|
Témaindító hozzászólás
|
2016.01.23. 08:05 - |
Az event egy egyszerű, kulturális esemény amely évente egyszer kerül megrendezésre ebben a fagyos világban. Az ünnepség az utolsó őszi napot idézi fel, mielőtt beköszöntött volna az örök tél. Ezen a napon az emberek félreteszik viszályaikat és az ünnepség közepette esedeznek a soha többé vissza nem térő aranykorszakért. Mindenesetre mind tudjuk, hogy három rivális törzset összecsődíteni nem mindig okos dolog, így ne álljatok ellent, ha karakteretek épp felpofozna valakit. |
[135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.
Láthatólag a társaság el volt foglalva, ezen oknál fogva egy-egy köszönésnél, vagy biccentésnél többre nem is méltattak. A törzsfő, akinek még nem méltóztatott eszembe jutnia a neve, látszólag a lila hajú sráccal beszélgetett, vagy inkább a hiúzával? Mindegy. Aztán a fiú megszólalt. Elmosolyodtam.- Nos, ha ennyeri egyetértesz, akkor még miért nem vágtak képen?- kérdeztem.- Vagy személyszerint vársz valakire, aki megteszi?- néztem körbe a társaságon, végül csak az aaruson akadt meg a szemem. Ezzel biztos nagy bajba kevertem a lányt.
Kraeth és a pasas - mint megtudtam Tawel- beszélgetésbe bonyolódtak Nyrynnel kapcsolatban. Nem akartam nekik szólni, hogy ott van a csaj a túl oldalon Lyrickel. Nem hiszem, hogy ez bármelyiküknek is tetszett volna. Aztután megpláne nem gondoltam, hogy a fiatalok jól járnának, hogy Tawel hirtelen felállt és behúzott egy pasasnak, míg annak társa hadonászva eltanyált. Hogy mit tesz egyesekkel az ital...
Végül Tawel visszatért köreinkbe. És követte előző idiótánk. Kissé botladozott - na, jó, nagyon. Mikor ideért egy csodás esést fajtát mutatott be, még pedig a "részeg nem tudja irányítani a lábát"- ot. Az antiszoc gyerek mellett landolt egy széken, amit nagy sikerrel össze is tört. Láthatólag a srácot nem hatotta meg nagyon, még morgott is mellé valamit. Az aarus tözsfő hirtelen felállt és olyat kiáltott, hogy Pista. Mondom mi? Ki a halál az a Pista? Ja, hogy ő. Hát ez meg honnan ismer ilyen embereket? Aztán még egyszer felkiáltott és rájötem, hogy nem is Pistát, hanem alkoholistát kiabál. Csak valahogy ezt elsőre nem sikerült felfognom. Na, jó, de honnan jött neki az, hogy elkezdje azt ordítozni, hogy alkoholista, mikor mindenki számára teljesen nyílván való volt? Kissé zakkant lehet a csaj.
|
Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.
Azt hiszem ideje lenne megsértődnöm a hadvezéremre. Tawel szívélyes köszöntést érdemes, én meg lótúrót se? Milyen világban élünk?! De tekintve, hogy én sem adtam meg neki soha a kellő tiszteletet, talán érthető az is, hogy ezt ő sem teszi meg. De akkor is!
Megérdeklődte, mit is csináltunk távollétében. Vállrándítás volt a válaszom.
- Egyetértettek abban, hogy jó ötlet volna beverni a képem - magyaráztam, mintha ez a jelenség hétköznapi volna. Mondjuk... az is volt. Ismertségi köröm fele erre a véleményre jutott. Másik fele meg is kísérelte. Mondhatni nem vagyok kedvelt személy. Kraeth valami kalandról magyarázott Tawelnek. A kalandok csak akkor érdekelnek, ha részt veszek bennük. Egyébként hidegen hagynak. Így inkább az asztalon közlekedő ragadozót kezdtem szemlélni, meg a gazdáját, aki bocsánatot is kért annak viselkedésért. Ahhoz képest, hogy miatta maradtam éhen, elég jól szórakoztam a jeleneten. Magamban.
- A kis mocskos... - Tawel mondatára felnéztem, mert az ilyen kifejezések általában nekem szólnak. De nem, ő valahová a távolba nézett, én pedig követtem pillantását. Elnézést kérve tápászkodott fel az asztal mellett, majd valami személyes oknál fogva - melyet inkább nem firtattam - odament két férfihez. Az egyiket orrba vágta - remélem nem engem képzelt oda - a másik pedig önmagát győzte le. Majd váltottak néhány szót, bár ezeket nem hallottam. Tawel, mint aki jól végezte dolgát, visszatért köreinkbe.
Egyik haragosa nagy nehézségek árán felvakarta magát a földről, és nehezen fókuszálva nézett körül. Végül tekintte megállapodott kis társaságunkon. Egy pillanatra a szemébe néztem, majd pillantása Tawel felé siklott. Nem nézett ki boldognak. Határozottnak szánt, ámde nevetségesen inbolygó léptekkel tartott felénk. Öklével maga előtt hadonászott. Fél méterrel asztalunk előtt összeakadtak a lábai, és kérlelhetetlenül zuhant előre.
A részeg alak az asztalon landolt, ledöntve a mellettem árválkodó üres széket.
Üveges szemekkel néztem rá, a sajnálat legkisebb jele nélkül.
- Ha ez a következő fogás, én inkább kihagynám - jegyeztem meg szárazon. |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Míg macskámat kergettem ezek addig jól elbeszélgette. Pont akkor értem vissza, amikor a waeris hadezér megkérdezte, hogy történt-e valami érdekes. - Azon kívül, hogy egy sort beszólogattunk egymásnak nem. Semmi nem történt.- válaszoltam.
Majd a faelt kezdtem el vizslatni. Pont olyan volt, mint amilyennek megszoktam őket. Viszonylag magas, erős, és persze vékony. Sosem láttam még olyan fael nőt, aki egy grammal is többnek nézett volna ki egy nádszálnál. Mintha ezek szörnyen figyelnének arra, hogy ne hízzanak meg. Mondjuk ez nem olyan nehéz egy ilyen világban. De akkor is! Ez milyen már? Ahányszor megjelnik egy valahol ott annyiszor érezzék magukat rosszul a kicsit testesebb hölgyek? Mintha ez lenne a céljuk. Bár nálam ezzel nem mennek semmire, ugyanis simán beillené közéjük a testalkatommal.
