|
Témaindító hozzászólás
|
2016.01.23. 08:05 - |
Az event egy egyszerű, kulturális esemény amely évente egyszer kerül megrendezésre ebben a fagyos világban. Az ünnepség az utolsó őszi napot idézi fel, mielőtt beköszöntött volna az örök tél. Ezen a napon az emberek félreteszik viszályaikat és az ünnepség közepette esedeznek a soha többé vissza nem térő aranykorszakért. Mindenesetre mind tudjuk, hogy három rivális törzset összecsődíteni nem mindig okos dolog, így ne álljatok ellent, ha karakteretek épp felpofozna valakit. |
[135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Szóval Alexander. A Lila hajú idegen jobb. Azon felül Hill. Valahonnan ismerős volt ez a név. - Nem lehet, hogy vannak Aarusi felmenőid?
Tawel ördögi mosolya ezerszer jobb volt az enyémnél. Hiába nekem ez valahogy sosem ment. Aztán válaszolt. Mi az, hogy nem lenne jó vége? Itt inkább az a kérdés, hogy kinek nem lenne az jó? Végül hagytam a francba a gondolkodást és felnéztem rá. Mge kellett döbbennem. Legalább egy fejjel magasabb volt nálam. Erre nem emlékeztem.
- Ugyan kérlek. A vég mindig jó. Attól függ milyen szempontból nézzük. - már nem próbálkoztam a mosolygással. Azt nem megy inkább maradtam a komolyságnál. Alex megszólalt. Hát ezt nem hiszem el. Ennyire, hogy lehet valaki beképzelt? Esküszöm itt végeszakadt a komolyságomnak és elnevettem magam. Aztán megszólalt a drága és belém fagyott a vihogás. - Hogy mi?- néztem rá megütközve. - Amilyen házas pár? Hogy a sírásó lenne az utolsó barátod gyerek! Először is: szerintem 28 évesen nem számítok még középkorúnak sem, nem hogy vénnek. Másodszor: Tawellel sosem kerülnék közelebbi kapcsolatba, mint a verekedés még, ha ő lenne az utolsó ember a földdön akkor sem! Harmadszor: még egy ilyen megjegyzés és kanállal belezlek ki. Megértetted?- itt már kiabáltam és kicsit sem érdekelt, hogy mindenki minket figyel. |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
Szó szerit lenéztem Arthant.Egy jó fejjel magasabb voltam nála.Ha nem kettővel... Így méregetve elmosolyodtam a rangokról szóló prédikációján:
-Őszintén szólva, nem sokat hallok felőled...-mintha érdekelnél...ch...
-És a még-en van a hangsúly drága.-vigyorodtam el.
Figyeltem azt az ördögi mosolyt.Amatőr...Én jobban csinálom!Ezt be is bizonyítva neki, énis ördögien elvigyorodtam:
-Ha ennyire ragaszkodik hozzá.-váltottam hirtelen magázódásra, és közelebb hajoltam hozzá:-De annak nem lenne jó vége-motyogtam halkan.Alex talán nem is hallotta. Aki ekkor meg is szólalt.Úgy tűnik tetszett neki a lila hajú idegen megszólítás.
-Khm...-csináltam egy műköhögést:-Kedves lila hajú ideges-helyesbítettem.
Eztán jött a bemutatkozás.Majd az újabb hozzászólása.
Hogy oda ne rohanjak! Egyem a csöp kis szívét...
Az a szerencséje, hogy nem szívesen ölöm meg a waeriseket.
-Vén házaspár?-kérdeztem vissza, mintha csak rosszul hallottam volna.Lassan combomhoz kezdtem közelíteni a akezemet. Alig észrevehetően.Ott is volt egy tőr.A nadárgomhoz egy kis bőr karika volt erősítve, melyben a tőr volt.Ha mégegyszer kimondja, hamarosan a torkának fog simulni.Hacsak Arthan nem lesz olyan kedves, és megmenti őt azzal, hogy lekever neki egy jó nagyot.Akkor talán még megis kedvelem.Talán. |
Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.
