. Ezerszer jobb, mintha azt mondta volna, hogy “Sof”. Mert az még hagyján, hogy a nálam jó pár évvel idősebb tagjai a törzsemnek így hívnak, no meg azok,akik közel állnak hozzám, de könyörgöm, tök random emberkék ne szólítsanak már így! Fintorodtam el gondolatban. A feltett kérdésre magam sem tudtam a választ, így kénytelen voltam rögtönözni valamit.
- Csak kiszellőztetem a fejem. - Nem mintha ittam volna egy kortyot is, ami után szellőztetni kéne. Ő viszont ittasnak tűnt. Az is. Kilométerekről bűzlik az alkoholtól. Morogta Achnológia.
- Ő itt Aztor. A Theward-erdőből származik. Akkor kaptam, amikor törzsfő lettem. - Mindenki úgy gondolta, ez a szarvas maximálisan illik hozzám. Feltételezhetően Ach miatt és kicsit kisebb súllyal, de a fekete ruhám miatt. Most egyen feketék voltunk mind a hárman. A fekete szarvasok rendkívül ritkák voltak, én nem is hallottam többről Aztoron kívül, reméltem az, hogy nekem ajándékozták a törzsem szeretetét jelképezte, nem pedig erős célzás akart lenni, hogy egy sötétlelkű rohadék vagyok. |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Cadan láthatóan unottan végig mért. Szeme egy pillanatra megakadt a szoknyámon. Nos, legalább szóvá nem tette. Ezt megúszta. Majd, válasszal méltatott. Közölte, hogy unokaöcse megint bajba került. Talán kicsit élesebben, mint kellett volna. Talán megint ivott?
Ha jóltudom Lyricre gondolt - már pedig a leírás alapján rá- és ez esetben nem csodálkozom. Az a gyerek folyton bajba kerül. Végül elkezdte szídni az illetőt, aminek Sofia megjelenése vetett véget. Köszöntötte, természetesen a szokásos megszólítást nem hanyagolhatta el. Hát persze a neveket sosem jegyezte meg. Lemondón megráztam fejemet.
- Sofia, Cadan. Sofiának hívják. - mormoltam halkan, hogy csak ő hallja. A nőre néztem. Egy gyönyörű fekete szarvas hátán ült. Feket szavas? Ezt meghonnan szalasztotta? Nézzük csak. Legutóbb úgy váltunk el, hogy mindketten örülnénk annak, ha látnánk egymást, még a kötelező eseményeken kívül is. Na, tessék! Megkaptuk.
- Sofia! - mosolyogtam. Nem láttam fontosnak megkérdezni mi szél hozta erre, hisz Cadan már megtette. - Örülök, hogy látlak. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar összefutunk. - és csak beszéltem, beszéltem és nem tudtam befogni a számat. - Szép szarvas, hol szerezted? - na itt már kezemmel csaptam szájba magam, hogy elhallgassak. Végül bocsánat kérőn pillantottam a fael törzsfőre és hallgattam várva válaszait.
|
[Cadan Taurean Laogh]
A közeledő alak Arthan Lane volt. Csinos, karcsú lány, aki meglehetősen vonzó lett volna, ha nem ismerem eléggé. Mert a bájain túl tömegével akadtak hibái. Többek között az az agyament szokása, hogy kockáztatja a saját épségét azzal, hogy az örök tél világában képes egy kis libegő szoknyában megjelenni.
Amikor leszállt a lováról az első, ami feltűnt, azok kivillanó karcsú combja voltak. Persze. Miben fogadunk, hogy szándékosan villogtatja, ha már van neki? Bár, ha így van, nem tudom, mit keres a törzsfői székben, és miért nem részeg uracsok ölében bájolog. Nem szóltam egy árva szót sem, de meglátszhatott az arcomon a véleményem egy szilánkja, mert érezhetően összeszorítottam az ajkaimat, és felvontam a szemöldökömet.
Sok területen eltekintettem az illemtől, de a szavait még ennek ellenére is hajlandó voltam meghallani. Meglepően toleránsnak tűnt. Talán szórakozik. Vagy a részegség elvette a józan ítélőképességemet. Egy pillanatra félrebillentett fejjel mérlegeltem a lányt, találgatva, feleljek-e neki. Arra jutottam, érdemes válaszolnom, hogy ne kérdőjelezhesse meg a modoromat. Nem vetne rám jó fényt, ha ilyeneket mesélne rólam a fehérnépnek, akikkel együtt csavargatja a haját vagy tudom is én.
Hirtelen konstatáltam, hogy meglepően kiábrándult tapló vagyok az ilyen és ehhez hasonló gondolataimmal, Aztán ugyanilyen megdöbbenéssel észleltem, hogy pillanatnyilag ez egy kevéssé még zavar is.