Majd Tawel hirtelen felállt és elindult a tömeg felé. Biztos egy tavalyi ellenfelét látta meg. És igazam lett. Egy férfinak húzott be, majd egy másik is eldőlt mellette annélkül, hogy hozzáért volna. Mondanám, hogy ehhez tehetség kell, de látszott a fivkón, hogy sokat ivott. Meg egyébként sem dícsérném meg Tawelt. Ahhoz még meg kell verni-e, vagy legalább befejeznünk e legutóbbi küzdelmünket. Bár, ha végig gondolom ezt még akkor sem kapnámeg tőle - legalábbis nyíltan nem. |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
Ahogy Nalfein elindult az asztalon, szinte reflexből emeltem fel a tányérom ésfogtam meg a kezemben magamhoz húzva.Az én ebédembe, senki macskája ne járjon!
Kraeth úgy tűnik örült nekem.
Ritka esemény tanúi lehetnek az emberek!Tawel Llofruddnak örülnek mostanság az emberek.De nem is akárhogy!
-Azt látom.Szó szerint beugrottál.-vigyorogtam továbbra is.Majd komolyra fordítottuk a szót. A tányéromat letettem az asztalra, és halgattam őt.
-Kaland?-húztam fel egyik szemöldökömet.
A "kaland" szó fogalma Nyryntől a nemlétező sárkánytámadásoktól, az ártatlan süteménylopkodáson át, a csillagszámolásig mindent jelent.
Kraeth bizonytalansága, azonbanegy kis aggodalmat ébresztett bennem. Mondjuk lehet, hogy csupán ő nem nézte jó szemmel amit a lány tesz, vagy egyszerűen csak az a kis csirkefogó őt is belekeverte.
Egy fael nő is csatlakozott a társaságunkhoz.Egy egyszerű biccentésselüdvözöltem őt.
Ekkor a tekinttem a tömeg felé vándorolt. Megláttam egy ismerős arcot.
-A kis mocskos...-motyogtam.A tavalyi verkedés.Az az ember ott volt.A társaságra néztem és miközben megropogtattam az újjaimat vészjósló mosollyal arcomon megszólaltam:
-Ha megbocsájtanának egy pillanatra...-mondtam elindultam.Pár embert arrébb löktem majd a férfit megragadva magam felé fordítottam és bevertem neki egyet.Erre az egyik barátja felém ütött, de megártott neki a sok ital, s magától esett össze.Elengedtem a férfit, aki követve barátja példáját az orrnyergét masszírozva és nyögdécselve terült el. Leguggoltam hozzá mire megkérdezte:Ki a fene vagy te?
-Nem is emlékszel rám?-vigyorogta ördögien:-Tudod...pontosan egy éve.-mondtam neki, majd megpaskoltam az arcát és felálltam.Visszamentem az asztalhoz, és leültem, minth misem történt volna.Mondjuk...túl nagy dolog nem is történt.Legalább is az én szememben.Ez természetes számomra, és már lassan mindennapos, mert odahaza is sokan kötnek belém. |
Név, becenév : Nyryn Furtim
Nem: nő
Kor: 25 év
Törzs: Waeris
Rang: vadász
Megjelenés: Derékig érő, hullámos, szőke haj, kétoldalt parkettafonat. Szürke szemek, nőies kisugárzás, kellőmennyiségű izom. Bör melvért, alatta könnyű láncing, vadászcsízma és egy szőrme köppeny díszes csattal teszi ki viseletét. Haját gyakran köpenye alá tűri.
Lyric végül felült mögém a lóra, és elindultunk.
Kraeth előrement, nemsokkal utána a Fael is sürgetni kezdte szarvasát. Én nem siettem sehová, sőt ha tehettem volna azonnal vágtába ugratom Éjfélt, és nekivágok így, a tél beköszöntével a nagy hegységeknek, hátha azon túl már tavaszodik.Mindig is ez volt az álmom.
Ám két okból se tettem.
Egyrészt azért, mert az élelmem fogyóban van, az árut pedig minél előbb el kell adnom.Még most, amíg viszonylag meleg...nem. Itt sosincs viszonylag meleg. Szóval a tél, úgyis megakadályozna, és nem éppen a fagyhalál az, ami hozzá illene.
Másrészt pedig itt ül mögöttem Lyric.Nem kapaszkodik.Mintha félne hozzám érni. Nem értem mi baja van.Először annyira megörült nekem, aztán kihúzott a vízből és egyből megölelt, erre nem mer hozzám érni?Semmi nagy dolog nincs abban,ha átkarolja a derekamat, és így nem esik le a lóról!
Bár így se esett le.Biztos csak szerencséje van.
Ahogy megérkeztünk és megállítottam a lovam, Lyric egyből leugrott. Én megpaskoltam még Éjfél nyakát:
-Valahonnan kerítünk neked egy kis kaját.-suttogtam neki, ő persze csak hátracsapta a fülét, de láttam rajta, hogy megértette.
Végülleszálltam róla, és megálltam Lyriccel szemben. A szemembe nézve halkan kezdett beszélni.Összeráncolt szemöldökkel halgattam és nem tudtam mire vélni mindezt.
-E...ezt nem értem...nem értem miért mondod.Nem tudom hova rakni.-mondtam a földre nézve.
Majd Lyricre emeltem a tekintetem:
-Miért kergetsz tévhiteket, Lyric?
Elcsendesedtem és többször is beszédre nyitottam a számat, de nem jött ki hang a torkomon, nem tudtam mit mondani. Talán ezzel mégjobban elbizonytalanítottam Lyricet.
Végül a vállára tettem a kezemet:
-Figyelj Lyric.Mikor az anyám eltünt, mindenki azt mondta, hogy az apám volt. Nem élhettünk úgy, hogy gyilkosként tekintenek rá.Semmi köze nincsen hozzád.Egyszerűen muszály volt.-néztem rá enyhén gondterhelt arckifejezéssel.Ezután odaléptem Éjfélhez és megfogva a kantárját körenéztem.Láttam lovakat, kettő három állt átlagosan egymás mellett.Kinéztem az egyik ilyen kis csoportot.