Aham, szóval verekedtek. Elsőként azon csodálkoztam, hogy az Aarus törzsfő - aki akkoriban bizonyára még nem volt az - nem halálozott el közben, hisz mégiscsak gyengébb testalkatú, mint a másik, a neme pedig ezen szempontból teljesen lényegtelen. Másodszor arra csodálkoztam rá, hogy Tawel nem tartott méltóságán alulinak egy ilyen küzdelmet. Dehát, nem az én feladatom mások felett ítélkezni. Az én feladatom kiröhögni őket.
Tawel megjegyzésén kénytelen voltam mosolyogni.
- Való igaz. Bár legutóbb mikor a törzsfő szekrényében néztem szét, ezek szerint, nem tanulmányoztam elég részletesen a ruhadarabok anyagát - úgy tettem, mintha nagyon eltöprengenék a dolgon. Reméltem leesik nekik, hogy soha nem jártam abban a bizonyos szekrényben - sőt a sajátomat kivéve sem sokban - és ehhez nem kívánnak külön írásos magyarázatot igényelni.
- Lila hajú idegen?! - ez a három szó köhögéshez hasonlított, mikor kimondtam. Ezek egy nap alatt több meglepetést okoznak, mint máskor egész évben. Először az, hogy verekedtek, másodszor az, hogy Tawel rendelkezik csekély mennyiségű humorral, harmadjára pedig ez a megszólítás... Lehet többet kéne ilyen ünnepélyekre járnom? De nem haragudtam meg, a kelleténél jobban, és elfogadtam a felém nyújtott kezet. Legalább megköszönte. És neve is van, mint kiderült!
Kezet fogtunk.
- Alexander D. Hill - mutatkoztam be. Reméltem, nem tűnik számára ismerősnek a "Hill" név. Végül is az "őseim" - ennél bizalmasabb megnevezést nem használtam a családomra - valamikor onnan származtak. És elárulták azt. Egy áruló neve nem marad homályban, legalábbis egy törzsfő előtt nem. Hazudhattam volna, de akkor meg Tawel von kérdőre.
Majd egymással kezdtek beszélni, amit inkább cívódásként lehetne jellemezni. Hallgattam, és figyeltem, miközben az a bizonyos vigyor szélesedett az arcomon. Talán még sem olyan rossz ez az ünnepség. Aztán egy mondatnál muszáj volt közbeszúrnom valamit.
- Lehetnék magasabb rangban, csak nem kedvelem a megalázkodást - ezt az egy mondatot tőlem ritka komolysággal ejtettem ki. Majd visszatértem előző tevényenségemhez, vagyis a fa törzsének támasztásához, miközben tűlevelek hullanak a fejemre. Mellkasom előtt karba fontam a kezeimet.
- Ugye tudjátok, hogy úgy veszekedtek, mint egy vén házaspár? - tettem fel a költői kérdést. Tudtam, hogy ezért mindkettőjüktől kapni fogok majd, de ha látom az ábrázatukat, majd meglátjuk, megérte - e. |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
- Azt nem kétlem. - modntam és követtem Tawel tekintetét a tömeg felé. Lehetnek páran, akiket agyon akarhat verni. Ismervén őt inkább pár százan, vagy még jobb több ezren. Na, hagyjuk is. Én is rendelkezem pár ellenséggel az elmúlt évekből. Hát, ez kész. Olyan mintha ez az ünnepség arra lenne kitalálva, hogy emberek verjék össze egymást. Ami engem illet én így is gondolom.
Majd Tawel következő megjegyzésére nem tudtam nem válaszolni. - Mit érdekel engem a rangod? Mond mikor hallottál rólam olyat, hogy a rangja szerint válogatom meg az embert? Szerintem az ember ember és kell mindenkinek egy esély, hogy kibontakozhasson.- és csak ömlött belőlem a szó. A vége felé kezdtem idiótának érezni magam. Talán az is voltam. Viszont ez nem érdekelt. Egyre több ember gyűlt össze és egyre hangosabbak lettek. Örültem neki, hogy itt vagyok valahol a tömegtől távol. Nem bírtam a bájolgást az emberekkel. Elviseltem, ha kellett, de nem szerettem. Aztán Tawel megszólalt.