- Arthan. - fennsőbbségesen biccentettem, jelezve, hogy ha ő nem is, és betartom a társalgás megszabott emberi menetét és köszönéssel indítok. - Az idióta unokaöcsém történt, az. - vágtam rá nem tervezett haraggal. Talán az ital. - Az a vadbarom, tudod, aki gazdag bakfisoknak készít karpereceket ahelyett, hogy megtanulá legalább annyira megvédeni magát, mint egy hatéves Waeris kislány. De nem! Mert ő a kardot is csak dísznek hordja, hátha fog vele végre egy nőt. Azt a rohadt...
Természetesen nem szeméremből és nem az Arthan iránti tiszteletből fojtottam magamba a folytatást. Észleltem, hogy a társaság hirtelen kibővült egy taggal. Szép metszésű arc, ragyogó szemek, hosszú haj, és bő ruha, ami teljességgel elfedte alkatát. Megvolt az az érzésem, hogy feleslegesen. Így, utólag nem tudom megmondani, mennyire látványosan bámultam meg, de a szellemekre, volt bennem már két sör. Vagy három... vagy négy.
Felismertem benne a Fael törzsfőt. Hmm. Még a Waeris egy képviselője is jelenjen meg és tarthatunk egy részeges hangulatú gyűlést. Ha voltak a fesztiválon, nyilván ittak. Azt nem lehet józanul végigcsinálni.
- Hadd üdvözöljelek köreinkben, drága... kisasszony. - Tudom, ne essünk többször ugyan abba a hibába, de könyörgöm, ittasan esélyem sem volt, hogy eszembe jusson a becses neve. Főleg, miután meglehetősen újonnan kapta a címet.
Jó lett volna lelépnem, és végre elintézni azt a semmirekellő rokonomat, de hölgytársaságban nem jó ürügy, hogy megyek, megfojtom védtelen unokaöcsémet. Így hát elővettem a legelbűvölőbb és legkevésbé ittas mosolyomat, és egy pillanatra engedtem átsuhanni az arcomon. - Minek köszönhetjük a látogatását? |
Név: Sofia Shiin (Sof)
Nem: nő
Kor: 26 év
Törzs: Fael
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Erős, parancsoló kisugárzás jellemzi. Hosszú és bő fekete ruhát visel. Finom vonású arca értelmet sugároz. Szemei ezüstösen kékek, olyanok, akár egy drágakő. Haja hosszú, sötétbarna, enyhén ezüstös fényű. Bal oldalán feltekerve hosszú ostora lóg, amelyen apró hegyes tüskék sorakoznak.
Amint kiértem a széksorok közül, füttyentettem egyet, mire két perc múlva előttem állt a szarvasom. Páratlan agancsú barátom egy valódi izomkolosszus volt. Éjfekete színű szőre egészségesen csillogott, akár csak a szemei. Majd kicsattant az energiától és látszott rajta, alig várja már, hogy átvágtázzunk a dombok és puszták végtelen rengetegén. Achnológia mellettünk futott és gyanúsan csendben volt. Na most vajon mi lelthette?
Nem volt kedvem még visszamenni a törzsem területére és úgy tűnt Aztornak sem, ezért elindultunk csavarogni. Szerettem szarvasomon “lovagolni”. Márcsak az elegáns hatás miatt is. Ugyanis a hajam és a ruhám is mögöttem lebegett, hála a szembeszélnek. Bármennyire is egoistán hangzik, kevésszer éreztem magam ennyire elegánsnak. Ezt a témát félre téve megint a tájra koncentráltam. Ekkor vettem csak észre, hogy az elkószálás tényleg jól sikerült, ugyanis Aarus területen voltam éppen, valahol a Redda-domb környékén. Üsse kő, ennyi még nekem is belefér. Nos tévedtem. Ugyanis kiket láttak meg a szemeim? Hát a két Aarus törzsfőt. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek… mégis ki más futna össze egyszerre mindkettejükkel a területükön?! Igyekeztem magam túltenni ezen, s barátságos fejet vágni. Hát… nem vagyok benne biztos, hogy sikerült. Mondjuk én ritkán vágok barátságos fejet, szóval nem térhetett el úgy nagyon a tőlem jól megszokottól. Úgy tűnt valamit bénáztak ott, tehát annyira nem aggódtam, sőt alig tudtam visszafojtani egy félig elégedett és félig gúnyos vigyort. Úgy látom barátocskáim, az élet nektek sem fenékig tejfel. Na ez a mondat már Achtól hangzott el. Na tessék, már azt hittem itt hagytál. Üzentem neki. Ne reménykedj… Válaszolta.