-Mellesleg, nem szégyenlem, hogy igenis barátok vagyunk.-mondtam és az uticélomfelé böktem, hogy tartson velem. Úgyis volt egy nagy máglyarakás a lovak közelében, és még Éjfélnek is volt ott széna. |
Név, becenév : Aclumorn Lyric Dahesgar, de általában csak Lyric vagy Esgar
Nem: Férfi
Kor: 25
Törzs: Aaarus
Rang: Kovács
Megjelenés: Átlagos termetű, alkatú, arcú egyszerű ember. Hosszú hullámos haj. Számtalan égési sérülés jellemzi. Karja erős, izmos. Változékony viselet, legyakrabban sötét színek.
Csapatunk hamar odaért a síkságra, ahol már égtek a mágiák. Niva szarvasháton, Kraeth lova nyergében, Nyryn Éjfélen, én pedig mögötte ültem, igyekezve inkább nem kapaszkodni, mivel a másik lehetőség csípőjének átkarolása lett volna. Az ünnepség helyszínén éppen ennek eredményeképpen – szerencsére a gyülekezőktől egyelőre távolabb – , amint leszálltam a nyeregből, a térdem megkísérelt összecsuklani.
Kraeth szinte azonnal otthagyott bennünket. Ő felsőbb körökben mozog, akartam gondolni, eleget téve a törzsek közti ellenszenv ki nem mondott kötelezettségének, de nem fért bele a róla alkotott képembe. A magas rangú hadvezér, aki az érdekei és a józan ész ellenére kirángat egy faelt a jeges Nibrasból? Az ember, aki énközpontú arisztokrata, csinálna ilyet? Vagy összeveszne valakivel egy nyúlért? Nem, ha ezt gondolnám, elsősorban magamat verném át. Akármivel érveltem mellette, hogy megfontolással, érdekből cselekedett, csak még inkább meggyőztem magam az ellenkezőjéről. Pocsék szónok volnék. Niva azt hiszem, csinos lánynak számít, ez kelthetett volna benne szimpátiát, de nem tudom elképzelni nővel. Túl domináns, túl kiismerhetetlen ahhoz.
Igyekezve titkolni a szomorúságomat, Nyrynre pillantottam. Vettem még egy lélegzetet, mielőtt megszólaltam, ezzel is késleltetve, hogy szavakba kelljen foglalnom, amire az imént nem kaptam választ. Az őszinteség nehéz dolog, de még mindig a legegyszerűbb módja annak, hogy beszéljek előtte. Nem láttam esélyét vagy értelmét, hogy cifrázzam. Csak rövidre akartam fogni. Halkan szólaltam meg, szinte suttogva. Háttal álltam a tömegnek, ő előttem.
Erőt vettem magamon, és pillantásomat szürke szemébe fúrtam, ahogy a szavaimat ejtettem.
- Azt hiszem, itt, most nem szabadna látványosan egymás közelében lennünk. Érzem rajtad. Ennek az az oka, amiért otthagytad az Aarust? Szeretném tudni, miért csináltad. Hogy tudjam, mit gondoljak. Nem tudom elképzelni, hogy szó nélkül mentél el, és éppen ezért akarom tudni, mi volt mögötte. Abból, amit most tudok, valami kimaradt.
Körülöttünk még mindig ott lüktetett a hideg, bár kissé mintha enyhült volna.
Tétován, kukán álltam Nyryn előtt. Szerettem volna megfogni a kezét, legalább azért, hogy addig visszatartsam, magam mellett tudjam, amíg felel. Ezt nemigen akartam bevallani magamnak, de tudtam, hogy helyre kell raknom a gondolataimat, és legalább elismerni őket, ha vannak. Márpedig -–sajnos -–pillanatnyilag voltak.
Kellett a válasz. Talán beigazolja a feltevésemet: miattam mentek el a törzsből; de csekély esély arra is van, hogy ellent mondjon a rémképeimnek. Viszont ha kitér, az csak még kegyetlenebb közlése annak, amit már nagy valószínűséggel tudok. A dög ezúttal hideg, rejtelmes hangon szólalt fel. Talán létezésétől fogva először: nem parancsolt. Kérdezett.
Miattad, Lyric?
|
Név, becenév : Kraeth
Nem: férfi
Kor: 32 év
Törzs: Waeris
Rang: Hadvezér
Megjelenés: Izmos, erős alkat, magassága felülről üti az átlagot. Kisugárzása tiszteletet csikar ki. Éjfekete szőrzete egy rövid borosta és egy a kornak megfelelően vállig érő lobonc formájában látható. Misztikus kék szemei miatt gyakran átkozottnak tartották.
Pillanatok múlva szerencsém lett újra Tawel képébe bámulni, ugyanis nem messze tőle értem földet. Köszöntésére elmosolyodtam és egy baráti vállveregetés közepette viszonoztam a gesztust.
- Tawel! Örülök, hogy látlak errefele - a mosoly vigyorba váltott át Tawel kérdésére - Csak beugrottam. Kissé talán siettem. - válaszoltam szórakozottan. Következőre mosolyom elhalványult. Összeszedtem gondolataimat a folytatáshoz. - Ami azt illeti, volt szerencsém találkozni vele, bár a körülmények nem voltak igazán kedvezőek. Volt egy kis... kalandunk... - a medvét szándékosan nem tettem hozzá. Ha Tawel aggódik, az sose szerencsés a körülötte állók számára.
Miután végeztem a válaszolgatással körbefuttattam tekintetemet a megjelenteken és megkönnyebülten állapítottam meg, hogy sok köztünk az ismerős.
Elsőként törzsem legtrehányabb harcosát és hivatásos naplopóját volt szerencsém felismerni, aki éppen egy nagyranőtt tölrőrongynak, vagyis inkább egy macskának kinéző hiúznak nyújtotta át szőrtől mocskos ebédjét. Általában beletörődtem, hogy kékvérű hajlamai felülkerekednek józaneszén, de étel kidobásának vádjával bárkit kihajítottam volna egy kastély ablakán. Az étel nem játék, az az, amiből igazán kevés van.