- Ó, mérgezőek azok, csak még nem vetted észre.- mosolyodtam el bájosan.- Te egy vagy azok közül, akik tudják, hogy mocskos vagyok én belül, csak, hogy ez még nem látszik.- és igen, csak azért jártattam a számat, hogy találjak valamit visszavágásként.- Tudod azt mondják, hogy "a halál pillanata lyan, mint a dugó: ügyes ember csak kihúzza valahogy". Kipróbálhatnánk neked hogy megy.- mosolyom most átváltott ördögire és úgy figyeltem mit reagál most Tawel. |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
-Én is remélem. Deha nagyon szeretnéd,még várnod kell.Vannak páran előtted a listámon.- ropogtattam meg a tömeg felé nézve az újjaimat a kesztyűmön keresztül.
Hallgatva Alexot elmosolyodtam:
-Ugyan már, ne sértegesd. Tudod jól, hogy a bundás csizmái ezerszer drágábbak.-vigyorogtam.
Mindeközben éreztem, hogy valaki, akár telepatikusan is, de belegázolt pici lelkembe.[ez te voltál Minu :P]Nem,nembántották Wamwanot.Akkor már hullanának a fejek és a végtagok.
Mikor aztán Alexot lila hajú idegennek nevezte felhorkantam.Visszafolytottam a belőlem előtörni készülő röhögést és inkább tovább pásztáztam a tömeget.
Mikor aztán bemutatkozott félvállról ismét végigmértem őt.Már el is felejtettem a nevét. Rossz a névmemóriám.Nem tehetek róla.
-Különös.Nagyon unatkozhatsz már, Arthan, ha két waerishez jösz beszélgetni.Két olyan waerishez, akik nincsenek magas rangú beosztásban.-mondtam.De nem is rá figyeltem.Még mindig az embereket néztem, mert ha meglátok valakit a tavalyi verekedésről, akkor azt megyek és megpüfölöm.Bár lehet, hogy előtte még kénne enni valamit.Jó illatok jönnek a tűz felől.
Gondolataim ismét Nyryn körül forogtak.Vajon hazaért már?Vgay jön az ünnepségre?Nem hinném.Mióta a waerisben él, egyszer sem volt itt.Biztosan fél valam.itőlNetán valakitől? Nem tök mindegy?Lehet hogy pont attólfél, akivel nekem elintéznivalóm van.
Végül Arthanra néztem:
-És mióta is beszész te ilyen diplomatán? Mikor legutóbb láttalak...még örülhettem volna nei, hogy a szavaid nem mérgezőek.-mondtam ránézve.De komolyan! Ha veleki törzsfő lesz, egybőlelkezd ilyen diplomatán beszélni? |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Amint megfordult az általam ismert emberke, már a neve is beugrot és az is hogy nonna volt ilyen ismerős. Tawel. Ő volt az első olya személy, akivel összeverekedtem. Azt hiszem még pár ütéssel tartozik nekem,mivel idő előtt szétválasztottak minket. - Igen, én.- válaszoltam egyszerű kérdésére és elmosolyodam. - Az. Egyértelműen. Véletlen.- mondtam egyhangúan. Nehogy már azt higgye, hogy tudtam, hogy ő az. Akkor eszem ágában sem lett volna idejönni. Viszont már itt voltam és nem akaródzott elmennem. - Remélem nem veled verekedek össze, megint elsőnek.- mosolyogtam .
A lila hajú válaszolt kérdésemre. Aztán megláttam a vigyorát. Elképeztő, hogy tudnak egyesek mosolyogni. Ez még Tawelén is túl tesz. Nem tudom mire gondolhatot, de nagyon ajánlom neki, hogy semmi illetlenre. Visszanyeltem minden indulatom és válaszoltam:
- Nos, köszönöm válaszod kedves... - itt abbahagytam, mert nem tudtam a nevét.- Szóval köszönöm, kedves Lila hajú idegen. - mosolyodtam el és reméltem nem veszi zokon. Na, még az kéne! Majd itt neki áll ordítozni, hogy, hogy képzelem én ezt, meg ilyesmik. Semmi kedvem nem volt végig hallgatni az ilyen hülyeségeket. Végül gondoltam bemutatkozom. Nehogy még hülyébbnek nézzenek. - Egyébként Arthan vagyok.- nyújtottam kezet a lilának. Tawelnek szügségtelen volt, hisz ő ismert. |
Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.