- Üdvözletem! - Biccentettem mereven, minden meggyőződés nélkül, amikor odaértem hozzájuk. |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Úgy döntöttem mielőtt még haza megyek ellátogatok a törzs területén a kedenc helyemre: A Redda-dombra. Szerettem azt a helyet. Általában kevés ember járt ki oda és a kilátás is szép volt. Nem siettem, ráértem. Mondjuk nem ártott volna, ha minnél előbb elmondom Cadannak, a fesztiváli eseményeket, de úgy gondoltam, ha már eljönni nem volt hajlandó, akkor biztos nem érdekelheti annyira. Mondjuk tény hogy jobban jártak azzal, hogy csak én mentem. Kivételesen nem rajtam múlott, hogy lesz-e tömegverekedés vagy sem. Három-négy évvel ezelőtt ebben igen csak jeleskedtem. Akkor még nem voltam törzsfő... Viszont amióta az voltam, próbáltam mellőzni eme élvezetet, mert hogy nézne az ki, ha az Aarus női törzsfője félholtra verne pár ember, meg kicsit önmagát is megveretné? Cadan inkább ordítozott pár emberrel, majd hölgynek és úrnak szólított mindenkit - a tőle megszokott módon, mivel képtelen volt megjegyezni. Néha örültem annak, hogy az enyémet tudja.
Lovam hátán ügettem fel a dombtetőre. És milyen látvány fogadott? Hát az imént emlegett Cadan állt előttem. Ennyit arról, hogy békésen nézelődhetek, meg az egyedül létről is. Úgy tűnt ideges valamiért. Az első gondolatom az volt, hogy nő van a dologban. A második az, hogy az unokafivére Lyric. A harmadik az, hogy mindkettő. Közelebb kormányoztam lovamat és lenéztem rá.
- Mi történt Cadan? - kérdeztem és közben leszálltam. Szerencsétlenségemre felcsúszott a szoknyám. Mert hát én idióta szoknyában járok mindenhova az örök tél világában! Gyorsan visszahúzkodtam és a velem szemben álló férfira meredtem. Ha szóvá teszi kinyírom és nem fog érdekelni, hogy törzsfő-e, vagy sem. |
[Cadan Taurean Laogh]
Felhágtam a Redda-domb tetejére. Éreztem az inaim húzódását, ahogyan kissé előrehajolva caplattam felfelé. Már meglehetősen sokat lovagoltam aznap, épp eleget ahhoz, hogy a lábaim a nyereghez és kengyelhez szokjanak, ne a gyalogláshoz. Amikor egy fertályórával ezelőtt leszálltam, kis híján összeestem.
Nem egészen ez volt a tervem a mai napra. Elmentem az Ékkőbe, hogy tájékozódjak az aktuális pletykákról, intrikákról és részeg nemesek kikottyantott magánügyeiről. Szerettem összekötni a kellemeset a hasznossal, és egy ilyen helyen a még józan tagok nem egyszer fizetnek egy italt a törzsfőnek, azok pedig, akik már nincsenek egészen tudatuknál, jóval mulattatóbbak tudnak lenni. Arthan részt vett az Őszvég fesztiválon helyettem is, amiért - talán közös pályafutásunk során először - rendkívül hálás voltam neki. Egy ilyen rendezvényen nem kikötés, hogy épeszűek legyenek a résztvevők, de a béke ünnepén nem vet túl jó fényt az Aarusra, ha a vezér beleköt egy-egy idióta tagba, és amikor leül a törzsfők asztalához, mindenkit hölgyemnek és uramnak szólít, mert képtelen megjegyezni azok nevét. Arthan legalább ehhez értett valamicskét.
Mindent remekül elterveztem. Aztán, mikor a második vagy harmadik... talán negyedik sörömet kortyolgattam, bejött egy követ azzal, hogy magánjellegű hírt hozna nekem.
Erőst reméltem, hogy a személyes jellegű dologban nő van. Hát volt. Csak egy idióta férfi is ráadásképp.
Az unokafivérem, az a szerencsétlen elment a fesztiválra, belekötött egy Waeris harcosba egy Furtim nevű nő miatt, és valaki hátulról leütötte. Valami széplelkű törzstag elvitte a felcserekhez, hogy ne tegyenek kárt benne... bár ahogy én ismerem, inkább azért, hogy ne tegyen kárt magában.
Nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy higgadtan viselkedtem. Azaz teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nem így történt. Ordítottam egy kissé. És valamivel többet káromkodtam, mint hogy az változatos és tisztán elkülöníthető lehessen.
A főbb fentartásaim abban gyökereztek, hogy nemigen akartam hallani hátralévő életemben Aclumorn Lyric Dahesgarról. Most meg másszak haza részegen, mert ő egy szoknyavadász barom. Nem tartottam kizártnak, hogy a közeljövőben kitérek a hitemből. Most sem értem, miért nem történt ez meg.
Megálltam egy pillanatra a dombtetőn. Mostmár lemegyek hozzá. Megyek, azt' megfojtom.
Éppen nagyban elmélkedtem azon, milyen hatást váltana ki a törzs tagjaiból, ha a vezér megölné a kovácsok egyikét. Úgy éreztem, nem örvendenék nagy népszerűségnek, mivel a valamire való kézműves fogyóeszköz manapság.
Akkor pillantottam meg a közeledő alako(ka)t.
|
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