Nem kellett sok idő, hogy meg érezzem a meglyákból áramló meleget, ami pillanatok múlva elfeledtette velem, hogy valakit még nem vettem figyeleme. Ekkor toppant be a folyós kalandból megismert Fael, és csak reméltem, hogy van annyi esze, hogy ne emlegesse közös kalandunkat a vízben. Mindenesetre tartozott nekem, hisz megmentettem az életét.
Miután kirángattam magamat a meleg ejtette kábulatból szemügyre vettem a nőt, akit eddig még nem sikerült azonosítanom. Mivel ráüvöltött a hiúzra, pillanatok múlva kiderült, hogy ő a tulajdonosa, ez pedig épp elég volt, hogy azonosítsam az Aarus törzsfőt. Biccentettem neki, tudván, hogy bizonyosan felismert, majd helyet foglaltam egy máglyához közel
- Valami érdekes történt esetleg? - futattam végig szemem a társaságon kérdőn felvonva szemöldököm. |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Nalf végül csak felmászott az asztalra. Végig ment rajta és pont Alex tányérjába lépett. A srác odadobta neki a húst, ami a tányérjában volt. - Bocsi.- kértem tőle elnézést.- Nalfein! Idegyere te négylábú éhenkórász. Nem megmondtam már ezerszer, hogy nem járkálunk asztalon?- macskám rám nézett, majd mit érdekelsz te engem alapon megette a húsát és tovább sétálgatott. Éppen követni akartam mikor egy őrült fickó zavart meg. Ugyanis száguldó lovával éppen mellettem áll meg és ugrott le róla. Valahonnan ismerős volt, de nem jutott eszembe honnan. Tawel azzal a lendülette, ahogy a másik leszállt a lóról állt fel és mondta ki a nevét, majd köszöntötte. Hát persze, Kraeth! Mi a halálért nem jutott eszembe a waeris hadvezér neve? Mondjuk az tény, hogy régen láttam, - tavaly ilyenkor - de akkor is! Ez gáz.
Majd kicsivel később egy nő érkezett meg szarvas háton. Na, ő tuti fael. Majd meglátjuk, hogy eszik-e szarvashúst. Ezzel letudtam Tawel korábbi megállapítását. Úgy nézett végig rajtam mintha egy idiótát látna. Lehet egy kicsit úgy is festettem. Már öltözködésemet tekintve. Tényleg csak egy idióta hord szonyát. Lehet átkéne szokni a nadrágra... Na, mndegy. Úgy látszott az egész társaságot végig mérte. Aztán köszönt.- Helló.- ennél többre nem futotta. Majd mit sem törődve a körülöttem lévőkkel hiúzom után másztam. Na, jó csak mentem az asztal mellett. Végül sikerült leszednem mielőtt még valaki tányérjába belelépett volna. Ezek után visszamentem kis társaságunkhoz, ami már nem is volt annyira kicsi. |
Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.
Követtem a másik kettőt egy asztal mellé, majd tőlük pár székkel odébb letelepedtem. Kellemes, meleg levegő áramlott körülöttünk, mely a máglyáktól áramlott. Magamhoz ragadtam egy tányérnyi ételt, amelynek illata még a meleg szellőnél is jobban csábított. Egy kenyérhez nyúltam, és elkezdtem enni. Közben az Aarus hiúza úgy döntött kilóméterhiánya van, és ezt az asztalon kívánta be mutatni peckes fel - alá járkálással. E közben persze muszáj volt belelépnie a tányéromba, és letaposnia az ebédemet.
- Remek... - morogtam, miközben átnyújtottam egy húsdarabot a macskának. Nem eszem olyasmit, amire bárki állata - vagy ő maga - rátaposott. Ezt a szokást meghagytam a feláldozatóknak, akiknek nem jut normális kaja.
Majd Tawel és Aarthan beszélgetésbe merültek, és nem tartottam jó ötletnek beleszólni. Nem a bájolgás nem az én asztalom. Kihagynám az letemből. Volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan meg fogok innen lépni. Ebben a pillanatban azonban megjelent egy ismerős.
Marha nagy tiszteletem jeléül biccentettem felé. Igen, ennyit az udvarias gesztusokról. Kraeth pont az asztalunk mellett került le hátasáról, és körülbelül úgy nézett ki mint akit lenyelt, majd felköhögött egy medve. Kétszer. Minimum.
Kérdőn felvontam a szemöldököm, s ezzel jelezvén azt is, hogy akármi történt, kivételesen nem hibáztathatnak érte.
Úgy látszik, beszéd terén nem álltam jól. Mivel semmi olyasmi nem jutott eszembe, amit érdemes lett volna megosztani a világgal, és nem jár érte halálbüntetés, inkább hallgattam. Hallgatni arany. Beszólni meg ugyebár gyémánt...
A következő pillanatban ismeretlen nő tűnt fel. Ránk köszönt, szóval gondoltam illendő lenne viszonozni. Illendő? Mióta járnak ilyen dolgok a fejemben?
-'Napot!
Szarvassal érkezett, szóval annyit be tudtam azonosítani, hogy Fael. Így immár mindhárom törzs képviseltette magát köreinkben. Köztük egyikük törzsfő volt, máikuk meg hadvezér. Azt hiszem mégis sikerült csatlakoznom azokhoz a bizonyos felsőbb körökhöz. Csak aztán meg ne bánjam... |
Név, becenév : Asurakia Savanar, Niva
Nem: nő
Kor: 22 év
Törzs: Fael
Rang: Harcos
Megjelenés:Derékig érő, barna, összefogott haj, halvány kék szemek jellemzik. Arcán egy vágás a homloka baloldalától, a jobb arccsontjáig. A többi csak festék. Általában bőr vértezetet visel, nadrággal és köpennyel. Két szablya lóg oldalán.
Kraeth ott hagyott minket és elvágtatott az ünnepély helyszíne felé. Itt hagyott a szerelmes párral. Nem bántam. Viszont innen nézve már sok minden történhatett a bulin és nem akartam még több mindenről lemaradni, így gyorsabbra véve a tempót a tömeg felé vezettem szarvasom.