Tawel - nek nem igazán jött le mit akartam közölni, de nem érdekes. Első sorban úgysem a saját törzsemmel akartam összeugrani. Mert akkor nagyon hamar a kiraknak a puszta közepén, vagy, ami még rosszabb, a feláldozhatók alsóbbrendjű csoportjában találom magamat.
- Az attól függ - mormogtam.
Az emberek tovább hangoskodtak a háttérben. Talán versenyeztek, ki tud a leghangosabban üvölteni, mint valami sakál. Lehet, hogy a legharsányabbnak fizetnek egy korsó sört... Mindenesetre én nem szándékoztam beszállni ebbe a versenybe.
Ekkor az Aarus törzsfő felállt, és odalépett hozzánk. Azt hinné az ember, be akar mutatkozni, vagy beszélgetni kicsit, ilyesmi, de leginkább csak információra volt szüksége. De legalább köszönt. Jé, hiszen beszélni is tud! Lehet, hamarosan kiderül, hogy még neve is van neki! Felvontam a bal szemöldökömet.
- Úgy nézek én ki, mint aki magas rangú körökben mozog? - Őszintén szólva igen. Persze. De nem vagyok valami talpnyaló, hogy féregmozgásban közlekedjek előttük. Inkább messziről kerülöm a magasabb rangú személyeket. - Úgy látszik nem tartották fontosnak, hogy ezt az elhanyagolható információt közöljék velünk... Talán csak késik, mert nem tudja, melyik méregdrága köpenyét vegye fel - tettem hozzá unott arckifejezéssel, mint aki csupán hangosan gondolkozik.
Úgy tűnt, a másik kettő viszont előbbről már ismerték egymást. Talán egykor szeretők voltak... Na ezen kajánul elvigyorodtam, de hamar el is vetettem az ötletet. Inkább talán egy döntetlenben végződő vívásról, vagy hasoblóról lehet szó. Ezt onnan vettem, hogy ha valamelyikük nyert volna, most lekezelően bánna a másikkal. Én legalábbis ezt tenném...
Fejemet oldalra döntöttem, nyakcsigolyáim viszont roppanással tiltakoztak a mozgás ellen. Erőt vettem magamon, és nem nyúltam faragott íjam felé. Pedig a mozdulat megnyugtatott volna. Bár nem voltam kifejezetten ideges.
Dehogynem.
Az arcom rándult egyet, de igyekeztem nem tudomást venni az idegen jelenlétről. Ez a teremtmény ma túlzottan beszédes. Sokszor napokig, sőt hetekig meg sem szólal. Ha nem fogja be szürgősen... majd kitalálom mi legyen vele, de nem lesz kellemes... |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
Leírhatatlan az az örömamit Alex arcán láttam mikor meglátott engem.Hm.. talán túl sok iróniát sűrítettem ebbe a mondatba... Mi tagadás? Sokszor esem túlzásokba.
-Ez a nap úgy érzem minden lesz, csak jó nem.-mondtam ésa tömegre pillantottam. Messzebb voltunk tőlük. Csak egységes zúgolódást lehetett hallani,melybő pár értelmetlen mondatot hallottam csupán.Néha valaki hangosan megszólalt.Ez legtöbbször az volt, hogy "Erre igyunk!", vagy az hogy "De rég láttalak!".
Olyan megható esemény ez.
Csodálkoztam azon, hogy Alex meg sem említette a farkasomat.Az embereknek szokásuk belekötni a farkasomba. Ezek az emberek kapnak tőlem először.
Hamarosan egy nő lépett oda hozánk. Végigmértem. hogy az arcát figyeltem hunyorogva, hirtelem belém hasított a felismerés:
-Te?-kérdeztem vigyorogva. Pár éve vele verekedtem össze.Régi szép idők! Akkorban még én kezdtem a verekedést ezen a jeles eseméyen...Hallottampletykákat,hogy egy fiatal nő lett az Aarus egyik vezetője.De nem gondoltam volna, hogy ő.Ha szót akar váltani atörzsfőnkkel, minden bizonnyal az lett belőle.Talán az a ló is az ő tulajdona, aki mellett az enyém van:-Micsoda véletlen!-nevettem halkanés visszafogottan.