Kraethet követve egy asztalhoz értem, ahol egy csapat - na, jó két - fiatal és egy harmadik pasas ült. Az egyetlen nőt a társaságban felismertem. Hát persze ki nem ismerne fel egy törzsfőt? Ráadásul ez még úgy is nézett ki, mint egy törzsfő. Az ölében egy hiúz volt, de még így is látató volt szoknyája széle. i az az idióta, aki szoknyát húz ilyenkor? Meg úgy bármikor egy évben? Szóval elég furcsán néztem rá. Ránézésre idősebb volt nálam, de csak pár évvel. Cöh. Nálam mindenki idősebb.
Láthatóan Kraeth már belebonyolódott egy beszélgetésbe a pasassal. Még egy harmadik ült az asztalnál, aki úgy nézett ki, mint ha éppen most csöppent volna ide gy másik világból. Egyáltalán nem volt idevaló, ez látszott rajta. Meg az is, hogy nem pont egy szociális alkat. Folytattam a nézelődést. Valamivel arrébb egy csapat fael ült egy asztalnál. Nem, nem megyek oda. Még nem is ismerem azokat a nőket. És bebiznyosodott, hogy nem nagyon foglalkozom a tözsem beliekkel, de még másokkal sem. Na, jó a húgommal igen.
Végül úgy döntöttem lekéne szállnom a szarvasomról. Ezt meg is tettem. Földet érve leporoltam nadrágom, ami még mindig vizes volt. Hát igen. Ezt az úszóbajnokságot nem felejtem el. Annyi vígasztalásom volt, hogy pár méterre tőlünk égett egy máglya így valamennyire felmelegedhettem és megszártkozhattam. Jól esett a meleg. Bár egy ilyen világban mikor nem esik jól a meleg? Végül a kis társaságra néztem.
- Üdv!- böktem ki. |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
Mikor Athan a másik padra bökött fejével, fejemet odafordítottam.
Valóban nők vihorásztak ott, egyikőjüknél íj volt, valamelyiknél meg kard. Biztos, hogy faelek. Szívesen ismerkedtem volna velük. Szemrevalóak, és amúgy is érdekel, hogy a Fael törzsből ismer-e valaki.Talán csak úgy, min ahogyan a régi aarusi törzsfő felesége szólított egyszer:tőrbuzi. Még fiatal voltam akkor.
A hiúz hirtelen felugrott a padra, majd mancsait az asztalra tette.Ez Arthannak nem tetszett.Rászólt. Engem személy szerint nem agyon zavart, mert ritkán eszek asztalnál. Legtöbbször lovaglás közben, vag csak egy széken ülve odahaza.
Ekkor patadobogást hallottam. Oldalra tekinnve hunyorogtam egy kicsit, és láttam hogy a lovas ész nélkül száguld egyenesen felénk.
A ló az asztal melett állt meg és egy ismerős férfi ugrott le közvetlenül mellé.
-Kraeth!-vigyorodtam el.:-Minek köszönhetjük ezt a bravúros belépést?-kérdeztem.
-Esetleg nem tudsz valamit Nyrynről?-kérdeztem felegyenesedve. Kíváncsi votam, hogy tud-e valamit felőle.-Már jó régen nem halottam felőle. |
Név, becenév : Kraeth
Nem: férfi
Kor: 32 év
Törzs: Waeris
Rang: Hadvezér
Megjelenés: Izmos, erős alkat, magassága felülről üti az átlagot. Kisugárzása tiszteletet csikar ki. Éjfekete szőrzete egy rövid borosta és egy a kornak megfelelően vállig érő lobonc formájában látható. Misztikus kék szemei miatt gyakran átkozottnak tartották.
Nem tudtam meglepődni azon, hogy a folyónál összegyült egész társaság követett. Mind tudták, hogy a jeges víz után a legcélszerűbb egy melegebb helyet keresni, ahol túlélhetik a napot, ha szerencséjük van. Hatalmas szerencsénk volt tehát az ünneppel, ennek köszönhettük, hogy van esélyünk élni.
Pár mérföld volt az út, igazából nem nagy távolság, de ha az ember minden porcikája ki van hűlve a percek óráknak tűnnek. Ilyenkor nem szabad vesztegetni az időt.
Ezért is gyorsítottam fel gyakorta lovamat, ha valamikor, most nem kíméltem. Néha beugrattam vágtába, de mindig olyan sebességgel mentem, hogy a többiek semmiképp se maradjanak el tőlem.
Hamarosan délibábként tűntek fel a síkságon felállított máglyák, melyek különös kört formálva vettek körül egy teret, amelyet vélhetőleg hamarosan emberek sokasága népesít majd be.
Lelassítottam lovamat ügetésbe, ami pont kapóra jött, Nyryn ugyanis megszólalt.
- Veled nem lesz gond - megállítottam hátasomat és a máglyakört bámultam. - Sokkal inkább a barátoddal és a Faellel. Mindenesetre tényleg jobb lesz, ha elválunk. - rájuknéztem, és egy biccentéssel elköszöntem a társaság tagjaitól.
Egy hírtelen mozdulattal újból beugrasztottam hátasom és eszeveszett iramot produkálva a helyszín felé robogtam. Lovam olyan tempót produkált, amihez már jópár napja nem volt szerencsém, így pár pillanat múlva yardnyira találtam magam egy kicsiny társaságtól, ami éppen ott gyűlekezett. Eszeveszett erővel húztam meg a kantárt, kissé megtépve lovam száját, aki abban a percben abbahagyta a mozgást és a földet szántva, port keverve siklott egy nő mellé. Azzal a lendülettel, ugrottam le róla, ahogy megált, és bravúrosan érkeztem pont az asztal mellé.
Kifújtam a levegőt. |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
- Értem.- mondtam Tawelnek. Szóval farkas. Az is jó, bár én inkább macska párti vagyok. Következő megjegyzését figyelme kívül hagytam. Most biztos azt hiszi, hogy nálunk úrinőknél kötelező a szoknya viselete. Pedig nem. Csak, egyszerűen szeretem.
Miközben vártam rájuk körbenéztem valami kaja után. Igazából nem is voltam éhes, csak valamit mindig kell csináljak. Végül csak ideértek. Tawel köpenyét hátra libbentve ültle, ezzel sikeresen megmutatva tőrjeit tartalmazó övét. Az rémlett, hogy szereti őket, de hogy ennyire. Szerintem ez már túlzás. Hogy anyám szavailval éljek: Tawel tőrbuzi. Úgy vetette rámagát az egyik tányéron lévő hús darabra, hogy a lélegzetem elállt. Hogy lehet valaki ennyire éhes? Néha nem értek dolgokat. Mondjuk lehet, hogy ez fiatalságomnak tudható be. Aztán a férfi megszólalt.