Jövök még neki egy két ütéssel, de nem hiszem hogy jó venné ki magát, ha már most, az ünnepség elejénelkezdeném püfölni az Aarus törzsfőjét.Valami ficsúr úgyis a segítségére sietne.Na akkor, de csak akkor csinálnék tömegverekedést.De a tavalyi eset óta nem nagyon van hozzá kedvem...
Jaj,a tavalyi ünnepély.Még nem is ettem tavaly mikor rámszálltak páran.Részegek voltak. Én meg ideges.Ha jól emlékszem, az volt az első nagy bunyó.Aztán leállítottak bennünket és ott is hagytam a fenébe mindenkit.Persze egy kis kaját azért még magamhoz vettem előtte. Nem értem, hogy miért kell belekötni valakibe, aki egy farkassal mászkál a tömegben, aki ráadásul nem is bánt senkit...
Ezért is hagytam most a lovamnál Wamwanot.És tádámm! Még senki sem kötött belém. Még...
Hagytam, hogy Alex megadja az egyértelm választ a nő kérdésére:nem tudjuk.
Honnan tudnánk?Amúgy is kit érdekel? |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Miközben az egyre sűrűsödő tömeget figyeltem felötlött bnnem, hogy még egy törzsfőt sem láttam, pedig már itt lehetnének. Azt tudom, hogy a faeleké haldoklik, de hogy a waerisszel mivan azt nem. Akkor úgynézki, hogy vagyok én tözsfő és úgy egyébként az emberek. Ez is egy jó ünnepség lesz. Eddig azért úgy, ahogy de a törzsfő jelenléte visszatartotta az embereket a verekedéstő - mondom úgy ahogy. Már ha azokat nem eleve egy tözsfő kezdte. Megjegyzem én igen csak jeleskedtem ebben. Most viszont még ennyi visszatartó ok sem lesz. Csodás! Már jól kezdődik. Talán még meg is halnak páran. Mondjuk mikor nem haltak meg páran? Annyi lehetőség van erre. Például, hogy hátba szúrnak törrel, a buli közepén, vagy túlzásba viszed az italozást és ilyenek. Mindegy is.
A lila hajú ifiúhoz egy másik emberke csatlakozott. Úgy látszott ismerik egymást. Ráadásul én is ismerem ezt a bizonyos emberkét. Tehár biztos, hogy ők waerisek. Akkor ők megmondhatják hol van a törzsfőjük. El is határoztam magam, hogy megkérdezem. Felálltam és odasétáltam hozzájuk. Útközben felmértem a helyzetet. Tudván, hogy egyikőjüknél íj van csak a másikat figyeltem. Tőröket láttam az oldalán, de semmi egyebet. Na, jó még egy kardot. Van esélyem ellenük, ha esetleg nem tetszene nekik a jelenlétem. Vagy nincs. Ez viszont már egy másik dolog. Odaértem.
- Üdv! - szólítottam megőket. - Megkérdezhetem hol van a törzsfőtök? Szeretnék vele párszót beszélni. - mosolyt erőltettem az arcomra és próbáltam nem minden pillanatban arra várni, hogy előránytják a fegyvereiket és megölnek. |
Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.
Az Aarus nő, aki megelőzött engem, nem nagyon zavartatta magát, helyet foglalt egy üres asztal mellett. Nem foglalkozott ő olyan közrendű szokásokkal, mint a köszönés... De gondolom, már csak így mennek a dolgok, ha az ember törzsfő. Ami, mint már említettem oltári nagy mázli.
Közben az többiek is elkezdtek szállingózni, mint a hópelyhek ősz végén. Hát... mint mostanában. Az arcokat kezdtem tanulmányozni, és azt mérlegeltem, kit tudnék kézitusában legyőzni, és melyikükhöz kéne íj is. Igen, ennyit a békés ünneplésről. Valaki majd csak elkezdi a viszálykodást - ha mégsem, majd gondolskodom a dologról - és akkor szükség lesz efféle spekulációra. Ha csak szégyenszemre le nem lépek előbb, melyre ugyanannyi esélyt láttam.
Ha megszólalsz, kinyírlak, sziszegtem gondolatban a teremtménynek, amely nem hagyott nyugodni. Szerencsére néma maradt. Bár ígéretemet nehezen tudtam volna beváltani. Sajnos még mindig nem találtam meg annak módját, hogyan vágjam el a torkát valaminek, ami a fejemben van. Már ha rendelkezik egyáltalán ez a lény torokkal, amiben erősen kételkedtem.
Majd ismerősre lettem figyelmes. Tawel az enyémet megszégyenítő vigyorral közeledett felém ezúttal talpnyalója - pardon, farkasa - nélkül. Mindez persze nem akadályozta meg abban, hogy - arckifejezésébő ítélve - gyilkos gondolatokat szövögessen magában.
- Neked is szép jó napot! - válaszoltam üdvözlésére, vagy inkább annak hiányára. Úgy látszik, ma én vagyok itt a legudvariasabb egyén. Szellemek fent az égben, milyen világ az, ahol Alexander a legudvariasabb?! erre a gondolatra felderült az ábrázatom a pillanat erejéig.
A törzsem béli közeledni kezdett felém, de nem éreztem szükségét annak, hogy "tiszteletem jeléül" akár egy tapodtat is mozduljak az irányába. Majd idejön, ha akar valamit.
A népek közben egyre sokasodtak, és hangjaik elvegyültek egymáséban, mint homok a tó vizében. Ínycsiklandó illantok szállingóztak a levegőben, és kezdtem megéhezni. Ekkor jöttem rá, mi célt szolgálhatnak az asztalok. Talán... megebédelek, mielőtt beverem valaki orrát. Vagy valaki más, az enyémet... |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
Hosszas agymunkát igényelt, eljátszadozni azzal a gondolattak, hoyg megéri-e megjelenni a mai ünnepségen.
Végül arra jutottam:Miért is ne?
Már párszor kihagytam az eseményt, és olyankor sokat halottam, hogy ki kivel verekedett meg milyenmerényleteketpróbáltakvéghez vinni ez meg ez ellen.
Mellesleg, aholviszály van, ott legtöbbször Tawel is.
Elindultam hát a Nethtri síkságra. Wamwano s velem tartott.Néha úgy érzem, ha akarnám sem tudnám lerázni magamról a farkasom.Ám őmár hozzámnőtt szinte. Mintha csak a részem lenne. Ha megölnék, azzal csak engem gyengítenének.Bár megeshet, hogy erősítenének.A bosszúvágyat, a meggondolatlanságot.
Nyryn este nem tért haza.Ez leginkább idegesített.Mégis mi az, hogy lassan másfélhete nem járt otthon?!
Tudom, hogy nem volt.Mert amikor én távol vagyok, és ő hazamegy, áltaában hagy levelet.
Talán az ünnepségre eljön.Az is lehet, hogy elkerültük egymást.Chorol városába is szokott járni.Ott adja el a felesleges vadhúst és szőrmét.Ahh...Egyszer, egyetlen egyszer elmentem vele segíteni neki az árusításba, de soha többet.SOHA!
Hogy miért?
Fogalmam sincs hogyan bírja ki a sok úrinő nyávogását.Akiknek a szőrmét árulja. Kész rémálom, amikor egymásnak mondjáka nyávogó hangjukon, választékos szóhasználattal hogy kinek milyen ruhát vett a férje. Ráadásul száz százalék, hogy azért csinálják, hogy a többike rosszul érezzék magukat körölöttük.Ugyanis nem sok emer maradt olya pénzes mint ők.A tél beköszöntével sokak lettek földönfutóvá.Nyryn okosan ki is használja a minőségi prémjével ezeket a "pénzes" embereket.