- Hát, ebben egyet értek. Szerintem ma lesz alkalmad megismerni párat.- fejemmel bicentettem a mögöttünk lévő asztal felé, ahol túlnyomó részben nők ültek - ez nálam már azt jelenti, hogy faelek az illetők.
Mindeközben Alex csak ültés kenyeret majszolgatott. Szószerint. És hozzá olyan arcot vágott, mint egy mókus, avgy menyét. Nevethetnékem támadt, de valami azt súgta, hogy nem jó ötlet, így visszafolytottam kacajom. Inkább átnéztem a válla fölött és a tömeget figyeltem. Páran már kötekdtek és egy-egy pofon is gazdára talált. Most már csak nekem kéne kiosztanom, vagy éppen kapnom párat. Nalfein özben felugrott mellém és azasztalt kémlelte. Beszarás ez megint kaját keres! Hirtelen két lábra állt és az asztal szélének támaszkodott. - Na, mi van kedves? Csak nem éhes vagy?- kérdeztem megtőle. Megfogtam melső lábait és ölembe hútam. Majd magam felé fordítottam azt a hatalmas , okos fejét - Tudod Nalf, nem mindenki szereti, ha az asztalon mászkálsz evés közben. Tudod én se.- mondtam neki és a többiekre néztem. Nem tudtam ők hogy vnnak azzal, ha a macskám felmászik és végig vonul kaja után kutatva. Én se nagyon preferáltam, de anya rászoktatta, mert kölyök korában mindig felrakta az asztalra, hogy ne kelljen lehajolnia megetetni. Ezzel elrontotta az én kis Nalf-omat. Bár sok minden másra megnevelte. Amiért hálás voltam neki. |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
Nalfein.Szép név egy hiúznak.Nem adtam neki hangot.
-A farkasom.A barátom.Az egyetlen élőlény akiben kérdés nélkül megbízom.-mondtam szemrebbenés nélkül.
Mikor megemlítette, hogy hülyeség volt szoknyába jönnie,ismét végigmértem.
-Egyet kell hogy értek.-mondtam.Bár az úrinők szoknyában járnak.Valamiért az én közeli ismerőseim közül senki sem jár szoknyában.
Ezután célbavett egy asztalt.Figyeltem egy darabig ahogy eltávolodik, majd összenéztünk Alexszel. Megvontam a vállamat, és én is elindultam.Alex csendben követett, majd leültünk az asztalhoz.
Arthannal szemben foglaltam helyet. A köpenyemet alját lazán magammögé löktem, ezzel megmutatva az övemen lévő kisebb,nagyobb tarsolyokat.És pár tőrt.
Olyan nincs, hogy nálam ne legyen tőr. Ha valaki betörne a házamba, minimum harminc tőrt elő tudna szedni.
A kovácsoknál midig van egykettő, néha több készen, ha kellene nekem.Harcosként úgysem mászkálok el annyira.Maximum Chorolba. Az meg nincs olyan messze.Kevés olyan dolog van amit csak ott tudok beszerezni.
Az asztalon évő ételre néztem.Kenyér volt ott, és valamiféle hús. Gyanakvóan odanéztem a szomszéd asztalhoz, és látva, hogy az ottaniak kétpofára tömik magukba, tekintetem visszavándorolt a teli fatányérra. Magam elé húztam és egy szeletet a kezembe vettem.Megszagoltam.Kis híján el is nevettem magamat:
-Heh...szarvashús.Kíváncsi vagyok, hogy hány fael fog ma jól lakni ebből.Ha jól tudom nem nagyon esznek szarvast.Bár még nem volt sokszor szerencsém Faelekhez.-mondtam, és nekiláttam enni. Miután megettem a kezemben lévő szeletet, a társaságomra néztem. Ez a faeles téma talán megfelel mindannyiuknak.És remélem, hogy nem kezdenek el erről a Hill-es dologról vitázni.
Igen, én is halottam már Alexander történetét.Bár különöseben sosem érdekelt. Tudtam volna enélkül is teljeséletet élni. |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
- Jól van, akkor Alexander.- bólintottam. Azért a Lilahajú megmarad.- Kösz.- mondtam következő megállapítására, ami Nalfiennel függött össze. Mindeközben Tawel megsímogatta hiúzomat. Egy teljesen más Tawel volt most, mint szokott. Ez megmosolyogtatott. Mikor felállt az a hülye macska hozzá dörgölőzött. Hiába egy cafat húsért és egy simiért bármit meg tesz. - Nalfien. Mármint a hiúzom neve.- mondtam a férfinek.- És Wamwano a te .... - nem tudtam milyen állat ezért befejezetlenül maradt a mondatom.
Alex megint megszólalt, hogy szívesen melegedne egy máglya körül. - Végül is. Nekem se ártana átmelegedni. Tényleg nagy baromság volt szoknyában jönnöm.- ezt már inkább magamnak mondtam. - Akkor menjünk.- intettem Nalf-nak és elindultam. Macskám bolondosan ugrálva követett. Az egyik asztalhoz mentem, majd leültem. A többiekre néztem és biccentéssel invitáltam őket magam mellé, vagy köré. Az asztalon volt étel is, ami Tawelnek is kedvezett. |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
A hiúz mohó kapta ki a kezemből a húscafatot.
Elmosolyodtam.
Az állatok társaságában, egy teljesen más ember vagyok.Nem az egoista bunkó, aki nem törődik mások érzéseivel, folyton egyetlen ígérete körül forog az élete, és hidegvérrel gyilkol. Ilyenkr teljesen átlagosnak érzem magamat.
Arthan azt mondta, szeretné, ha megsimogatnám. Ennek eleget téve levettemhát a kezemről a kesztyűt és kinyújtottam az egyik kezemet, míg a másikkal a térdemen támaszkodtam meg.A nagymacska egy darabig figyelte mozdultalan kezemet, majd a fejét neki támasztva hagyta, hogy belevezessem puha bundájába az újjaimat.Feje búbjáról áttértem a füleira, majd az állát vakargattam.Az állat elégedetten kinyújtotta erre a nyakát és becsukott szemekkel hagyta ,hogy simogassam.