Visszatérve az ünnepséghez, meg is érkeztem.Nem sokan érkeztek lóval. Leszáltam a sajátomról és odavezettem egy fához, ahol már egy másik is volt.Ez is valami pénzes emberé. Egy egyszerű harcos, vadász vagy akármi, nem engedhet meg magának egy ilyen lószerszámot.Kikötöttem a lovat mellé és Wamwanohoz térdeltem le a földre:
-Na ide figyelj-simítottam végig a fején:-,neked most az lesz a dolgod, hogy megvédd a lovat. A barátunkat.Én addig megyek és beszéek valakivel.Jó legyél, és ne hagyd el a helyed.Ha baj van szólok.-mondtam neki és felállva megpaskoltam a fejét.Ha azt mondom neki, hogy maradj itt mert nem akarok miattad balhét, tuti hogy az lett volna az első tette, hogy nekiugrik valakinek és méretes húscafatot kitép valamely végtagjából.De így már értette.Ha feladatot bíztam rá, mndigengedelmes volt.Hiszen ezzel csak azt sugalltam felé: bízok benne.Elindultam a tömeg felé, de nem vegyültem velük.Az egyik fa tövében megláttam egy ismerős arcot:Alexander. Vigyor ült ki az arcomra és közelíteni kezdtem felé.Lassú és kimért lépésekkel:
-Nicsak ki van itt!-mondtam.Sosem voltunk túl jóban a naplopóval, de ha nincs más társaság, vele is beérem.Pedig teljesen meg voltam bizonyosodva arról, hogy ez az ember valamiféle tömegiszonyos vagy nem tudom...
[Drága Minu,természetesen ha hajbakapnának ezek ketten,nem ütöm meg Alexkát, merttudtommal te élsz az elsőütés jogával ^^] |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Miközben fel-alá járkáltam egy nálam alig fiatalabb srác érkezett meg. Vállán íj, oldalán kard volt. Nem értettem, minek hozott magával fegyvert - mondjuk ezt magamtól is kérdezhettem volna, hisz az é oldalamon is lógott két kard. A legérdekesebb mégis a fiú hosszú, lilás haja volt. Mégis hogy a fenbe sikerül neki ilyen hajjal létezni-e?
Ahogy elhaladt mellettem köszönt, majd egy fa felé vette az irányt. Szerintem valami olyat várt tőlem, hogy neki esek mondván, hogy ez "nem törzsfőhöz méltó köszönés". Lehet az ő törzsükben így szokás. És ez volt az a pont mikor elgondolkodtam azon, hogy melyik törzsből is jöhetett. Ránézésre Aarus volt, de soha nem láttam még a törzsbe, szóval biztos nem az. Ezekszerint vagy Waeri, vagy Fael. Ezek közül is az előbbi, mert a Faelek biztos, hogy inkább nőt küldenek - legalábbis az elmúlt évek ezt mutatják.
Miután ezen is túl voltam körbenéztem - megint. Már elkezdtek jönni az emberek. Miközben az érkezőket figyeltem leültem egy asztalhoz. Most biztos jönni fog valaki, hogy ide nem ülhetek, mert a törzsfők helye rohadtul máshol van. Mire én közölném vele, hogy nem érdekel és, hogy takarodjon arrébb. Tekintetem lassan áttévedt az ismeretlen lila hajúra, aki a fánakdőlve látványosan szenvedett. |
Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.
Szerettem a Szellemeket hibáztatni, ha valami nem úgy alakult, ahogy én akartam. Ez a nap pedig marhára nem úgy alakult. Hogy pontosan milyen elmeállapotban voltam, amikor beleegyeztem, eljövök a fesztiválra, azt nagyon szerettem volna tudni. Aki egy kicsit is ismert, jól tudja mennyire utálom a nagy tömeget.
Sóhajtottam. Az is érdekelt volna, miért gyalog indultam el az Waeris - től, a helyett, hogy kölcsönkértem volna egy lovat valahonnan. Így utólag elég nyilvánvalónak tűnt ennek értelmetlensége. Szellemek, fent az égben, már most utálom ezt az egész baromságot!
Lassan értem el a síkságot. Kardom minden lépésnél combomnak verődött, és csilingelő hangot adott. Íjat, és nyilat is hoztam magammal, bár nem hiszem, hogy bárkinek mesterlövészre lenne szüksége egy ünnepségen. Habár... ha összeeresztjük a három törzset... talán még sem olyan hihetetlen.
Ahogy közeledtem, nyilvánvaló volt, túl korán érkeztem. Egyetlen, magányos lovast véltem felfedezni a távlban, aki látszólag ugyanolyan elveszett, mint én. Majd az ismeretlen leszállt, és nyilvánvalóvá vált, egy nővel van dolgom. Mozgásából ítélve magas rangú személynek tűnt, de távolról az ilyesmit nehéz megállapítani. Néhány lépéssel közelebb azonban már nyilvánvalóvá vált, ki az. Az Aarus törzsfő. Neve is volt valami, de azt nem tartottam annyira fontosnak, hogy megjegyezzem. Alig idősebb nálam, mégis törzsfő. Aazt hiszem ezt hívják oltári nagy szerencsének.
- 'Reggelt! - biccentettem felé. Ha azt várja, majd a földig borulok előtte, és a lába nyomát csókolgatom, nos, tévednie kellett. Egyrészt, mert köszönőviszonyban sem álltam a törzsével, másrészt, mert az Atyaúristennek sem tenném meg ezt.
Kinéztem magamnak egy jóképű fát, és nekitámaszkodtam. Vörösfenyő volt, tűleveleinek nagy része már a földre hullott, és sárgás szőnyegként fedte be azt. Ropogtak a cipőm alatt. Mikor elhelyezkedtem, egy pillanatra vigyort villantottam a nő felé, majd ez gyorsan le is hervadt az arcomról. Nem voltam vigyorgós kedvemben. Igen, ilyen is van. Amint érkezik valaki a törzsemből, már meg is lépek, mielőtt megérkezne a hatalmas tömeg, és az emberek elkezdenék ölni egymást. Ez utóbbi ellen semmi kifogásom, de előtte még el kellene viselnem temérdek bájolgást ismeretlenekkel. Itt voltam, ahogy ígértem. Ennyi. Kész.
Vagy az olyan lenne, mintha menekülnék?
Már most is menekülsz...
A hang a fejemben kristálytisztán szólalt meg. Nem tudtam volna megmondani, az enyém - e, vagy valami másé, mindenesetre nem örültem neki.
- Kuss! - csikorgattam a fogaimat, elég halkan ahhoz, hogy más ne hallja meg. A napom annál jobban is alakulhat, mint ha az Aarus teljesen hülyének néz.
|
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Szóval az ünnepély. Hát igen évről-évre egyre jobban utálom. Ugyanis vannak személyek, akik nem bírják ki, hogy ne kössenek belém, vagy valamelyik társukba. Az ilyen embereket általában nem veszem tudomásul, de van hogy egy-egy sértést egy pofonnal "köszönök" meg. Valami azt súgja, hogy ez ma is így lesz.
Lóháton érkeztem meg a helyszínre, vagyis ide. Körbenézve tudatosítottam, hogy én vagyok az első. Ez nagyszerű! Utáltam első lenni. Egyszerűen utáltam másokra várni. Leugrottam a nyeregből és kikötöttem lovam az egyik fához. Aztán körbe-körbe, fel-alá járkáltam. Ennyit az inteligenciáról. Most tényleg úgy nézhettem ki, mint egy idióta. Egy idióta, aki szoknyában járkál télen, egy szélfútta síkságon. Jó, az tény, hogy nem tartozott erényeim közé a normalitás öltözködés terén. Ez van. Ezt kell szeretni. Már úgyis megszokták a körülöttem levők. Valami szőrös dörgölőzött neki a lábamnak. Nalfein. Az én édes, kis húzom. Meg is feledkeztem róla. Mosolyogva hajoltam le hozzá és simogattam meg. Imádtam a puha, selymes bundáját. Főleg mikor párnaként alkalmaztam. Igen, párnaként. Olyan jó rajta aludni. Na, mindegy.
Végül fölegyenesedtem és sétáltam tovább, az eddigi formációban. Vártam, hogy valaki megjelenjen végre. |
Az event egy egyszerű, kulturális esemény amely évente egyszer kerül megrendezésre ebben a fagyos világban. Az ünnepség az utolsó őszi napot idézi fel, mielőtt beköszöntött volna az örök tél. Ezen a napon az emberek félreteszik viszályaikat és az ünnepség közepette esedeznek a soha többé vissza nem térő aranykorszakért. Mindenesetre mind tudjuk, hogy három rivális törzset összecsődíteni nem mindig okos dolog, így ne álljatok ellent, ha karakteretek épp felpofozna valakit. |
[135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