-Hm...-húztam el a számat:-...talán még jóba is lennél az én goromba Wamwannommal.-mondtam halkan.Az állat mintha csak megértettevolna, kérdőn figyelt rám. ·Ki lehet az a Wamwano· -fejjel kb.
A szőréből Nyryn biztos, hogy olyan prémet tudna készíteni, melyet ha eladunk, Nekem is lehetne válogatni a köpenyeim között.
De nem hagynám.Talán életemben megakadáyloznám az első gyilkosságot, amiből nekem is hasznom lehetne.
Alexmegszólalt, hogy ő szívesebben menne tűzközelbe.Nehezemre esett bár,de egyet kellett értenem:
-Nem olyan rossz javaslat.-néztem rá.:-Bár én a hasamra is gondolok.Nem olyan jó napokig szárított húson és társain élni.-mondtam és felálltamA hiúz most az én lábamhoz is hozzádörgölőzött.Majdnem elmosolyodtam.Aztán beugrott, hogy most jól látható aarcom. Ezért inkább csak figyeltem hogy mit csinál.
-Talán még neve is van...-néztem Arthanra.
Igazából már csak az ő válaszára vártunk.Ha nemet mondott, gondolom nélküle, ha igent akkor a társasáságában indultunk egy máglya köré, aholkevesebben voltak. |
Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.
Láthatólag nem teszett nekik, amit mondtam. Pedig nem voltam annyira gonosz, mint máskor. Kijöttem a gyakorlatból. De akkor sem kell annyira komolyan venni. Ha csak nem sikerült rátapintanom a lényegre... Na mindegy is. Ezt már nem tettem szóvá. A szerelmi élete, és ellenségei agyonverése mindenkinek a magánügye. Kivéve akkor, ha a kettő közül az egyik érintett én vagyok...
- Alexander - javítottam. Nem, a nevemmel nem viccelődünk. Eleget szórakoztak azzal születésemkor, nem szorul további korrekciókra. Arthan rákérdezett, milyen véleményről volt szó. - Mindegy - legyintettem. - Felejtsük, el, hisz titeket nem érdekel a véleményem, se a vitátokról, se másról. És... - tettem hozzá Tawel kedvéért. - Barátok sem vagyunk, ahogy hallom.
Kisvártatva egy hiúz cammogott felénk. Arra következtettem, az Aarus törzsfő házikedvence, mert, hogy hozzám nem tartozott, az biztos, és a jelek szerint Tawel - hez sem. És élelmet kunyerált a férfitől. Ami nem is csoda, ha a macska feleannyira éhes volt, mint én.
- Szép hiúz - jegyeztem meg. Hé, még csak nem is gúnyosan! Fejlődöm, de visszafelé. Szürgősen fejlesztenem kell majd a technikámat, mielőtt még más emberek élvezni kezdenék a társaságomat. Vagy én az övéket. A szemszögemből egyik sem tűnt valami kedvezőnek. Aki lelkileg erős, nem szorul senkire. Minden kötelék csak sebezhetővé tesz. Csak akkor lehetsz legyőzhetetlen, ha nem bízol senkiben...
Ha az állat a közelembe ért, vagy hozzám dörgölőzött, nem küldtem el melegebb éghajlatra, főleg azon okból, hogy kedvelem a macskákat. De élelemmel nem szolgálhattam neki azon egyszerű oknál fogva, hogy nekem sem volt.
- Volna egy javaslatom - körülbelül itt kezdhettek tartani mondanivalóm tartalmától. - Ha már ilyen jól összejöttünk, esetleg le is ülhetnénk valamelyik tűz, vagy asztal mellé. Vagy - mindenki utál mindenkit alapon - mehetek éppen egyedül is.
A hidegtől érzéketlen lábaim alig voltak hajlandók elindulni a nagyob tömeg felé. Most már bőven eleget társalogtam. Nem bántam volna azt sem, ha a "vén szerelmespár" - itt megengedtem magamnak egy vigyort - nem követett engem.
Jó nekem egyedül. |
Név, becenév : Arthan Lane
Nem: nő
Kor: 28 év
Törzs: Aarus
Rang: Törzsfő
Megjelenés:Barna hullámos haja derekáig ér, kibontva hordja. Egészen világoskék szemek. Testalkata nőies, kellő mennyiségű izommal. Általában bélelt, fekete toppot visel rajta hosszított kabáttal, valamint szoknyát és combközépig érő csizmát. Kabátja felső részén díszítések találhatóak és apró csattok.
Mégis mit érdekel engem a te hülye hasonlatod? tettem fel magamban a kérdést Alexnek. Közben láttam, hogy néz rám Tawel. Az az arc, mintha éppen azon elmélkedne, hogyan ölje meg Lilahajat. Talán ezt én is megejthettem volna, de már kiadtam dühöm nagy részét a kiabálással, így nem volt rá szükségem.
Aztán végig hallgatva Alex eszmefuttatását, meg Tawel arra való válaszát elkerekedett a szemem. Még hogy az ő véleménye? És egyáltalán miről? Talán az ünnepségről. Mást nem nagyon tudtam elképzelni. - Szóval Lilahaj... akarom mondani Alexander- vagy az Alexet jobban szereted? Szóval miről is an véleményed? Szólok csak akkor mondj bármit is, ha nem akarsz kielemezni.- egyszerűen semmi kedvem nem volt még egy olyan beszóláshoz mint az előbbi.
Aztán megjelent egy Nalfien. Felkeltve Tawel érdeklődését hozzám dörgölőzött.Tawel feltett egy egyszerű kérdést miszerint az enyém-e, de válasz nem várva legugolt és valami húst nyújtott oda neki. Drága hiúzom meg mohón elkapta a kezéből és elcsámcsogott rajta. Majd visszanézett a férfira és olyan boci szemeket meresztett, mint amikor azt kéri, hogy foglalkozzak vele.- Azt szeretné, hogy simogasd meg.- mondtam és tovább néztem Nalf-ot. Egyszerűen imádtam ezt a kis szőrmókot. És csodák-csodájára egyáltalán nem zavart, hogy macskám mást is a kedvébe fogad. Bár kit nem fogad el, aki húst ad neki? A kis hálátlan dög. Ennek ellenére is mosolyogva figyeltem mit tesz Tawel, vagy Nalf. |
Név, becenév: Tawel Llofrudd
Nem: férfi
Kor: 31 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos
Megjelenés: Jóval erősebb és magasabb az átlagnál. Szénfekete haja válláig ér. Jobb szeme kék, a bal sárgás zöld. Sötét, átlagos ruhákat hord, mindig van nála fegyver.Fekete lován vonul, lépteit egy termetes fekete farkas követi, Wamwano névre hallgat. Ördögi mosoly jellemzi.
-Nem mindig jó a vég-komolyodtam el:-Olyankor semibe vesznek az ígéretek.-húztam ki magamat és a fehér tájat kémeltem egy darabig Arthan fölött elnézve.
Jólláthatólag neki sem tetszett Alex beszólogatása.Mialatt ő kioktatta én csak egyetértően és csendben bólgattam, közben pedig láttam magam előtt, ahogy lefogom Alexet és püfölni kezdem a földön, majd mikor már eltörtem az orrát és a szája isfelszakadt,előveszek egy tőrt és felteszem a kérdést:könnyítsek a halálodon?De nem, nem segítenék rajta.Az túl lovagias lenne.Márpedig én nem vagyok lovag.
A hangerő egyre csak nőtt, a végén már kiabált is. Ó, a kis harci macska.
Meghallgattam Alex gondolatmenetét, miszerint minden bizonnyal azért mentünk oda, hogy kikérjük a véleményét.
-El vagy tévedve drága barátom.Vagyis, nem.Nem vagy a barátom...-mondtam elgondolkozva majd folytattam:-Szóval az a lényeg, hogy el vagy tévedve.Őt talán érdekli a véleményed.-böktem Arthan felé és az ·ő·-re helyeztem a hangsúlyt.
Ekkor megláttam, hogy egy hiúz közelít felénk. Összefntam magam elött a kezeimet és úgy figyeltem ahogy odajön hozzánk és Arthan lábához dörgölőzik.
-Csak nem a tiéd?-kérdeztem, bár ez eléggé egyértelmű volt.Mit sem törődve a válaszával leguggoltam az állathoz és az övemen lógó tarsolyomból elővettem egy kis vadhúst.Mindig van nálam egy kevés eledel a biztonság kedvéért.
Odanyújtottam neki.Ha elfogadta, talán még meg is kíséreltem simogatni.Ha odakapott, csak elrántttam a kezemet, de a húsdarabot elejtettem, hogy felvegye.
Semmiképpen nem hagytam, hogy megharapjon.
Az állatokkal mindig is különösen jó kapcsolatot ápoltam.Ezerszer jobbat mint az emberekkel.Ott van legjobb példának erre Wamwano.Fogalmam sncsen, hogy hogyan sikerült megszelídítenem.Sokak azt mondták, hogy varázslattal bűvöltem meg.De csupán annyi közömvan a varázslatokhoz, szellemekhez és átkozottakhoz, mint Nyryn szőrmevásárlóinak az öléshez.Igen.Ez jó hasonlat, tapsot érdemel!
Szinte kizártam a ülvilágot, míg az állatot figyeltem. |
Név: Alexander D. Hill
Nem: férfi
Kor: 21 év
Törzs: Waeris
Rang: Harcos (elviekben)
Megjelenés: Átlagos alkatú, magas megfelelően izmos. Szomorú halványkék szemek, hosszú lilás haj, sápadt bőr jellemzi. Melegen öltözködik, oldalán kard lóg, hátán íj rejtőzik. Főként az utóbbit használja. Folyamatos közömbösség jellemzi, arca egy arisztokratához méltó. Egy mély heg lapul vállán.
Tawel megszólalt. Mi az, hogy ideges?! Én?! Rögtön vissza is szívtam az iménti megállapításaimat. Nincs neki humora. Határozottan.
- Ha neked úgy tetszik... - sóhajtottam. Óvodás szintű vitákba inkább nem bocsátkoztam. Nem vagyok gyerekes. Annyira legalábbis biztosan nem.
Majd Arthan éppen arra kérdezett rá, amitől tartottam. De végül is, az nem jutott eszébe, honnan ismerős a nevem. Talán nem is jut eszébe. Vagy csak akkor ha hazaért. Ott aztán felőlem bármilyen vad összeesküvés elméletet szövögethet.
- Meglehet - vontam vállat. Reméltem, ezt a "nem tudásom", és nem a titkolózásom jelének veszi. De mindegy is. Aarus - nak én nem tartozom magyarázattal.
A nő elnevette magát, majd megjegyzésem hallatán el is hallgatott. Kár, pedig röviden el elmélkedtem volna azon, miért akkor röhögnek az emberek, mikor kivételesen semmi humorosat sem mondtam. Ki érti ezt? Persze, rögtön ez után kezdték is a heves fenyegetőzést, hogy "Ők, ők aztán nem!"... Vagyis ezt csak Arthan bizonygatta, Tawel gondolom képzeletben ítélt lassú, és fájdalmas kínhalálra. Azért azt reméltem, nem mutatja is be, hogy mire gondolt...
- Hmm. Nem azt mondtam azok vagytok, hanem azt, olyanok. Hasonlat volt, nem metafora - feltettem a kezem, mint aki megadja magát, de a vigyort a képemről maximum drótkefével lehetett volna levakarni. Vagy még azzal sem.
- Egyébként pedig - tettem még hozzá, hátha mégis hozzám vágják azt a drótkefét, vagy egy üres söröskorsót. - Én egy tapodtat sem mozdultam innen, mióta megérkeztem. Tehát, ti zarándokoztatok ide hozzám. Így arra a következtetésre juthat az embe, hogy beszélgetőpartnereit esetleg érdekli a véleménye. Ellenkező esetben már faképnél hagyták volna, nemde? - futtattam végig a gondolatmenetemet, az elképzeltnél kevésbé gúnyosan. Ez talán nem is baj. Így legfeljebb kisebb pofont kapok érte.
Nem gond. Eddig megérte eljönni.
Ha élve haza is jutok innen, az már plusz bónusz... |
[135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
